Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-23 / 197. szám

1970- augusztus 23, vasárnap 9. oldal Kodály-szeminárium Egy résztvevő megyénkből: Szalma Sándorné Nem illik rá a „vendé­günk” kifejezés, hiszen Kecskeméten éppúgy ott­hon van, mint szőkébb ha­zájában: Baján és a me­gye egész területén. Szal­ma Sándorul ugyanis, Bács- Kiskun megye általános is­koláinak ének-szakfelügye­lője, így gondjai, megjegy­zései sem csupán szemé­lyes jellegűek: minden gondolata akörül forog, ho­gyan lehetne jobbá, haté­konyabbá tenni a megye egész területén a zenei ne­velést. Beszélgetés közben leteszi elém az ének-zene- szakosok hároméves to­vábbképzési tervét; a ké­pekkel illusztrált, ízléses füzet a továbbképzés elvi alapjait és céljait éppúgy tartalmazza, mint a foglal­kozások tematikáját és „menetrendjét”. — Egy ekkora megye énektanítását áttekinteni és irányítani nehéz és felelős­ségteljes munka lehet. Ho­gyan valósul meg ez a gya­korlatban? — Két év óta vagyok szakfelügyelő, ezalatt 110 iskolában 140 nevelő 291 óráját látogattam meg. Ta­pasztalatom szerint sok jó szándékú, lelkes ember dol­gozik a mi területünkön, de foglalkozni kell velük, buzdítani, hogy el ne szür­küljenek. Ezt tartom el­sődleges feladatomnak. To­vábbképzésünk első prog­ramja a Kodály-szeminá- rium, melyen a megyéből tíz úgynevezett „bázis-ne­velő” vett részt a tovább­képzési kabinet ösztöndí­jával. Ezek a saját körük­ben adják majd tovább az itt tanultakat. — Mi a véleménye a szeminárium magyar hall­gatóinak felkészültségéről, érdeklődéséről? — Valamennyien lelkes, gyakorló pedagógusok, többségükben tanárképző főiskolai végzettséggel. A zenei írás-olvasás eleinte nehézkesen ment, hiszen ezt évek óta nem volt al­kalmuk módszeresen gya­korolni. A főiskolán egé­szen más anyagot végeztek, mint amivel itt szemben találták magukat. Szerin- t«i mindenfajta tovább­képzésen a meglevő ala­pokból lehet és kell kiin­dulni. Sokat jelentettek vi­szont mindnyájunknak a zeneközpontú, „muzsikáló” szolfézsórák. Nekünk épp­úgy szükségünk van élmé­nyekre, mint a tanítvá­nyainknak. — Es milyen élményeket kaptak a szemináriumon? — Nagyon sokat. Ez az a mód, ahogyan valóban lehet tanulni. A sok kitűnő szakemberrel való találko­zás, a gyakorlati tanításo­kat követő óraelemzések, a beszélgetések, a hangver­senyek, a felmerült zenei és pedagógiai problémák megvitatása azt hiszem, hosszú időre biztosítékot jelentenek az elszürkülés, a rutinszerű munka ellen. Mindennek az eredménye és a haszna a gyakorlat számára majd később fog kikristályosodni. Nekem személy szerint nagy örö­met okozott régi ismerő­sömmel, az emberként és muzsikusként egyaránt nagyszerű Katanics Máriá­val való találkozás, meg is beszéltük, hogy előadóként bekapcsolódik továbbkép­zési programunkba. És na­gyon tetszett az „Énekel­jünk együtt’ című film is. — Milyen észrevételei, megjegyzései lennének egy jövőben megrendezendő újabb Kodály-szeminárium számára? — Ügy vélem, hosszú egy kicsit ez, a csaknem öt hét. A vége felé meglehetősen kifáradunk, amellett csa­ládunkkal szemben is van­nak kötelességeink. Ami a tartalmi részt illeti, növelni lehetne a módszertani fog­lalkozásokat, esetleg a szol­fézsórák számának rová­sára, sőt be lehetne vezetni a kivezetés tanítását is, hiszen nálunk valamennyi énektanárnak kórust is kell vezetnie. És