Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-25 / 225. szám

6. oldal 1970. szeptember 25, péntek A GÓLYA IS 1APLÁLJA Öli LG LIT Köszöntjük a 80 éves dr. Szarvas Andrást Cikkünk nyomán Válaszok a határidőkről Kedves pajtások! Az Úttörőélet nevében köszöntünk benneteket az új tanév kezdetén. Mint tudjátok, az 1970—71-es tanévben az úttörőmozga­lom negyedszázados év­fordulójára készül a kék- nyakkendös kisdobosok és a vörösnyakkendős úttö­rők közel másfél milliós családja. Az évfordulóra való felkészülés megyénk úttörőcsapatai számára színes, érdekes tevékeny­séget igér. A fegyveres erők nap­ján jelentkeznek a kisdo­bosok és úttörők a jubi­leumi próbára, amely egész éves tevékenységül; alapját képezi. A próbák tartalmazzák az úttörőha­gyományok összegyűjtését a csapatok történetét be­mutató kiállítások rende­zését, régi úttörőkkel va­ló találkozásokat. „Ajándék a hazának” akció keretében hasznos munkák sorát szervezik az úttörőcsapatok. Kezde­ményezik játszóterek, sportpályák, úttörőparkok, jubileumi emlékligetek, úttörőotthonok létesítését. Megemlékeznek Engels születésének 150., a pári­zsi kommün 100., a DÍVSZ Pajtás-posta néhány sorát itt közöljük: Majdnem minden úttörő­nek érkezik Pajtás újság a bácsszőlősi úttörőcsa­patban — olvassuk Papp Éva csapatkrónikás leve­lében. — A kisdobosok a Dörmögő Dömötört és a Kisdobost olvassák szép számmal. Az olvasott új­ságok, számukra fontos hí­reit, riportjait faliújságai­kon felhasználják. • Sánta Mihályné tanárnő Csátaljáról Márkus Éva tanítványának két kedves versét küldte el részünkre. A Balatoni tábor című vers p vek mennek, évsza­^ kok kergetik egy­mást. Kecskeméten min­dennap, ugyanabban a ko­ra délelőtti órában, annak is ugyanabban a percében kinyílik a Batthyány utca elején magasodó szürke emeletes ház kapuja, s ki­lép rajta egy idős ember. Pár pillanatra megáll, hogy a lépcsőház homályá­ból kijutva szemét szoktas­sa a világossághoz. Mélye­ket lélegzik, és mielőtt ne­kivág a túlsó oldalnak, mo­solyogva konstatálja; rend van, csupa vidám nyüzsgés az utca. a leninvárosi to­ronyházak felől áramlik a nép a belvárosba, kifelé pedig a korán kelő házi­asszonyok iparkodnak — a piacról — degeszre tömött szatyraikkal. Az út köze­pén meg zúg-morog a gép­kocsik folyama. Míg az agastyán szemlé­lődik, sűrűn ráköszönnek. — Jó reggelt kívánok, ta­nár úr. — Jó reggelt... A, szer­vusz! Legtöbbször — „szer­vusz”, hiszen az őslakos kecskemétiek jó részét a szó szoros értelmében böl­csőjüktől ismeri. Aztán korát meghazud­toló ruganyos léptekkel igyekszik a buszmegálló­hoz. Felszáll, meg sem áll a Műkertig, ahonan már nincs messze a szociális otthon. Több mint egy eszten­* deje újabb, izgal­mas programmal bővült az esztendők óta megszokott napi munkarend. Délelőtt 11 órakor a Simo- nyi utca 2/a. sz. alatti ren­delőben húzza fel a fehér­köpenyt. 1969. július 1. óta funkcionál az öregkorúak Gondozó és Tanácsadó Ál­lomása — a megyei tanács vb egészségügyi osztályá­nak ez az új intézménye —, és dr. Szarvas András intézeti főorvos, egyetemi magántanár itt is dolgo­zik. Mintha ez a legtermésze­tesebb volna egy embertől, aki a mögöttünk maradt hé­ten, szeptember 17-én töl­tötte be 80. életévét... Szarvas tanár úr, sokak Bandi bácsija 1916-ban kapta meg orvosi diplomá­ját a Budapesti Orvostu­dományi Egyetemen. Kecs­keméten 1920 óta él hiva­tásának. Mint gyakorló or­vos — feleségével együtt gyógyított. Kánikulában, fagyban, sárban járták a tanyákat, iskolákat. „Meg­rendültünk, mennyi a tbc-s a parasztok