Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-28 / 201. szám
«. otflal 1970. augusztus 28, péntek Élet a százalékok mögött a konyhában A sztár szó sokféle képzetet kelt. Lehet nagyon csinos filmszínésznő éppúgy, mint férfiénekes, de lehet cola, táskarádió, tv- vevőkészülék, melynek nem rangja, csupán a neve a sztár. Ma már annyi a sztár, hogy jut belőlük a konyhába is ... Igaz, alakjuk nem hasonlít a sztárokéra. „Álruhát” öltöttek: gáztűzhely, elektromos vízmelegítő, kávéőrlő, porszívó, mosógép, centrifuga, hűtőszekrény formájában játszák szerepüket. Egyre fontosabbá váló szerepüket. A párt Központi Bizottságának határozata a negyedik ötéves tervről kimondja: „Az áruellátás a lakosság minden rétege számára fejlődjön. A kiskereskedelmi forgalom 38—40 százalékkal növekedjen. Javítani kell a lakosság áruellátását, főleg tartós fogyasztási cikkekből ..Helyben vagyunk. A tartós fogyasztási javak sztárkarriert befutó csoportjánál. Azaz: a gépiparnál. Rekorder tempó Ha egyszerű sémát alkotunk: a gépipar termékeit két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik: a termelőeszközök s tartozékaik, ezek ún. közületi fogyasztásra kerülnek. A másik: a tartós fogyasztási cikkek nagy csoportja, melyek a magánfogyasztást szolgálják. A legutóbbi két évtized a termékek mindkét csoportjában rekorder tempójú növekedést hozott. A gépipar termelése 1950 és 1967 között az Egyesült Államokban háromszorosára, Japánban a huszonötszörösére, az NSZK-ban a négyszeresére, Franciaországban a háromszorosára, hazánkban pedig hat és félszeresére növekedett. Jó, rendben van, de mi haszna ebből — mondhatja az olvasó — a háziasszonynak, a családnak? Az, hogy padlásra került a mosó- teknő, már csak emlék egyre több családban a konyhai tűzhelybe való begyújtás, nem okoz izomlázat, csuklófájást a ruhacsavarás, nem a kút, a kamra köve hűti az ételt, a feldolgozásra váró élelmiszert, hanem a hűtőszekrény ... Mindehhez ipari háttér kellett. Gépek, szerelőszalagok, alkatrészek milliárdjai. Mert ma részletre kapható, szinte rátukmálják az emberre azt, amit évtizede csak a mázlisták tudtak megszerezni: a nagyképernyős tévét, a palackos gáztűzhelyet, a hűtőszekrényt. S hogy bizonyítsuk a sztárkarriert: a Szovjetunióban 1955-ben 87 ezer, 1968-ban 4 700 000) mosógépet gyártottak, 1960 és 1968 között a szocialista országokban meghússzoro- zódott a hűtőszekrény-termelés, Japánban évente 30 millió rádiókészüléket, az Egyesült Államokban tízmillió tévé-készüléket gyártanak... S a jövő? Az újságok naponta adnak hírt a kazettás magnók új típusairól, a színes televízió hódításáról, a házi moziról, azaz a szalagra vett tévéműsorokról, sőt, már a házi újságról is, melyet az előfizető lakásán nyom ki egy ügyes szerkezet. Szédületes? Természetes. A hazavitt technika A ma emberének már nem csoda a kigyúló villanykörte, de még csoda az egyenesben közvetített foci-világbajnokság a tévé képernyőjén. A ma emberének gyermeke azonban már ezt is természetesnek veszi — hiszen születése pillanatától készen kapja —, oda sem figyel, úgy kapcsolja be a magnót, a tévét, táskarádióját. A mama még tartott picit a si- vító porszívótól, a brum- mogó mosógéptől, a lánya már rutinmozdulatokkal kezeli azokat. A technikát a huszadik század embere: hazavitte. Be a lakásba, annak minden helyiségébe. A technika áldásaiból — olykor átkaiból, ha éppen bedöglött valamelyik masina — mi jutott eddig nekünk, magyaroknak? Mert nem kelünk versenyre az évente ötmillió hűtőszekrényt termelő Egyesült Államokkal, a hárommilliót kibocsátó szovjet iparral, de azért mi is a pályán vagyunk. 