Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-06 / 183. szám

4. oldal 1970. augusztus 6, csütörtök Megyénk a népszámlálás tükrében II. Fogyás és növekedés Mint már említettük, me­gyénk népessége 1960 óta 13 096 fővel csökkent. A természetes szaporodás 15189 fő volt — százalék­ban 2,6 —, az elvándorlás, illetve a vándorlási kü­lönbözet 28 281 fő. Tehát a természetes szaporodás nem tudta pótolni az elvándo­roltak számát. Itt érdemes még megem­líteni, hogy — mint orszá­gosan — megyénkben is több a nő, mint a férfi. Ezer férfira 1049 nő jut. Most pedig vegyük sorra a városok népességi ada­tait. Növekvő városaink Mind az öt városunk né­pessége növekedett az elő­ző népszámlálás óta. Baján a tíz év előtti 30 244 helyett 34 360 embert számláltak meg, a növekedés 13,6 szá­zalékos. A természetes sza­porodás nem nagy, mind­össze 69 fő, de a vándorlási különbözet — az el-, illet­ve bevándoroltak közötti kü­lönbség — a betelepülők javára 4047 fő. Baján egyéb­ként országos viszonylat­ban is magas a nők aránya, ezer férfira 1113 nő jut. Kalocsa népessége tíz év alatt 13 630 főről 16 004-re növekedett. A természetes szaporodás 619 fő, a beván­dorlás révén pedig 1755 fő­vel nőtt a város lakossá­ga. Kecskemét tényleges sza­porodása 11 096 fő volt — 66 388-ról 77 484-re nőtt a népesség száma. Ebből a természetes szaporodás 3 078, a bevándorlás révén kelet­kezett növekedés pedig 8018 fő. Kiskunfélegyháza jelenle­vő népessége 34127 volt a legutóbbi népszámláláskor, 1001 fővel több mint tíz éve. Ami meglepő, hogy ez teljes mértékben az 1222 fős természetes szaporodás következménye. Félegyháza vándorlási különbözete ugyanis mínusszal zárult: 221-gyel többen mentek el, mint ahányan beköltöztek. Kiskunhalas lakossága 2221 fővel növekedett a tíz év előttihez viszonyítva, 26 226 helyett 28 447 fő volt a megszámlált népes­ség. A természetes szaporo­dás ugyan itt sem magas — 734 fő —, de az 1487 fős vándorlási különbözet el­lensúlyozta ezt. A természetes szaporodás százalékosan egyébként Ba­ján volt a legalacsonyabb a városok között (0,2), s Kecskeméten a legjobb (4,6), Kalocsa (4,5) Kis­kunfélegyháza (3,7) Kiskun­halas (2,8) százalék. A lakáshelyzetről Az előzetes statisztika nem adhat teljes képet a tényleges lakáshelyzetről. A végleges eredményeket tar­talmazó megyei és országos összefoglaló eredményeket ismertető füzetek 1971-től jelennek meg, s a legfonto­sabb kombinációkat ismer­tető adatok még ez évben kiadásra kerülnek. Néhány jel'.emző tény azért már is­meretes. Megyénkben az összes la­kások száma 1960-ban 170 232 volt, míg a leg­utóbbi népszámlálás alkal­mával 189 161. Tehát a nö­vekedés 18 929, vagyis 11,1 százalék. Bármiféle összehasonlí­tás itt teljesen félrevezetne, de azért talán érdemes megemlíteni, hogy a száza­lékos gyarapodás Komárom megyében a legnagyobb (23), majd Pest, Fejér és Vesz­prém megye következik. S a legrosszabb a helyzet Bé­késben, ahol mindössze 5 százalékos növekedés volt ez idő alatt. Igen magas az egyszobás lakások száma a megyé­ben (101841), s meglepő, hogy az ország összes la­kásállományának még min­dig majdnem a fele egy­szobás. Ezrek a külterületen Bizonyára van összefüg­gés a lakáshelyzet, s a nagyszámú külterületi né­pesség között is. Egyelőre azonban talán elégedjünk meg annyival, hogy a váro­sok külterületi népességé­nek arányát említjük. Az előzetes adatok szerint Baja lakosságának 6,6 százaiéi«, Kalocsának 3,3 százaléka él külterületen. Kiskunfélegy­háza népességéből viszont 24,2, Kiskunhalaséból 26,9, Kecskemét lakóiból pedig 20,3 százalék még ma is külterületen él. Abszolút számban ez Kecskeméten