Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-25 / 225. szám
i 4. oldal 1970. szeptember 25, péntek Mikor lesz elegendő szakmunkása az építőiparnak Csónakgyár a homokon A negyedik ötéves tervben — 1971 és 1975 között — a korábbinál több és összetettebb feladat vár az építőiparra. Az előző esztendőkhöz képest évente átlagosan mintegy 7—9 — Bács-Kiskun megyében 11—12 százalékkal nőnek a tennivalók, vagyis 1975- ben csaknem 50 százalékkal több lesz az építeni- való mint 1970-ben. Lényegesen megváltozik az építőipari feladatok összetétele is. Nagyobb ipari beruházásokra a korábbinál kisebb energiát kell majd fordítani; a vállalatok többsége intenzív fejlesztést hajt végre, elsősorban gépparkját korszerűsíti, műszaki színvonalát növeli. Ugyanakkor 1971 és 1975 között a harmadik ötéves tervnél 100 ezer lakással több, összesen 400 ezer megépítése a program — a megyében 20 ezer. Egyidejűleg, a korábbi éveknél mintegy 15 százalékkal több lesz a közműépítés és tatarozási feladat. Tízezerre! kevesebb A Gazdasági Bizottság már 1968 elején foglalkozott az építőipar felkészülésével a negyedik ötéves tervre, s akkor feladatként jelölte meg az építőipar ipari hátterének (anyagellátásának) és a lakásépítés technológiájának a fejlesztését, a komplex könnyűszerkezetes építési mód széles körű elterjesztését, továbbá a közműépítés fokozását. Nagy erőfeszítések történtek és történnek az egymáshoz kapcsolódó területek megfelelő előkészítésére az 1971—75 között várható feladatok jobb elvégzését megalapozandó. Ennek ellenére még változatlanul fennáll az építőipari kapacitás és az igények közötti immár krónikus ellentmondás. Az építőipar teljesítményei előrelátha- tóaji 1973—74-re emelkednek a kívánt színvonalra. Bács-Kiskun megyében egy házgyár és egy köny- nyűbetongvár lép ekkorra üzembe. Ám a kielégítő teljesítményszint elérésének is súlyos előfeltételei vannak. Ezek között is az egyik leglényegesebb, hogy javuljon az építőiparban a munkaerőhelyzet, megfelelően növekedjék a műszakiak és a szakmunkások létszáma, aránya, szakmai összetétele. Az építőipari létszám alakulását hullámhegyek és mélypontok tarkították az utóbbi 20 évben. A helyzet valamelyest csak az utóbbi 3 évben javult, a növekvő keresetek vonzó hatására. A létszámnövekedés nyomán azonban elsősorban a kisegítő, illetve segédmunkás állományba tartozók létszáma emelkedett. Az év elején az építőiparban az ÉVM, KPM, egyéb tárcák, tanácsi vállalatok és szövetkezetek együttes létszáma 290 ezer ember volt (a megyében 11969), a tervezett létszámnál országosan mintegy 10 ezerrel kevesebb. A 290 ezer dolgozóból 215 ezer a munkás, illetve szövetkezeti termelő, csaknem 21 ezer a műszaki és valamivel több mint 20 ezer az adminisztratív munkaerő, a többiek zöme pedig ipari tanuló. A mai 215 ezer munkásból a terv szerint 156 ezer szakmunkásra lesz szükség. Ez a munkásállomány több mint 52 százaléka. (1965-ben a szakmunkások aránya 46 százalék volt — Bács megyében még csak 1969-ben volt ilyen arány. Ugyanakkor az egy építőipari munkásra vonatkoztatott termelékenység nálunk az országosnál alacsonyabb.) A tervezett szakmunkaerő-létszámot azonban az iparág nem tudta biztosítani. Rz utánpótlás biztosítása Az építőipar egyik legsúlyosabb gondja évek óta, hogy egyre nehezebb — a telepített ipartól eltérő, kedvezőtlenebb adottságok