az órákon mi­nél több legyen a zene! K. T. Palackposta A Bad Hersfeldben lakó 14 éves Dieter Handtket kellemes meglepetés érte csütörtökön. Levelet kapott Athénból, amelyben arról értesítették, hogy a boros­palack, amelyet négy évvel ezelőtt engedett bele a Raj­na vizébe, megérkezett Kréta szigetére. A palack­ban ott volt a fiú neve és címe. Elmélet és gyakorlat A Tudományos Minősítő Bizottság önt — dr. Szántó Györgyöt — „Bio­funkcionális on- dontoprotetikai experimentális vizsgálatok („Nor­mális élettani mű­ködés közbeni kí­sérleti vizsgálatok a fogpótlás terüle­tén.) című érteke­zése alapján az or­vostudományok kandidátusává nyilvánította — olvasom az érte­sítést, amely nem­csak Szántó dok­tor pályafutásá­nak, hanem a Bács-Kiskun me­gyei Kórház tudo­mányos életének is újabb állomása. Mint ismeretes, a megyei kórházban élénk tudomá­nyos kutató munka folyik, Két évtized Egy tapasztalt, sok éven át tevékenykedő pártmun­kást kerestem, olyat, aki ma is ugyanazon a posz­ton tesz eleget megbízatá­sának ahol valamikor el­kezdte a munkát Ilyen ember Varga Antal, a kiskunmajsai községi pártbizottság titkára. 1951. január elseje óta tölti be tisztségét, a falu szülötte, sokan csak egyszerűen Tóni bácsinak szólítják. — Mindenkit ismerek, legtöbbnek gondját, baját és örömét is. Ha most any­olvasták a személyi ada­taimat és megkérdezték a jelenlevőket, hogy Varga Antalt elfogadják-e tagje­löltnek. Kilencven kéz emelkedett a magasba. Ez volt életem egyik legna­gyobb pillanata, ettől kezd­ve tudom, hogy melyik úton kell járnom. A másik nagy élményem a közelmúltban lezajlott közigazgatási átszervezés­hez kapcsolódik. Az utolsó járási pártbizottsági ülésen szót kértem és a testület nevében is elmondtam: so­zemben, ahányan felkeres­tek már panaszaikkal, ki- sebb-nagyobb problémáik (97) Kloss előbbre húzta pisztolytáskáját. Előfordul­hat, hogy szükség lesz rá — gondolta. Nem sokat té­vedett, mert Lajac azonnal Brunnerhez fordult: — Beszélnem kell magával, azonnal. — Nyugodj meg Wolf, és ne fontoskodj. Először iszol velünk, aztán megint iszol, s végül beszélhetsz. A te szenzációd ráér holnapig. — Nagyon kérem — kezdte megint Lajac, de Kloss kezébe nyomott egy konyakkal teli poharat: — Természetesen ráér az a beszélgetés. Előbb inni kell. — Segítenetek kell, fiúk — mondta Brunner, s egy fotelbe dobta magát. — Holnap olyan beszélgetés vár rám, amit még az ellenségemnek sem kívánok. Brunner töltött, s némán ittak. Két. három pohár is kiürült már, amikor Kloss hangoskodva szólt a csem­pészhez; — Ó, kedves Lajac úr, ez nem becsületes dolog, hogy ön nem iszik velünk. — Igazad van Kloss. Ez a Wolf egy józan marha. — majd Wolf hoz fordult. Egy decinyi konyakot tar­tott az orra alá, s elkiáltotta magát: — Irinka, zenét, hogy tudjon inni a barátunk! — Kloss — fordult most Hanshoz —, te meg tele­fonálhatnál a sofőrömnek... de nem is kell. majd én szólok neki, hogy ide jöjjön értem. — Mennem kell — ugrott fel Wolf, amint Brunner elhagyta a szobát, hogy telefonáljon. — Sehova nem mész, hanem iszol, te disznó — mondta Kloss tettetett részegséggel, s az ellenkező Lajacba töltötte a konyakot. — Itasd, csak, Kloss — biztatta a visszatérő Brun­ner, és gyorsan ő is két pohár vodkát töltött a Kloss karjaiban vergődő Wolf szájába. — Brunner úr, én igazán beszélni akarok... — Igyál, ha mondom — röhögött Brunner, és újra töltött. nyi egyforintos lenne a ke- nem 5011311 csalódtak ben- kat dolgoztunk együtt. Ta nem- pasztalatainkat továbbra is Legnagyobb élménye fe- hasznosítjuk az új közigaz­r ________ lói faggatom, ő azt mond- gatási egységben, ez a dol­k al, bizony, nem bírnám ja, Hogy kettő is van. gok rendje. Hogy miért volt tartani. Hogy tudtam-e _ Több mint húsz év- élmény ez a felszólalás? mindenkinek segíteni ? Igye- vei ezelőtt meghívót kap- Azért, mert el tudtam keztem és hiszem, hogy tam párttaggyűlésre. Fel- mondani, pedig belül vala­mi szorongatta a szívemet. Érti ugye? Mégis csak húsz Kloss lehajolt, s egyetlen mozdulattal kitépte a fal­ból a telefonvezetéket. — Geibel úrhoz kell mennem — könyörgött Lajac. — Kérem, herr Brunner, kísérjen ki. Ugyanis ez a Kloss... — Mi az, hogy ez a Kloss? — fordult oda Hans, s a konyakos üveg nyakát nyomta Lajac szájába. Az kétségbeesetten kapálódzott, s kiütötte az üveget Kloss kezéből. — O.;: — befejeznie már nem volt ideje, mert Kloss egy pillanatra vádlóan nézett a konyakkal leön­tött ruhájára, aztán egyetlen ökölcsapással elnémítot­ta Wolfot. — Ez a disznó leöntötte az egyenruhámat. Még a német egyenruhát sem tisztelik, ha isznak egy kortyot. De Brunner már nem figyelt rá. Részegen, szinte üveges szemekkel bámult a semmibe. Kezében meg­billent a pohár, s a vodka végigömlött a nadrágján. Iréna most lépett a szobába, s dermedten állt meg: — Mit tett velük, főhadnagy úr? _ kérdezte rémült hangon Klosstól. Hans gyors elhatározással lengyelül válaszolt az asszonynak: __ — Három házzal odébb van egy mángorlóműhely. Háromszor kopogjon az ablakon. Rögtön menjen oda és adja át ezt az iratcsomagot. És még ezt is — mond­ta, és gyorsan egy noteszlapra írta a következőket: Mindent áttenni a hölgy lakására. Ö elkísér titeket, és várjátok itt meg a sofőrt. A lakásban található civilt likvidálni kell. Q Wolf, az áruló. Aláírás csak egy J betű volt, s átadta Irénának. — Ne kérdezzen most semmit — mondta gyorsan az asszonynak. — Odasiet a mángorlóműhelybe. Az udvar felől menjen, és ne ijedjen meg, ha ott fegyve­res civilekkel találkozik. Majd csaknem úgy lökte ki a lakásból az asszonyt, akinek az arcán látta, hogy mindent megértett néhány perc alatt. Amikor Iréna elment, Kloss még egyszer leütötte a két embert, aztán végre töltött magának és ivott. Ugyanis eddig minden csepp italt észrevétlenül Iréna asszony virágcserepeibe töltött át. Teltek a percek, s Kloss várt. Közben arra gondolt, hogy ha már az akció első része ilyen jól sikerült, aligha jöhet közbe jelentős zavaró körülmény a foly­tatásnál. Ha így lesz, akkor Filip hamarosan szabad lesz újra. Nem kellett sokáig várnia. (Folytatjuk) ben a lelkes kutató cso­portban Szántó György — a megyei kórház s?áj se­bész főorvosa — a máso­dik, aki a tudományos fo­kozat elérésére vállalkozott Kandidátusi rangjára ezért büszkék kollégái, közvetlen munkatársai is. no meg azért mert ebben az orvo­si szakmában jelenleg ő az egyetlen ilyen az ország­ban. Szívesen beszélnek róla, s így tudom meg, hogy ta­nulmányai egy részét a pá­rizsi orvosi egyetemen vé­gezte. Diplomáját a Szege­di Orvostudományi Egyete­men nyerte el 1935-ben. A felszabadulás után kezdett kutatómunkával foglalkoz­ni. Első sikere: 1949-ben megkapta a Fogszakorvosi Szakcsoporttól