Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-20 / 195. szám
Fába faragott, lapos bálványarc ... palástra hímzett óriás, kerekszemű, öregemberarc... oltárképek homályos, repedezett arcai... a Krónika színes, képről képre öregedő arcai, ösztövér alakjai, térdeplő koronás, gló- riás alakok, márványba faragott, bronzba öntött gőgös, kemény arcok — ezer év, száz meg száz István-ábrázolás. Lehet valamennyi hamis, de valamennyi igaz is lehet. Hiszen sokan leírták, hogy milyen volt, ezer év alatt számtalan magasztaló jelzővel felruházták. Talán a legjobb jellemzés egy Laskay Osváth által említett ismeretlen korabeli krónikástól származik, miszerint István „kicsiny termetű, nagylelkű, Krisztus-tisztelő, bátor, harcias, okos, szentéletű és a jámborokkal szelíden bánó nagy király va- la... ” Az ezer év ezer leírása közül ez lehet az első, de nem biztos. És az ezer év? Az sem biztos. A történeti kutatások a 970-es évek elejére teszik István születésének dátumát, a külföldi krónikások 975- öt mondanak. Az egyik döntő érv, hogy az István névre 974-ben maga Géza keresztelkedett, ő választhatta tehát 975-ben született fia számára is ezt a nevet. Ami István állítólagos Vajk nevét illeti — jelentése kisebbik vezér. A honfoglalók kettősfejedelmi koncepcióját az erős kezű Géza nem vette figyelembe, hanem másoduralkodónak, Vajknak, saját fiát tette meg. István születésekor már véget ért a kalandozások kora, az apa, Géza, Taksony halála után 971— 972-ben lett nagyfejedelemmé. Ekkor már négy éve felesége Sarolt (Sár Aldu - Fehér Menyét) az erdélyi Gyula leánya, akivel a pogány szertartás szerint kötött házasságot. Sarolttal, István anyjával magához láncolta leghatalmasabb alattvalóit, a Gyulák törzsét, így megerősödve a siker biztos tudatában veheti t fel a harcot a dunántúli Árpád-fiakkal, beleértve öccsét, Mihályt is. Amikor a rakoncát- lankodó főurakat, a belső ellenzék jelentős részét megtörte, új házasságot kötött Adelhaiddel, aki a történészek egy csoportja szerint Mihály felesége volt. Géza tehát ennél a 986 táján kötött házasságnál a keresztény külpolitikai szempontok mellett messzemenően figyelembe vette a belpolitikai szempontokat is és a levirátus, a sógorházasság ősi jttgát gyakorolta. Géza rendkívül kemény kézzel oldotta meg a belHol van István király? bátyja fiát, Vászolyt kívánta maga után a trónra, de neje Gizella meg- vakíttatta, az uralkodásra alkalmatlanná tette, a szerinte csak színleg megtért rab urat, gyermekeit kikergette az országból, így aztán nem maradt más választás, mint az anyai ágon Árpád vérét örökölt Orseo- ló Péter, a velencei doge fia. István halála előtt sokat betegeskedett. 1037- ben összehívatta a püspököket és előttük fiává fogadta, utódjának mondta Pétert Ellentmondani senki nem mert, jobbat ajánlani senki nem tudott István országa a forradalmian átalakult társadalom, a fejlődő erős állam egy gyenge kezű uralkodóra maradt... István királyt Székesfehérváron, a Boldogasz- szany tiszteletére emelt bazilikában tették sírba. mindennél erősebben foglalkoztatta a királyt. Tudott a liliamos herceg szüzességi fogadalmáról, de az ország és az egyház fennmaradása érdekében nem vehette tudomásul azt Féleséget hozatott neki Görögországból, és hozzá íratott tanításában így inti fiát: „Azért tehát szeretetre legméltóbb fiam, szívemnek édessége, jövő ivadékunk reménysé- g e kérlek, utasítalak, hogy mindenben a kegyesség támogasson... ’’ „Jövő ivadékunk reménysége”, a szűz herceg egy vadászaton meghalt. István Mihály nagyElső István