Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-23 / 197. szám

«. oldal 1970- augusztus 23, vasárnap „Zöld út” az Ezerjónak Szerződéses szövegek ta­nulmányozása többnyire nem okoz különösebb szel­lemi izgalmat. Ám az, amely egy szőlőtermesztő falu, Soltszentimre paraszti lakosságának jövőjére dön­tő kihatással van, minden­képpen kivétel. Nem is egy, hanem két szerződésről van szó. Az első még két évvel ezelőtt, 1968 nyarán jött létre a helybeli Ezerjó, valamint a Vendéglátóipari Országos Szövetkezeti Központ kö­zött A beruházási költsé­geket fele-fele arányban vállalták a szőlőfeldolgozó, a' pince és az évi 25 ezer hektó bor palackozásához szükséges berendezés létre­hozására. A palackozó gép­sor beszerzését a VOSZK vállalta magára. ííoha Soltszentimrén még jelenleg sem palackoznak, két év alatt történt egy s más: kiépült a borászati te­lep, 12 ezer hektós, muta­tósán modern pincével, fel­dolgozóval, kiszolgáló és szociális létesítményekkel. Tető alá került a palacko­zó üzem épülete is. De közben az élet új követelményekkel állt elő. Két év alatt a szerződés, ámbár 15 évre szólóan kö­tötték, elavult. A tagsági termés egyál­talán nem jelentéktelen: a közös vállalkozás által pa­lackba töltendő mennyiség­nek pontosan a felét adja. A gazdák érdekeltsége ily módon eléggé közvetlenül érvényesül a társulás létre­hozásában. Soltszentimrei „cégjelzé­séi” palackos bor hosszú évek óta kapható az üzle­tekben. De ezt mindmáig nem a községben, hanem Budafokon töltik üvegek­be. A soltszentimrei gazdák nyeresége a helyi, társulá­si palackozás beindításáig inkább erkölcsi, semmint anyagi szinten mutatkozik. Az elmúlt hetekben jött létre az új megállapodás: az itteni Ezerjó, a csen­gődi Aranyhomok, másfe­lől a VOSZK és a MO- NIMPEX között. Eszerint a közös vállalkozás részére az Ezerjó Szakszövetkezet 15 ezer hektós tárolóteret biz­tosít Plusz a hozzávaló épületek, ezenkívül 3 mil­lió forint készpénzt. A csengődi Aranyhomok en­nél jóval kisebb, összesen hárommilliós értékkel „száll be”. A palackozó gépsor beszerzését hatmilliós költ­séggel, immár a MONIM- PEX vállalja. A szükséges devizát ehhez még az idén rendelkezésre bocsátja, de a Zeiss-művek által gyár­tott berendezés felszerelé­sére csak a jövő év elején kerül sor. Ugyancsak hat­milliós forgóalapjával a VOSZK az üzemeltetésről, továbbá az értékesítésről gondoskodik. A közös vállalkozás ösz- szesen 26 millió forintos alappal indul. Mit tesz ez lehetővé? Azt, hogy már a jövő évtől kezdve évente 40 ezer hektó bort töltenek palackokba. Ebből az Ezer­jó Szakszövetkezet 28 ezer hektóval részel. A beren­dezés napi 40 ezer palack megtöltésére lesz alkalmas. A MONIMPEX mindeb­ből vállalja az évi tízezer hektó palackos bor — hét- decis palackokkal számolva mintegy félmillió üveg bor — exportálását. Ez a szerződés meghatá­rozatlan időre szól, de 8 évig nem lehet felbontani. Mindehhez Gubacsi Lász­lónak, az Ezerjó Szakszö­vetkezet főkönyvelőjének a következő a hozzátenniva- lója: — Az előkalkulációk sze­rint a társulás évi több mint négymilliós nyereség­gel számol. Ebből a mi szak- szövetkezetünk csaknem kétmilliós nyereséggel ré­szel. Nemcsak a közös táb­lák, de a tagsági parcel­lák termésének értékesíté­se előtt is beláthatatlan időre sikerült „zöld utat” nyitni. Ennél korszerűbb hasznosabb értékesítési for­mát pillanatnyilag nem tu­dunk elképzelni. Az egységes fajtajellegű soltszentimrei szőlőkultúra szerencsés történelmi-gaz­dasági körülmények között alakult ki. A névadó ezerjó fajtát