Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-22 / 248. szám

4. oldal 1970. október 22, cstttörtöK Hiánycikk és ésszerűség Kölcsön a Hiánycikkel gyakrabban találkozik az ember az ihletekben, mint udvarias kiszolgálókkal. A két dolog egész nyilván­valóan feltételezi egymást. Amíg vannak áruk, amik­hez csak a pult alól le­het hozzájutni, vagy hó­napokra eltűnnek), addig sokkal kevesebbet ér a vevői szabadság, mint a kereslet-kínálat egyensú­lyi helyzetében. A hiánycikk régi ügy. A központosított, válla­lati terveket és ter­melésszerkezeteket egy­aránt előíró gazdaságirá­nyítási rendszerünk nem tud elég hatásosan hadat üzenni a hiánylistának, hiszen az igények változá­sával mindig olyan terüle­teken bukkant fel, amikre előre nem számítottak fölntről. A mechanizmus re­formja az érdekeltség ré­vén közelebb hozta a ter­melést a fogyasztói igé­nyekhez, s a két pólus között közvetítő kereske­delem mozgásba is len­dült. 1969 legelején pél­dául egy érdekes kezde­ményezésnek adott otthont a MÉSZÖV kecskeméti székháza. Itt találkoztak akkor Bács-Kiskun ktsz- einek illetve kereskedelmi vállalatainak képviselői, hogy tisztázzák; melyek azok a cikkek, amelyek csak elvétve vásárolhatók meg, ugyanakkor kereset­tek, s ki vállalkozna gyár­tásukra. Néhány áruféle­ségtől eltekintve a tárgya­lások zsákutcába jutottak, amikor az ármegállapodás­ra került sor. A hiány­cikkek többnyire apró ter­mékek, előállításuk a ter­melés mozgékonyságát, át- állíthatóságát tételezi fel. Legutóbb, szeptember de­rekán az ELEKTROME- TÁL Kereskedelmi Válla­lat rendezett hasonló cé­lú börzét. Az elfogadható fogyasztói ár kialakításához egye­bek között az szükséges, hogy kis önköltséggel, ter­melékenyen dolgozzanak a gyártók. Ennek egyik mód­ja a korszerűsítés, a beru­házás, új gépek üzembe ál­lítása. Az állam több mint egy éve felajánlotta a se­gítségét. Tavaly jelent meg egy felhívás, majd ezt követően körlevél, ami elő­nyös hiteljuttatást helye­zett kilátásba azoknak a vállalatoknak és gazdálko­dó szerveknek, amelyek hiánycikkek szállítására vállalkoznak. Mi történt azóta? A Beruházást Balnk me­gyei Igazgatóságára nem érkezett ilyen igény. A Ma­gyar Nemzeti Bank Bács- Kiskun megyei Igazgatósá­gán csupán a Bajai Vas és Fémipari Ktsz, illetve a Dunapataji Vegyes Ktsz jelentkezett. Elenyészően kevesen éltek tehát a ka­matkedvezményes, hosszú- lejáratú hitel felvételével, a lehetőség megragadásá­val. Különös ellentétben áll ez azzal, hogy a válla­latok, szövetkezetek ma már ténylegesen verse­nyeznek a hitelért: a nép- gazdasági meggondoláso­kon túl az jut pénzhez, aki kevesebbet kér, s rö- videbb idő alatt tudja az összeget visszafizetni. A Magyar Nemzeti Bank megyei Igazgatósága az idén is kielégít még olyan be­ruházási igényeket, ame­lyek keresett, fontos gyártmány termelését ala­pozzák meg. Az év végé­ig viszont kevés a hátrale­vő idő, ezért döntően csak gépi beruházások jöhetnek szóba. A jelenlegi gazdaság- irányítási rendszerünk be­vezetése után azt kezdték hangoztatni a vállalatok, ktsz-ek, hogy nem éri meg számukra hiánycikkekkel foglalkozni, hátrányos hely­zetbe kerülnek, amikor so­rompóba állnak a hitel fel­vételéért. A kihagyott