között — em­lékezik az első szomorú él­ményekre az ősz orvos. — Tanítottuk az embereket, hogyan előzzék meg a bajt.” — Mintegy 300 elő­adást tartottak Kecskemé­ten és a környező tanya­világban 1920 és 1926 kö­zött... Szakirodalmi mun­kásságát 1917-től 1965-tel bezárólag több mint 70 ta­nulmány. referátum, dolgo­zat dicséri. n r. Szarvas András v 936 szeptemberében kapta meg az aranydiplo­mát. Felesége, dr. Szarvas- né dr. Pályi Ilona két év­re rá szintén aranydiplo­más lett. A doktornő negy­ven éven át egyfolytában volt a kecskeméti rendelő- intézet röntgenfőorvosa. Aranydiplomás házaspár. Életük nemcsak orvosi es­küjükhöz volt méltó. Egy héttel a feleség kitünteté­se után aranylakodalmát ülte a két nagyszerű em­ber ... A meghitt ünnepek után ismét a szakadatlan munka. 1922 óta foglalkozik az öregkorúak gondozásának gyakorlati, tudományos, szervezési problémáival... Napjainkban már a har­madik ciklusa telik annak a kutatómunkának, me­lyet az Egészségügyi Tudo­mányos Tanács megbízásá­ból, a kecskeméti geriátriai munkaközösség vezetője­ként is végez — a munka­képes, harmonikus emberi életkor határának kitágítá­sáért. Ennek feltételeit dol­gozta ki — az 1961—66-os, illetve 1966—1969-es kuta­tási ciklusra eső — két tervtanulmányában is, me­lyek témái: „A munka élettani szerepe az öreg­korban, különös tekintettel a tsz-ekre” és „Az öreg­kori rehabilitáció”. Hogyan is kezdődött a mostani — harmadik — kutatási időszak? 1 969 kora tavasza. Köd szitál a Hírős Városra. Szomorú minden, csúszósak az utak. Komo­ran koppannak a falépcsők is, amelyek dr. Szarvasék lakásához vezetnek. Kopo­gásomra dr. Szarvasné nyit ajtót, öszes haja ezüstlik a homályban, kedvesen saj­nálkozik, hogy a tanár úr még nincs itthon. „Pedig mindig pontosan háromne­gyed kettőkor ér haza ...” — Rohanásban vagyok; majd később visszajövök. Alig érek le, nyikordul a vén kapu, s a fényben megjelenik a tanár úr. Annyit „késett”, amennyit a busztól való csúszkálás elvett. Kicsit görnyedt, nyakát jól a gallérjába húzta. Keskeny, szikár ar­cán bizonytalan mosoly, — míg meg nem ismer. Pár perc múlva a dolgo­zószobájában, öreg barna bútorok, dohányszínűre érett régi folyóiratkötegek. szakkönyvek, kézikönyvtár. lexikonok, iratcsomók bás­tyafalai között folytatjuk az 1966-ban abbahagyott té­mát. Odalent még úgy vél­tem. az idők múlásának je­le. hogy már óvatosabb, ki- mértebb a mozgása, de té­vedtem. Megfáradt arca kipirul, míg a kutatás leg­újabb dokumentumán elő­keresgéli. Közben felnéz bazsalyog. _ Látod abba nkort-o­h agyni a kutatást. Az új megbízatás papírjait üre­sen küldtem vissza. Más­nap újra itt volt minden. Kértek, folytassam, vállal­jam el az „összehangolt öreggondozás” tématerv feldolgozását — 1969—1971 időszakára. 1/ ülőn — érdekessége, ** fontossága miatt — részletes kifejtést igényelne azoknak a megfigyelések­nek, kórházi és rendelőin­tézeti sok éves felmérések­nek az ismertetése, melyek a tudományos és gyakorla­ti következtetések, megol­dások, ötletek tucatját eredményezték eddig Is. Többek között — ezzel összefüggő, rendkívül fon­tos vívmány — ez az öreg­korúak Gondozó és Tanács­adó Állomása is, ahol most munka közben találjuk dr. Szarvas Andrást, asszisz­tensével, Révész Barnabás- néval. Idős házaspár követke­zik sorra a kint várakozó öregek közül. A bácsi csak csoszogva, nyögdécselve tud haladni. Beszéde alig kivehető dünnyögés. Két éve szél érte. Orvos és asszisztensnő kézenfogva vezeti, ülteti, segítenek a vetkőzésben. Az asszony el­sírja magát, mikor a