Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

Megnyílt az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Amikor örömmel nyug­tázzuk a III. ötéves terv teljesítésében elért ered­ményeket, nem lehetünk elégedettek a munka ter­melékenységének emelke­désével, általában a ter­melés műszaki színvonalá­val. Az elmúlt tervidő­szakban az ipari termelés emelkedésének — a terve­zett 80 százalék helyett — csak 55 százaléka szárma­zott a termelékenység nö­vekedéséből. A vállalatok nagy részében korszerűt­len a munkaerő-gazdálko­dás és sok helyen a mun­kafegyelem is kifogásol­ható. Gazdaságpolitikai cél­jaink elérésében, a terv eredményes teljesítésében kiemelkedő szerepe van a párt IX. kongresszusának határozata nyomán beve­zetett gazdaságirányítási reformnak. Készül a népgazdaság fejlesztésének 1971—1985. évekre szóló hosszútávú terve. Feladatunk, hogy a 15 évre szóló terv munká­latait másfél—két év alatt befejezzük. Tisztelt országgyűlés! A IV. ötéves tervben új vonások is megtalálhatók. A nemzeti jövedelem elosztásánál két fontos tendenciát kívánunk tá­mogatni; egyfelől biztosí­tani akarjuk, hogy a fo­gyasztás a nemzeti jöve­delem növekedésével ará­nyosan emelkedjék, más­felől erősödő vonása lesz gazdasági fejlődésünknek, hogy a beruházási tevé­kenységben a lakosság életkörülményeit közvette- nül javító célok súlya nő. Itt mindenekelőtt a la­kásépítésre, a lakásépítés­hez kapcsolódó közműfej­lesztésre, a lakossági szol­gáltatások támogatására előirányzott állami eszkö­zök nagymértékű növeke­dését hangsúlyozom. A jövőben energikusab- ban kell arra törekednünk, hogy a társadalom erőfor­rásainak felhasználását az eddiginél ésszerűbben szer­vezzük meg a gazdaság minden területén. Felada­tunk olyan körülmények kialakulásának elősegítése, amelyek között a népgaz­dasági és vállalati szintű intézkedések nyomán — mindenütt növekszik az alkalmazott munkaerő termelékenysége, — a gazdasági eredmé­nyeket viszonylagosan kis beruházási ráfordításokkal érik el, — a termelési és for­galmi szférában lekötött forgóeszközök növekedése nem haladja meg a köz­gazdaságilag indokolt mér­téket, mert a termelési kooperációkat és az érté­kesítési folyamatokat egy­re tökéletesebben szerve­zik meg. Figyelmet érdemelnek fejlesztéspolitikánknak azok a főbb irányvonalai, ame­lyek meggyőződésünk sze­rint elő fogják segíteni gazdaságunk teljesítőké­pességének növekedését. Ezek; — a termelési szerkezet korszerűsítése, — a gazdaság infrastruk­turális bázisának erősíté­se, a tudományos és mű­szaki fejlesztési feladatok támogatása és — a nemzetközi gazda­sági együttműködés továb­bi fejlesztése. A IV. ötéves tervben jelentős eszközöket irá­nyoztunk elő az energia­szerkezet további kor­szerűsítésére. Energiafelhasználásunkban a szénhidrogének részese­dése 1955-ben 16 százalék volt, 1965-re 27 százalékra növekedett, 1975-re pedig eléri majd az 55—60 szá­zalékot. Ez a program nagymértékben érinti a lakosságot is, hiszen ez azt jelenti, hogy a tervidő­szak végére a háztartások mintegy 65 százalékát tud­juk majd gázzal ellátni. Tovább folytatjuk a mű­anyagipar fejlesztését. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a termelési oldalon kor­szerű petrolkémiai ipar bontakozik ki hazánkban, a felhasználók területén viszont a költségeket csök­kentő, vagy versenyképe­sebb termelési eljárások műanyagbázisa növekszik. Erőteljesen fejlesztjük műtrágyagyártásunkat, hogy a mezőgazdaságban tovább tudjuk növelni az egységnyi földterületre számított termelő munka eredményességét. E fejlesztések nyomán a hazánkban előállított műanyagok mennyisége megkétszereződik, összeté­tele korszerűbbé válik, a műtrágyatermelésünk ha­tóanyagban pedig az 1970. évi 507 ezer tonnáról 1975- re 912 ezer tonnára, tehát 8p százalékkal növekszik. Az importot is figyelembe véve, az 1 hektárra jutó felhasználás 1960-ban még 24 kilogramm volt, az 1970- es évben már 110 kilo­grammra, az 1975-ös esz­tendőre pedig 190 kilo­grammra nő. A korszerű gépipari ter­melés fejlődését szolgálja az a nagy jelentőségű prog­ram, amelyet a KGST-or- szágok összefogásával a számítás-technikai eszkö­zök termelésének és fel- használásának területén hajtunk végre. Figyelem­be véve a részt vevő vál­lalatok fejlesztési alapjait és a költségvetésből elő­irányzott összeget is, 9 milliárd forintra tehető a program teljes beruházási előirányzata. Lehetővé válik, hogy a jelenlegi 80 számít: gjp­pei szemben 1975-re mintegy 400 elektronikus számítógépet üzemel­tessünk. A mi viszonyaink között ez már minőségi változást jelent a számítástechnika széles körben történő al­kalmazásában a tudomá­nyos kutatás és a gazda­ságirányítás területén. Az építőipari teljesítő- képesség növelése érdeké­ben az építőiparban, az építőanyag-iparban, vala­mint az építési technikát szolgáló egyéb fejleszté­sekre 34 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez két­harmaddal nagyobb, mint amennyit hasonló célra a III. ötéves terv időszaká­ban felhasználtuk. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű a könnyűipar­ban a ruházati termékek termelőkapacitás bővítésé­nek és korszerűsítésének programja, valamint a pa- pír-cellulózipar fejlesztése. A termelés hatékonysá­gát javító szerkezeti fejlesztések a mezőgazda­ságban is jelentősek. Fő célunk a hústermelés fel­lendítése oly módon, hogy a takarmány-felhasználás hatékonysága is növeked­jék. s a termelési idő is csökkenjen. Ezért a nagy­üzemi állattenyésztés to­vábbi fejlesztésinek töb^ milliárdos programját in­dítjuk meg a tervidőszak­ban. A szükségletek változá­sával összhangban javít­juk a vetésszerkezetet és a technikai eszközök, vala­mint az agrotechnika fej­lesztésével tovább kíván­juk növelni a terméshoza­mokat. A kenyérgabona- kérdás megoldása után a figyelem középpontjába a takarmánynövények ter­mesztésének fejlesztése ke­rült. Az infrastruktúra fej­lesztése terén világszerte az egyik legnagyobb gon­dot a megfelelő mennyi­ségű és minőségű víz biz­tosítása okozza. Kormá­nyunk a IV. ötéves terv­ben is fokozott figyelmet fordít erre a területre és a tervidőszakban 25 mil­liárd forint beruházást biztosít árvízvédelmi be­rendezésekre, regionális vízművekre, víztisztító be­rendezésekre, csatorna- és közműépítésre. A tervidőszakban az ál­talános iskolai tantermi hálózat minőségének ja­vítása érdekéljen 2500 osztálytermet építünk, és 400 osztályterem építé­sével bővítjük a középis­kolai hálózatot. A felső­fokú oktatás fejlesztésére mintegy 2,8 milliárd forint beruházást biztosítunk. Számottevő a fejlődés az egészségügy területén is. Ezt jelzi: a gyógyintézeti ágyak száma 8600-zal nő, a szakorvosi órák száma napi 6900-zal növekszik és 550 új orvosi körzet léte­sül. A tudományos kuta­tás és a műszaki fejlesz­tés