Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

8 oldal 1970. október 1, csütörtök Befejeződött az V. nevelésügyi konferencia Az V. nevelésügyi kong­resszus szekcióülései után szerdán ismét plená­ris tanácskozással folytat­ta munkáját az Ország­házban. A záróülésen el­sőként Aczél György, az MSZMP. Központi Bizott­ságának titkára szólalt fel és hangsúlyozta, hogy a nevelés, a szocialista ember formálása, a kultu­rális forradalom központi feladata. Ezzel összefüg­gésben kiemelte, hogy a nevelő munkában türe­lemre, szívósságra, s nem frázisokra van szükség. Állást foglalt amellett, hogy a társadalmi-gazda­sági alapot — ahogy Lenin tanította — azokkal az emberekkel lehet és kell felépíteni, akik ma élnek. Szólt arról, hogy a társa­dalom előrelépéseit tuda­tosítani kell az emberek­ben, mert azok ha csak spontánul hatnak, kétsé­gessé válik tartósságuk. „Minden oktatás-nevelés — ha nem kapcsolódik egybe pozitív érzelmi ha­tásokkal — egyoldalú és eredménytelen” — moni dotta. A neveléssel hivatás-; szerűen foglalkozó intéz­ményekről szólva hangsú­lyozta, hogy a gyerekek jövője mind jobban és jobban az iskolákban meg­alapozott tudásuktól, te­hetségüktől kibontakozta­tott emberi vonásoktól függ. Ez a tendencia kü­lönösen a kibontakozó tu­dományos-technikai forra­dalom követelményeként szinte napról napra nö­vekszik. Aczél György az iskolai munka eredmé­nyességének tényezői kö­zött a kedvező politikai légkör mellett kiemelte, hogy növekszik azoknak a száma, akik meggyőződés­ből, érzelmi átéléssel kép­viselik a szocialista állás­pontot. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy a hátrányos helyzetben levő munkás­paraszt származású tehet­séges gyermekek tovább­tanulásáért az eddiginél többet kell tenni. Beszé­de végén állást foglalt a mély felelősséggel újat próbáló pedagógusok se­gítése, bátorítása mellett. Aczél György a konferen­cia résztvevőinek az egész pedagógus társadalomnak a Központi Bizottság el­ismerését és köszönetét fejezte ki áldozatos mun­kájukért. Pápai Bélának, a Mun­kaügyi Minisztérium fő­osztályvezetőjének felszó­lalása után a szekció- vezetők beszámolóira ke­rült sor. A kongresszus záróülé­sén végül felszólalt Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese. Tíz éve független Nigéria Nigéria, a legnagyobb af­rikai ország október 1-én ünnepli á függetlenség nap­ját. Az ország az angol gyarmatosítók ellen vívott hosszú és kitartó harc után 1960. októberében nyerte el függetlenségét. A nigériai szövetségi kor­mány politikája jelenleg a polgárháború következmé­nyeinek felszámolására irá­nyul. Ugyanakkor arra tö­rekszik, hogy baráti kap­csolatokat létesítsen min­den országgal, fejlessze az egvüttműködést a kölcsönös előnyök alapján. Nigéria támogatja az afrikai nem­zeti felszabadító mozgalma­I kát és határozottan állást | foglal amellett, hogy vég- | legesen számolják fel a I kolonializmust és a fajül- I dözést az afrikai kontinen­sen. Gyümölcsözően fejlődnek az ország kapcsolatai a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A Szovjetuniót és Nigériát szoros gazdasági, műsza­ki, kereskedelmi, kulturá­lis és tudományos kapcso­latok fűzik egymáshoz. A szovjet—nigériai együttműködés célja: előse­gíteni, hogy az ország ter­mészeti kincseit a nép szol­gálatába állítsák. I A népi Kína ünnepe Huszonegy évvel ezelőtt, 1949. okóber 1-én törté­nelmi fordulat következett be a kínai nép életében: véglegesen győzött a forradalom, a csangkajsekisták és az amerikaiak menekülni voltak kénytelenek a szárazföldi területekről. Létrejött a Kínai Népköztár­saság. Kontinensnyi terület szakadt ki ezzel az im­perializmus gyarmati rendszeréből, sok százmilliós nép előtt nyílt meg a lehetőség az új társadalmi