a legtöbb (15 556), Hala­son 7484, Félegyházán pe­dig 8256 személyt jelent A külterületi lakott he­lyek száma Kecskeméten 26, Kiskunfélegyházán 13, Kiskunhalason 12, Baján öt, Kalocsán négy. Ki hinné, hogy a városok közül Halasnak van a leg­nagyobb területe — 31 222 hektár —, s csak utána jön Kecskemét 25 680, majd Fé­legyháza 25 628 hektár te­rülettel. Baja területe 17 696 Kalocsáé 5287 hektár. A népsűrűséget nem so­roljuk fel. Ezek az ada­tok egyelőre — egyéb ösz- szehasonlítás hiányában — nem sokat mondanak szá­munkra. (Folytatjuk) F. Tóth Pál Kavicsfuvar, veszélyekkel Legutóbb, Szalkszent- mártonban járva, többször végighajtottam a község fő­utcáján, az 51-es műúti le­ágazástól a vasútállomásig, de nem tudnám megmonda­ni, hány éles kanyar van a másfél kilométernyi útsza­kaszon. Valójában az egész út kanyarokból áll. Ez önmagában nem is volna érdekes a régi települések úthálózatát — finomítva a közismert hasonlatot — mintha az ökrök nyomán rajzolták volna ki. Átéltem azonban né­hány félelemteljes pillana­tot. A kanyarokból várat­lan robajjal törtek elő a szóló- és pótkocsis IFA-te- repjárók, vontatók, másfaj­ta teherjárgányok, 50—60 kilométeres sebességgel sö­pörtek el mellettem, kavics­csal megrakodva vagy üre­sen. Az egyik hajszál hí­ján az árokba kényszerített. Egyszerre nagyon melegem lett,,. Ha pusztán egyéni él­ményről számolnák be, az egész szót sem érdemelne. De a községbe vetődő jö­vevényt nap mint nap a Álföldi amatőr-filmszemle A hét végén Gyulán, a zeneiskolában rendezik meg az első alföldi amatőrfilm­szemlét. A fesztiválra az al­földi megyékből, sőt az ország távolabbai vidékei­ről is 58 különböző témájú és műfajú amatőr film ér­kezett. Ezek közül a zsűri véleménye alapján 26-ot mutatnak be. A versenyfil­mek zöme egyéni alkotás, de szerepel majd a bemuta­tókon egy-egy filmklub al­kotógárdájának kollektív produkciója is. A nagy ér­deklődéssel várt filmszem­lén báb- és rajzfilmeket, portré- és útifilmeket, va­lamint játékfilmeket láthat majd a közönség. Nyaralnak a szakmunkástanulók Tizennyolcezer szakmun­kástanuló üdül az idén az ország legszebb vidékein, egyebek között a Balaton mellett, Szegeden, Pécsett, Gyulán és Tatán. Közü­lük már több mint tízez­ren élvezhették az üdülő­helyek nyújtotta kedvezmé­nyeket és vehettek részt ér­dekes sport- és kultúrprog- ramokban, különböző — zenei és honismereti — szaktáborokban, kéthetes kemping, illetve gyalogos, evezős és kerékpártúrákon. Különösen nagy élmény­ben van részük azoknak a fiataloknak, akik jó tanul­mányi eredményük, ki­emelkedő KISZ-munkájuk jutalmaképpen egyebek kö­zött Tallinnban, Groznij- ban — a Kaspi-tenger mel­lett — Rostockban, vagy a lengyelországi Sopotban, a Balti-tenger partján tölthe­tik nyári szabadságukat. Az idén ugyanis több mint 300 magyar szakmunkástanuló üdül külföldön. Viszonzá­sul csaknem ugyanennyi fiatal érkezik, — illetve ér­kezett — hazánkba a Szov­jetunióból, az NDK-ból, Csehszlovákiából, hogy a magyar tájakkal és szak­munkástanulókkal ismer­kedjenek. hozzám hasonló veszély fe­nyegeti. Ehhez tudni kell, hogy Szalkszentmártonnak négy—öt • éve van egy na­gyon virágzó iparága: a ka­vicsbányászat. Ezt az ipart a helybeli két tsz, a Pe­tőfi és a Hunyadi űzi, to­vábbá náluk is jóval na­gyobb mértékben a Kavics­bánya Vállalat. A sódert, hogy megtöltsék vele a na­pi 50—60 vagont, a falu főutcáján kell végighorda­ni. A tanácselnök tá­jékoztatása szerint a köz­ségen átvezető út a KPM felügyelete alá tartozik. Két éve feljavították, azaz ad­tak rá egy bitumenborítást, amely azóta jócskán meg­lazult, meggödrösödött. Ta­valy a tanácselnök