neve, hal- hatalan életműve fennmaradt Mondák, énekek születtek róla, a hatalom birtokosai századokon keresztül reá hivatkoztak, a kisemmizettek századokon keresztül fohászkodtak hozzá templomos énekeikben: „Hol vagy István király?” Hol van István király? A sztereotipiává koptatott válasz mindig készen állt a pajzsos, címeres iskolás könyvekben: „István király szent teste a fehérvári bazilikában porlad, lelke, a magyar emberek lelkében él!” Hol van István király? A szentek csontjait széttördelik, ereklyékéért széthordják, István földi maradványaival sem bántak másként »z 1083-as ünnepség után. Csoda az akadt bőven, a szent jobb épsége, a sírhoz zarándokolt bénák, betegek gyógyulása, stb. stb. Szentté avatták, felmagasztalták, ezer év alatt ezerféleképpen hamisították meg alakját, mindig a fennálló társadalmi rend törvényei szerint. Szelíd volt, jámbor volt, harcias volt, dicsőséges volt, csak éppen ember nem volt soha. — hiszen szentté avatták. Meghamisították életművében azt, ami haladó volt, a mindenkori aktualitások igazolására használták fel nevét. Hol^ van István király? Valódi emlékeket, hiteles leírásokat alig találunk róla, majd ezer esztendő rákövesedett ravasz, vagy kegyes hazugságait kell lefejteni, hogy személyiségéhez közelebb juthassunk. Ez máig sincs teljesen elvégezve. Életműve viszont — a középkori magyar állam megalapítása, a kereszténység, a pogány hittel szemben haladó ideológia, tűzzel-vassal, ajándékkal való elterjesztése, Magyarország beillesztése az európai államok sorába — tisztáin áll előttünk. Most, Születésének mil- lie niumán, megfogalmazhatjuk úgy is, miért tiszteljük a keresztény koronás király emlékét, miért becsüljük mi őszintén nagyra L István királyt? Országában mindenkit megelőzve felismerte és elfogadta azt, ami a történelemben akkor a haladást jelentette, megértette és elfogadta a fejlődés azonnali parancsoló szükségességét, bármilyen nagy is volt a visszahúzó erő, elfogadtatta az újat, a keresz- tény vallást, ezzel megerősítette az éppen csak kialakult Magyarországot. Ügy is mondhatjuk — megértette az idők szavát, elébe ment a történelemnek, az időnek. Ami emléke, példája, életműve fölött nem járhat el soha. BÁRÁNYT PÁL Képeink Pásztor Zoltán felvételei — I. István városának méltó utódjáról, a mai Székesfehérvárról beszélnek. A szobor, amely a meffyei tanács épülete előtt magasodik Sidló Ferenc alkotása. A bét gyár, a Videoton. és a Könnyűfémmű a tv-gyárlás ■s az alnminiumfeldolgo7ás fővárosa címet biztosítja Fehérvárnak, ahol a múlt és a jelen összefonódásává! lép- icn-nyomon találkozhatunk. ső válságokat, törte le az önkényeskedő nemzetségfőket. Erről a belpolitikáról megbízható források maradtak fenn, csak éppen a keresztény krónikásokat, no meg néhány történelmi gyermekregény íróját feszélyezték ezek a források. „Géza fejedelem kezei vértől valónak szennyesek” — írta Ranzanus. Vagyis más Géza hagyott örökül birodalmat Istvánra, mint a reneszánsz előítéletekkel dolgozó középkori, vagy a romantikus újkori krónikások „bölcs öreg fejera indíttatták, hogy a keresztény hatalom legfőbb külső jelét, a koronát is megszerezze. Az ezredik évfordulón koronát kér és kap korának egyik legműveltebb emberétől, II. Szilveszter pápától. Ennek a lépésnek döntő politikai jelentősége van, ugyanis ha a német császártól kéri a hatalmi jelvényt, mintegy elismeri az ország va- zallusságát. Legalább ilyen jelentőségű, hogy a magyar egyház főpapja koronázta meg, tehát amellett, hogy elismerte a pápa magyarországi egyházi hatalmát, kifejezésre