Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-25 / 225. szám

1970. szeptember 25, péntek

K. oldal

Kongresszus előtt

Négyen a száztíz közül

Képesítés nélkül

Napjainkban találkozzék valahol néhány ember, kezdjenek eszmecserét bármilyen kérdésről is, előbb-utóbb óhatatlanul szóba kerülnek a X. párt- kongresszus irányelvei. Kommunisták beszélgetései közben meg szinte elkerülhetetlen, hogy ne essék szó például az új pártvezetőségről, a tagfelvételi korhatár leszállításáról és így tovább. S ugyanígy, vagy még inkább számtalan a jele a politizálás felpezsdülésé- nek a pártszervezetekben.

Jó bizonysága ennek, hogy ez évben száztíz új párttaggal gyarapodtak a kecskeméti járás alapszervezetei. A felvételt nyertek mintegy 40 százaléka nő. Ez pedig több,, mint az elmúlt egész évi volt! Jelentős a felvételért folyamodott fizikai dolgozóik száma, s ott vannak a száztíz között az értelmiségiek is. Például a lakitelekiek: Kiss János iskolaigazgató, Szabó Lajos, az általános iskola igazgatóhelyettese, Szentirmai Barna és Kiss Magdolna tanár.

Tagkönyvüket mind a négyen ünnepélyes keretek között, a vezetőséget újjáválasztó taggyűlésen vették át. S érthető volt az egész pártszervezet öröme, hiszen tagjai hosz- szú idő óta kommunista munkát végző pedagógusoknak tartják őket. Olyan közéleti embereknek, akik nemcsak a tanítványaik, hanem a felnőttek körében is tekintélyesek. köztiszteletben állók. Részesei a község szinte minden rezdülésének. Tettrekészek mint szervezők, előadók és gyakran csak mint ér- •3 deklődők.

Szentirmai elvtárs például a közelmúltban tartott beszámolót a gyermek- és ifjúságvédelemről. E tanácsi bizottságnak ugyanis évek óta elismert vezetője. Ők négyen és még Rácz Miklós, , Katona Mihályné, s szinte kivétel nélkül valamennyi kartársuk részesei a szocialista szellemben, materialista világnézetre tanító, nevelő iskola megteremtésének.

Évtizedek embertformáló munkája van abban is, hogy mindössze néhány szülő igényelte gyermekének hitoktatásra járatását.

A hajdan öt évig állás- nélküli, majd Borbáspusz- tát, Nagybugacot és még néhány tanyai iskolát szolgáló Kiss János is elér- zékenyülve vette kezébe párttagsági könyvét. Ebben alighanem annak is része volt, hogy utána lányát szólította a titkár.

Kiss Magdolna édesapjával együtt kérte a felvételét, miután képesítés nélküli tanítóként, munkája mellett szerzett tanári diplomái Most abban az iskolában tanít, ahol apja igazgató. Magdiról ezt írja ajánlója: ,,.. .oktató-nevelő munkáját példásan végzi BeikapcsolóAz Akadémia Kiadó az év utolsó negyedében változatos, gazdag terméssel jelentkezik a szakemberek és az érdeklődő olvasók előtt.

Jókai összes műveiből a De kár megvénülni című 62. kötet, Juhász Gyulától a prózai írások befejező kötete jelenik meg. Az irodalomtudományt két kötet képviseli

A magyar nyelvatlasz munkaközössége ezúttal a magyar nyelvjárások atlaszának második kötetével jelentkezik — Deme László és Imre Samu szerkesztésében. Népi kultúra — népi társadalom címmel a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kutatócsoportjának negyedik évkönyve jelenik meg. A gazdag tanulmánykötet fő- szerkesztője Ortutay Gyula akadémikus. A történettudott a község társadalmi életébe ...” Igen. A KISZalapszervezetnek évek óta tagja és propagandistája. A Vöröskereszt szervezetnek pedig községi titkára.

Mind a négyőj ükről lehetne sorolni hasonlókat. Hiszen szinte nincs olyan politikai vagy társadalmi szervezet a községben, amely ne tartana igényt a közreműködésükre. Ott látni őket például a Hazafias Népfront mozgalom helyi, járási és megyei tisztségviselői között. Elhatározásuk következményeként növekedett a pedagógus pártalapszerveze- tek száma is.