le­hetőségek láttán aligha­nem veszítenek a szavahi­hetőségük hiteléből. Halász Ferenc Új lehetőségek Nem kell különösebben bizonygatni, hányán ter­vezgetik a tiszta, gazda­ságos, tetszés szerint sza­bályozható gázfűtés beveze­tését lakásukba. Most újabb lehetőség nyílt e szándékok megvalósíításá- ra, a kecskeméti gázfűtéses lakások számának bővíté­sére. Az Országos Energiagaz­dálkodási Hatóság előter­jesztése alapján már ko­rábban kormányhatározat jelölte ki Kecskemétet — egyéb nagyvárosok között — a gázfejlesztési prog­ramban való részvételre. Egy nemrégiben kelt intéz­kedés szerint a jövőben a gázvezeték bekapcsolásának költségeire az érdekeltek kölcsönt is felvehetnek. Az OTP a költségek 75 száza­lékáig — legfeljebb azon­ban 30 ezer forint erejéig — engedélyezheti kölcsön felvételét, kedvezményes — 2 százalékos — kamatozás mellett, s az igénylő jöve­delmétől függően, tíz évi lejáratra. Az idős korúak, illetve a nyugdíjasok a költségek 90 százalékának megfelelő összegig (maxi­málisan 30 ezer forintig), és 15 évi lejáratra vehet­nek fel kölcsönt. A városi lakások korsze­rűsítését, fejlesztését fel­tétlenül elősegíti, meggyor­sítja ez az intézkedés. Az eddigi tapasztalatok, saj­nos, arra vallanak, hogy napjainkig sokan nem éltek még a gázbevezetés elő­nyeivel, közfük olyan vá­rosrészek és utcák lakói sem, amelyek közelében pe­dig elhaladt a gerincve­zeték, s így a hálózatba kapcsolásnak kevesebb az akadálya. Ha állami tulajdonban levő lakóházak bérlői ké­rik a gáz bevezetését, s a a korszerű fűtés igénybevételére i gázszolgáltató vállalat vál- I dig a személyi tulajdonú lalja ezt, szükséges az IKV lakások bérlői is kérhetik hozzájárulása is. A tulaj- a gázbevezetést, donos beleegyezésével pe- I J. T. 30 ezer sallerszorító A Kiskunhalasi Vegyes­ipari Vállalat 150 dolgo­zója 18 szakmában elégíti ki a város és a környék lakóinak javító-szolgálta­tó igényeit. A rádió- és tv-szerelő, órás, gépkocsi­javító és más részlegek között igen s°k munkája van a tíz cserépkályhásnak is. A javítások mellett éVente mintegy 2500 hor­dozható cserépkályhát gyártanak, s általában 3,5 —4 millió forinttal járul­nak hozzá a vállalat 12 milliós tervének teljesíté­séhez. A vasipari részleg már harmadik éve új termék előállításával is foglalko­zik, ők készítik az ország­ban egyedül a gépjármű- vezetők részére igen fon­tos kis szerszámot, a sal- lerszorítót. Évente 30 ezer darabot gyártanak, de jö­vőre még ennél is többre lesz szükség. Felvételünkön Kosik Jó- zsefné festés után a szá­rító állványra helyezi a sallerszorítókat. Opauszky László felvétele Dolgozik a bajai hibridüzem Megkezdte a vetőmag­kukorica feldolgozását, fémzárolását a Bajai Ál­lami Gazdaság hibridkuko­rica-feldolgozó üzeme A hazai gazdaságok ellátásá­ra, külföldi megrendelésre az idén is nyolc kukorica­fajtát szaporított a gazda­ság. A korai ősz ellenére kitűnően beértek a vető- magnakvalók, s 96—100 százalékos a csíraképessé­gük. A vetőmagteirmő parcellákon a hazai fajták jeleskedtek. Közülük a martonvásárhelyi 431-es hibrid például — májusi morzsoltban számítva — 45—50 mázsás holdankénti átlaggal fizet. A nyugat­német megrendelésre sza­porított fajták is