ka­tasztrófa bekövetkezését el­meséli. Az öreg elesett, fél­oldalára meg is bénult. Kedves szóval kérdezik mindenről: hogy élnek, mennyiből, mit esznek, mi­lyen a lakás? A néni meg­nyugszik. A férj szavai is érthetőbbek, „ö dolgozik...” — jelzi betegségén túli ke­servét is szegény öregem­ber, és éppen csak a sze­mét tudja moccantani fele­ségére. — Míg egészséges volt, addig meg maga állt helyt őérte. Az a fontos, hogy szeressék, becsüljék egy­mást a bajban is. Tüdő-, szívvizsgálat, vér- nyomásmérés ... — készül a gépírásos lelet, telik a karton az új gondozottról. Reflex, izomzat, mozgás-, ’Srókészség s mindenre ki­terjedő vizsgálat folyik — biztató szavak kíséretében. Nyugodt tanácsok. Iszik-e vizet rendszeresen a beteg? — Nagyon ritkán... Nem szomjas. — Látja, ez nagy baj. "end” ívül fontos, hoBy Igyon. Idős embernek alig van szomjúságérzet?. TTn nem iszik, nem kap f j - dókot a szervezete, a vese végzi a magáét, s a test saját nedveit használja fel. Nézze a férje karját: azért olyan kiszáradt, fonnyadt. Minden étkezéskor legyen ott a pohár víz, s meg kell inni. Megérti ugye? Egyszerű meggyőzés, ma­gyarázat mindenhez. A fel­írt gyógyszerek használatá­ról éppúgy, mint rendelte­tésükről. Két, viszonylag megbékélt öreg távozik. — Mit fizetünk? _ Itt sosem kell fizetni. < i nkéntelenül az órám­w ra pillantok; több mint egy órahosszáig fog­lalkoztak ezzel az egy be­teggel. .. Ez is egyik rop­pant lényeges momentum — a sok más közül —, amiért ezt az állomást élet- rehívták. a rendelőintéze­tekben — a túlzsúfoltság miatt — szinte lehetetlen az egy betegre jutó 7—8 perc alatt az idős korúakat meghallgatni, s tengernyi panaszuk közül kiválogatni a pathognosztikus jellegűe­ket, megvizsgálni őket, megértetni velük az étrend jelentőségét, a gyógyszerek helyes használatát... A következő vendég egy öregasszony, ö már nem új beteg. Otthonosan ül a fehér székbe. Az asztali­lámpa szerény világánál három fejre hull „ráadás­ként”, hogy elég legyen a világosság —, a délelőtti napfény. A legfiatalabbén is szürkéllik a haj, a ta­nár úrén meg hófehér. S ahogy nagy-nagy szeretet­tel, türelemmel „bajlód­nak” — gondolnak egy­mással, mintha valami na­gyon erős szövetségben lennének... Eszembe jut egy epizód. Mikor tavaly Bandi bácsinál jártam, bú­csúzás előtt egy bársonyfe­kete színű, aranybetűs meghívót mutatott. Brüsz- szelbe invitálták egy ge­rontológiai kongresszusra. Sebtében fordította a cím­lap francia szövegét; A jel­képes idézet fölött egy szár­nyát emelő aranygólya ké­pe állt. A tanár úr olvasta: „A gólya táplálja apját és anyját, mikor azok meg­öregszenek. Mikor a leg­kisebbek is tudnak már re­pülni, szintén segítenek. .” Tóth István Lapunk 1970. szeptem­ber 18-i számában „Az Ígéret szép szó...” cím­mel képpel illusztrált cikk jelent meg a kecskeméti HírÖ6 étterem átalakításá­nak helyzetéről. A cikkre Benke János, a kecskemé­ti Szolgáltató-, Javító és Vegyeispari Vállalat igaz­gatója levélben válaszolt. — A Bács-Kiskun megyei Vendéglátóipar* Vállalat és kö­zöttünk létrejött szerződés sze­rint a Hírős Étterem átalakí­tásának befejezési határideje 1969. Július 31. volt. A későb­biek folvamán a megrendelő az eredeti — 1 956 130 forintos — kivitelezési tervet 1.3 mil­lió forintos pótmegrendeléssel módosította, vagyis az elvég­zendő munkát 67 százalékkal növelte. Az új szerződésben a határidő is módosult, 1970. szeptember 30-ra. Szeptember 17-én vállalatunk egyébként levélben közölte a Vendéglátóipart Vállalattal, hogy szeptember 30-ra clké- 9-ülünk a Hírős