kérte az illetékes hatóságoktól a 30 kilométeres sebességkor­látozás elrendelését. A ké­relmet kivizsgálták, s el­utasították azzal, hogy a kavicsszállító járműveknek lakott területen amúgy sem szabad 40 kilométeres se­bességnél gyorsabban haj- taniok. Kérdés persze, hogy a szóbanforgó járművek pi­lótái ezt a szabályt mennyi­re veszik komolyan ... Egyébként van egy földút a községben, amely szin­tén az állomáshoz vezet, de a kiépítéséhez kellene kétmillió forint. Ennyi pénze Szalkszentmártonnak nincs. De, amint hírlik, a kavicsszállításban érdekelt vállalatok sem tudnak ál­dozni ennyi összeget az említett célra. Sőt jóval kevesebbet sem. Hogy mást ne mond­junk, a MÁV is ezek közé tartozik. Az állomás előtti útszakasz például a vasút­hoz tartozik. De micsoda útszakasz ez! Közvetlenül az állomás főépülete előtt hatalmas bukkanóvá mé­lyül az úttest. A kocsiveze­tők elmondták, közepes eső esetén is tengelyig merül­nek a vízbe a járművek. A rossz út eszi, marja a gu­mikat; láttam kocsit, ame­(83) — Nos, kijátszom a kártyáimat — nevetett ka- céran az asszony, s hozzátette: Igaz, hogy én csak egy egyszerű és önzetlen közvetítő vagyok, másokért ját­szom. Legyen hát a lehetőségek legvégső határáig nyolcezer zlotyi és száz dollár. — Maga egy tündér — udvarolt Geibel. — Magával igazán kár lenne zlotyikon vitatkozni. Legyen nyolc­ezer és százötven dollár. — Könyörtelen fenyegette meg mutatóujjával az aszony, s a kis faliszekrényhez lépett. Kivette a nyolc­ezer zlotyit és a 150 dollárt. — A gróf természetesen e héten szabad lesz — mondta Geibel, — de remélem tudja, hogy kizárólag a maga kedvéért. — Hogy lássa, mennyire kedvében akarok járni —, mondta Iréna —, ígérem, rövidesen hozzájut egy ilyen órához is. Természetesen baráti ajándékként, tőlem. Tudja — tette hozzá -r- manapság a legszebb remek­művet is meg lehet kapni egy zsák krumpliért. — Egy üveg eredeti párizsi parfümmel fogom meg­hálálni kedvességét — mondta Geibel, és kezet csókolt az asszonynak. így talált rájuk Branner. Ez a fickó soha nem tanulja meg az illemet — vil­lant át Geibel agyán a bosszúság. — Legalább kopog­na az átkozott. Iréna zavartalanul kérdezett Brunnerre; — Hol hagyta a mi kedves Klossunkat? — Ügy látom, hogy Brunner el akarja rontani az es­témet szolgálati ügyekkel — mondta Geibel. Az asz- szony megértette, hogy magukra kell hagyni őket. — Kénytelen voltam letartóztatni a fogorvost — mondta Brunner, amikor Iréna kilépett az ajtón. Idióta ez a fickó, vagy áruló? gondolta Geibel, és másodperceken át szótlanul nézett Brunnerre. — Hi­szen mindössze három órája kezdték meg a fogorvos szoros figyelését, amikor Wolf, Geibel egyik legjobb ügynöke, kétséget kizáróan igazolta, hogy Sokolnicki álnéven rejtőzködő kommunista. Most, amikor már biztos volt benne, hogy a titokban kifeszített hálóba szépen besétál az ellenség egész szervezete, most jön ez a tökkelütött és jelenti, hogy Sokolnickit letartóz­tatta. Geibel majd felrobbant mérgében, de türtőztette magát: — Mit jelentsen az, hogy „kénytelen voltam”? Va­jon azt jelenti-e, hogy megunta ezt a tespedt városi katonáskodást, s kedve szottyant néhány hónapot a keleti fronton tölteni? Sóvárog talán az orosz tél után? Vagy teljesen elment az esze, Brunner? Háromórás* fi­gyelés után a legjobb csapdát összetörte! — Kérem hallgasson meg — szólalt meg végre Brun­ner. — Nem volt más kiút. Az embereim észrevették, hogy egy vak koldus egy idő óta rendszeresen a fog­orvos udvarára jár. Amikor a vén kintornás elénekelte a megszokott dalt, mindig ugyanabból az ablakból dob­tak ki neki egy papírcsomagot, természetesen pénzzel. A