Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-28 / 201. szám
1970. augusztus 28, péntek 5. oldat KÖIÍIVSZEMLE As Európa újdonságai A BETŰ, s annak őse, a betűkép, varázsos fonálként köt össze múltat és jelent, ősöket és utódokat, régvolt s ma élő népeket. A jelek üzenetté válnak, s évezredek távolából is közvetítik porrá vált, de gondolataikban élő elődeink hangját. Ahogy az a könyv is ezt teszi, melyet a sumer irodalom kistükreként állított össze Ko- moróczy Géza, s bocsátott ki Fénylő ölednek édes örömében címmel az Európa Könyvkiadó. A sumerok, Mezopotámia őslakói nemcsak a laikus, hanem a szakember előtt is titokzatos népnek számítanak. Nem ismerjük elődeiket, származásukat, nyelvük, kultúrájának eredetét. Föltűntek fényes csillagként az emberiség történelmének egén, s merész ív befutása után lehulltak onnan, örökségük azonban kimeríthetetlen. A fényképekkel illusztrált kötet is ezt igazolja. Lírai szépségű költemények, kiVakáció, vakáció. Pihennek a magyar diákok, de pihennek a gyerekek szerte a világon is. Csakhogy nem egyforma módon, nem egyforma mértékben. Az igazi diákparadicsom: Olaszország és Argentína. Ott egy- egy tanév alig 150 tanítási nap. (nálunk 220—230). De 180-nál kevesebbszer járnak iskolába az ecuadori és a haiti gyerekek is. Am valóságos pokol a diákélet Monacóban és Tajvanban: 280-nál is több az évenkénti tanítási napok száma. Tanórákban kifejezve a világon a legrövidebb a szorgalmi idő Argentínában: mindössze 681 óra. Az iskolaév hosszúságában koronázatlan király Monaco: 1440 tanórával. Mint az UNESCO kiadványaiból kiderül, roppant szélsőségesek az eltérések abban is, hogy hány tanítási nap van egy hónapban és egy tanítási óra hány percig tart. A legtöbb országban hatszor kell hetenként iskolába menni, 11 országban azonban csak ötször. Ezek közé tartozik Franciaország, Nagy-Britan- nia, Ceylon, Ausztrália és az Egyesült Államok. Egy tanítási óra általában 45 perc. De 40 percnél is kevesebb Ceylonban, Para- guayban, Peruban és Ausztráliában. Spanyolország középiskoláiban Viszont 75 perc, India elemi iskoláiban pedig 55 perc —csöngetéstő? csöngetésig. Az érdekességek között akad néhány valóban meglepő is. A világon öt helyen kísérletképpen eltörölték az osztályozást. Svájcban a Waldorf-iskolákban is. Ezeket a 12 évfolyamos iskolákat, ahová fiúk és lányok vegyesen járnak, 1919- ben alapította Waldorf, a cigarettagyáros. Ma már jó néhány európai országban működnek Waldorf-is- kolák, ahol hetekig csupán egyetlen tárgyat tanítanak: egy hónapig történelmet, egy hónapig fizikát és így tovább. De feleltetés soha sincs. Végül is azonban érettségizniük kell a diárályokhoz esdeklő sorok, bírósági tárgyalások drámai pillanatait fölidéző dokumentumok, adószedők jelentései egyaránt helyet kaptak a könyvben, s ez formálja végül is az egységes képet egy nagy kultúrájú, mélyen érző, valót és elvontat egyaránt kifejezni tudó népről. A VARÁZSOS fonál létezéséről tanúskodik a kiadó másik újdonsága is, mely egyben csendes jubileum megtestesítője. A kárpátukrajnai népmesékből, „A vasorrú indzsibaba” címmel közreadott válogatás a kiadó nemes vállalkozásának, a Népek meséi sorozatnak ötvenedik kötete. A sorozat a mesélő glóbuszt tárta az olvasó elé. Vogulok, németek, vietnamiak, portugálok, törökök, örmények, eszkimók, finnek, s más nációk legtermészetesebb kincse, a népmese vált így számunkra hozzáférhetővé. Felfedezőét ez. Mert meghökkentően sok a közös vonás a koknak — állami bizottság előtt. A legtöbb idegem nyelvet a holland gimnazisták tanulják: ötöt. A legfegyelmezetlenebbek viszont a svéd diákok: a rendőrök sok helyen már rendszeresen megjelennek az osztályban és a katedrán állva vigyáznak, amíg a tanítás folyik. legkülönfélébb népek meséiben, s ugyanakkor meg- kapóan gazdag a különbözőségek tárháza is. A jubileumi kötet Fincicky Mihály fordításában és válogatásában nyújt át egy cso- korravalót, a már megszokott szép köntösben a kár- pátukrajnaiak mesevilágából. AHOGY a népmesékben, úgy a Tammisaare észt író Sötét sziklák címmel közreadott kötetében is sok rokon vonást