céljait öt év alatt mintegy 46 milliárd forint szolgálja, ami több mint másfélszerese a III. ötéves terv időszakában felhasz­nált összegnek. Tisztelt országgyűlés! Népgazdaságunk viszony­lag kis mérete és hazai nyersanyagbázisunk korlá­tozottsága mellett erőfe­szítéseinket szükségszerűen koncentrálnunk kell. Ezért szorosabban kell bekap­csolódnunk a nemzetközi gazdasági életbe, tovább erősítve együttműködésün­ket a szocialista országok­kal, de bővíteni törek­szünk áruforgalmunkat a nem szocialista országok­kal is. Az 1971—75-ös időszak­ban külkereskedelmi áru­forgalmunk a szocialista országokkal mintegy 50 százalékkal bővül, ezen belül a forgalom fejlődése a KGSÍ-orszá goikkal vala­melyest gyorsabb lesz. Tisztelt országgyűlés! A benyújtott törvényja­vaslat és az indokolás a gazdaságfejlesztés felada­tai mellett összefoglalóan tartalmazza az életszínvo­nalra vonatkozó előirány­zatokat és az ezzel kap­csolatos tennivalókat. A IV. ötéves tervben életszínvonal-palitiki nk fő törekvése, hogy a társa­dalom javára végzett munkával összhangban, a nagyobb teljesítmé­nyekkel arányosan nö­vekedjék a dolgozók jö­vedelme, tovább javuljon a szociá­lis-egészségügyi ellátás és tovább javuljanak a fel­tételek a széles tömegek számára a művelődéshez szükséges ismeretek elsa­játítására és a pihenésre. A nemzeti jövedelem fo­gyasztást szolgáló részét 30 százalékkal tervezzük növelni. A közvetlen áru­ellátás fejlődését kifeje­ző kiskereskedelmi forga­lom pedig 40 százalék­ul nő. A nemzeti jövedelemnek nas-obb hányadát hasz­náljuk fel az. életszínvonal emelése érdekében, mint korábban. Különösen je­lentős a tervnek az a célja, hogy a lakáselláfás javítására és a kapcsolódó. kommunális fejlesztésekre szolgáló állami beruházá­sokat kétszeresére növeli a III. ötéves tervidőszaká­hoz képest. A következő őt évben összesen min'egy 400 000, ebből állami erőforrás­ból 180—200 ezer lakás épül fel. A lakások több mint 60 százaléka városokban lé­tesül. Gazdaságpolitikánk alap­elve, hogy a jövedelem- politikának, az elosztási rendszernek aktívan kell hatnia a te-rms''ésre és a termelékenységre. Ezért arra törekszünk, hogy a reálbérek növekedése vi­szonylag gyors legyen és a reáljövedelmek növeke­désén belül nagyobb súlyt kapjon, mint eddig. A re­áljövedelemnek egy főre jutó növekedését a terv 25—27 százalékban, a reál­bérek növekedését egy ke­resőre 16—18 százalékban irányozza elő. A kerese­tek tekintetében kívána­tosnak tartjuk, hogy ab­ban a mainál erőteljeseb­ben és differenciáltabban jusson kifejezésre a szak- képzettség, a munka jel­lege és bonyolultsága, és a beosztással járó felelős­ség. Ennek a fontos köve­telménynek az érvényesí­tése mellett életszínvonal- politikánknak továbbra js fontos elve marad az el­tartottak számától függő családi jövedelemszóródás mérséklése. Ezért gazdasá­gi lehetőségeinkkel össz­hangban az öregek, gyer­mekek, betegek eltartásá­hoz az állami hozzájárulás növelésével számolunk. Egyes kategóriákban nyugdíjkorrekciót haj­tunk végre és tovább növeljük a családi pót­lék összegét. Emellett a bér- és árpoli­tika útján — feltételezve a munka hatékonyságá­nak előirányzott javulását — garantáltan biztosítani kívánjuk, hogy a reál­bérek és reál jövedelmek a tervezett mértékben emel­kedjenek. Azzal számolunk, hogy a tervidőszakban folyta­tódni fog az áttérés a 44 órás munkahétre a nép­gazdaság