vak kísérője, egy tizennégy-tizenöt éves fiú ma dél­után észrevette, hogy követik őket. erre kivette az öregember zsebéből az egyik csomagot, kifejtette, s a papírszelettel rágyújtott egy cigarettára. Ruge és ón úgy döntöttünk, hogy le kell tartóztatni a vak embert és a kölyköt. — Ha mindez az utcán történt, a fogorvost hagyhat­ták volna békében!? — Igen, ha a kölyöknek nem sikerült volna egérutat nyernie az átjáróházaknál, a félig égett papírlapból ennyi maradt meg — mutatta Geibelnek a cetlit Brun­ner; — „A J—23-as jelenti, hogy a 123-as páncélos hadosztály..Most már bizonyára egyetért velem, hogy gyorsan kellett cselekednünk? Az a kölyök vala­miképpen biztos értesítette volna a fogorvost, és ak­kor minden nyomot elveszíthettünk volna. — És az öregember? Remélem, neki nem sikerült elmenekülni? Vagy talán Ruge már a vakokat is futni hagyja? — Amikor az embereink lőni kezdtek a kölyök után, az öregember kiáltott valamit. Mire odaértünk, már halott volt. Egy törött ciánkális fiolát szorított görcsö­sen a markában. — Menjünk — szólt mogorván Geibel. — Meg kell ennünk a levest, amit főztünk, bármilyen forró is. Iréna nem tartóztatta őket. (Folytatjuk., lyen egyszerre három de? fektet is szereltek. A rakodóról már jobti nem is szólni. Szűk, zsú­folt, balesetveszélyes. Sok az állásidő, nem csoda, ha a pilóták a veszteséget a se-, bességen kívánják behozni, vagy legalább csökkenteni.' Ráadásul a vasút nemrég giben megszüntette a Hu­nyadi Tsz állatrákodóját, s a tsz most emiatt panasz­kodik, a vasút meg amiatt, hogy a tsz még mindig nem bontotta el a rakodólép- csőzetet Pedig ezzel meg­növelhetnék a kavicsraiko- dó felületét. Az állomáson a legna­gyobb teherforgalom éjjel bonyolódik le: viszik a teli vagonokat és hozzák az üreseket. S ilyenkor az összes teendőket az egyszál szolgálattevő látja el. Éj­szaka nincs váltóőr. Ezért, ha Kunszentmiklósról be- jelzik a szerelvény indítá­sát, a szolgálattevőnek kell kibicikliznie a forgalmi iro­dától egy kilométerre levő váltóig. Ha eközben, neadj- isten, baleset érné, rágon­dolni is rossz, hogy mi tör­ténne ... Nem vitás, hogy a ka-: vicsbányászat életképes, hasznos üzemág. Népgazda­sági jelentőségét felesleges itt méltatni. De nem ártana a szállítás biztonságos fel­tételeit megteremteni, leg­alább minimális mértékben. Eddig még baleset nem történt. De ki tudja, holnap, vagy holnapután ugyanezt elmondhat] uk-e ? —ni —el. I. Megjegyzés Hűtőpult?! A várva várt jövevény, sajnos, késik. Pedig ille­tékesek — hivatalosan, és félhivatalosan, vagy magánbeszélgetés formá­jában — többször céloz­gattak már születése dá­tumára. Ennek ellenére csak nem akar megér­kezni. De nem csigázom tovább az érdeklődést. A dunavecseiek úgyis tud­ják, miről van -szó: a korszerű méretű és mi­nőségű hűtőpultról. Valóban rendkívüli ne­hézségek okozója az áru­ellátásban az említett pult hiánya. Hiszen ma már faluhelyen Is Jogos rá az igény. Benne tárol­hatók a baromfifélék, ha­lak, mirelitáruk és egyéb élelmiszerek. A duna- vecsei boltokban különö­sen érződik a hűtőpult hiánya ilyenkor nyáron, amikor a jobb sorsra ér­demes üzletvezető min­den jóindulata ellenére sem igényelhet a táro­lási nehézségek miatt kellő mennyiségű és vá­lasztékú árut. Hallottunk szép tervek­ről, amelyek szerint Du- navecsén korszerű élel­miszerbolt, húsbolt, ÁBC- áruház épül majd. De addig is, amíg ezek lét­rejönnek, kérjük az ille­tékeseket, segítsenek, hogy végre a lakosság higiénikus korszerű kö­rülmények között, és a kánikulában előírt meg­felelő egészséges hőfo­kon tárolt élelmiszerek­hez juthasson! X AL

Next

/
Oldalképek
Tartalom