rendszer, a szocializmus felépítésére. Ezért méltán állapítható meg, hogy a kínai népi forradalom győ­zelme a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után az egyik legnagyobb jelentőségű világtörténelmi ese­mény volt. A kínai népi forradalom győzelme meg­ingatta az imperialista világrendszert és nem kis mértékben járult hozzá annak idején Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek forradalmi harcához, az egész gyarmati rendszer alapjainak megrendítéséhez. A Kínai Népköztársaság kikiáltását hosszú és ke­mény forradalmi harc előzte meg, amelyben a kínai néptömegek a kommunista párt vezetésével eredmé­nyesen fordultak szembe a gyarmatosítók egész ha­dával, a hóditó japánokkal és az amerikai imperia­lizmus bérenceivel, az áruló Kuomintang-klikkel, A győzelem után az egész nép fellendülésének évei kö­vetkeztek. A Kínai Népköztársaság a szocialista kö­zösség tagjaként a testvéri országok sokoldalú segít­ségével hozzákezdett az ország gyors ütemű moder­nizálásához: ipari objektumok százai létesültek, csa­tornázás és útépítés, a mezőgazdasági hozamok növe­lése kiemelte az országot az éhhalál, a teljes elma­radottság állapotából. Különösen sokat számított a népi Kína gazdasági és szociális viszonyainak gyors javulásában az a testvéri segítség, amelyet a szovjet nép önzetlenül nyújtott a kínai népnek. A forradalom győzelme utáni években a kínai ve­Részvétet, megdöbbenést és nyugtalanságot keltett világszerte a Gamal Ab­del Nasszer egyiptomi el­nök haláláról érkezett tragikus hír. Mind a szov­jet, mind a magyar nép vezetői lerótták részvétü­ket az EAK moszkvai, il­letve budapesti követsé­gén, s elküldték részvét­távirataikat. Hasonlókép­pen özönlenek az egyip­tomi nép gyászában osz­tozó sürgönyök mindenfe­lől. VI. Pál pápától Pom­pidou elnökön, s Heath miniszterelnökön át Jahja Khán. Gorton ausztráliai miniszterelnök, s Edvard Államférfit gyászol Hambro, az ENSZ jubi­leumi ülésszaka norvég elnökének gyásztáviratáig. Még Nixon elnök is úgy nyilatkozott, hogy „meg­döbbenéssel értesült” Nasszer haláláról, akiben, mint mondta, „a világ olyan kiemelkedő vezetőt vesztett, aki fáradhatatla­nul szolgálta országa és az arab világ ügyét”. Fulbright szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke kije­lentette, sajnálattal érte­sült a halálhírről, mert az EAK elnöke „a legjobb szándéka szerint igyeke­zett előmozdítani a tár­gyalásos rendezést”. Schu­mann francia külügymi­niszter hangsúlyozta; „Nasszer a béke útját vá­lasztotta”. Bettencourt francia miniszter, aki nemrég személyesen ta­lálkozott Nasszerral. mél­tatta az elhunyt elnök lán­goló hazaszeretét és azt, milyen eröfesztéseket tett a béke megőrzéséért a Közel-Keleten. Valameny- nyi francia lap hangsú­lyozza egyébként, hogy Nasszer bölcs, erélyes és mély felelősségérzetű ál­lamférfiú volt. . Az ENSZ székhelyén a diplomaták általában meg­döbbenve és aggodalom­mal fogadták a szomorú hírt, mert úgy vélik, ez a tragikus esemény is hoz­zájárul majd a Jarring- vezette tárgyalások elhú­zódásához. Sok diplomata hangoztatja, hogy Nasszer hatalmas tekintélyét az arab világban jó ideig senki sem pótolhatja. Ilyen fiatalon, az alkotó munka teljében meghalni, mindenképpen tragikus. a világ (Nasszer még 53 éves se volt.) Még tragikusabb, hogy a halál akkor kö­vetkezett be, amikor a közel-keleti feszültség egyik tűzfészkét — a tra­gikus jgrdániai testvér­harcot — éDpen csak si­került (s nem tudni, tar­tósamé?) kioltani, s e munkában is oroszlánrészt vállalt Nasszer. Fokozza a tragédiát, hogy a közel- keleti konfliktus fő okát, az izraeli—arab konfron­tációt még egyáltalán nem sikerült lecsillapítani, sőt. a háromhónapos tűzszü­net is mind törékenyebbé válik. A reális, politikai