telepítette el az el­múlt évtizedben a szakszö­vetkezet is a közös 160 hold­ján. Ennek az ültetvénynek a növelésére, úgy látják, pillanatnyilag nincs meg a reális lehetőség; nehéz ösz- szefüggő homokterületet ta­lálni, s munkaerő dolgában is gondok vannak. A 700 holdnyi tagsági szőlőterület 688 gazda kö­zött oszlik meg. De mivel mindössze három gazdának van 5 holdnál nagyobb sző­lőterülete, s a 2—5 holddal rendelkezők száma sem sokkal több; ebből adódóan egy gazdára általában egy hold vagy nem sokkal azon aluli szőlőterület jut. En­nek művelését a gazda, családi besegítéssel, gondo­san, szinte dédelgetve el tudja látni. Nem is látni elhanyagolt szőlőparcellát a község határában. Sőt né­hány év óta a házikerteket is sorra-rendre beültetik szőlővel, a tőkék sora im­már a házak ablakáig ér. Azok az új építkezők pedig, akik a mélyebb fekvésű telkeket vásárolták meg, a homokbuckák anyagával — majdnem azt mondhatni: aranyával — töltik meg az udvarokat. Mindez renge­teg fáradsággal, vesződség- gel jár, de a soltszentim- reiek, ha a szőlőről van szó, semmilyen áldozattól nem riadnak vissza. Ám az elvándorlás té­nyei itt is figyelmeztetnek: a fiatalabb nemzedék nem feltétlenül lelkesedik a ha­gyományos, csak kézi mun­kaerőt igénylő szőlőműve­lés iránt A tagsági életkor­statisztikából kitűnik: az 50 éven felüli életkorú gazdák száma nagyobb, mint az azon aluliaké. Ráadásul a parcellák „el­ső generációja” felett is kezd eljárni az idő, csök­ken a termőképességük. Ez, valamint a tagsági elörege­dés a rekonstrukciós teen­dőkre figyelmeztet. — Távlatokban nézve a dolgot, át kellene telepíteni a község szőlőit — hangoz­tatja a főkönyvelő. — A gé­pesíthető művelés 240 centi sortávolságot követel meg. Tavaly nyáron már össze­ült a községi rekonstruk­ciós bizottság. Elhatározták, hogy 1980-ig 200 hold tag­sági területen létesítenek korszerű szőlőültetvényt. Ennek kétharmada a kiöre­gedő parcellák helyére ke­rül. Az ezerjó mellett he­lyet kapnak más fajták is: a Hárslevelű, a Pannónia Kincse, a Kocsis Irma és a Muscat Ottonel. Szép terv, nem is eltúl­zott, ám az előkészületnek még nyoma sincs. Remélhe­tő azonban, hogy a társu­lás által ígért biztonságos értékesítési lehetőség mi­előbb felkelti a gazdák- te­lepítési kedvét H. D. ŰJ ADÓÁLLOMÁS A Rádió és a Televízió műsorvételének javítására a Nagykanizsa közelében levő kerülő pusztán, a környék legmagasabb pont­ján, 192 méter magas erő­sítőállomás épül. A torony alapozását befejezték a za­lai építők és átadták a munkaterületet a 31-es Ál­lami Építőipari Vállalat­nak, amelynek dolgozói a henger alakú tornyot csú­szózsalus rendszerrel húz­zák fel. A hatalmas beton­testnek 27 méter átmérőjű alapot építettek, amelyhez 200 tonna cementet hasz­náltak fel, A betontörzs al­só átmérője 18 méter, 170 méter magasságban pedig három méter 60 centimé­ter lesz. A kerülj pusztai erősítő állomás 1972-ben kezdi meg működését. Eredményesen gazdálkodnak a tanácsi vállalatok Már nyolcadszor A kecelj Űj Élet Szakszövetkezetben az idén már nyolcadszor permetezik a szőlőt, köztük ezt a 39 holdas új telepítésű csemegeszőlő-táblát is. A nemrég lezajlott Bács- Kiskun megyei Jubileumi Ipari és Kereskedelmi Ki­állítás nagy közönségsikere is időszerűvé teszi a köz­vélemény tájékoztatását a tanácsi vállalatok idei el­ső félévi gazdálkodásáról. A tanácsi vállalatok gazdálkodását — ez idő­szakban — alapvetően ori­entálták a megyei tanács vb ez év elején adott irányelvei. Tevékenységük­ben ennek megfelelően szá­mottevően