1960-ban mindösz- sze kilencezer elektromos hűtőszekrényt készített a magyar ipar. 1969-ben meg — 214 ezret... Televízióból 139 ezer készült 1960-ban, 345 ezer 1969-ben. Porszívó 23, illetve 75 ezer. S a centrifuga? Hát kérem: 1960-ban 98 darab volt a produktum, mi tagadás, nem lehet fölvágni vele. Az 1969-essel már inkább, mert az 95 ezret tett ki... Ilyesfajta „aprópénzre” lehet fölváltani a gépipar címszó alatt tömörülő al- ágaZ'átok, a 'gépék és gépi berendezések, a villamos készülékek gyártása, a műszeripar, a. járműipar, a híradástechnikai ipar, s a többi teljesítményét. Ezt és még sok mást tömörít az az egyszerű ténymegállapító mondat, hogy két évtized alatt a hazai gépipar meghétszerezte termelését. Azt a termelést, melynek tárgyiasult eredménye a golyóscsapágy — 1950-ben egy darab sem készült az országban, most meg évente 15 millió — a portáldaru, a turbógenerátor, a nyerges vontató éppúgy, mint a centrifuga, meg a hűtőszekrény. Nem bálvány: eszköz Néhány éve heves szópárbajok zajlottak le a „fridzsider-szocializmusról”, akadtak, akik jobb ügyhöz méltó buzgalommal óvták a honpolgárt... Mitől is? Attól, hogy kényelmesebbé, könnyebbé tegye a mindennapjait? Mert a hűtő- szekrénnyel, a tévével, s a többi hasznos jószággal ezt, s csak ezt tette. Nem bálványok ezek — ha azok olykor, csak addig, míg kevés van belőlük —, hanem eszközök. Munkát könnyítő, életet kényelmesebbé tevő eszközök. Hiszen miféle kára lenne annak, hogy 1960 és 1969 között ezer lakosra számítva a mosógépek száma 45-ről 158-ra, a hűtőszekrényeké négyről 80-ra, a porszívóké 11-ről 87-re, a tévéké 10- ről 155-re nőtt? Az eszközök senkit sem tesznek rossz emberré, az önző, az anyagias, a „szerző” típus nem a gépipar műhelyeiben készül... A gépiparban az iparban foglalkoztatottak 30,2 százaléka, 554 ezer ember dolgozik. A múlt esztendőben 81,4 milliárd forint értékű termék — ebből 25,5 milliárd export — hagyta el a gépipar vállalatainak raktárait, hogy új eszközöket termelő csúcsesztergaként, terhet szállító gépjárműként, szórakoztató tévékészülékként, italunkat hűtő szekrényként szolgáljon mindannyiunkat. M. O. Farmer joe hazatér a tábortól Fiataljaink nem kevés joggal érezhetik úgy, hogy az idei nyár — talán még inkább, mint a tavalyi — az övéké volt. A megyében szintúgy, akár az ország különböző tájain, nagyon sokan táboroztak, élték vakációs életüket A napokban aztán megfordult a folyamat; az ifjak nem elfelé, hanem haza vették az irányt. Visszatérnek az otthonba és az iskolákba a Farmer Joe-k, a Makk Alsók, hogy legalább egy évig ne feledjék még el sem a táborban kapott neveiket, sem az élményeiket. A Balaton mindenesetre nem marasztalja ifjú vendégeit. Az ég jobb esetben fátyolos: zöldebb, hűvösebb és tajtékzóbb a víz, a hullámok erősebben himbálják a hajót. Csomagolnak a víkendházak tulajdonosai; szárazra viszik a