miatt — a szakmunkásutánpótlás. Jól jellemzik ezt az utóbbi évek adatai. Bács-Kiskun megyében 1969-ben 490 építőipari tanulót akartak volna iskolába küldeni és ezt a tervet mennyiségileg teljesítették is. A szakmai összetétel azonban már nem felelt meg a követelményeknek. A szobafestőknél például tízszeres volt a túljelentkezés, míg ácsnak, vasbetonszerelőnek alig jelentkeztek. A szakmunkástanuló-iskolákban képzettek hiányának pótlására, elsősorban az ÉVM-vállalatok, évente mintegy kétezer felnőttet képeztek segédmunkásból szakmunkássá. A tanfolyamokon a szakmai képzés legtöbb esetben alacsonyabb színvonalú. mint az iskolákban. Az ily módon képesítést szerzett szakmunkások túlzottan magas aránya tehát rontja az iparág munkájának minőségét. A IV. ötéves tervben az építőipari szakmunkások számarányát — a feladatok teljesítéséhez — mintegy 58—60 százalékra kellene növelni. Ehhez 1971 és 1975 között építőipari szakmunkásból 53 ezer, egyéb szakmunkásból pedig 5400 ember — a megyében 2800 — a szükséglet. Figyelemmel a lemorzsolódásokra, az öt év alatt összesen 67 ezer fiatalt — évente csaknem 13 500-at (Bács-Kiskun megyében 575-öt) — kellene tanulóként kiképezni az iskolákban. A magas létszámkövetelmény az előző öt évnél is nagyobb nehézségeket jelent, hiszen a demográfiai hullám népes korcsoportjai lényegében már túljutottak a szakmunkásképző iskolákon. Megyénkben még az is problémát okoz, hogy a szakmunkás bizonyítványt kapott fiatalok jórészét a termelőszövetkezetek magasabb bérért elcsábítják az állami építőipartól. Ez károsan hat a fejlődésre, mert a korszerű technológiában jártas szakmunkásokat alacsonyabb szervezettségű, kevésbé termelékeny építőipari szervezetben alkalmazzák. Éppen ezért helyes lenne, ha megyénkben nemcsak a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat és a Bács-Kis'- kun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat foglalkozna iparitanuló-kép- zés6el, hanem legalább a saját szükségletek fedezésére a tanácsi, a szövetkezeti, a magánkisipari és a mezőgazdasági szövetkezeti szektor i& Ami a műszakiakat illeti; a jelenlegi mintegy 21 ezres létszámukból mintegy 12 százalék a mérnök, csaknem 40 százalék a technikus. A többiek alacsonyabb építőipari képesítéssel rendelkeznek. A mérnökök és technikusok mintegy kétharmada tényleges építőipari irányító munkát végez, míg a többiek a vállalatvezetésben, a termelés előkészítésében, kutatásban, a segédüzemi termelés irányításában vesznek részt. így átlagosan minden ötödik, hatodik építési helyre jut e~y- egy, a termelést közvetlenül irányító mérnök és körülbelül minden második építőhelyre egy-egy technikus. Több szakma ismerete Ami a szakmunkásképzést illeti: a múlt évben a Munkaügyi Minisztérium és az ÉVM irányításával lényegében befejeződtek a képzés korszerűsítésének előmunkálatai. Az egyik középponti feladat volt: kimunkálni a szakmacsoportos szakoktatást. Ennek lényege az, hogy kevesebb vagy ugyanannyi szakmunkás több szakmához értsen és módosítsa az építőiparban most még honos elaprózott, sok embert igénylő, munkamegosztást. Ennek megfelelően a technikai színvonal fejlődéséhez igazítják a specializálódást; egységesítik a rokonszakmák tanműhelyi alapképzését; bővítik a technikai műveltséget növelő természettudományos ismeretanyagot; új tanterveket, korszerűbb tankönyveket