rendezés, a békés megol­dás egyik fő híve és ki­munkálója pedig éppen Nasszer elnök volt. Halála ezért is pótolhatatlan vesztesége nemcsak az arab világnak, de az egész nemzetközi életnek is. (KS) Belgrad vendége BELGRAD Kocsis Tamás,, az MTI tudósítója jelenti: Nixon amerikai elnök, felesége és kísérete — töb­bek között Rogers külügy­miniszter és Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági ta­nácsadója — szerdán délu­tán röviddel fél négy óra után nem egészen két na­pig tartó hivatalos látoga­tásra Jugoszláviába érke­zett. Nixont államfőket megillető fogadtatásban ré­szesítették a belgrádi repü­lőtéren. A fogadtatáson je­len volt Tito elnök és fele­sége, a Bel arádban műkö­dő külföldi diplomáciai képviseletek vezetői, közöt­tük Tóth Elek magyar nagykövet is. Belgrád utcáin — a szo­cialista szövetség (népfront) városi választmányának fel­hívására — sokan gyűltek össze az amerikai elnök érkezésekor. A repülőtérről Nixon belgrádi rezidenciá­jáig, s az onnan a főváros mellett fekvő Avala he­gyig vezető útvonalon rendkívül erős biztonsági intézkedéseket alkalmaztak. RÓMA Nixon Belgrádba történt elutazása előtt szerdán dé­lelőtt ellátogatott a Nápoly közelében levő Bagnoliba, a NATO dél-európai főha­diszállására, ahol beszédet mondott a NATO katonai parancsnokoknak és a me­diterrán-medence országai­ban akkreditált amerikai nagyköveteknek. Az amerikai elnök olasz- országi látogatása körül támadt ellentétek továbbra is feszültséget okoznak az olasz kormánykoalícióban. Az Egységes Szocialista Párt (szociáldemokraták) és az Olasz Szocialista Párt jobbszárnya hevesen bírál­ta Manca szocialista kép­viselőt, aki néhány nappal ezelőtt egy, a Nixon láto­gatása ellen szervezett ró­mai nagygyűlésen felszó­lalt az amerikai imperia­lizmus ellen. Bertoldi, az Olasz Szocialista Párt fő­titkárhelyettese védelmébe vette Mancát. Az olasz minisztertanács kedd esti ülésén de Marti- nő szocialista miniszterel­nökhelyettes és Mariotti szocialista miniszter köve­telte a kormány külpoliti­kájának „általános felül­vizsgálatát”. Ma temetik Masszái Elutazott Kairóba a magyar párt- és kormányküldöttség Szerdán délben a Ferihe­gyi repülőtérről Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének vezetésével el­utazott Kairóba Gamal Ab­del Nasszernak, az Egye­sült Arab Köztársaság el­hunyt elnökének temetésé­re a magyar párt- és álla­mi delegáció. A küldöttség tagja Czinege Lajos hon­védelmi miniszter, vala­mint dr. Randé Jenő, ha­zánk kairói nagykövete, aki Kairóban csatlakozik a de­legációhoz. A Ferihegyi repülőtéren Gáspár Sándor, az MSZMP Politiki Bizottságának tag­ja, a SZOT főtitkára, Cse- terki Lajos, az Elnöki Ta­nács titkára, dr. Szabó Zol­tán egészségügyi miniszter. Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia fő­titkára és Szabó István, az Elnöki Tanács tagjai. Púja Frigyes külügyminiszter­helyettes és Oláh István vezérőrnagy, a honvédelmi miniszter helyettese bú­csúztatta az elutazó dele­gációt. Gyászoló százezrek zetés helyesen mérte fel, hogy a szocialista közösség politikai és gazdasági segítsége nélkül újra és újra veszélybe került volna a nép győzelme, e segítség hiányában állandóan az ország felett lebegett volna a neokolonialista, burzsoá restauráció veszélye. A Kí­nai Népköztársaság és a többi szocialista ország együttműködése az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésének javára és hasznára volt. Annál sajnálatosabb, hogy később törés állt be eb­ben az együttműködésben. A magunk részéről — együtt a szocialista közösség többi országával — soha nem adtuk fel a reményt, hogy a kínai nép megőrzi forradalmi hagyományait, hűséges marad a mar­xizmus—leninizmus eszméihez, és semmi sem tánto­ríthatja el a