horgászpadokat; árvul- nak a stégek: kiárusítják áruikat az idényre megnyílt pavilonok, gombák; zárnak a szezonjellegű éttermek. Az autóstopposok kizárlóag a Budapest felé tartó kocsiknak integetnek a 7-es út széléről. Kedden hazautazott Ba- latonfenyvesről a Bács megyei úttörő- és KISZ-tábor utolsó előtti turnusa is. A lajosmizsei Szabó Klára és Bújdosó Sára nevetgélve, egymás szavába vágva sorolják a történteket: — Júj, rengeteget fürödtünk és csónakáztunk ... volt szellemi vetélkedő... esténként a kecskeméti tisztiklub zenekara játszott a táborunkban ... zászlófelvonás- és levonás között tollaslabda-, foci-, sörmeccsek és megint csak fürdés... — Tíz napig egészen mást csinálni, mint otthon, nem is rossz program. — A Sára fodrász és mi előtt elutaztunk, azt mondta, hozzak magammal sok csatot, majd minden nap másik frizurát csinál. Hát nézd meg, úgy néz ki a hajam, mintha egyszer is hozzányúlt volna? — Mennyibe került nektek ez a táborozás? Kecskemét közlekedésének megjavításáért Szakszerűtlen irányítás, rossz útburkolatok A megyeszékhely közlekedésének gondja, enyhén szólva nyomasztó — állapítják meg nap mint nap a közlekedési szakemberek, a városon keresztül utazók, éppen úgy, mint a gyalogosan közlekedők. Hogyan lehetne csökkenteni Kecskemét közlekedésének zsúfoltságát, az utak túlterhelését, balesetveszélyességét? Erre a kérdésre keresett választ a megyei Közúti Balesetelhárítási Tanács műszaki albizottsága, amely a napokban helyszínbejárást tartott a város főbb útvonalainak csomópontjain. A kérdésre adandó válaszok sok vállalatot, szervet érintenek, ezért csupán a legfontosabb észrevételekre, javaslatokra, s természetesen hibákra térünk ki. bizonyítva ezzel: lehetne, s kell is javítani a megyeszékhely közlekedési gondjain. Mit mutatnak a táblák? Az albizottság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, miért áramlik olyan nagy számban a város centrumába a külföldi, lényegében csak átmenő forgalom? Az első hiba — s tegyük hozzá ez a kifejezés túl enyhe — az E 5- ös útvonal Kecskeméten átmenő szakaszának korai lezárása volt. Az történt ugyanis, hogy korszerűsítés miatt lezárták az utat, de az illetékes vállalat cementhiány következtében előreláthatólag csak 1972 végén nyitja meg a forgalom számára. Addig terelőúton bonyolódik le! a rendkívül nagy, s ami még ennél is aggasztóbb, a nehéz súlyú járműforgalom. A forgalom terelése megkívánja, hogy szakszerű irányító táblákkal, egyértelműen jelezzék a különböző útirányokat, s a járművezetők megállás, várakozás nélkül ponto— Négyszázötven forintba. A lajosmizsei, kecskeméti lányok és fiúk helyét szerdán kiskunfélegyháziak váltották lel. az egyikősan tudjanak tájékozódni. Az E 5-ös lezárása következtében már a Budai kapunál jelentkeznek a problémák. Az útirányt mutató táblák megtévesztik a járművezetőket, ugyanis nem kellő méretben és pontossággal készültek, s ezért főleg a külföldiek, a város közlekedését nem ismerők a centrumban próbálnak kiutat találni Szeged, az országhatár felé. Az E 5-ös terelőút városon végigvezető szakaszán szinte valamennyi útkereszteződésben hasonló tapasztalatot szereztek az albizottság tagjai. Javaslatuk egyértelműen a következő: a terelőút valamennyi csomópontjában helyezzenek el