Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-06 / 183. szám
Életszínvonal A megye lakosságának életszínvonala 1970. első felében — a Központi Statisztikai Hivatal Bács- Kiskun megyei Igazgatóságának jelentése szerint — gyorsabb ütemben emelkedett mint az elmúlt év azonos időszakában. Á Magyar Nemzeti Bank munkabér címén történő kifizetései 10 szálúkkal haladták meg az egy évvel korábbit, — míg országosan csak 8 százalékkal. A takarékbetét-állomány növekedése a második negyedévben az építkezések, a személygépkocsi előjegyzés kötelező befizetése, a nagyobb számú külföldi utazások stb. miatt lelassult. A lakossági hitelállományt jelentősen növelte, hogy csak az építkezési kölcsönkérelmek száma az első félévben 527 darabbal volt több, mint 1969 első hat hónapjában. A vegyesiparcikkek kiskereskedelmi forgalma 19 százalékkal emelkedett. Összeállította: Nagy Ottó A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Megyénk negyedik ötéves tervéből KS ■ Dives százalékkal ni az ipar termelése Sokszor állapítjuk meg — és joggal büszkén —, hogy az elmúlt negyedszázad alatt szinte nulláról indulva több mint évi 10 milliárd forint termelési értéket előállító ipart teremtettünk szűkebb hazánkban, Bács-Kiskunban. Hozzátehetjük azt is, hogy ma már megyénkben 60 ezer ember dolgozik nálunk ebben a népgazdasági ágazatban. Mégis most, a negyedik ötéves terv küszöbén még mindig azt a megállapítást kell tennünk, hogy változatlanul az iparilag elmaradott megyék közé tartozunk. A fenti megállapításból természetesen nem következik az, hogy akár az eddig eltelt időszakot, akár az előttünk álló tervciklust borúlátóan ítéljük meg. Csupán arról van szó, hogy amíg a megyei pártbizottság politikája nyomán hétmérföldes léptekkel haladtunk az iparfejlesztés útján, a megye határain túl sem állt meg az élet. S ha pedig ez így van, a feladat is adott: változatlanul fontos, sőt szükségszerű a megye iparának továbbfejlesztése, a foglalkoztatottság további növelése, és a lakosság növekvő szükségleteinek kielégítése miatt. Szakmai fejlesztésről is szó van számát, s tovább javítsák a vállalati szakmunkásképzés feltételeit. A fejlesztésnél természetesen a megye sajátosságaiból adódó lehetőségek maximális kihasználására törekednek. Ilyen elsősorban — a mezőgazdasági jellegből adódóan — az élelmiszergazdaság, amelynél a koncepció a megfelelő ütemű és színvonalú termékfeldolgozó kapacitásbővítést irányoz elő. Közel félmilliárd forintot terveznek az élelmiszeripar beruházásaira. Csupán a Kecskeméti Konzervgyár 2—2,5 ezer vagon készáruval többet állít majd elő 1975-ben, mint jelenleg, és eléri az évi 9 ezer vagonos teljesítményt. Nagy gondot fordítanak a baromfi-, a hús-, és a tejiparra, s mintegy ötezer vagonnal növelik a korszerű gabonatárolási lehetőségeket. Az élelmiszergazdaságon belül igen fontos kiépíteni — az együttműködés alapján — a feldolgozó és termelő üzemek közös vállalkozásai rendszerét. Az élelmiszeripar után a könnyűipari ágazat fejlődése lesz a leggyorsabb ütemű. Ezt részben indokolja az is, hogy itt növelhető legnagyobb mértékben a foglalkoztatottság. Bővül a papírfeldolgozó-, a szövő-, a fa-, bútor-, valamint a cipőipar. Megyénk iparának fejlődése már évek óta meghaladja az országos átlagot, ám — éppen a fentebb vázoltak miatt — a negyedik ötéves tervben is ennek a tendenciának kell érvényesülnie. Ezt az elvet vallja a megyei pártbizottság, és ezt hangoztatják a következő tervidőszak kidolgozásával megbízott megyei szakemberek. Részletesen kidolgozott irányelvek még nem kerültek nyilvánosságra, a megyei pártbizottság fejlesztési koncepciója azonban már világos. Ezek szerint az ipar területi elhelyezkedésében jelentősebb változtatásra nincs szükség. Fejlesztésre a megye öt városában és az ipari bázisokkal rendelkező nagyközségekben kerül sor, elsősorban a meglevő üzemek bővítése révén. Lényegesen kevesebb új üzemet telepítenek 1971—75 között, mint az elmúlt öt évben, sokkal inkább a korszerűsítésre fektetik a fősúlyt. Igen fontos ezért, hogy a beruházások a megfelelő számú, mintegy 10 ezer új munkahely létesítése mellett a műszaki színvonal és a termelékenység emelését szolgálják. A megye? koncepció mindezt figyelembe véve nemcsak technikai, hanem a szellemi, illetve szakmai fejlődés problematikáját is felveti. Az ipar intenzív fejlesztése ugyanis a munkaerő összetételének minőségi változását is igényli. Éppen ezért fel kell készülni arra, hogy megfelelő mértékben növeljék a magasabb műszaki képzettséggel rendelkező és a közgazdászok A helyi ipar feladatai Nagy szerep vár a sajátos megyei problémák megoldásában a tanácsi és szövetkezeti iparra. E két helyi ipari szektornak az egyes gazdasági ágazatok, a lakossági ellátás és szolgáltatás kielégítésére kell koncentrálni eszközeiket. Igen lényeges, hogy a lakossági szolgáltatások értékét megkétszerezzék. Ki kell alakítani a mosó-, vegytisztító hálózatot, és 30 kilométeres körzetekben az autószerviz-bázisokat, felkészülni a lakóházak és lakások karbantartására. Ez azonban még csak a helyiiparral szembeni kívánságlista kezdete, hiszen fontos feladatok várnak rá többek között a lakásépítési programban is. Ügy a tanácsi, mint a szövetkezeti ipar tennivalói közt szerepel a hagyományos építőanyag termelésének fokozása, ugyanakkor a házgyárak egy sor igényét — beépített bútorok, műanyag melegpadlók stb. — gyártására is igény jelentkezik majd. Az utóbbi évtizedben jelentős bázisa alakult ki a gép-, a vas-, valamint a műanyagiparnak. Az ágazathoz tartozó üzemek közül kiemelkedően fejlődik majd a jármű-, a villamosipari és az élelmiszeripari berendezések gyártása. Jóformán megkétszereződik a műszer- és műanyagfeldolgozó ipar termelése. Megvan tehát az alapja a meglevő gyárak, gyáregységek jelentős mértékű továbbfejlesztésének, sőt újabb üzemek letelepítésének. Eréé annál is inkább szükség van, mert a munkaképes korúvá váló fiatalok elhelyezése mellett számolni kell a mezőgazdaságból felszabaduló jelentős számú munkaerővel is, s vannak a megyében olyan területek, ahol nagy számú női foglalkoztatottságot kell megoldani. Plusz ötmilliárd A negyedik ötéves tervben tovább folytatódik a megyében a nagyközségek iparosítása. Ezeken a helyeken a 2 milliárdos megyei összipari beruházásból 150 millió forintot fordítanak üzemek telepítésére, bővítésére. A nagyközségekben mintegy négyezerrel növekszik a foglalkoztatottak száma, ami egyben már bizonyos mértékig a környező községek munkaerőgondjainak megoldásában is segít. E cikk keretében csak rövid vázlatát lehetett adni a megye ipara negyedik ötéves tervének. Annyit azonban még a fejlesztés érzékeltetésére hadd tegyek hozzá befejezésül, hogy Bács-Kiskunban a szocialista ipar termelése Í975-ig 50 százalékkal növekszik, s mintegy 5 milliárd forinttal lesz magasabb a termelési értéke, mint az idén. Nagy Ottó Korszerű öntözőberendezés A három hartai termelőszövetkezet, a Béke, a Lenin és az Űj Élet, erőteljesen növelni akarja az öntözött területek nagyságát és korszerűsíteni szeretnék a mesterséges csapadékellátást. Az üzem- biztonság, a nagy teljesítmény mellett igen fontos a számyvezetékek gyors áttelepíthetősége és minimális kézi munkaerő alkalmazása az öntözésnél. A hartai közös gazdaságok e fő szempontok alapján működnek együtt az öntözőfürt építésében. A korszerű berendezések megszerzése érdekében, a termelőszövetkezetek területi szövetségének közreműködésével, kapcsolatba léptek egy osztrák céggel. A három közös gazdaság vezetői ellátogattak Jugoszláviába és Növi Sad mellett megtekintettek egy üzemet, ahol az osztrák cég egy korszerű, felszín feletti öntözőberendezéseit alkalmazzák nagy sikerrel. A magyar vendégeknek nagyon tetszett az ottani öntözés. A berendezés pontos és megbízható. A kerekeken nyugvó szárnyvezetéket rövid idő, szinte néhány perc alatt traktor segítségével át lehet vontatni egyik helyről a másikra. A termelőszövetkezetek a látottak alapján, hasonlóan szeretnék megszervezni a gazdaságos és korszerű öntözést. Csizmadia Ernő: GAZDASÁGI KONCEPCIÓNK ÉS AZ ÉLELMISZERGAZDASÁG Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Élelmiszergazdaság. E napjainkban egyre közkeletűbbé. váló fogalom meghatározását hiába keresnénk értelmező szótárainkban, vagy legújabb kiadású lexikonjainkban. Gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszának, a kibontakozó technikai forradalomnak egy „friss” termékével állunk szemben. A mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak élelmiszergazdasággá való ötvöződése szükségszerű következménye, de egyben elengedhetetlen előfeltétele is népgazdaságunk arányos, kiegyensúlyozott növekedésének. A fogalom-meghatározáson túl a szerző úttörőmunkára vállalkozott: hazánkban először ad komplex képet — a gazdaságpolitika szemszögéből közelítve' — az élelmiszergazdaság kialakulásáról, a népgazdaságban betöltött szerepéről és a továbbfejlődés útjáról. A szűkebb értelemben vett mezőgazda- sági tevékenység (növénytermesztés, állattenyésztés. kertészet) csak a nyersanyag-előállításra korlátozódik. Ezzel azonban — a tartósítás és továbbfeldol- gozás arányának növekedésével — tényleges hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez, a lakossági fogyasztáshoz (az árrendszer torzító hatásáról nem is beszélve) nem mérhető reálisan. A merev ágazati szemlélet megszűnése a tulajdonformák (állami, szövetkezeti) változott megítélése után előbb az irányításban, majd a gazdasági életben is utat tört magának a komplex szemlélet. A szerző adatokkal, érvekkel bizonyítja, hogy az élelmiszergazdaság nemcsak hogy az iparfejlesztéshez szükséges eszközök beszerzését biztosítja exportjával, hanem alacsony importigényességével a külkereskedelmi mérleg másik oldalát is kedvezően befolyásolja. Majd tovább megy ennél — az eszközigényesség és lekötés vizsgálata után — leszögezi: az importforrások igénybevétele a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés növeléséhez legalább annyira ésszerű, mint amennyire elengedhetetlen az iparfejlesztéshez. Megállapítja, hogy a gazdaságilag indokolt bővítéshez valamennyi gazdaságban elegendő jövedelemnek kell képződnie. A finanszírozás más szövetkezeti formáknál már alkalmazott módszereinek (kölcsönös támogatási alap) mezőgazdasági szövetkezetekben történő megvalósítását (közös biztonsági alap) és egy üzleti alapon működő hitelbank létrehozását a jövő feladatának tartja. Elméleti rugalmassága a művet közel hozza az élet problémáihoz: így foglalkozik a személyi jövedelmek biztonságosabbá tételével, a nemzedékváltással, a mezőgazdasági munka társadalmi presztízsével, a segéd- és melléküzemági tevékenységgel, a bő termésből származó ellentmondásokkal, a háztáji jelenével és perspektívájával, a falu kommunális fejlesztésének szövetkezeti támogatásával. Ezt az érvekben gazdag, vitára ösztönző sok új gondolatot egységes rendszerbe fogó értékes hézagpótló könyvet minden élelmiszergazdasággal foglalkozó tervező, elméleti, vagy gyakorlati közgazdász és gazdaságpolitikai kérdések iránt érdeklődő olvasó figyelmébe ajánljuk. Adám György; AMERIKA EURÓPÁBAN VÁLLALATBIRODALMAK A VILÁGGAZDASÁGBAN Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Mi rejtőzik e sokat sejtető cím mögött? A gigászok harca a gazdasági és ezen keresztül a politikai hatalomért. A mai kapitalizmus óriás monopóliumainak küzdelme a tudományos és technikai forradalom eszközeivel annak gyümölcseiért. Az amerikai nagytőke kihívása, a „technikai rés”, Nyugat-Európa technikai gyarmatosítása, az „agyelszívás” gyakorta szembetűnő újságcímek. Az előttünk lejátszódó jelenségek mélyebb világgazdasági összefüggéseit kutatja a szerző ebben a könyvében. A kutatás és a fejlesztés létkérdés a tőkésvilág monopóliumainak harcában. Kik járnak élen ebben? Természetesen a leghatalmasabb monopóliumok (General Motors, Standard Oil, Ford, General Electric, stb.). A nemzetgazdaságok határain túlnőtt amerikai vállalatok egyre nagyobb mértékben jelennek meg Európában. A pénzügyi aspektusok mellett a kapcsolódó ismeret- és tudásanyag és a viszonylagos biztonság tette Nyugat- Európát vonzóvá az USA tőkései számára. A 136 legnagyobb USA- és nyugateurópai monopólium forgalmi és profitadatainak szembeállításánál kitűnik az előbbiek nyomasztó túlsúlya. (Az 50 legnagyobb világkonszemből 39 iparvállalatból 38 amerikai. Százból 67 mind a konszerneknél, mind az iparvállalatoknál USA-ból való.) A különbséget csak növeli, hogy az amerikai monopóliumok kutatási és fejlesztési kiadásai lényegesen magasabbak, vezetőik jobban képzettek, rámenősebbek, rugalmasabbak, A kritikus területeken (számítógép- gyártás, repülőgépipar, űrkutatás) úgyszólván felvásárolták nyugat-európai ellenfeleiket. A szakképzett munkaerő csábítása (brain drain) hihetetlen méreteket öltött. (1956—1961. között Nyugat-Euró- pából évi átlagban 549 természettudós és 1684 mérnök költözött az USA-ba. Ez csak fokozta a lemaradást és a kiszolgáltatottság érzését.) A dollár kulcsvaluta pozíciója elősegítette az amerikai tőke expanzióját és kiváltotta a dollár elleni (különösen francia részről éles) támadást, ezen keresztül az USA pozíciójának átmeneti meggyengülését. A korlátozó intézkedéseket azonban maguk a védekező nyugat-európai országok sem tudták következetesen érvényre juttatni. Az amerikai vállalatok internacionali- zálódásával a leányvállalatok és fiókok hálózata alakult ki. Hogyan alakult ki egy nagy vállalat exportrészlegéből nemzetközi társaság? Milyen a világkonszernek felépítése, miért kettőződik meg a hatalom a tőkés világgazdaságban? Mit tehetnek a kis- és középállamok a szu- permonopóliumokkál szemben? Mindezen kérdésre választ kaphatunk Ádám György könyvéből, a szerző hatalmas tényanyagra támaszkodva, számok és adatok gazdag tárlásá val ismertet meg bennünket. A meghökkentő nagyságrendek mögött meghúzódó tőkés konfliktusokra reális szocialista alternatívát állít. Valamennyi világgazdasági kérdések iránt érdeklődő közgazdász bővítheti ismereteit a könyv olvasásával, sőt olvasmányossága — legalább tallózás erejéig — a széles olvasóközönség számára is érdekessé, érthetővé teszi e könyvet t Bercsényi Botond