Rövidesen tízen lesznek a most alakult alapszervezetükben, ahol titkos szavazással, egyhangúan Katona Mihálynét választották titkárrá. Ezzel Lakiteleken is megkezdődött az önálló tantestületi pártmunka, amely még inkább segítheti a pedagógusok közmegbecsüléssel kísért nevelő munkáját.

Horváth Ignác

Új könyvek

dományi művek közül Jó- zsa Antalnak a magyar internacionalisták 1917-es oroszországi szerepléséről írt munkája és Sipos Péter: Imrédy Béla és a magyar megújulás pártja című, a magyar fasizmus történetét új adatokkal kiegészítő könyve lát napvilágot. A szervátültetés alapvető kérdéséről tartott kerekasztal- konferencia anyagát tartalmazó kötet ugyancsak széles körű érdeklődésre tarthat számot A kémia újabb eredményei című sorozat első két kötete a szervetlen és az analitikai kémia haladását ismerteti neves szerzők tollából.

Ugyancsak erre az évnegyedre tervezik Soó Rezső akadémikus a magyar

A címet nem kell magyarázni. Mindenki tudja, hogy olyan általános iskolai tanítókról van szó, akik nem rendelkeznek pedagógiai képzettséggel. Ez a kettősség sok vitára, a képesítés nélküliek ellen, illetve mellett szóló érvelésre adott és ad bizonyára a jövőben Is okot, lehetőséget. Tegyük hozzá mindjárt, hogy mindkét „tábornak” van valami igaza,

AKIK helytelenítik a pedagógushiánynak ilyen módszerrel történő áthidalását, azok azt mondják, hogy ez mintegy lebecsülése a tanítói pályának, hiszen nincs még egy foglalkozás, hivatás, amelyet képesítés nélkül betölthetne valaki — kivéve természetesen a segédmunkás beosztását. Érvként említik azt is, hogy éppen az általános iskolás korú gyerekek — ott is az alsótagozatosok — nevelése a legfontosabb, a meghatározó, s pont itt engedik meg, hogy minden pedagógiai, pszhichológiai ismeret nélkül oktassa őket a középiskolából alig kikerült, és

növényvilág kutatásának

több évszázados eredményeit összefoglaló nagy rendszertani munkája negyedik kötetének megjelentetését. Láng Imre könyve, a nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezeteknek a második világháborút követő években történt kialakulását és tevékenységét mutatja be.

A hatkötetes Természet- tudományi Lexikon után megjelenik a népszerű változat, a Természettudományi kislexikon is, amely egy kötetben nyújt áttekintést a természettudományok haladásáról és eredményeiről.

A méltán népszerű Helyesírási tanácsadó szótár — Deme László és Fábián Pál műve — immár negyedik, változatlan kiadásban kerül a könyvesboltokba.

sikertelen egyetemi felvétele miatt megkeseredett fiatalember, vagy fiatal lány. Arra is hivatkoznak, hogy sok képesítés nélküli pedagógusnak csupán átmeneti megoldás a tanítás, az elhelyezkedési lehetőségek közül a viszonylag elfogadható, nincs bennük hivatástudat stb.

A másik tábor képviselőinek az érvei hasonlóan meggyőzőek: Kevés a szakképzett pedagógus, de emiatt a gyerekeket nem lehet szélnek ereszteni, hiszen tankötelezettség is van a világon. A tanítói oklevél nélkül katedrára lépő fiatalok között sok az olyan, aki az érettségi után pedagógiai főiskolára jelentkezett, de nem vették fel vagy helyhiány miatt, vagy mert nem érte el a szükséges pontszámot. Ezek tehát pedagógusok akarnak lenni, s bizonyos hivatásérzet már van bennük. De akik nem emiatt mennek a pályára, azokban is felébredhet — s nem egyszer valóban fel is ébred — a hivatástudat és levelező tagozaton végzik el a szükséges stúdiumokat.

MINT NYOMÖS érvet

emlegetik azt is, hogy a képesítés nélküli pedagógusok fizetése minimális: 900 és 1000 forint között váltakozik, tehát: „kis pénz, kis pedagógia” — teszik hozzá. Elmondják azt is, hogy legtöbb esetben az oklevéllel nem rendelkező fiatal pedagógus szakképzett kollektívában, tantestületben dolgozik, tanácsokkal látják el, segítik munkájában. S végül, akik érettségi után tanítani akarnak (egyetlen feltétel az érettségi bizonyítvány), azok egyhetes alapképzést kapnak...