mindazon terü­letein, ahol ehhez a felté­telek megteremthetők. Ezt fontos politikai és társa­dalmi kérdésnek tekint­jük. Ami a fogyasztói árpo­litikát illeti alapvető kö­vetelménynek az árstabi­litás biztosítását tartjuk. Ugyanakkor számolunk azzal a gazdasági reali­tással, hogy a fogyasztói árrendszer és az árará­nyok nem merevíthetek meg hosszú időszakra és azokat a ráfordítás alaku­lása, a társadalmi meg­ítélés, valamint a kereslet és kínálat egyensúlya alap­ján fokozatosan korszerű­síteni kell. Lesznek áruk, amelyek ára objektív okok miatt majd emelkedik, más áruk ára pedig csök­ken. Az árszínvonal és árarányok változása azon­ban nem sértheti a terv­ben előirányzott reáljöve­delem és reálbér növeke­dést. Tisztelt országgyűlés! Meggyőződésünk, hogy a tervjavaslat reálisan meg­ítélt gazdasági va’ó-ágra épül, s benne megfelelően jut kifejezésre nAr> gazda­ságunk jelenlegi fejlődési szakaszának lényege és sa­játossága. Ötéves tervünk vealitá- sa szempontiából kiemel­kedő jelentősége van an­nak, hogy kölcsönösen egyeztetjük és egyre ma­gasabb színvonalon han­goljuk össze gazdaságfej­lesztési terveinket a KGST országaival Jelenthetem a tisztelt országgyűlésnek, hogy tervkonzultációs tárgyalá­saink az országok többsé­gével befejeződtek, vagy közvetlen befejezés előtt állnak. Különösen jelentős a Szovjetunióval közel­múltban lefolytatott tár­gyalásunk, amelynek ered­ményeit igen nagyra érté­keljük. A Szovjetunió szállításai az 1971—75-ös évekre biztosítják a magyar ipa.- és mezőgazdaság fejlesz téséhez szükséges ener­gia és energiahordozók importjának döntő ré­szét. Jelentős mértékben előse­gítik a magyar vaskohá­szat fejlesztését, mezőgaz­daságunk műtrágyaellátá­sát. Fafeldolgozó iparunk, papíriparunk, színesfém- kohászatunk ugyancsak je­lentős mértékű szovjet nyersanyagszállításokra alapozhatja a termelés bő­vítését. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való gazdasági kapcsola­taink erősítése ötéves ter­vünk realitásának legfon­tosabb biztosítéka. Ez a terv többet kíván tőlünk, mint amennyit az eddig elért eredmények továbbvetítése igényelne. Kiemelném például azt a háromas követelményt, amelynek együttes érvé­nyesítése legfontosabb fel­tételét jelenti előirányzott gazdasági fejlődésünk meg­valósulásának. Ezek: ki­elégítő termelési ütem, növekvő gazdasági haté­konyság, szilárd belső és neimeiközi gazdasági egyensúly. Tisztelt országgyűlés! Szocialista társadalmunk erősítésének, a jólét to­vábbi növekedésének a gazdasági fejlődés az alap­ja. Az ötéves terv gazda­ságpolitikai céljait akkor teljesítjük sikeresen, ha a megkezdett úton járva, tö­retlenül fejlesztjük gazda­ságunkat. További sikereink leg­főbb záloga pártunk poli­tikája, dolgozó népünk bizalma e politika iránt, amelyet őszintén magáé­nak érez. Kormányunk azzal a meggyőződéssel terjeszti szocialista társadalmunk építésének IV. ötéves prog­ramját az országgyűlés, dolgozó népünk elé, hogy az találkozik társadal­munk egyetértésével és el­nyeri támogatását Párdi Imre nagy tapssal fogadott beszéde után szü­net következett. A szünet után Vass Ist­vánná elnökletével foly­tatta munkáját az ország­gyűlés. Dr. Bognár József, az or­szággyűlés terv- és költ­ségvetési bizottságának el­nöke, a népgazdaság negye­dik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat előadója szólalt fel ezután. Elmon­dotta, hogy a