érvényesültek a termelés szerkezeti átren­deződésére irányuló törek­vések s a gazdasági dön­tésekkel járó kockázatvál­lalás felelőssége. Növeke­dett a termelés és az áru­forgalom. A termelés és értékesítés nagyságrendi azonossága az eszközgaz­dálkodás javulását ered­ményezte. A megfontoltabb létszárrf- és differenciáltabb bérgazdálkodás kedvezően hatott a bértömegkiáram­lás és a termelés közötti arányra. Emelkedett a nye­reség, javult a lakosság ellátási színvonala; a ke­reskedelem készletei nö­vekedtek, az áruválaszték bővült. A kedvező eredményes­ségi és termelési mutatók mellett azonban arra is fel kell figyelnünk, hogy az árbevétel növekedését egyes ágazatokban nem követi azonos szinten nye­reségnövekmény. Csak las­san szűkül a hiánycikkek köre. A vállalati belső el­lenőrzés sem funkcionál elég hatékonyan' H termelés alakulása A Vállalatok termelő és áruforgalmi tevékenysége dinamikusan fejlődött az első félévben. A termelési érték nagysága 12,1 szá­zalékkal haladta meg az előző év azonos időszaká­ban elért volument. A ter­melés (áruforgalom) növe­kedése 1969. első félévéhez viszonyítva, népgazdasági áganként a következő: ipar 11,1, építőipar 8,7, vízgaz­dálkodás 7,5, kereskede­lem 13,6, lakásellátás 13,7, kulturális ellátás 2,4 szá­zalék. Az iparon belül legerő­teljesebben a textilruháza­ti, könnyűipari és a mű­anyagfeldolgozó ágazat ter­melése emelkedett — a belkereskedelem fokozódó megrendelései következté­ben. Az élelmiszeripari vállalatok termelése csök­kent, elsősorban a kenyér­termelés visszaesése miatt. Ez viszont a sütőipari ké­szítmények forgalmában mutatkozott összetétel vál­tozás miatt következett be, mivel a lakosság igényei egyre inkább a péksüte­mények s egyéb édesipari termékek irányába tolód­nak el. Az építőipari teljesít­mény értéke a hosszú téli időszak ellenére is növe­kedett. A munkák téliesí- tése, tehát a felkészülés szervezettebb volt, mint előző években. Kiemelkedően bővült a kereskedelmi áru- és s ezen belül is 24,7 száza­lékkal az iparcikkforga­lom. Örvendetes, hogy e növekedés nagyobb hánya­da a tartós fogyasztási cikkek forgalmára esik, ami a lakosság készpénz- bevételének — életnívójá­nak — emelkedésére utaL Előreléptünk létszámgaz­dálkodásban is. Ez nem csupán a megfontoltabb vállalati politika, hanem az élőmunka hatékonyságát növelő megváltoztatott pénzügyi szabályozó érvé­nyesülésének eredménye is. E két tényező együttes ha­tásának tulajdonítható, hogy míg a foglalkoztatottak szá­ma — megyei átlagban — „csak” 5,1 százalékkal emel­kedett, — ugyanakkor a termelés 12,1 százalékkal. A munkások részaránya 70,9 százalékról 70,4 száza­lékra csökkent. Ezt azon­ban nem szabad teljes egé­szében negatívumként ér­tékelni. Tudvalevő, hogy a technikai színvonal szün­telen emelkedése mind több és magasabb képzettségű műszaki dolgozó munkába állítását kívánja. Helyes tehát a tendencia azoknál a vállalatoknál, ahol ez a részarányváltozás ennek a következménye. Szép és meggyőző adat: 1967-hez képest a műszaki létszám 33 százalékkal emelkedett a megyében. Ami a személyi jövede­lemmel kapcsolatos válto­zásokat illeti: a bérköltség 10,3 százalékkal emelke­dett, tehát alacsonyabb szinten, mint a termelési érték növekedése. Ha a létszám és a személyi jö­vedelem alakulását a ter­meléssel összefüggésben vizsgáljuk, megyei átlag­ban, 1969. első félévéhez viszonyítva a következő növekedési arányokat kap­juk: a termelési értéké 12,1 százalék, a létszámé 5,1, a bérköltségé 10,3 s az átlagbéré 4,9 százalék. A növekedési