készítenek. De még így is; az építőipari szakmunkásképzés mennyiségi és minőségi fejlesztésének legfőbb akadálya az oktatási kapacitás, a tanulóotthonok férőhelyeinek elégtelensége. Ennek az állapotnak megszüntetése nélkül pedig a IV. ötéves tervben olyan szakmunkaerő feszültségekkel kell számolni, amelyek végső soron veszélyeztelhetik az építőipar előtt álló feladatok sikeres teljesítését. * Sz. S. — N. O. Idős, nehézkes járású * asszony tévedt el a földhivatalból távozóban a városi tanácsház zeg-zugos folyosóin. — Merre jutok el kedvesként a lépcsőházba? — nyitott be bátortalanul szerkesztőségi szobámba. — Erre tessék, kedves néni... — szegődöm kalauzául, miközben egészen váratlanul kitör: — Jaj, kedveském, én olyan szerencsétlen vagyok, úgy fájnak a lábaim! — Akkor tessék nagyon vigyázni a lépcsőn, kapaszkodjon a korlátba a néni — indítványozom. Erre megszorítja a karomat, és kibuggyannak könnyei: — Köszönöm, köszönöm, aranyoskám. Mert úgy hiányzik és olyan jólesik a szíves szó! * Az eltartási szerződések alakulásáról, tapasztalatairól beszélgetünk dr. Győrffi Dániában, a kajak őshazájában kiválasztanak egy szemrevaló. szép, magas cédrusfát. Kivágják és elszállítják a gyárba, ahol a a mai napig is hét lakat alatti titkoként őrzött ősrégi eljárással, bonyolult munkafolyamatokkal kajakot, kenut, vagy csónakot készítenek belőle ... Évekkel ezelőtt Parti János kenubajnok a dánokénál sokkal egyszerűbb és praktikusabb eljárást honosított meg nálunk, melynek lényege: a hajszálvékony üvegszálakat —szakmai nyelven üvegpaplant — óvatosan sablonba helyezve átitatják poliésztergyantával. A már üveggé merevedett testeket a sablonból kiemelik, összeragasztják. Ha a megrendelőnek netán úgy tetszik, meg is várhatja; ugyanis a villámgyors kezű szakemberek nyolc óra alatt készítik el a műanyag csónakot. — Három évvel ezelőtt a szövetkezetünk elnöke ellátogatott a budapesti- Országos Sporthajó Építő Vállalathoz, melynek akkoriban Parti János volt az igazgatója — mondta Sütő Ottó csónakkészítő szakmunkás. — Beszélgetés közben az olimpikon félig tréfásan megjegyezte: a világon egyedülálló volna, ha például a Góbi sivatagban, vagy a „kunsági Szahara” kellős közepén csónakot gyártanánk. VállalaBélánéval, a Kecskeméti Városi Tanács V. B. illetékes előadójával. Érdekes, hogy a közel két évvel ezelőttihez képest csaknem megháromszorozódott az eltartási szerződést kötő idős emberek száma, s jóleső tudni, hogy viszonylag kevés az eltartottak és eltartók közötti probléma, vita. A jó szó, a lelkizés igénye az, amit látogatásaimkor tapasztalok az eltartottak részéről. Nem ritka, amikor hivatalomban keresnek fel az idős emberek, rendszerint a jó szó éhe hozza őket ide. „A gondviseléssel nincs baj, jól is főznek, rendesek az eltartók. Csak tetszik tudni, haza jönnek a munkából és alig szólnak hozzám ...” — rendszerint ezt panaszolják. Megértem én a fiatal eltartókat is: Kenyérkereső munkájuk mellett az otthoni teendők ... Elég hajtunk ugyanis nem tudja kielégíteni az igényeket... Minden csoda három napig tart, s azóta már sokan tudják, hogy a homoktenger közepén, — ha nem is a Góbi sivatagban — Jánoshalmán, a Bácska Ktsz műanyagfeldolgozó részlegében csónakokat készítenek. — Kajakót, horgászladi- kot' és újabban motorcsónakot gyártunk — tette hozzá szakszerűen Sütő Ottó, aki egyben a részleg