bizottság már hónapokkal ezelőtt meg­kezdte a tervjavaslat or­szággyűlési vitájának elő­készítését, megvitatta az öt­éves terv főbb vonásait, számba vette a rendelke­zésre álló anyagi eszközö­ket, s különös gondot for­dított a gazdasági ágazatok közötti kölcsönhatásokra, a várható egyensúly-viszo­nyok elemzésére, Dr. Bognár József sorra- vette a tervelökészítő bi­zottsági vitákban felmerült főbb kérdéseket. Részlete­sen elemezte, hogy a terv- javaslatban hogyan oszla­nak meg a termeléssel ösz- szefüggő és a termelés szfé­ráján kívül eső beru'r« zá­sok. Az utóbbi területen nagy fejlődés várható, hi­szen a beruházások növe­kedése ebben a szférában 59—61 százalékos lesz, míg a termelői ágazatban 23— 25 százalékos. Az arány- eltolódás főként az örven­detesen meggyorsuló lakás- építkezésekből adódik. Ko­rántsem emelkednek ilyen gyors ütemben viszont a kulturális, művelődési, ok­tatási és közegészségügyi kiadások — ezt a bizottsá­gi vitákban jó néhány képviselő felvetette. A kü­lönböző összefüggésekből azt a következtetést kell levonni, hogy nem szabad több anyagi eszközt a las­san amortizálódó beruhá­zásokra fordítani, mert a gazdaság folyamatos fejlő­déséhez szükséges mennyi­ségük radikálisan csökken­hető. Ez megengedhetetlen, mert a termelési folyamat­ban részt vevő állótőke és a termelés mennyisége közptt igen szoros összefüggés áll fenn. A terv- és költségve­tési bizottság hosszas mér­legelés után úgy döntött, hogy nem javasolja a be­ruházások arányainak meg­változtathat. A kénviselők egyöntetűen helyeselték — húzta alá dr. Bognár Jó­zsef —, hogy a hatékony­ság növelése áll a gazda­ságpolitika középpontjában. Nyilvánvaló, hogy a követ­kező években, illetve évti­zedekben a gazdasági növe­kedést elsősorban a ter­melékenység emelésével és a technikai fejlődés meg­gyorsításával kell biztosí­tani. Ezzel párhuzamosan a munkaerő olyan elosztását is el kell érni, hogy a szol­gáltatásokban többen. a közvetlen termelésben ke­vesebben dolgoznak. — Kétségtelen — mon­dotta —, hogy a gazdaság- irányítás reformja nagy­mértékben hozzájárult eredményeink eléréséhez. Gazdasági történelmünk legsikeresebb öt esztendeje áll mögöttünk, mert növe­kedési ütemünk egyenletes volt, csökkenteni tudtuk a készleteket, létrejött a kül­kereskedelmi egyensúly, s az idei esztendőben a ter­melékenység is jól alakult. Vitathatatlan az is, hogy a technikai fejlődés meggyor­sult, noha ütemével még nem lehetünk elégedettek. Dr. Bognár József vége­zetül javasolta: az ország- gyűlés a beterjesztett mó­dosítások figyelembevételé­vel fogadja el és emelje törvényerőre a népgazdaság IV. ötéves tervéről szóló tervezetet Ezután megkezdődött a törvényjavaslat vitája, amelyben felszólalt Győri Imre, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, Gácsi Miklós, a diósgyőri gépgyár vezérigazgatója. Báli Zoltán Tolna megyei képviselő, a bátaszéki Bú­zakalász Tsz elnöke, Csi- kesz Józsefné, a fővárosi tanács vb-elnökhelyettese, Gergely Lajos nyugdíjas, pécsi képviselő, Kerkay Andomé, vegyészmérnök, Fejér megyei képviselő, Galló Ernő nyugdíjas, bu­dapesti képviselő, dr. Hor­gos Gyula kohó- és gép­ipari miniszter, Mocsári Sándor, a hajdúszováti Má­jus 1. Tsz. elnöke, Benke Lajosné, általános iskolai igazgató és Tamás János főépítésvezető, Komárom megyei képviselő. Az országgyűlés ma foly­tatja munkáját

Next

/
Oldalképek
Tartalom