kitűnő termést hoztak a bácskai talajon. Folyamatos fel­dolgozással naponta 5—6 vagon vetőmagnakvalót fémzárolnak. Az idén a tervezettnél többet, össze­sen 260 vagon vetőmag­kukoricát továbbít az üzem a hazai gazdaságok részé­re, illetve exportra. A mar­tonvásárhelyi hibridekből 32 vagonnal az NDK-ba, Koreába, Csehszlovákiába és Lengyelországba szállí­tanak. Több penicillin A debreceni Biogal Gyógyszergyár a penicillin­gyártás fejlesztésére a ja­pán Tpyo Joso céggel szer­ződést kötött penicillinter­melő törzs vásárlására. A japánok olyan törzset ajánlottak fel, amelyet ha­zánkban csak költséges kutatások után lehetett volng előállítani. A vásá­rolt törzs alkalmas arra, hogy segítségével jelentő­sen növeljük a penicillin­gyártás termelékenységét, s a keresett gyógyszerből többet állítsunk elő. 12. Beke tudott a „filmesek” érkezéséről; Kertész ez­redes időben közölte vele telefonon. Kertész számí­tott rá, hogy a gyerekek a „filmeseknek” gátlástala­nul és felszabadultan fecsegnek, s a kirándulás olyan részleteit is szóbahozzák, amik segítenek megfejteni az ügyet. — Nyugodtan hozzájárulhat! — mondta Hubert igazgatónak. — Én is valami hasonlót szeretnék kérni. Biztosan nem lesz feltűnő, ha a lezajlott kirán­dulásról dolgozatot íratnak az 1/b-vel. Az ilyen írások őszinték, élményszerűek. Mikor lesz magyarórájuk? — Épp ma. — Arra kérem, hogy a dolgozatokat juttassa el délután a szállodába. Természetesen zárt csomagban. Holnap hiánytalanul visszakapja a füzeteket. — Meglesz! Beke, miután az igazgatótól elbúcsúzott, a rendőr­ségre hajtott, ahol a MÁVAUT két sofőrje várt rá. Beke először a lányokat szállító busz vezetőjét hall­gatta ki. — Alapos defekt volt, tetejében az emelőm se akart működni, ez külön dühített, lekötötte a figyel­memet. De azt azért láttam, meg hallottam, hogy a lányok egyáltalán nem estek kétségbe a késés miatt, nekik a defekt is kaland volt. Szelesen, vihogva tó­dultak ki a kocsiból, mint akik egyenesen vágynak valami kis rendetlenségre. A tanárnőjük, úgy látszik nagyon kordában tartotta őket.'., Javában dolgoztam, amikor a nyomunkban haladó IBUSZ-busz feltűnt. Megállt és a kolléga odajött hozzám... A sofőr a mellette ülő férfire mutatott, akit Beke erre a napra szintén beidéztetett a kapitányságra. — Igen, odamentem a kollégához, hogy segítsek... — Először valóban azért jött — folytatta a lányokat szállító kocsi sofőrje. — De másodszor felajánlotta, hogy eltér a menetiránytól, és az egész transzportot elviszi a Vadgalamb turistaházhoz. Mivel csupa kül­földi között utaztak volna, a kislányoknak persze tet­szett a dolog. A tanárnőjük azonban megmakacsolta magát. Ügy emlékszem, afféle rigolyás öreglány volt, legalábbis úgy nézett ki. Talán a lányok erkölcseit féltette a nyugati turistáktól? No, szóval hiába ost­romolták, nem állt kötélnek. Neki, azt mondta, mu­száj ragaszkodni ahhoz a járathoz, amit a kolléganője kijelölt. Ha rossz, hát rossz. Várniuk kell, amíg meg­javítják. Az átszállásból így nem lett semmi. — Köszönöm! —> Beke a turista járat vezetőjéhez fordult: — Kiket vitt azon a napon? — Nyugatnémet IBUSZ-csoport volt. ök is kiszáll­tak, s egyikük, egy idősebb, kedélyes férfi, le is