ütemek egy­máshoz viszonyított ará­nyaiból tehát leszűrhetjük, hogy jelentős javulás kö­vetkezett be a termelé­kenység színvonalában; emelkedett az élőmunka hatékonysága az okszerű létszámgazdálkodás jóvol­tából; s a termelési pro­duktum növelése a szemé­lyi jövedelem arányos emelkedésével párosult. E kedvező tendenciák arra mutatnak, hogy vállalata­ink mar most a IV. ötéves terv gazdaságpolitikai kon­cepciói szerint igyekeznek dolgozni. Értékesítés és áruforgalom Az értékesítés és a ke­reskedelmi áruforgalom 10,2 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakában elért árbevé­telt. Népgazdasági ágan­ként következők az ará­nyok: ipar 10,7 százalék, ém'tőinar 5.7. vízgazdálko­dás 3 6. kereskedelem 13.6, lakáséi látás 15 és kulturá­lis ellátás 2,5 százalék. A félévi munka értékelése Megyei átlagot meghala­dóan növekedett az ipari vállalatok értékesítési tevé­kenysége, valamint a keres­kedelmi vállalatok árufor­galma. A kereskedelmi for­galom dinamikus növekedé­se a vásárlóerő erőteljes emelkedését, ugyanakkor az igények fejlődését is mutat­ja A vállalatok árbevéte­leinek örvendetes változá­sában pedig kifejezésre jut az a törekvésünk, hogy ter­mékösszetételüket a piaci igényeknek megfelelően alakítsák ki, s megerősít­sék eddigi pozícióikat a piacon. Az eddigiekből is követ­kezően — ugyancsak az eddigi idő-összehasonlítás­ban — 25,1 százalékkal több nyereséget értek el. A nye­reségérdekeltség kedvező alakulása a részesedési és fejlesztési alapok bővülé­sét hozta magával. Abszo­lút összegben kifejezve mind a részesedési, mind a fejlesztési alap öt millió forinttal növekedett, ami egyéb pozitív következmé­nyek mellett a vállalatok önállóságát, pénzügyi egyensúlyuk állandósítását erősíti, illetve biztosítja. Költségvetési kihatások A vállalatok eredményei közvetlen hatással vannak a tanács költségvetési be­vételeinek alakulására is. A vállalatok befizetéseikkel hozzájárulnak a megyei költségvetésben meghatáro­zott feladatok megvalósítá­sához. Az eddigiekben vá­zolt eredmények hatására növekedhettek a vállalati befizetések is. Adónemen­ként a következő émelke- dési arányokról adhatunk számot: nyereségadóban 25 százalékos, illetményadóban 10, eszközlekötési járulék­ban 5,1, kereskedelmi adó­ban 12,1, ÉPSZER-adóban pedig 13,6 százalékos a nö­vekedés. Mindez lehetővé teszi, hogy a megyei veze­tés a költségvetési feladato­kon túlmenően is javíthas­sa az ellátási szintet, töb­bet fordítson a lakosság kommunális igényeinek és szükségleteinek kielégíté­sére. Az eredmények számba­vételekor feltétlenül el kell ismernünk, hogy ezek el­érésében jelentős része van az iparban működő 85, a három építőipari válla­latnál dolgozó 53 szocialis­ta brigád közel kétezer munkásának, vezetőjének, akiknek igyekezetét a kong­resszusi munkaverseny is fokozta. Szorgalmuk, lelke­sedésük biztosítéka a má­sodik félév még nagyobb sikereinek. Az 1970. I. félévi gazda- dasági eredményeket érté­kelve, a végrehajtó bizott­ság az eredmények fokozá­sa, a IV. ötéves terv gaz­daságpolitikai célkitűzései- hek jó megalapozása érde­kében elengedhetetlennek tartja a munkatermelé­kenység és a jövedelme­zőség erőteljes növelését; a gyártmányösszetétel javítá­sát, a gyártmányfejlesztés gyorsítását; a vállalati bel­ső tartalékok feltárását; a termelés és a fizetőképes kereslet összhangjai, s nem utolsósorban a dolgozók munkakörülményeinek ja­vítását, a szociális ellátás körének bővítését. Dr. Kőrös Gáspár a megyei tanács vb-elnökhelyettese

Next

/
Oldalképek
Tartalom