a Fried Sa- amelynek eredményeit min- mú-pályadíjat. Az Üj rend- den évben a megyei orvos- szeru. szisztémás iskolafog­napokon publikálják. Eb- orTosl kezeles ,cimu kőke­ményé pedig alapjaul szol­gált az 1957-ben megjelent új iskolafogászati rendelet­nek. Szántó doktort a kórházi könyvtárban találtam, amint egy — kölcsön ka­pott — legújabb angol fog­orvosi tankönyvet postázott vissza Bristolba. Hogy erre miért volt szüksége? A Sze­gedi Orvostudományi Egye­tem speciál kollégiumán előadó. Álláspontja szerint mindent meg kell tenni azért, hogy a fiatal magyar fogorvos nemzedék nemzet­közi szinten sajátíthassa el az ismeretanyagot. Kandidátusi értekezésére terelem a szót, s arra, hogy miért éppen a fogpótlással kapcsolatos témákat válasz­totta. — A,z ember két létfon­tosságú élettani működése — a táplálkozás és a be­széd — a szájüregben, a fogak közreműködésével valósul meg. A fogak pe­dig — különösen, ha nem ápolják őket — előbb-utóbb tönkremennek. A szocialis­ta betegellátás lehetővé tet­te, hogy anyagilag is min­denki számára elérhetővé váljék a fogpótlás. Ám a nagy tömegben jelentkező igények jobb és gyorsabb módszereket követelnek. Különösen a szövetártal­mak jelentenek problémá­kat, amelyeket a nem meg-4 felelően készített idegen testek okoznak a szájüreg­ben. Mint megyei szakfőor­vos. ellenőrzéseim során sok ilyen esettel találko­zom. Ezek elkerülésére és a fogpótlás egyszerűbbé, jobbá, gyorsabbá tételére dolgoztam ki megfelelő —í minden kollégám által könnyedén alkalmazható — eljárást. Még sokáig beszélgettünk a fogorvosi munkáról. így bontakozott ki előttem, ho­gyan párosul dr. Szántó Györgynél a magasszintű elmélet a mindennapi gya­korlattal. Mint megyei szakfőorvos többek között megszervezte: aki fogásza­ti kezelésben részesül, azt kétévenkét hívják be el­lenőrzésre. Kartonokat fek­tetnek fel róluk, amelyek bejegyzéseiről figyelemmel kísérik a kezelés eredmé­nyességét. Az így szerzett adatok is felhasználhatók tudományos összehasonlítá­sokra, ez esetben mégis in­kább a beteg látja hasz­nát. Ha szükséges — a kartonokra bejegyzett vál­tozások elemzése alapján — folytatják a gyógykezelést. Ez másutt az országban még nincs megszervezve. Nagy Ottó év együtt Munkájáról beszélgetünk. Nem kis feladatot jelent Kiskunmajsán a pártbizott­ság munkáját irányítani. Tizenöt alapszervezet mű­ködik, nem is rosszul, s a taglétszám 300 felett van, ma másfélszázzal több, mint 1962-ben. A pártszer­vezetek egyharmada mező- gazdasági, a többi üzemi, pedagógus területi és hiva­tali jellegű. Az asztalon vázlatok, be­számolók, ütemtervek. Be­lelapozunk egyikbe-másik- ba, közben Varga elvtárs megjegyzi: — Az alapszervezeti be­számolók reálisak, nem szé- pítgetik az eredményeket, de nem is hallgatják el a jót. Valamennyi pártalap- szervezetben a párt belső életének javítását, a tagság politikai aktivitásának fo­kozását határozták el. A községi pártértekezleten mi is erre hívjuk fel a figyel­met. A majdnem húszéves munka elismerését firta­tom. Elégedett. Az állami és társadalmi kitüntetések, elismerő oklevelek sorában ott van a Munka Érdem­rend arany fokozata is. Er­ről mondja: — A magas kitüntetést tulajdonképpen nem is én kaptam, hanem az egész falu. Hiszen csak vállt váll mellé vetve le­het eredményes a munka. Szabó Attila /

Next

/
Oldalképek
Tartalom