Az elmúlt tanévben ösz- szesen 150 képesítés nélküli pedagógus működött megyénkben, elsősorban olyan iskolákban, ahová a diplomások nem mentek. Tehát külterületen, tanyán, ahol nincs villany, nincs víz, távol van minden. Gyakran egyedül egy iskolában, rideg körülmények között végzik munkájukat ezek a fiatalok, s van, aki nem is egy-két éve.

Kétségtelen, hogy szükségmegoldás és mindaddig fontos szerepet töltenek be a képesítés nélküli pedagógusok, amíg nincs elegendő képzett tanító. Viszont véleményünk szerint addig is kell tennf valamit, éppen a gyerekek, a tanyai kisiskolások jobb felkészítése érdekében.

Nem könnyű javaslatot tenni. Annyit azonban mindenképpen el kell mondani, hogy az egyetlen feltétel: az érettségi, nagyon kevés. Érdemes volna differenciálni, hiszen az érettségi lehet elégséges és kitűnő — s ami még közte van. Ez a válogatás egyben oda Is vezethetne, hogy aki bevált, az ne 900 forintot kapjon, hanem többet.

A jó megoldásnak, az eredményességnek azonban ez csak az egyik összetevője A további az volna, hogy —- amíg teljesen be nem fejeződik a körzetesítés — jobb, kényelmesebb pedagógus lakást kellene kialakítani a tanyai iskolákban, pályázatokat lehetne hirdetni az állásokra, és érdemes volna bizonyos kedvezményeket nyújtani a j elentkezőknek.

ISMERT közmondás, hogy szükség törvényt bont. Tegyük hozzá a másik igazságot is: a szükség törvényt csiná,l. Nos, mi azt reméljük a hamarosan ösz- szeülő nevelésügyi kongresszustól, hogy miután alaposan megvitatta a képesítés nélküli pedagógusok helyzetét, s az ezzel összefüggő oktatási problémákat, javaslatot tesz a minisztériumnak.

Egy miniszteri rendelet — immár a realitások ismeretében — megkönnyítené a pedagógushiány ilyenfajta áthidalását, időleges gondjainak enyhítését.

Gál Sándor

(125.) Szamár vagy! — korholta önmagát, hiszen olyan lány nem született, akivel szemben őszinte lehetsz most. Márpedig őszintének kell lenni ahhoz, akit nagyon szeretünk. Edit több, mint a többiek, de ha komolyan gondolod a szerelmet, vámod kell vele a háború végéig. A mi győzelmünkig.

Kloss még vagy egy órát üldögélt Edit szobájában, s két kapcsolás között a lány is szívesen beszélt. Szerencséjükre alig volt forgalma a központnak.

Sok mindenről beszéltek, csak az éjszakai eseményekről nem. Kloss végül is búcsúzott, s megkérdezte a lánytól, hogy mit akart mondani neki tegnap éjszaka.

— Semmit kedves — mondta Edit —. de ha ráérsz, ma este szívesen felugranék hozzád.

— örömmel várlak — mondta Hans. — De szeretném, ha megmondanád, hogy annak, amitől jobban féltél, mint a bombázástól; tehát annak, amit elhallgatsz, szerinted volt-e köze ahhoz, ami ma hajnalban a szobátokban történt.

— Hans, ha faggatsz, soha többé nem megyek hozzád.

— Tehát várlak — mondta Kloss, mintha teljesen megfeledkezett volna arról, amiről az imént faggatta

a lányt.

Kloss búcsúzott. Meg akarta csókolni Editet,

de élesen felberregett a készülék, és a lány összekapcsolta a törzset valamilyen „Nefelejts”-eL

•

Brunner Sturmführer szakszerűen vágta le a szivar végét, s élvezettel gyújtott rá. Tapasztalt gestapós volt, tudta, hogy semmi sem idegesti jobban a kihallgatásra behozott személyt, mint az időhúzás. A hatásszünetek. Most különösen éreztetni akarta, hogy ő van fölényben, hiszen az asztal másik oldalán Broch ezredes ült, álmatlanságtól kivörösödött szemekkel, fásultan.

Broch fáradtan legyintett, amikor Brunner az ivá- szatról kérdezte;

— Tulajdonképpen nem kellene innom, tudom. De nehéz megállni.