brigádvezetője is. — Két évvel ezelőtt a „Parti-cégnél” szerzett szakmunkás bizonyítványomat, illetve a budapesti vállalatnál tanultakat Jánoshalmán bőségesen kamatoztathatom. A nyolc betanított szakmunkással havonta 20—22 csónakot készítünk. Ahogy mi mondjuk: naponta egy csónak úszik ki a műhelyből ... A csiszolás és festés után mérlegre teszik a kajakot: ugyanis a kétszemélyes megállapított súlya 22, az egyszemélyesé pedig 16 kiA legutóbbi felmérés szerint az ipari szövetkezetek 60 százaléka, az építőipariaknak pedig 40 százaléka szás az élet, olykor elfogy a türelem is. Mégis: Az emberséges szót nem szabad hanyagolni, erről nem lehet lemondani. A beteg, a gyámolításra szoruló, vagy éppen gonddal küszködő ember számára gyógyírt jelent — fejtegeti dr. Győr ff iné. * A barátságos, jó szó von- zata soha nem lehet gorombaság. Sőt, lecsillapítja az idegesség szülte indulatosságot is. És minden ember életében gyakran adódnak pillanatok, amikor szinte epedezik a szíves szó gyógyírjáért. Ha ez gyakrabban eszünkbe jut, bizonyára kevesebb durva szócsata zajlik le a buszon; a hivatalpan — mégha kívánsága esetleg nem is teljesíthető — elégedettebben távozik az ügyfél; megcsappanhat a lakók közötti vitás ügyek száma, derűsebbé válik az öregkor, és általában: jobb lesz a közérzet. És mindez oly kevésbe került Perny Irén logramm. Ha ennél több, vagy kevesebb, a versenyzők nem használhatják. — A centenárium tiszteletére alakult Lenin szocialista címért küzdő brigádunk eddig, vagyis két és fél év óta jól, becsületesen dolgozik — folytatta a brigádvezető — S ha már mi nem élvezhetjük a munkánk gyümölcsét, hát álmodunk róla, illetve új modelleket tervezünk. A nyár elején egy „Vihar” típusú motorcsónakot terveztünk, melynek első példányát Koncz Gábor színművész vásárolta meg. A műhelyben e napokban szinte reggeltől estig lázas munka folyik. „Pap- lanoznak”, ecsetelnek, szárítanak, csiszolnak, festenek. A budapesti mezőgazdasági kiállítás után szeptember 25-én a jugoszláviai ipari vásárra mennek el, ahol több új kajak- és csónakmodellt is bemutatnak. Tárnái László Fotó; Opauszki László vezette be a heti 44 órás munkaidőt. Az OKISZ vezetősége megállapította, hogy a csökkentett munkaidőben dolgozó szövetkezetek gazdasági eredményei általában kedvezők. Bebizonyosodott tehát, hogy a szövetkezetekben is megteremthetők a rövidített munkaidő bevezetésének a kormány által meghatározott feltételei. Éppen ezért az OKISZ vezetősége ajánlással fordult az ipari és építőipari szövetkezetek vezetőihez: célirányosnak tartja, ha a jelenleg még heti 48 órás munkaidőben dolgozó árutermelő, illetve építőipari munkát végző szövetkezetek felülvizsgálják a csökkentett munkaidő bevezetésének akadályait. Különösen azokra a szövetkezetekre vonatkozik ez, ahol a dolgozók többsége nő. Az OKISZ vezetősége javasolta, hogy a jelenleg még heti 48 órás munkaidőben dolgozó, de a munkaidő csökkentésére jogosult szövetkezetek vezetőségei ismertessék* a tagsággal a munkaidőcsökkentés feltételeit, dolgozzák ki a felkészülési tervet, s hasznosítsák a már csökkentett munkaidőben dolgozó szövetkezetek tapasztalataitJó szóra várva A jánoshalmi Bácska Ktsz műanyagfeldolgozó részlegének udvarán a szivárvány összes színében csillognak a szép ívelésű, kecses kajakok. II martaid íi-csiirtsntés tapasztalatai a ísisz-akissi