juttatta saját világi hatalmának szuverén forrását is. Koppány után az atyai nagy báty, Gyula, majd Ajtony lázadásának véres leverése következett. Szent István életírói nem nagyon hangoztatják e kegyetlen leszámolásokat, az életirat XII. századbeli bővítői pedig éppenséggel mentegetik ezeket a keresztényi szelídséggel ellenkezőnek tetsző cselekedeteket. talom biztosítását hivatottak segíteni — véglegesen kialakult a korai magyar osztálytársadalom. Komolyan vette az általa tisztelt elveket, békés külpolitikát folytatott, de sikerrel védte meg államát a külső támadásoktól is. Legyőzte a bolgárokat, a besenyőket. Kikergette az országba betörő és Pozsonyt elfoglaló lengyeleket, fényes győzelemmel fejezte be legnagyobb háborúját a támadó II. Konrád hadai ellen. Fiához, Imréhez szólt e háborúkról az Erkölcsi Tanításban. „Te még gyerek vagy, vánkosokon pihenő, mindenféle örömökben táplált és növekvő, nem volt részed oly sok fáradságos hadjáratban, s annyiféle nemzet támadásában, mint aminőkben én egész életemet töltöttem ...” Imre. Az utódolás kérdése az 1020-as évek végén már delme, aki népét keresztény hitre térítette.” Géza fejedelem ke- resztsége ellenére igazi pogány nagyúr volt, de bölcs politikus. Házasságai, intézkedései az egységes magyar fejedelemség céljait szolgálták csakúgy, min* a fiának kért bajor feleség, Gizella hercegnő, akivel István 996-ban kötött házasságot. Egy évvel később reá maradt az ország. A mil- leneumí ünnepségek alapjául szolgáló hagyomány szerint 28 éves volt ekkor ... A fiatal nagyfejedelem örökül kapott egy országot, ahol hatalmas birodalmakon uralkodtak még a nemzetségfők, köztük a belső ellenzék vezére Koppány, aki az Árpád-nemzetség szeniorja volt és a sógorházasság ősi jogán feleségül követelte az özvegy királynét, magának a teljes hatalmat. Istvánnak azonban jól felszerelt serege volt már ekkor és Wasserburgi Vencelim (a hagyományok szerint a jákok őse) vezetésével a sereg „szétverte vala a lázadókat, megölte a legszájasabb vezetőket, fogságba ejtette a többieket”. A győzelem még nagyobb hatalmat kölcsönzött a fejedelemnek és e hatalom, valamint a külső politikai helyzet — Nyugat-Európa országai még nem felejtették el a kalandozásokat, nem tűrhettek oldalukon egy pogány magyarságot — arNinos rá szükség. A kemény kéz politikája a legmesszebbmenőkig indokolt volt a korban, hiszen a szokásjogok rendszerével szemben új törvényeket vezetett be, amelyek betartása nemcsak a király, hanem az ország létkérdése i» volt. Hogyan fékezhette volna meg az új rend ellen lá- zongókat, kiknek utódai még I. Béla korában is teljes komolysággal írták a királynak: „ ... engedd, hogy apáink módjára éljünk, elpusztítsuk a templomokat, felakasszuk a dézsmaszedőket, megkövezzük a papokat és kihányjuk a püspökök belét...” A központi hatalom és az ország megerősödéséhez időre és rendre volt szükség. A hatalom záloga a gazdagság volt és Istvánnak az ellénzéktől elkobzott birtokai biztosították ezt a gazdagságot. Juttatott hű embereinek, az egyháznak, de ügyelt arra, hogy a legtöbb birtok, így a legnagyobb hatalom az ő kezében összpontosuljon. E szervező tevékenysége eredményeképp jöttek létre a királyi vármegyék, a legősibb közigazgatási egységek. A várakban élő ispánok ellenőrizték az egyházi és világi adóterhek behajtását, de ügyeltek a megyékben élő kisebb hatalommal rendelkező birtokosokra is. Az államalapítás munkája igen eredményese^ haladt, István írási fektette az első törve-, nyékét is. Törvényei az egyházi és a királyi ha-