Étterem át­alakításával — tehát a szer­ződésben vállalt batáridőre át­adjuk' Lapunk 1970. szeptem­ber 12-i számúban „Las­sacskán” címmel cikk je­lent meg a bajai lakóte­lep építésének helyzetéről. Tóth Ernő, a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelő­ipari Vállalat igazgató'?, levélben válaszolt a cikk egyes megállapításaira, amelyeket az alábbiakban közlünk; Mint azt az említett cikk is írja, Baján félkész lakások be­fejezését vállaltuk. Am nem 265 lakásra szerződtünk, ha­nem két 53 lakásos épület be­fejezésére. Ezt is terven felül soroltuk munkáink közé meg­fontoltan. jós-ándékkal, a vá­ros párt- és állami veze’ő sz-rveinek kérésire, öszin’én szólva többre nem is mertünk vállalkozni. Az egvik épület befete-ését a szerződésben 1970. november 30-ra, a másikét 1971. jún’"S 39-r-v tűztük ki Ez a határidő — amit mi tartani kívdmmk — még nem iá-t le. D-'-o—d azonban csak akkor tn-hmk, ha — s-aknvc!ven s—*tva — „...„Vaterotatct kanunk. A tjo^os per 4r< v^r>rr\ 3 VTTT. 107p. 11. c€inlr ’Ci­liiig 23-án kaptuk meg. A 10-eg megalakulásának 25., Bar­tók Béla halálának 25- és Dózisa György születésé­nek feltételezett 500. év­forduló járóL A jubileumi úttörőév legnagyobb eseménye a megyei és az országos út­törő találkozó lesz. 1971. májusában nyolcszáz vidé­ki és közel 10 ezer kecs­keméti kisdobos, úttörő részvételével rendezik meg a megyei úttörőtalálkozót. A Petőfi Népe Úttörő- rovata ezeknek az esemé­nyeknek a krónikása kí­ván lenni, ehhez kérjük a Ti segítségteket is. Aho­gyan az elmúlt években, most is várjuk leveleite­ket, híradásaitokat. Sze­retnénk minden héten egy- egy megyénkbeli úttörő- csapatba ellátogatni, és be­számolni az ott látottak­ról, tapasztaltakról. Leveleiteket „Pajtás­posta” címmel tesszük közzé és továbbra is sze­retnénk közölni számotok­ra fejtörőket, rejtvénye­ket Hasznos úttörőmunkát, jó tanulást, emlékezetes jubileumi esztendőt kívá­nunk. Előre „A tábor apraja, nagyja két község; Gara, Csátal- ja/Van itt móka, játék min- den/Tábortűz is három íz­ben.” • A kecskeméti I. számú általános iskolában jubileu­mi tanács alakult az út­törőcsapat tagjaiból. Mint Dómján Beatrix a tanács titkára írja versenyt hir­dettek a kiváló őrsi cím elnyeréséért. A feladatokat nyolc pontban foglalták össze, a versenyben részt­vevő őrsök számára. épületet is úgy adták át, hogy a Báes megyei Állami Építő­ipari Vállalat után mi? 'szá­mos hiánypó.lást végzett. Mindez természetesen gátol­ta munkánkat, de a nehé sé­gek ellenére sem álltunk ,e a munkával, még akkor sem, ha közben az árvíz sújtotta terü­letre kellett anyagot számta­nunk, illetve ott építenünk. A Bajai Tanítóképző tata-ő­rt '.iának befejezési határideje 1371. augusztus 1 Er-c az idő­pontra eleget i3 kívánunk ten­ni vá:’.al: kClele-cttség ‘üknek. Jó lett volna, ha a cikkben említés történik arról is. hogy a tanítóképző homlnk-a’át — e-ielyct upvancsak terven fe­lül vállaltunk — az ígértnél '-.-'•-Abban fe'cztük be. a-ért, hogy az inté-ménv kü’ső’.eg is méltó lcTvcn f-pníiv--t-nlr s-ázad’k évfordulójának meg­ünneplésére. Nem vitatjuk a cikknek azt a megá’laoü-t-iát, hogy "o—-’-it okoz számunkra a munkuerő- h-'tvzet. E-t azonban az or- s-ág va'arn-'nnvi épitöi-zari yál- l-.’atáról el lehet m-n^ani és nt sem \—e tér-o -esz. s-zbb hetv-e’ben az át!a~ns- nál. Nehé-s*-oi-!< elle—é-o ’’'indent elkövotünk a-ért, h-r-v kötzle-ettsége’nkpek ele- — ’ *—-—ü—te * m-tfővblk vál­t~'t, ht—oevS* Z'-Mn mindenütt, ahol építkezünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom