Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-23 / 197. szám

fiz MSZMP Központi Bizottságának irányelvei a párt X. kongresszusára ségének fontos mércéje: milyen utódokat nevel, hogyan készíti fel őket az életre. 12. A lenini szövetségi poli­tika, a szocialista nemzeti egy­ség eszméje a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit szolgál­ja. E politika helyes alkalma­zásának a társadalom további fejlődésében, a dolgozó osztá­lyok, a különböző rétegek kö­zötti együttműködés erősítésé­ben döntő jelentősége van, s közelebb visz nagy társadalmi célunkhoz: a szocialista Ma­gyarország felépítéséhez. 118. Az államélet, a szocialista demokrácia fejlődése IS. Társadalmi előrehaladá­sunkban jelentős szerepe volt és van a népi demokratikus ál­lamnak, amely a munkásosz­tály hatalmát test» isi ti meg, rendeltetésének megfelelően működik, a szocializmus építé­sének hatékony eszköze. Álla­munk, rendszerünk szocialista demokratizmusa széles körben biztosítja a dolgozó nép jogai­nak érvényesülését, az állam- polgári jogok és kötelességek összhangját. A jelen időszak­ban az államélet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése a szocializmus teljes felépítéséi­nek egyik központi feladata. A Központi Bizottság széles^ körűen megvizsgálta a törvény- hozás, a kormányzás, a köz- igazgatás, a tanácsrendszer, va­lamint az állami munka más területeinek helyzetét és to­vábbfejlesztésének lehetőségeit. Az államélet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztésé­nek, osztálypolitikánknak meg­felelő fő célkitűzése, hogy erő­södjék a munkásosztály hatal­ma, hatékonyabban érvénye­süljön a párt vezető szerepe, a tömegek közéleti aktivitása A szocializmus építésének felada­tai azt igénylik, hogy egyidejű­leg fejlődjék az állam központi irányítása és bontakozzék ki a helyi szervek önállósága 14. Az országgyűlés tevé­kenységében fejlődjék a tör­vényalkotó munka, a kormány­zati tevékenység politikai el­lenőrzése, a képviselők részvé­tele a parlamenti munkában; végezzenek aktív politikai mun­kát a tömegek, a választóik kö­zött. Magasabb színvonalra kell emelni a kormányzati munkát, hogy a kormány hatékonyab­ban tudjon foglalkozni a leg­főbb politikai, gazdasági, kul­turális és tudományos kérdé­sekkel. A miniszteri önállósá­got és felelősséget növelve erő- . síteni, fejleszteni kell a minisz­tériumok elvi, irányító szere­pét, a kormányzati döntések végrehajtásának ellenőrzését. A tanácsok részei a demok­ratikus centralizmus elve alap­ján működő államszervezetnek. Munkájukat oly módon kell fejleszteni, hogy egyidejűleg erősödjék államigazgatási, nép- képviseleti, önkormányzati funkciójuk, jellegük. Növelni kell a tanácsok önállóságát és felelősségét a hatósági jogkör­ben, a gazdasági, kulturális és szociális munkában. A tanácsi szervek hatáskörébe kell utal­ni mindazokat a feladatokat, amelyek megvalósítása csak a terület, illetőleg a település la­kosságát érinti, továbbá ame­lyeket célszerűen, gazdaságo­san, a jelenleginél jobban a ta­nácsi szervek oldhatnak meg. Az államigazgatási munká­ban a szocialista demokratiz­musnak, a dolgozók ellenőrzési tevékenységének fejlesztésével párhuzamosan növekedjék a munka szakszerűsége, gyorsul­jon az ügyintézés és fokozód­jék a közhivatali dolgozók sze­mélyi felelőssége, csökkenjen a bürokrácia. 15. Az államélet, a szocialis­ta demokrácia fejlődése, a ta­nácsok önállóságának növeke­dése, a választási rendszer fej­lesztése, az üzemi demokrácia kiszélesedése új lehetőségeket teremt a dolgozók tömeges részvételére a közügyek intézé­sében. A szocialista demokra­tizmus kiszélesedésének együtt kell járnia az állampolgári fe­gyelem erősödésével, a közös­ség iránti felelősségérzet növe­kedésével, a szocialista közgon­dolkodás fejlődésével. 16. Állami intézményeink fejlődése, tevékenységük fej­lesztése megkívánja, hogy fej­lődjék az állami szervek párt­irányítása is. Az államélet pártirányítása és ellenőrzése az ott dolgozó kommunistákon, illetve a párt­szerveken keresztül történik. Az állami munka különböző területein dolgozó párttagok kötelessége, hogy biztosítsák a törvényhozó és végrehajtó szer­vek alkotmányban és törvé­nyekben szabályozott, rendel­tetésszerű működését. A párt szervei és szervezetei a fő fi­gyelmet az állami munka elvi­politikai irányítására, a politi­kai döntések végrehajtásának ellenőrzésére, a káderpolitikai elvek érvényesítésére fordítsák. A párt- és az állami szervek tevékenysége között jelentkező átfedéseket és párhuzamossá­gokat tovább kell csökkenteni 17. Népköztársaságunk alkot­mánya híven kifejezi a népha­talom lényegéi Az 1949-ben történt elfogadása óta bekövet­kezett társadalmi fejlődés azon­ban szükségessé teszi államunk alaptörvényének módosítását Az alkotmány rögzítse pon­tosabban a szocializmus építé­sében elért eredményeinket, a társadalomban bekövetkezett alapvető változásokat; nyilat­koztassa ki, hogy államunk a szocializmus alapjainak leraká­sával fejlődésének magasabb fokára, a szocializmus teljes felépítésének szakaszába érke­zett Rögzítse az alkotmány a szo­cialista termelési viszonyok győzelmét a mezőgazdaságban, a termelőszövetkezeti rendszer uralkodóvá válását; határozza meg az állami vállalatok és a szövetkezetek szerepét a gaz­dálkodás megváltozott rendjé­ben; utaljon a továbbfejlődés főbb irányaira. Fejezze ki a társadalmi osztályok és rétegek valóságos szerepét az államha­talom gyakorlásában. Az eddi­ginél jobban fejezze ki az ál­lampolgárok jogai és köteles­ségei közötti összefüggést és kölcsönösséget. IV. A szocialista gazdasági építőmunka 18. A párt IX. kongresszusán elfogadott gazdaságpolitikai cé­lokat elértük. Fejlődött, gyara­podott hazánk, növekedett a nemzeti vagyon. A harmadik ötéves terv fő gazdaságpoliti­kai terveinek teljesítése, a gaz­dasági fejlődés hozzájárult ah­hoz, hogy előbbre haladjunk a szocializmus felépítésének út­ján. A nemzeti jövedelem az elő­irányzottnál nagyobb mérték­ben — 39—40 százalékkal emel­kedik. A gazdasági fejlődés ki­egyensúlyozottabbá ’"SH, a nö­vekedés üteme a társadalmi termelés döntő ágaiban megha­ladta a tervezettet. Az ipar termelése öt év alatt 34 százalékkal emelkedett. A termelés emelkedésének 55 szá­zalékát fedezte a termelékeny­ség. A , mezőgazdasági termelés — csökkenő létszám mellett — 10—17 százalékkal emelkedett, gyorsabban, mint az előző években. Fejlődött a közleke­dés, a vasút- és úthálózat, kor­szerűsödött a szállítás. Biztató változások következtek be a hazánk adottságai miatt külö­nösen jelentős külkereskede­lemben. Bővültek hazánk gaz­dasági kapcsolatai elsősorban a Szovjetunióval, a KGST-orszá- gokkal, a többi szocialista or­szággal, fejlődtek a harmadik világ országaival, s gazdasági és politikai érdekeinkkel össz­hangban javultak a tőkés or­szágokkal is. 19. Gazdaságpolitikai céljaink elérését jelentékenyen segítette a párt IX. kongresszusának ha­tározata nyomán bevezetett gazdaságirányítási reform. Cél­jainknak megfelelően, maga­sabb színvonalra emelte a szo­cialista tervgazdálkodást, ked­vezően hat a gazdasági élet egészére. Eredményesen fel­használjuk a szocialista áru- és pénzviszonyokat. A reform új fejlődési lehetőséget teremt a szocialista népgazdaságba szer­vesen beilleszkedő szövetkezeti mozgalom számára; elősegíti, hogy az össztársadalmi, a nép- gazdasági érdek, a vállalati és szövetkezeti csoportérdek, va­lamint az egyéni érdek jobban összhangban legyen, aminek egyre inkább érezni kedvező hatását. A gazdaságirányítás reform­ja kedvező változásokat ered­ményezett a társadalmi élet más területein is. Üj utat nyi­tott a társadalom alkotó erői­nek, újraértékelte és értékeli a vállalatokat, a vezetőket; a felelősség korábbinál nagyobb megosztásával, a hatáskörök ki- szélesítésével növelte a közös­ség iránti felelősségérzetet; se­gítette annak felismerését, hogy az egyén a közösségen belül ta­lálhatja meg valódi érdekeit. A társadalmi összefogás növelésé­re ösztönöz. A nagyobb össze­függések felismerésére, társa­dalmi méretekben való előrelá­tásra, jobb tervezésre serkent, jó feltételeket teremt az üze­mi demokrácia kiszélesítéséhez. 20. Néhány tényező kedvezőt­lenül befolyásolta gazdaságunk egészséges fejlődését, hátráltat­ta gazdaságpolitikai céljaink elérését. Nem emelkedett kielé­gítően a munka termelékeny­sége és a termelés műszaki színvonala. Az i]S*ci termelés emelkedé­sének a tervezettnél kisebb há­nyada származik a termelé­kenység növekedéséből; egye­netlen volt a beruházási tevé­kenység és nem javult haté­konysága. Lazaságok vannak a vállalatok munkaerőgazdálko­dásában és a munkafegyelem­ben. Még nem tudtuk megta­lálni a jobb munkafegyelem és munkaerőgazdákodás elég ha­tékony ösztönzőit A lakosság ellátása néhány fontos áru­cikkben nem volt zavartalan. A mezőgazdaságban a növény- termesztés fokozatosan javuló eredményei mellett az állatte­nyésztés nem fejlődött kielé­gítően. Az aránytalanságok és a hiányosságok felszámolása a népgazdaság további gyors és hatékony fejlődésének fontos feltétele és tartaléka 2L A harmadik ötéves terv időszakában elért eredmények, a szocialista termelési viszo­nyok megszilárdulása, gazda­sági fejlettségünk szintje, a re­form révén korszerűsített terv­gazdálkodási rendszerünk ked­vező feltételeket biztosítanak a további előrehaladáshoz, a kiegyensúlyozottabb gazdasági növekedéshez. A Központi Bizottság meg­tárgyalta és jóváhagyta a ne­gyedik ötéves terv alapvető célkitűzéseit. Helyesli, hogy az illetékes állami szervek a ne­gyedik ötéves tervet véglege­sítve még ez év őszén terjesz- szék az országgyűlés elé és ik­tassák törvénybe. Szükségesnek tartja, hogy az új ötéves terv megalapozottabban számoljon a társadalom és a gazdaság fej­lődését lényegesen előmozdító tényezőkkel, a tudományos­technikai fejlődés követelmé­nyeivel és feltételeivel. Az élet- színvonal politikai-gazdasági megalapozása érdekében gyor­suljon meg a tudományos­technikai fejlődés lehetőségei­nek kihasználása. A gazdaság­politika főbb irányvonala a társadalmi termelés hatékony­ságának az eddiginél gyorsabb ütemű fejlesztése legyen. Ez a szocializmus továbbfejlődésének útja és egyben azt a célt is szolgálja, hogy Magyarország az iparilag közepesen fejlett országok sorából minél előbb az iparilag fejlett országok kö­zé emelkedjék. A Központi Bizottság szük­ségesnek tartja, hogy 1971— 1975 között 30—32 százalékkal emelkedjék a nemzeti jövede­lem. A nemzeti jövedelemből a fogyasztás részaránya 75—77 százalék, a felhalmozásé pedig 23—25 százalék legyen, és tö­rekedni kell a tervezett ará­nyok stabilitására. Az ipari termelés 32—34 százalékos nö­vekedésének 75—85 százalékát a munka termelékenységének javulásával kell elérni; a me­zőgazdaság termelése — a fog­lalkoztatottak számának továb­bi csökkentése mellett — az előző öt év átlagához képest 15—16 százalékkal növekedjék. A termelékenység és a ter­melés hatékonyságának jelen­tős javítása, gazdasági ver­senyképességünk növelése szük­ségessé teszi a műszaki hala­dás meggyorsítását, a terme­lési szerkezet korszerűsítését, a dolgozók szakmai képzettségé­nek, a vezetés színvonalának emelését. Mindezek érdekében növelni kell a nemzeti jövede­lemből tudományos kutatásra fordítóit erőforrásokat, a szel­lemi kapacitást a távlati fej­lesztési céljainknak megfelelő kutatásokra kell koncentrálni, meg kell gyorsítani a hazai és a nemzetközi kutatások ered­ményeinek gyakorlati alkalma­zását További fejlődésünk nélkü­lözhetetlen feltétele a korszerű szervezési és vezetési módsze­rek hasznosítása, a kooperáció és a specializáló szélesítése, a termelési folyamat egészére ki­ható modem technika beveze­tése. Az erőket mindenekelőtt a népgazdaság energiaszerkeze­tének korszerűsítésére, az alu­mínium- és a vegyipar fejlesz­tésére. a kémia széles körű fel- használására, a közúti jármű­vek és szállítóeszközök gyár­tására, a modem építési mó­dok és épületszerkezetek elter­jesztésére, a ruházati ipar re­konstrukciójára, az állatenyész- tés és a hústermelés fellendí­tésére, s az egész népgazda­ságban a szállítás korszerűsíté­sére, a számítástechnika alkal­mazására kell összpontosítani. 22. A Magyar Népköztársa­ság gazdasági fejlődésének fon­tos eleme a nemzetközi mun­kamegosztásban való intenzív részvétel, a külkereskedelmi tevékenység fejlesztése. A KGST-országokkal, első­sorban a Szovjetunióval, az áruforgalom gyors ütemű nö­velése mellett törekedni kell a gazdasági együttműködés to­vábbi lehetőségeinek feltárásá­ra és szélesebb körű fejleszté­sére. A következő időszakban a KGST-országok közös és nemzeti érdekeit, a gazdasági együttműködés elmélyítését legjobban a szocialista gazda­sági integráció fokozatos ki­bontakozása szolgálja. A KGST 25. Az általános haladással erősödtek hazánkban a köz- gondolkodás szocialista elemei, emelkedett a társadalom tag­jainak általános és szakmai műveltsége, továbbterjedt a marxista—leninista világnézet. A párt kulturális politikájá­nak helyességét a legutóbbi négy esztendő gyakorlata is igazolta. A kulturális élet fej­lődését mind a közoktatásban és a közművelődésben, mind a tudományos és művészeti al­kotómunkában alapvetően a szocialista törekvések erősödé­se jellemzi. A Központi Bizottság a vi­keretében tevékenyen közre kf­vánunk működni az együttmű­ködés új, hatékonyabb formái­nak kidolgozásában és alkal­mazásában. 23. A negyedik ötéves terv feladatai szükségessé teszik a gazdaságirányítás módszereinek további 'tökéletesítését. A re­form alapelveit következete­sebben alkalmazva, fokozni kell a népgazdaság közép- és hosz- szútávú tervezésének szerepét, tudományos megalapozottságát. Gazdasági szabályozó eszközök­kel és más intézkedésekkel is biztosítani kell a népgazdaság tervszerű fejlődését. Javítani kell a vállalati tervezést, bon­takozzék ki jobban az állami és a szövetkezeti vállalatok ön­állósága, erősödjenek egymás közötti gazdasági kapcsolataik. Ezt a vállalati saját erőforrá­sok ésszerű bővítésével is elő kell segíteni. Következetesen érvényesíteni kell a miniszté­riumok felelősségét, a gazda­sági tevékenységet irányító és koordináló szerepét. A közgazdasági szabályozás­ban szükséges módosítások ar­ra irányuljanak, hogy a fejlő­dés alapvető kérdéseiben hatá­rozottan érvényesüljenek a központi döntések. A gazdál­kodó egységek kezdeményező készségükkel és lehetőségeik jobb kihasználásával eredmé­nyesebben járuljanak hozzá a népgazdasági célok eléréséhez. A vállalatok jövedelme és a dolgozók keresete a hatékony­ság javulásával összhangban emelkedjék. Az egyéni, vala­mint a vállalati, a szövetkezeti csoportérdekek az össztársadal­mi érdekkel összhangban ér­vényesüljenek. Harcolni kell az ellen, hogy helyenként csak szavakban fo­gadják el a párt gazdaságpoli­tikai irányvonalát, ugyanak­kor nem korszerűsítik a ter­melést, alacsony színvonalon szervezik a munkát és felada­taikat nem jobb munkával, ha­nem az államra hárítva, a tár-; sadalom rovására próbálják megoldani. Meg kell akadá­lyozni, hogy társadalmunknak akár csoportok, akár egyének jogtalan haszonélvezői legye-; nek. 24. Gazdasági építőmunkánkH ban az egyre növekvő felada­tok a vezetőktől is nagyobb teljesítményeket kívánnak, na­gyobb követelményeket tá-; masztanak velük szemben. Aj gazdasági vezetők politikai fe­lelősséggel dolgozó szakértők legyenek, érvényesítsék a párt gazdaságpolitikáját. Vezetési módszerüket emeljék magasabb színvonalra, éljenek bátrab­ban megnövekedett hatáskö-J rükkel, tartsanak lépést a fej­lődéssel. Tanuljanak meg táv­latokban gondolkodni, rendel-; kezzenek kellő nemzetközi tá-j jékozottsággal, képezzék magú-« kát. A szociálisba gazdaság veze­tőinek kötelességük, hogy fele­lős posztjukon mindent meg­tegyenek a párt gazdaságpoli­tikájának megvalósításáért, tár­ják fel és használják ki az ösz- szes erőforrásokat a társada­lom egészének, a vállalat dol­gozóinak javára. lágszerte kibontakozó tudomá­nyos-technikai forradalom vár­ható lehetőségeivel és hatásá­val számolva kidolgozta a párt tudománypolitikai irányelveit. Az elmúlt négy évben a ko­rábbinál érezhetőbb és eredmé­nyesebb volt az alkotó értel­miség részvétele mai problé­máink megoldásában, a továb­bi feladatok meghatározásában. 26. A szocialista társadalom politikai egységének erősödése és aktivitásának fokozódása a párt által vezetett harcban ment végbe. A párt bátorította az alkotó vitákat, a széleskörű véleménycserét. Ez segítette a V. Társadalmunk ideológiai, kulturális állapota

Next

/
Oldalképek
Tartalom