szocialista társadalom felépítésére való törekvésétől. Mindig is azon munkálkodtunk, hogy kapcsolatainkban azt erősítsük, ami összeköti né­peinket, ami hasznára van az egyetemes béke ügyé­nek, ami erősíti az antiimperialista küzdelmet, s ami egyszer majd feloldja azt a feszültséget, amely nem a mi magatartásunkban beállt változás miatt követ­kezett be. Ezért minden lehető módon törekedtünk a nézeteltérések tisztázására és megromlott viszony javítására, államközi kapcsolataink fenntartására és fejlesztésére. Jószándékaink bizonyítékaként szorgal­maztuk a diplomáciai kapcsolatok normalizálását, a gazdasági egyezmények megújítását és rendszeres i'égrehajtását, továbbá más lehetséges módokat ke­restünk és keresünk a jövőben is a népi Kínával való együttműködésre. Elégedettségünkkel találkozik, hogy az államközi kapcsolatok fejlesztésének útjában kínai részről is ma már mind kevesebb az akadály. Az évfordulón szívből kívánjuk, hogy a testvéri kínai nép sikeresen folytassa szocialista építő mun­káját, és jöjjön el ismét az idő amikor a szocialista közösség többi népével egy családban, ingadozás és kitérők nélkül halad nagy társadalmi céljainak betel­jesülése felé> KAIRO (MTI) Százezrek virrasztottak a szerdára virradó éjszaka is a Kubbeh köztársasági pa­lota előtt, ahol Gamal Ab­del Nasszemek, az Egyesült Arab Köztársaság elhunyt elnökének holttestét felra­vatalozták. Kairó négymillió lakosa és a fővárosba özönlő ezrek nem tudnak megbékülni azzal a gondolattal, hogy az elnök nem él többé. Mindenfelé gyászkeretes arcképeit hordozzák kör­be, s időnként a hangszó­rók az elhunyt egykor el­mondott híres beszédeinek részleteit sugározzák. Nasszer holttestét csü­törtökön reggel, közép­európai idő szerint nyolc órakor helikopteren szállít­ják a Kairó közepén fekvő Gezira sziget egyik félre­eső helyére, oda, ahol az elnök és harcostársai, az egykori „szabad tisztek” Faruk király korrupt és imperialistabarát rendsze­re megdöntésének tervét kidolgozták. Gezirán az elnök holttes­tét tartalmazó koporsót ágyútalpra helyezik, s egy 12 kilométer hosszúságú út­vonalon szállítják át a végső nyughelyre, a Nasz- szerről elnevezeti újonnan épült mecsetbe. Gamal Ab­del Nas'zert, a mecset már­ványpadlója alatt levő sir- helven helyezik örök nyu­galomra. Koszigin szovjet minisz­terelnök Kairóba érkezése után sajtónyilatkozata* adott. A szovjet kormányfő nagyra értékelte Nasszer életművét, az elhunyt el­nököt fegyvertársnak ne­vezte az imperializmus el­len vívott közös harcban. A szovjet kormányfő Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára és Nyiko’aj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnö­ke, valamint a maga nevé­ben részvétét tolmácsolta az EAK vezetőinek. Koszigin és Szadat az ezt követő megbeszélés során annak a kölcsönös törek­vésnek adott kifejezést, hogy a szovjet és az egyip­tomi nép, a nemzeti felsza- szabadulás és a népek biz­tonsága érdekében tovább erősíti a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársa­ság között kialakult szoros és baráti kapcsolatokat. NEW YORK (MTI) Hasszán el-Zajjat, az EAK ENSZ-fődelegátusa a közgyűlés Nasszer emléké­nek szentelt keddi ülésén utolsó felszólalóként szó szerint idézett abból az utasításból, amelyet még az elhunvt elnök adott New Yorkba Indulása előtt. „Nem a bosszúra tö­rekszünk — szólt az utasí­tás —, hanem valami ennél magasabbra: az Igazságra, mit' úgy látszik, csak bosz- szúval lehet helyreállítani. Nem győzelemre törek­szünk. hanem valami ma­gasabbra, a békére, amit úgy látszik, csak győze­lemmel lehet elérni és csak a békén keresztül vezet az út a haladáshoz.” Az em­lékülésen több mint negy­ven delegátus méltatta Nasszer kiemelkedő érde­mei^

Next

/
Oldalképek
Tartalom