fedezhetünk fel a magunk múltjával. Az észt irodalom klasszikusa móriczzsigmondi témát dolgozott fel az 1933- ban már megjelent, s most Bereczki Gábor fordításában új hazai kiadást megérő regényben; a földéhséget. AZ ÚJDONSÁGOK közül kiemelt negyedik mű a Modern könyvtár új kötete, Vaszilisz Vaszilikosz — ma emigráns — görög író Angyalképző című regénye. A Szabó Kálmán fordította munka valójában három, egymáshoz logikailag kapcsolódó kisregény. Nehéz lenne a három közül bármelyik tartalmi ismertetése, mert a szerző modem szerkesztésű és hangvételű művet tett az olvasó elé. Valóság és irrealitás keveredik, a napi élet tényei váltakoznak látomásokkal, ám végül is félreérthetetlen az eredmény: éles társadalomkritika. Fokozatokból felépülő kritika, mely elkalauzol a csúcsig. A növény, A kút című kisregények után az Angyalképzőig. S ha erről a csúcsról tekintünk vissza, akkor értjük meg igazán az alkotói szándékot, az embert nyomorító valóság nyers, sokoldalú bemutatását , r - ij ; M. a (101) Csak Filip itt lenne most — sóhajtott kétség- beesetten. Ha segítene, ha tanácsot adna. Ha bárki tanácsot adna most — motyogta maga elé, aztán észrevette, hogy a lány sír, — Elmegyek innen Kloss, ne félj. Elmegyek — mondogatta, de Hans keze már vigasztalóan simult a homlokára. — Hogy jöttél ide? Hogy jutottál el hozzám? — Senki nem maradt meg — zokogott Éva. — Razzia volt. Nem tudtunk áttörni az erdei lakhoz... Kloss csak most vette észre, hogy Éva megsebesült. Gyorsan lefektette. Óvatosan lehúzta róla a kötött mellényt, de a lány felsikoltott fájdalmában. — Senki sem maradt meg... nem tudtunk áttörni. 1; ismételte már ki tudja hányadszor Éva a kegyetlen hírt, s Kloss megértette, hogy a vállsebből vérző lány már magán kívül van, lázálmában beszél. Orvos kellene. Éva nem maradhat itt. Ki segíthetne most — gondolatok villantak fel benne, s kétségbeesetten kereste a megoldást. Odakint ajtó csapódott, s Rhode ezredes hangját ismerte fel: — Kloss főhadnagy? — kérdezte Rhode, nyilván a tiszti szolgától. Kloss megrémült Rhode még soha nem kereste fel a lakásán, s ha most eljött, bizonyára alapos oka van rá. Talán rájöttek? Talán kísérték Évát? Talán... — A főhadnagy úr a szobában van — hallotta Kloss Kurt válaszát, — de hölgy vendége van. Kloss eltette a fegyvert, amit az imént ösztönösen csőre töltött, s maga mellé tette az asztalra. Hirtelen jött ötlettel kigombolta az ingét és a nadrágját. — A lányok ráérnek — mondta Rhode, s rágyújtott. Kurtnak is dobott egy illatos füstölnivalót. — Köszönöm, ezredes úr! — mondta harsányan Kurt, hogy Kloss is meghallja, kivel társalog. — Lengyel? — kérdezte Rhode, s a szoba felé bökött kesztyűs kezével. — Nem tudom — hallotta Kloss a csicskás válaszát — de csinos, nagyon csinos lány. — Beosztottak csak a kérdésre válaszolnak! — mondta Rhode rendreutasítóan. — Kopogjon be — adta ki az utasítást Diákparadicsom és diákpokol Ahol nincsenek tantárgyak — Tanítás rendőri felügyelettel Betyárok a kamera előtt ra. A reflektor előtt álló I — A közönség nagyobbik világosító dús levélzetű fa- része szereti a mozgalmas, ágat emel a magasba, kalandos történeteket. A Üjabb intésre meglebbenti I televízió ugyanakkor elhaRózsa Sándort hiába várták kedden a kecskeméti Mária utcában. Személyös jelenlétével nem tisztölte mög az új színes tv-film forgatására összegyűlt sokaságot. Kíváncsiak százai az út mellett, műszakiak, Itt a stáb vezérkara, itt van Égető két társával. A malom felől sietős vágtatással igyekeznek az útkanyarhoz. Egy rezzenés; megállnak. Üjabb villanás, ketten a hatalmas kun kapu elé pattannak. Három kiáltás Kiáltják fennhangon. „Bujtor uram”. Csend. Újra szólítják a gazdát. Megint. Harmadszorra sincs felelet. Csörtetnek is befelé. Közben legalább két tucatnyi ember szorgoskodik. Kékes füstöt lehelnek a reflektorok, az úttesten kígyózó kábelkötegek, á sminkmester még egyet igazít a bajuszán, az operatőr odébb kocsizik, egy ember hosszú rúdra erősített mikrofonnal szalad a lovak előtt, a tájékozottabb nézők, a jólértesültek fen- sőbbségével sugdossák szomszédaiknak], ki