fény­képezte a kislányokat. Színes felvételeket készített róluk. Lelkendezett, hogy milyen elragadóak, bájosak. Ez a férfi —- nyilván jómódú ember lehet — odajött hozzám és nevetve kijelentette, hogy ő, mint gentle­man, segíteni akar a „hölgyeken”. Tudja, hogy én nem vállalhatom ingyen a fáradtságot, ad ötszáz fo­rintot, ha egy kis kitérőt teszek a bakfisok kedvéért. Vigyem el őket oda, ahová igyekeznek, az ő útitársai nem fognak szólni ellene. A csoport csupa gyerek­szerető úriemberből és jólelkű dámából állt. A csitrik biztosan éhesek már, a turistaházban pedig reggelit kapnak. Sürgetett, hogy egyetlen percet se szabad veszíteni. Én persze, nem csinálhattam semmit, mert a tanárnő tiltakozott a fuvar ellen. Őszintén szólva sajnáltam, a pénz jól jött volna, amellett miért ne lássák a nyugati vendégek, hogy mi magyarok nem vagyunk bürokraták? A férfi, amikor meghallotta, hogy a tanárnő müven makacs, szidni kezdte, hogv besavanyodott aggszűz. Beke elképzelte, amint a német által készített szí- n»s fénvkének m°vjelenn°k a St°rn magazinban: „Utolsó felvétel a kommunista hadgyakorlat áldoza­tairól”; „A meggyilkolt lányosztály félórával a tra­gédia előtt”; „Harminc halálraítélt bakfis”. Vajon, gondolta Beke, a kedélyes gentleman ezeket, a címeket is kitalálta-e már a látványhoz, miközben gépét el- kattintotta? Bizonyos, hogy a képekért jó árat fizet­tek volna neki. Az ötszáz forint, amit a sofőrnek fel- ajánlott, igazán szerény befektetésnek számított. — Amikor továbbmentünk — folytatta az IBUSZ- busz vezetője —, a kolléga még csak a hibás kerék leszerelésénél tartott. Azt hiszem — fordult a tárcá­hoz — legalább harminc perc késésed volt. — Több — mondta a másik —, mert a lányokat ne­héz volt összeszedni. A tanárnő még a reüküljét ig elhagyta, miközben hajkurászta őket. Ügy festett, mint egy öreg és mérges kis puli, ha nem bír a nyájjal. De aztán, szerencsére, a táska is meglett, és tovább indultunk. A többi, azt hiszem, ismeretes ... — Igen — bólintott Beke —, befejeztük. Köszönöm, hogy segítségemre voltak, A két sofőrt magával vitte a MÁVAUT-állomásig, majd a szálloda elé hajtott. A portás egy csomagot nyújtott át: — A könyvesbolt küldi a revizor elvtársnak... * Délután, a szállodaszoba csendjében, Beke elolvasta az I/b magyar dolgozatait. A legtöbb füzet gazdája a májusi természet szépségét ecsetelte, néhányon ösz- szevetették a kéklő égbolt és az óriás erdő „végtelen szabadságát” az iskolai vakfegyelemmel, melyet a ..megcsontosodott emberi természet” képtelen levet­kőzni. „Ha én külföldre utazom -— írta egy kislány — ugyanolyan szívélyes leszek az ottani kirándulókhoz, mint az a német bácsi, aki fel akart venni bennünket az ő autóbuszukra.” A dolgozatok kedvesek, mulat­ságosak voltak, de olyan mozzanat, ami Bekét felvil­lanyozta volna, nem akadt. A füzetek egyre fogytak, az őrnagy már legalább húsz költői hasonlatot olva­sott a Balaton ezüst tükréről és a holdfény arany- hídiáról, de a nyomozást előbbrevivő. értékelhető adatra nem bukkant. Végre az utolsó előtti füzet mintha károótolta volna a lírai tájleírásokra elvesz­tegetett délutánért. (Folytatjuk}

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom