Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-06 / 183. szám
M iarárluJománvi Egyetem emlékkönyve A könyv szerzői nemcsak a negyedszázada működő egyetemről tájékoztatnak, hanem számot adnak mindarról, ami az agrártudományok egyetemi oktatásáért történt a múltban. Megvilágítják azt az állandó, szívós küzdelmet, amelyet az egyetemért folytattak. Bár a mű jellegében emlékkönyv, mégis képet ad a múlt eseményei mellett a jelenről, és vázolja a várható jövőt is. A jövő pedig dr. Pethő György rektor szavai szerint: „Több kenyeret, húst, gyümölcsöt tenni népünk asztalára. S mindezt a tudomány fegyverével..Erről is számot adnak a könyv lapjai. amelyet Walleshausen Gyula szerkesztett, ismert egyetemi tanárok közreműködésével. Nagy lehetőségek a meggy- és kajszitermesztésben A megye mezőgazdasági bruttó termelési értékének egytizede származik a gyümölcstermesztésből. Volumenében első helyen áll az alma. De mindjárt utána következik a kajszi és a meggy. S nem is elsősorban a mennyiségből adódóan. A kajszi évi átlagos 2500— 3000 vagonos össztermésével a gyümölcstermesztés egyötödét, az 5—600 vagonos meggyhozam pedig csupán 3—4 százalékát képviseli. Csakhogy a két nyári gyümölcs nagyobb hányada exportra kerül. így a forintban számított hozam nagyobb a mennyiségi aránynál. Tehát érdemes rájuk odafigyelni. A teljes korszerűsítés felé Hagyományuk jellegzetesen a kisüzemi termesztésben gyökerezik; a szőlősparcellákon köztesként ültettek fákat hosszú évszázadokon át. A legutóbbi gyümölcsfa-összeírás adatai szerint a megye gyümölcsfaállományának 15 százaléka a kajszi és 18 a meggy. A második ötéves terv telepítései során a közös és állami gazdaságok 5261 holdon kajszit és 638 holdon meggyfát ültettek, a százalékos arányt tekintve ez nagyobb, mint a két gyümölcsfajta országos hányada. Ám a harmadik ötéves terv megyebeli telepítéseinek a zömét — a mintegy 2800 holdból több mint másfél ezret — a két nyári csonthéjas adta. Az elkövetkező tervidőszakban 15 ezer holdas gyümölcstelepítési program szerepel. Ebből a kajszi hatezer, a meggy pedig kétezer holddal részesül, vagyis jelentőségének megfelelő arányban. De hozzá kell tennünk, hogy ezzel egyúttal pótoljuk is az elöregedő szőlősparcellákkal együtt pusztuló köztes faállományt. Lényegében tehát bekövetkezik a gyümölcstermesztés teljes korszerűsítése. A gazdaságosság határa Mindez nem egyszerű feladat. Már csak azért sem az, mert a gazdaságoknak a jövedelmező termesztés feltételeit is meg kell teremteniük. Igen összetett problémáról van szó. A tavalyi barackválság tényei ismertek; 7—800 vagonnyi termés veszett kárba, a szemek apróra nőttek, s a szedés költsége sem látszott megtérülni. Súlyosbította a helyzetet a forgalmazás felkészületlensége is. A következtetéseket azonban elsősorban mégis a termesztés szintjén kell levonni. Felméréseink és a tapasztalatok azt mutatják, hogy holdanként minimálisan 170—200 fára van szükség az intenzíven termő koronaforma kialakításához. Ha tudjuk, hogy mennyit kell egy-egy fának átlagosan teremnie, a gazdaságosság határát is kiszámíthatjuk. Ez a határ, az átlagos értékesítési lehetőségeket figyelembe véve, a holdan- kénti 25—28 mázsás kajszitermés. Ez azt jelenti, hogy egy-egy fának legalább 15 kiló körüli mennyiséget kell teremnie. Az intenzív termesztés ma már a sűrűbb faállományt is indokolttá teszi. A 300-as tőszám nem tartozik a lehetetlenségek birodalmába. Ez esetben a fák 5,5x3,5 méteres rendszert alkotnak. De mindezek mellett nem hagyható figyelmen kívül a talajerőpótlás, a következetes növényvédelem, s a fajta megválasztásának szükségessége sem. Minőségi követelmények A ráfordítások érzékenyen behatárolják a jövedelmezőséget. Természetesen tudomásul kell vennünk, hogy a korszerű termesztés a hagyományost messze meghaladó költségekkel jár. Holdanként a ráfordítás 6—7 ezer forint körül alakul, de az állami gazdaságokban már tavaly is 14 ezer forint volt. Több műtrágyára és növényvédőszerre van szükség, a szedés költségei pedig a terméssel arányosan növekednek. Mégis, ez az egyetlen járható út; extenzív körülmények között elképzelhetetlen a korszerű gyümölcstermesztés. Egyre kevésbé tekinthetünk el a minőségi követelményektől. S ez pedig döntően a fajtán múlik. Sajnos, a nagyüzemi telepítésnek is majdnem a felét a Borsiféle kései rózsa adja, amely nem képes az export követelményeinek megfelelő szemnagyságú termést produkálni. a soron következő telepítéseknél tehát a fajtaváltást kell alapvető célkitűzésnek tekinteni. A vegyszeres ritkítás technológiája most van kidolgozás alatt. Az eddigi kísérleti eredmények biztatóak. Az eddigiek csaknem minden változtatás nélkül vonatkoztathatók meggytermesztésünk helyzetére is. Itt gondok vannak az elegendő facsemetével való ellátással is. Pedig a fajtaváltás a meggynél legalább any- nyira indokolt, mint a kajszinál. Az öntermékenyülő új hibridek jól vizsgáztak, ezek gyors elszaporítására volna szükség. A gazdaságok többsége már felismerte a két nyári gyümölcs termesztésében rejlő nagy lehetőségeket, a feladat most az, hogy ennek feltételeit megteremtsük. Pfenning Gyula megyei főkertész Tartalmas tapasztalatcserék A Bácskai Mezőgazda- sági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége megalakulása óta, a tagszövetkezetek igényei és megbízása alapján, harmadszor rendezte meg ez év június második felében a határ- és majorszemléket. A tapasztalatokat nemrég értékelték a szövetségnél. Megállapították, hogy ezek a szemlék önkéntes munkaérte- kezlet-jellegű rendezvények, melyek tartalma évről évre gazdagodik és mindjobban elősegíti a szövetkezetek összefogásában rejlő lehetőségek kihasználását. A résztvevők 4—5 órás szemlét tartanak az adott gazdaság területén, majd ezt követően több órás értékelésen vitatják meg a látottakat. Az eredményességet és egy-egy termelőszövetkezet helyzetének megismerését, tárgyilagos értékelését, a fejlesztést segítő javaslatok megtételét, jól elősegítette, hogy a szemle kezdetekor a vezetők átfogóan tájékoztatták a részvevőket. Az ismertetőket sok helyen, a főbb adatokat, az éves termelési tervet magában foglaló írásos anyag is kiegészítette. A szemlék összegezésekor megállapítható, hogy a termelőszövetkezetek gazdálkodása sokat fejlődött az idén is. A műtrágya-felhasználás például az elmúlt évhez viszonyítva mintegy 25 százalékkal emelkedett. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint a gépesítési problémák következtében ez a nagyobb meny- nyiségű műtrágya-felhasználás nem jelentkezik majd megfelelően a terméshozamokban. A gyomirtott terület is jelentősen növekedett. A kalászosoknál az emelkedés 32, a kukoricánál 35, a zöldségféléknél 47 százalék. Minden szemlén szóba került, hogy valamennyi növényhez kellene szelektív gyomirtószer, amely megfelelő használat esetén garantálja a hatást. A vegyszerek nem mindig váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. E tekintetben a kísérleti intézetektől, a forgalmazó szervektől várják a hathatós intézkedéseket. ' A növényeken mindenütt látható volt a hosz- szú tél, illetve a késői kitavaszodás hatása. Az időszerű, — főként a növényápolási — munkák torlódtak. Ennek ellenére számottevő lemaradás nem tapasztalható. Szóbakerült, hogy érdemes összefogni a termelő- szövetkezeteknek a jelentősebb beruházások megvalósítására. Többek között a gyümölcs- és zöldségtárolás segítésére. A közös gazdaságok egy része már jól együttműködik a felvásárló vállalatokkal is e tekintetben. Példa erre a dávodi Augusztus 20, amely a hagymatárolásban és feldolgozásban, a nagybaracskai Haladás, amely az almatárolásban működik együtt a MÉK-kel. Az állattenyésztés kapcsán is számos pozitív tapasztalatot összegezhettek. Ha lassú ütemben is, de megindult a szakosodás a korszerű állattenyésztési, hizlalási technológia bevezetése. Mindezek kedvezően hatnak a költségtényezőkre és egyre nő az állattenyésztés szerepe az üzemi bevételek teljesítésében, valamint a jövedelemképzésben. Sok helyen a korábbi évekénél nagyobb takarmány-tartalékok vannak. Az abrak- és szálastakarmányok mennyisége lehetővé tenné az állattenyésztés és hizlalás ütemesebb fejlesztését is, azonban ennek sok helyen számos gátja van, főként a kevés férőhely. Mind több gazdaság rendezkedik be saját keverésű takarmánytáp előállítására, mivel így lényegesen csökken az állattenyésztés és hizlalás költsége. Gondot okoz a hiányos erő- és munkagép-ellátás, a forgalmazott vegyszerek hatékonyságával kapcsolatos csalódások, a műtrágya-szállításnál jelentkező bizonytalan határidők. Szinte állandósultak az építőanyag-ellátásnál jelentkező hiányosságok. Mind élesebben megmutatkozik, hogy a mezőgazdasági eszközöket, anyagokat gyártó és forgalmazó vállalatok nem tudják jól ellátni feladatukat. Sürgős intézkedésekre van szükség, mert a helyzet egyre rosszabbodik és ennek kedvezőtlen hatása a termelésben jelentkezik majd. K. S. Iintőt! a 6B Egy intézkedés margójára E két betű — GB — a kormány Gazdasági Bizottságának közismert rövidítése mindig valamilyen fontos, a népgazdaság egészét érdeklő kérdés elhatározásánál kerül szóba. A gazdasági csúcsszerv intézkedéseit általában két csoportba lehetne osztani, egyrészt a nagy beruházások, az ország pénzügyi mérlegét meghatározó építkezések, modernizálások, elképzelések alapos megvitatása és utána azok jóváhagyása, másrészt pedig nagyon is mai. a jelenhez kapcsolódó tennivalók elhatározása. A Gazdasági Bizottság legutóbbi szigorú intézkedéseinél mindkét tényezővel találkozunk. Célja; a vasúti kocsifordulók meggyorsítása. A határozat augusztus 15-én lép életbe és a tervek szerint 1971. február utolsó napjáig lesz érvényben. Ez az intézkedés az ország egész szállítási érrendszerét érinti és a hosszú ideje tapasztalható, sőt egyre jobban halmozódó gondok tanulságain okulva indokolt a szigorú utasítással kötelezni a vállalatokat gazdasági képességeik jobb kihasználására. A kormány legutóbbi ülésszakán az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke megállapította, hogy; „az elmulasztott és késedelmes rakodások miatt mind nagyobb nehézségbe ütközik az áruszállítás zavartalan lebonyolítása, a fuvaroztatók igényeinek kielégítése.” Régi igazság, hogy az egykori őszi csúcsforgalom már egész éves csúcsforgalommá vált, amely megfeszített munkát követel elsősorban az államvasutaktól. Mind több és több tehergépkocsira, vasúti kocsira és gyors kirakodásra lenne szükség. Mégis: az eddigi vizsgálatok sorozatosan azt bizonyítják, hogy a rendelkezésre álló kocsiparkot sem használják ki eléggé a vállalataink. Hosszú napokon át vesztegelnek a vagonok, kirakodásra vár az áruk garmada. Túlnyomó- részt — állapítja meg a GB — a vasúti kocsikba kedd és péntek között a nappali órákban rakodnak. Ezért a kocsipark kihasználása egyenlőtlen, a megnövekedett feladatok azonban nem engedik meg a pazarlást — hiszen mi más lenne, ha nem ez — a „pihenésre” ítélt vagonok végtelen sora. Különösen élesen jelentkezik ez most, amikor megkezdődött a földekről a termés betakarítása, ugyanakkor ezzel egy időben megfeszített ütemben folyik az árvíz okozta károk helyreállítása is. Sokan nem ismerik fel, hogy — a közösségen túl — önmaguknak is ártanak akkor, amikor nem rakják ki a lehető leggyorsabban és szabadítják fel mielőbb a vasúti kocsikat, ugyanis a mai kocsivisszatartóból könnyen lehet holnap kocsira váró. S akkor viszont mindenki felháborodik, hogy miért nem kap időben és elegendő vagont; Az országos jelenség alól megyénk sem kivétel. A baj fő oka nálunk is, hogy lassan halad a kirakodás. Vagonban eddig nem volt hiány, sokkal inkább gépjárművekben. (Igaz, jó néhány tehergépkocsi az árvizes területeken dolgozik.) Természetesen történnek próbálkozások — például vállalatok felkutatják a tsz-ek szabad járműkapacitását és szerződnek a szállításra a szövetkezetekkel. A 9-es számú AKÖV 30 tehergépjárművet igényelt a testvérvállalatoktól a zöldség- és gyümölcsszállítási szezonra. A legszervezettebben a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat oldotta meg a rakodást. A többi vállalatoknál szinte kivétel nélkül nehézségekkel küzdenek a rakodásnál. A megyei szállítási bizottság ezért a rakodókapacitás egyesítésére ezáltal a kihasználtság növelésére hívta fel a szállíttató vállalatokat. A végleges megoldás természetesen az, hogy valamennyi vállalat növelje a rakodás gépesítését. A MÁV már régen felismerte, hogy a rakodás gépesítésében nagy tartalékok rejlenek. ‘Tett is ennek érdekében. De a modern ipar egyik jellemzője éppen az, hogy csak akkor igazán hasznot hozó, ha valamennyi érdekelt azonosan gondolkodik, és főleg azonosan cselekszik. A Gazdasági Bizottság mostani szigorú intézkedése — a gazdasági ösztönzőkkel, illetve szankciókkal — a régi szemlélet megváltoztatására törekszik. A jövőben nem lesz kifizetődő a fuvaroztatóknak „üdültetni”, raktárként használni a ya^o* nokat, mert minél többet állnak kihasználatlanul a vasúti kocsik, annál többet kell fizetni. Méghozzá hatványozottan, így az érdekeltek gazdasági eredményeit —. most már a nyereségét, prémiumát —, is meghatározza, hogy milyen gyorsan tudják útjára bocsátani a nagyon várt vasúti járműveket. A progresszíven növekvő kocsiálláspénz, a nehezen megszerezhető és egyre többet követelő segédmunkás az egyik oldalon, a gépesítés a másik oldalon. A képlet megoldása, természetesen, bármennyire is magától értetődő, nem köny- nyű feladat. De minél később kezdünk hozzá, annál nehezebb lesz. Hazánkban jelenleg több mint egymillió ember foglalkozik anyagmozgatással, a rakodás, az anyagszállítás gépesítése — figyelembe véve az országos munkaerőmérleget — nem egyszerűen részkérdés, hanem az ország egészére kiható gazdasági tényező! Bár a szigorú intézkedést pillanatnyilag átmenetinek szánták, csak egy fél esztendőre szól, mégsem árt a jövőbe pillantani, mert ennek az intézkedésnek a hatása is figyelemre méltó lehet, a fegyelmezett árurakodás megszokása, a gépesítés megkezdése, az áruforgalom zavartalan lebonyolítását szolgáló gazdasági ösztönzők érvényesítése a jövőre is kihat, elősegíti a következő évek kevesebb gonddal járó, mindig többet követelő áruszállításának végrehajtását. B. J.