mindenki látható itt; ahogyan ez ilyenkor lenni szokott. Égető: Garics János Rövid idő múltán Garics János, akarom mondani Égető, pecsétes papírt olvas a 13-as számú ház előtt. Másodszorra jónak is látszik a jelenet. Rövid tájékoztatást kérünk Szinetár Miklós rendezőtől. „Szívesen” — mondja, de még van egy kis dolga. „Unalmas” a háttér. Halk utasítás: máris hangulatos árnyék vetődik a csupasz falés máris „fúj a szél”. Rendben vagyunk. — A csapón 1240-es számot láttam... — Már egy hónapja dolgozunk. Jártunk a megyében is. Kunszentmiklós mellett „hajtotta el” Sándor a gulyát. — Miért éppen ezt a témát választották? — kérdezzük a Bánk bán és a Háry János tv-változatának készítőjétől tározta, hogy a lakosságot megismerteti irodalmunk klasszikus értékeivel, elsősorban a nagy realista vonulat kimagasló alkotóival. Ez a két törekvés most szerencsésen találkozik. A Rózsa Sándor tv-változata az új sorozat nyitánya. Rövidesen Mikszáth Fekete város című műve is sorra kerül — Munkatársat! Remek színészek — Móricz Zsigmond reg&J nyét Sipos Tamás alkalmazta képernyőre. Az operatőr Bíró Miklós. Láthatják majd Horváth Terit, Szirtes Ádámot, Zenthe Ferencet, Pásztor Jánost, Raksányl Gellértet, Piros Ildikót. Sándor — nőmén est omen — Oszter Sándor, Veszelka Juliska M úszta Anna. Mindketten főiskolai hallgatók. — A szereplők számát, a film hosszúságát ismerve úgy gondolom, hogy ez a Magyar Televíziónak eddigi legnagyobb vállalkozása. Mikor láthatjuk? — Tizenkét, egyenként 50 perces folytatásban valószínűleg még ebben az esztendőben műsorra tűzik. — Meddig maradnak Kecskeméten? — Három hétig. Főként a környéken dolgozunk. Szerdán Kiskunfélegyházán Kibír ángyó duttyánját fo- tograf áljuk. Mit is írt róla Móricz? „Az a legnagyobb érdekessége, hogy tele van szebb- nél-szebb felszolgáló lány- nyál” Heltai Nándor A 9. sz. AKÖV HIVATÁSOS GÉP JÁRM 0 VEZETŐI TANFOLYAMOT INDÍT, férfiak és nők részére. Jelentkezés a vállalat személyzeti és oktatási osztályán, Kecskemét, ! Csáktornyái utca 4—6. Kurt kopogott Diszkréten, mint aki akar is zavarni, meg nem is. Kloss elugrott az ajtótól, s haragosan kiálltott kij — Mi történt? — Rhode ezredes űr várja —; mondta Kurt Hans egy percig még várt, aztán gombjaival bajlódva behúzta maga mögött a szoba ajtaját — Elnézést ezredes úr — kapta össze magát mintha csak most döbbent volna rá, hogy milyen illetlen helyzetben állt főnöke elé. — Elnézést — s az utolsó gombot is helyreigazította, kisimította az ingét, a tiszta zubbonyt, s várakozóan nézett az ezredesre. — Látom pihenget, főhadnagy úr — mondta iróni- kusan Rhode, — de szeretném felvilágosítani, hogy nem a legkedvezőbb időt választotta szerelmi ügyeinek intézésére. — Kurt! Nyisd fel már azt a konyakot! — mondta ingerülten Kloss. — Legalább ezzel enyhítsük ezt a hőséget. — Nem iszom beosztottaim lakásán — mondta szárazon az ezredes. — És nem szeretem, ha tisztjeim isznak. — Egy vidám félóra nekünk sem árt ezredes úr — Kloss hangja inkább részegre emlékeztette az ezredest, mint arra a Klossra, akit két év óta ismert. Józannak ismerte. Nem is hagyta szó nélkül: — Nem ismerek magára Kloss?! — aztán már meg- enyhülten tette hozzá. — Lesz magának vidám estéje a lány nélkül is! — Történt valami, ezredes úr? — kérdezte Hans. — Elküldheti a lányt — mondta válasz helyett az ezredes. — Egy órát kérek. Rhode az ajtót nézte. Látszott az arcán, hogy vivődik benne a kíváncsiság és a fegyelem. Szerette volna látni a lányt, de megalázónak tartotta, hogy hívás nélkül belépjen. — Lengyel? — kérdezte aztán. Látszott rajta, hogy megalkudott önmagával, s így akarja kielégíteni kíváncsiságát. — Igen — vágta ki a választ Kloss, s vizsgálódva nézte főnöke arcát. — Vigyázzunk a lengyel lányokkal, főhadnagy úr. A szentimentalizmus nem jó tanácsadó egy német tiszt számára sem. Egy óra múlva várom — mondta végül és kilépett az udvarra. — Ne engedj be senkit, azonnal jövök — mondta néhány perc múlva Kloss. Kurt intett, hogy minden úgy lesz. ahogy a főhadnagy parancsolta, s nézett, sokáig nézett Kloss után, aki sietve tűnt el az utcán. (Folytatjuk) ^_