— Ittak még a légiriadó után is? — kérdezte Brunner.

Igen. Vártunk önre jó ideig, közben iszogattunk. Talán egy kicsivel többet is a kelleténél. De miért érdekes ez?

— Kötelesség — nevetett Bruner, s bodor füstöt eresztett ki az orrán. — És aztán? — kérdezte ismét.

— Mi után — nézett rá értetlenül Broch.

— Mit csináltak a légiriadó után?

— Klossal és Schneiderrel hazakísértük a hölgyeket. Onnan is együtt'jöttünk haza. Kloss fáradt volt és le akart feküdni, én még levegőre vágytam, s így hazakísértem Schneidert.

— Mikor szerzett tudomást a Lausch kisasszony elleni gyilkossági kísérletről?

— Délelőtt. De miért érdekes ez. hiszen kiderült, hogy nem is séfült meg.

— Nem válaszolt a kérdésemre pontosan, ezredes úr.

— Fél órával ebéd előtt, a kaszinóban. Ebéd után azonnal haza mentem, a tisztiszolga pedig jelentette, hogy ön hívat. Ennyi az egész, amit tudok erről az ügyről.

— A tisztiszolgája tévedett. Én kérettem önt, nem pedig hívattam. De visszatérve az estére: miről beszélgettek hazafelé?

— Inkább azt kérdezné herr Sturmführer, hogy találkoztunk-e gyanús személyekkel útközben — válaszolt most már ingerülten az ezredes.

— Tudom mit kell kérdeznem, ezredes úr.

— Nem látom az összefüggést.

— A merényletekről először beszélni szoktak, csak utána lőni, vagy pokolgépet elhelyezni — mondta Brunner, s az ezredes felugrott a fotelből:

— Kikérem magamnak ezt a gyanúsítást. Ön őrült! — de Brunner lekicsinylő, szinte elnézően pimasz szótlansága lecsillapította, visszaült a helyére;

— Nem tudom pontosan, miről is volt szó. Beszéd

tünk a régi időkről, amikor még negyven-ötven kilométereket haladtunk előre naponta.

— Veszélyes témák — mondta Brunner.

Broch ismét visszanyerte önbizalmát. Azon töprengett, hogy vajon meddig parancsolhatnak még ezek a szemetek a hadsereg feddhetetlen életű tisztjeinek is? Meddig ül ez a terrorszervezet a birodalom nyakán?

— Azok, akik még nem szívták tele a tüdejüket lőporral, azok a veszélyesek, kedves Sturmführer. Van még valami kérdése, mert az időm eléggé kimért.

— Schneider már 1941-ben is volt itt. Említette ezt az éjszakai sétán? — Brunner figyelmesen nézte az ezredes arcát

— Szóval Schneidert gyanúsítja? — nevetett Broch. Nem gondolja, hogy jobb lenne nyílt kártyákkal játszani? Az én beosztottjaimért elsősorban én felelek, s természetes dolog, hogy magyarázatot kérek gyanúsítás esetén.

— Nem, még senkit nem gyanúsítok ezredes úr.' Most még nem. Ez volt minden, és köszönöm, hogy idefáradt.

Az a „most” túlságosan gyanúsan csengett Broeh fülében, de úgy tett, mintha nem vette volna észre Brunner pimasz célzását.

— Viszontlátásra ezredes úr, és mégegyszer köszönöm a fáradozását — mondta Brunner. Kezet nyújtott, de Broch magasba lendítette a karját:

— Heil Hitler!

Becsukódott az ajtó az ezredes mögött, s Brunner az órájára nézett. Megállapította, hogy van még tizenöt perce Schneider megérkezéséig. Addig rendezheti gondolatait.

Mély slukkokat szívott a szivarból, s szokásától eltérően, le is nyelte a füstöt. Aztán percekig úgy tűnt, hogy csak az egyre növekvő hamuhengerben gyönyörködik. Mozdulatlanul ült, mint egy szobor. Ha bárki belépett volna most, joggal hihette volna, hogy Brunner meghalt.

Hirtelen megmozdult, s az előbbi helyzet ellentéteként kapkodva tárcsázott a telefonon. Klosst hívta, amikor meghallotta a hangját, újza átvillant az agyán az iménti terv. Egyre jobban bízott annak sikerében.

(Folytatjuk}