Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-30 / 203. szám
Tímár Máté: (E)Ká at eato T alálkozásuk olyan véletlenül történt, amilyen szerencsés a lottójárás. Mégsem lehetett csodálkozni ezen. Kiszámíthatatlan az emberi élet útja. Állomásait gyakorta rajtunk kívüli erők jelölik ki — legfeljebb a szabad akarat segítségével választhatunk olykor a lehetőségek között —, s ha lerajzolnánk, magunk is elcsodálkoznánk fura kacskaringóin. Pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy nyílegyenesnek higy- jük. Miszter George Sabo, azazhogy Szabó Gyurka se gondolta, nem is egy hónapja, hanem egy hete, hogy a bécsi küldetése három nappal tovább tart, mint a dolga, az osztrák cég négyezer schillingel hálálja üzletszerzői jóindulatát, s az útiszámlába még egy hazai kirándulás is belefér. Ha már így történt, elhatározta, meg- szellőztéti a Hamburgban bérelt friss típusú Fordot, meglátogatja Rákosligeten lakó öregjeit, meggyá- molítja őket néhány tetszetős nyugati olcsósággal és good by Hungary, várhatsz megint tizennégy esztendeig. Persze az nem volt benne az útitervben, hogy a mama esengeni fog a beteg húga, meg a nagyszülők sírja után, a fathemak eszébe jut a templomzugi kert, amit visszaadott a tanács, el lehetne adni, s ha már itthon a gyerek evvel a nagy kocsival, miért ne híreskednének vele otthon, Körösmartonon is egy kicsikét. Nem árt azt finoman a falu értésére adni, most már lehet is, hogy: Elvettétek a földemet, házam, tanyám, most mégis saját villában lakom Rákosligeten, a nyugdíjam ezerkettő, nem háromhatvan öregségi az asszony százasával együtt, mintha itthon maradok, s a fiam. akit kiajánlottak az egyetemről, akkora kocsin jár, mint a tanácsháza. Több volt ebben a honvágy, amit leplezett, mint a gyűlölet — az talán nem is volt benne —, parancsnak sem hangzott, pedig valamikor Szabó Gyuri bácsi ugyan szeretett parancsolni, inkább kérelem számba ment: Hazaszaladhatnál velünk, fiam! De a bagórágta hangszálak olyan mélyen orgonáltak, hogy a bérelt Ford útnak eredt tőle Mr. Sabó, azazhogy Szabó Gyurka hazaérkezésének másnapján az alföldi szülőfalu felé. |a George Sabo nem gondolta ezt, az otthoni Szabó Gyurka, a Rákóczi M. T. Sz. gépkocsivezetője — ragadványnevén Béres Szabó —, se gondolta, hogy miután csütörtök-pénteken egész nap szállította a nedves répaszeletet Szolnokról, szombaton reggel majd ezt mondja néki az elnök: Állj be a garázsba, öcsém, és hétfőn reggelig ne is lássalak! Nem gondolta, de szótfogadott. Hazament a Gazda Sza- bóéktól vett portára épített háromszobás új házába, megfürdött, és lefeküdt aludni. Tudta, hogy nem zavarhatja senki. Felesége a postán dolgozik, a kisebb gyerek az óvodában, a nagyobb az iskolában, a szülei pedig a H lenti kisházban, ahová már jövetben beszólt: Délig nem vagyok itthon! Nem is háborgatták. A harangszóra is idegeinek láthatatlan vekkere ébresztette fel. Ebédelt, és hogy múlassa az időt, bejárta a portát. Letépd este a hónalj hajtásokat a lugasról, kiseperte a hízók betonos kifutóját, a starkingfákról lenyírt néhány szövőlepkefészket és azon vette magát észre, hogy unatkozik. Pedig a belsőség szép valósága ott tükröződött a szemén: egy szót sem szólhatsz a sorsod ellen Béres Szabó Gyurka! Házad, kerted, két családod, Trabantod van. Az asszonnyal keresed a négyet, a háztáji a ráadás. Gondoltad volna ezt, amikor Gazda Szabóéknál szolgáltatok? Az apád volt a béres, te meg a kondásgyerek. Ugye nem gondoltad? Nem, bizony nem. Inkább azt, hogy hosszú lesz hétfőig, s hogy megvész egy pohár sörért. Beült a Trabantba: Ha keresnek, a nagyvendéglőben vagyok, és gyerünk! Útközben — talán a kanászságról —, Gazda Szabó Gyurka jutott eszébe. Ugyan mi is lehet vele? Azóta se volt olyan cimborája, pedig a gazda fia volt. Röhögött is a katonaságnál, amikor evvel sámfázták a fejét, hogy: Így a kulák, meg úgy a kulák: Egy percig sem érezte annak őket. Meló az volt; istentelen sok meló, olyan vaskalapos- ság, hogy a Bodri is megveszne tőle, de a gazdá- ék is velük húzták. Voltak persze bitang kenyéradók is, de Gazda Szabóék? Tőlük vették a portát is, az apja most a templom- zugi kertre alkuszik, levélben, és Gyurka is kihívatta a kaszámyakapu- ba, amikor ötvenhat végén nyugatra indult: Gyere velem! Nem ment, most se menne, de azért haverság volt. Ugyan mit csinálhat most Gyurka? É ppen befordult la falu túlsó végén honvágyas szüleivel, meg a Hamburgban bérelt Forddal, hogy pár órára a véletlenek útjába álljon. Mert az már nem volt véletlen, hogy éppen Béres Szabóéknál tülkölt, a háziak, meg a vendégek körül örvendezték egymást, Béres Szabóné törölte alájuk a széket. Béres Szabó megkotyogtatta a borlopót, és Mr. George Sabo, azazhogy Szabó Gyurka ezt kérdezte elsőnek: Hát Gyurka. S megtudván beszállt a lágyan rugózó Fordba, végiggurult a megkisebbedet falun, odafarolt a Trabant mellé, és már bemenet illesztette a száját: How do you do, Mr. Szabó? Csakhogy azonnal eltévedt az arcok között.. U toljára katonaruhában látta Gyurkát, ennek is tizenötöd éve, azelőtt se sűrűn, miótta felnőttek, egyetemre járt, bányában dolgozott, s ahogy ő változott, nyilván változott a cimbora is. Állt az ajtóban, modernvonalú napszemüveg rejtette a szemét, ruhája szinte ordította az idegent,' s bár szívével otthon is érezte masát, meg nem is, a centes küzdelmekben köszörült agya ezt zakatolta: Nem vagy te már itthon Mr. Sabo, csak itt születtél! Szőke pincérfiú lépett hozzá, és meghajolt: — Tetszik parancsolni? — Szabó Györgyöt keresem. — Olyan sok van kedves vendég, a másik nevét is! — Ügy emlékszem Béres Szabónak hívták. — Béres Szabó? A pincérfiú tizenhétéves volt, értelmét sem vette a szónak. Segélykérőn körülnézett, míg egy silószagú öreg igen, igen, olyan, mint Csősz Lakatos Jani bácsi, mankót nem adott a hóna alá: — Azokat most Sofőr Szabóéknak hívják! — Sofőr Gyurka bácsi ott ült a cimbalom mellett — mondta erre a kamasz pincér, és odakísérte. De mire odaért Gazda Szabó Gyurka szájáról lehervadt a how do jou do, és ennyi lett belőle: — Jónapot Gyurka. Szervusz. C sak másodsorban szervusz, úgy megfeküdte az idegenség. A vendéglő is más lett, modem, tiszta, az emberek is mások, ismeretlenek, s Gyurka is más. Nyírottbajszos, vállas valaki, testére szabott angolszövet ruhában, svájci órával a karján, de szappantagadó olajfoltokkal a kezén. És a szeme is idegenül vibrált kevéskét, míg az értelmére mérte, és fogadta a köszönést — Jónapot Gyurka, szerbusz. Hazajöttél? — Hazahoztam a fa- fhert... szóval az örege- feci*. — Ülj le. Mit kérhetek? Sört? — Viszkit szoktam, de talán... — Brandy jó lesz? Mert én a sörnél maradok. Ittak és nézegették egymást, keresvén a mostaniban a régit, a cimborát, és udvarias kérdésekkel várták, hátha elővillan az esztendők mögül. — Remélem milliomos lettél? — kérdezte a sofőr. — Mert én csak motorkocsis ... — Milliomos? Egy frászt! Agent vagyok a Nationál Companynál.U — Az mi? — Ügynök.:: — hirtelen kijavította —, képviselő ... — és hogy ne kérdezhessen a másik, úgy folytatta, mint valami leckét ... — Kasszagépekben utazom, bejártam már a fél világot... New Yorkban házam van, feleségem ... olasz, Lucynak hívják, két fiam, Jim and Joe, egyszóval oké az egész... És te? — Nekem is van egy házam a tietek helyén, két fiam, Gyuri, meg Jancsi, feleségem Csősz Lakatos Margó, azt már mondtam, hogy sofőr vagyok — s huncut mosollyal —, egyszóval nekem is oké az egész. A z ameríkás harangozott a poharával: — Hát akkor oké, szervusz! — Szerbusz! Igyunk még egyet? — Azt majd énli: Kérte, itták, a sofőrhöz többen odaköszöntek, elment mellettük a körzeti rendőr is, és az uj javai tréfásan megfenyegette a sofőrt, de az a régi cim- boraság sehogy sem jött vissza, csak integetett a múltból, mint egy távoli fejfa, amire ez van írva: Miért? Pedig, ha bármelyiküket kérdik szavával hiteli, hogy rendes ember a másik. — Először nem mondom nehéz volt — öklözött a fagyos csendbe George, — osztrák láger, kikötőmunka Hamburgban. Sokszor a zsákokon aludtam. De aztán kikerültem, és all right lett, hát most oké! Itthon tudod mi volt? Az öreg börtönben, én a bányában... Én nem voltam te, én kulák voltam... Mit mondjak néki? —« találgatta Béres Szabó — Azt nem mondom,- mert nem is érzem, hogy amikor te gimnáziumba jártál, én meg a trágyát tapostam, én sem voltam te. _ — Eljössz hozzánk? — kérdezte, csak azért, hogy szóljon. — Apámék ott vannak;!. Hangolt a cigány, las-1 san esteledett, és az éttermet, mint valami leeresztett függöny, úgy fátyolozta a füst. — Te Gyurka — kérdezte George jó idő múlva —, volt a fatheréknál a padláson néhány birka- kolomp, meg tehéncsengő, nem találtátok meg? — Dehogynem..: — Nekem adnád? — Szívesen. De minek? Nyujorkban nincsen csordajárás ! — A gyerekeknek: U hazulról. Sokszor eszembe jut. Olyan szépen szólt, amikor legeltettünk a tarlón. — Elviheted az egészet. — Thank you ... majd küldök érte valamit. — Szóra sem érdemes — mondta Sofőr Szabó, és elfeledte, hogy a fia állandóan Lee farmernadrágért nyúzza. Felálltak és fizettek. — Hazaviszlek — mondta George a hamburgi Ford mellett, de Gyurka nevetve a Trabantjára mutatott. — Nekem is van, igaz, hogy csak mutatja!| A koraestben úgy fénylettek a lámpák, mint a búcsújáró szentjánosbogarak. Magasan az oszlopokon soksok, lenn a földön kétszer kettő egymás után. Az első kettő mögött Szabó Gyurka mosolygott: Megint murizik majd az asszony, s a másik kettő mögött Mr. George Sabo éppen cigarettára gyújtott. Tulajdonképpen oké az egész — gondolta, csak azt nem tudta mi az a parányi, motoszkáló fájdalom a save alatt. 1. IßODDLOM Gál Farkas: Sziklához, röghöz Tapadhatsz már sziklához, röghöz bújhatsz bánathoz és örömhöz lehetsz a kínok égő tornya recsegve égő csipkebokra merülhetsz habzó, mély vizekbe dalolva szállhatsz fellegekbe sírhatsz esőktől tiszta réten fehér ágyban fekhetsz fehéren éjszakánként fekete csöndben lapozhatsz egy fekete könyvben ülve fekete gyászruhában emlékszagú öreg szobában sétálhatsz kertben, zöld csodában gázolhatsz térdig hóban, sárban mosdathatod magad zenével nyári záporral, vízeséssel fehér almát, két fehér öklöd verheted a sziklához, röghöz homlokod gyémánt mezejében kialudhat csillagom, fényem áldhatsz babérral, glóriával átkozhatsz töviskoronával engem már nem tudsz elfeledni magadban holt-semmivé tenni arcodról nem moshatsz le engem szemedbe magam beégettem és engem látsz és engem nézel naponta engem megidézel foglak lélekkel, foglak dallal hajnalodban vagyok a hajnal estéidben vagyok az este életednek ágya, keresztje, Demény Ottó: Augusztusi vers Sziszeg a sárga rengeteg hullámzó hátú sík a fényözönben forró nehéz kék levegő veri rögágya szikkadt már sovány üres i nem ünnepre fürge késekite érett ahogy a szegésre érik a kenyér bekerítik az arató-hadak tűzvörösen zihálva zakatolva s feledtetve a régi dalolást ami sosem volt se boldog se szép ahogy nem szép semmilyen gyötrelem de a kenyér a fehér asztalon ára a dacnak megpróbáltatásnak amit nem lehet már elénekelni a szájaktól ha kivettük a földből szép a kenyér a fehér asztalon Boór András: Balaton Lobog a nád Zörög a szél Olajba-lígyult bőrömön Végigszalad a nap Vitorlarúd Alatta nyár henyél Fekszem hanyatt Gondjaim alszanak. Ser ess Sándor; Nyári i