jól látható tájékoztató táblákat, amelyek egyformán mutatják az E 5-ös útvonalát. Csomópontok és dugók Valamennyi csomópont, amely az E 5-öshöz csatlakozik baleseti veszély- forrásnak is tekinthető. A bizottság tagjai legélet- hűbben erről a Bem utca, Szolnoki út és a körút kereszteződésében győződtek meg. A körútra terelt E 5-ös úton a városon áthaladó személy- és teherforgalom először itt torlódik össze. A Szolnoki út aluljáró felöli részét, s ezzel az út másik felét is, kénytelenek voltak az E 5-ös fölé rendelni. (Szükséges volt ez, hiszen az aluljáróban nem állhatnak meg a járművek.) A Szolnoki úton nemcsak gépjárművek, lovas kocsik, hanem kerékpárosok is közlekednek. ugyanis a közeli gyárak munkásai kerékpárral járnak munkahelyükre. Érthető tehát, hogy a kereszteződésben forgalmi dugó keletkezik, amelyet a csúcsforgalmi időszakokban ugyan már rendőrirányítás igyekszik mentesíteni. Ez azonban jük, bőrönddel belépve a tábor kapuján, így sóhajtott fel; — Még tíz nap a nyár! H. F. szükségmegoldás, s egyáltalán nem jelenti e csomópont áteresztő képességének jobbá tételét. A bizottság azzal a javaslattal fordult az illetékesekhez, hogy e kereszteződés körforgalommá való alakítására dolgozzannak ki egy tanulmánytervet, amely elősegítené az útkereszteződés balesetmentes forgalmát. Terelőút és más utak burkolata Az E 5-ös terelőútjának burkolata a Kurucz tér környékén rendkívül elhanyagolt állapotban van. A személygépkocsik, különösen a Csáktornyái utca végén egyméteres vízzel telt gödörbe huppannak bele, s ezeket a kátyúkat a több tíztonnás tehergépkocsik, camionok tovább mélyítik. Hasonló a helyzet a város más közútjain is. Néhány példát említve; a város központjában, a Szabadság téren méteres lyuk tátong. A Jókai utca, a Rákóczi út, a Batthyány utca göröngyös, csak kis sebességgel haladhatnak rajta a járművek. Ennél is zavaróbbak azok a körülmények, amelyek a közművesítés befejezése után jelentkeznek a közutakon. A gáz, a villany, a csatornázás, a telefonkábel éoítése után a Zó ja utca, Bem utca, Homvik János utca és a Széchenyi tér kereszteződése, a Simonyi utca, a Végh Mihály utca kereszteződése, az Ady Endre út, s sorolhatnánk tovább járhatatlanná vált. A megyei közúti balesetelhárítási tanács műszaki albizottsága természetesen nem tud változtatni ezeken a gondokon, csupán javaslatokat tesz az illetékeseknek arra vonatkozóan, hogy az általuk tapasztalt hiányosságokat kijavítsák, illetve ha elképzelésüket jónak tartják, azt kivitelezzék. A megyeszékhely közlekedési gondjának enyhítése nemcsak e bizottság feladata, hanem valamennyiünk érdeke. Éppen ezért helyesnek tartanánk, ha az ebben érdekelt vállalatok, szervek elmondanák véleményüket megtennék javaslataikat, s ezen túlmenően, összehangolva tevékenységüket, javítanák a város közlekedését. Gémes Gábor Sertéstelep három tsz-nek A bátyai Pirospaprika, a miskei Egyesülés, és a faj- szi Kék Duna Tsz mintegy 50 millió forintos költséggel 720 kocás sertéstelepet építtet a termelőszövetkezetek határában. A MEZÖ3ER Vállalat tervei alapján az építkezés megkezdődött és minden remény megvan arra, hogy az üzemelő sertéstelep évente 15 ezer hízót ad a Húsipari Vállalatnak. Amíg tollas-teniszezünk. hátha kisüt a Nap.
