Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-14 / 190. szám
L oldal 1970. augusztus 14, péflteB Hős város a Néva partján IV. Aranyemberek a parton Sok a baleset a mezőgazdaságban A rendkívüli időjárás nagy elővigyázatosságot követel Halálos lehet a fürdés — mérgezett vízben Razliv után, másnap rendkívül furcsa élmény várt ~ánk. Ez egyben szöges ellentéte azoknak, amiket a razlivi környéken láttunk. Petrodvorec — amint a nevében is benne van — I. Péter egykori udvara, rezidenciája. nyaralóhelye. Leningrádtól alig félórás autóút északnyugat irányba, a Finn-öböl felé. Egyéniségével, eredményeivel, tudásával bármennyire is kitűnt Péter a többi cár közül — mégis cár volt. Szerétté a pompát, de ha nem kedveli, akkor sem tehetett volna sokat ellene. Az udvart mutatni kellett a külföldi delegátusok előtt. Ezért, amerre megfordult, ahol élt, dolgozott* pihent, csodálatos épületek, fényűzés, arany és márvány vette körül. Petrodvorec mindezekben különösen bővelkedik. Amint kiszállunk az autóból, máris szembe tűnik égy kicsi, ékszerhez hasonlatos gondossággal kidolgozott templom-, aranyozott hagymakupola a tetején. Mögötte a fogadótermek, dolgozószobák és ki tudja milyen rendeltetésű helyiségek sora. Ez az épület a közelben levő — talán kétszáz méter — tengerre néz a magas partról. Közben azonban egy olyan szökő- kűt-rendszer, amely egyedülálló a világon. Vagy harminc, különböző nagyságú aranyozott alak — férfi és női figurák, halak, gyerekek, békák, a középső és egyben legnagyobb kúífigura mintegy háromméteres Herkules, egy izomkolosszus — természetesen aranyozva. A szobor egy hatalmas tengeri ha! száját feszíti szét, s a hal torkából 15—20 méter magasra szökik a víz, s visz- szahull az aranyemberre (mondanom sem kell, hogy a hal is aranyozott). Körül az apróbb szobrok lépcsőzetesen és körben. Arany béka ül a medence partján, s szájából zúdul a víz. A második világháború idején a németek elfoglalták Petrodvorecet — harminc kilométerre van Leningrádtól. A szobrokat teherautóra, majd repülőre rakták, s irány Berlin. Tudjuk, hogy Leningrádba soha nem tették be a lábukat a fasiszták (erről majd később), s megtudtuk azt is, hogy Berlin eleste után a szovjetek megkeresték az elrabolt aranyozott szobrokat és Visszavitték a pet- rodvoreci tengerpartra. Külföldiek és honiak ezrei, tízezrei járkálnak a parkban, fényképezik az aranyembereket, a palotát, egymást a ritka környezetben, gyerekek szaladgálnak a történelmi fák alatt, kezükben hatalmas fagylalt. Fűre lépni szabad, s mégis mindenki betartja a rendel. Pici üvegpalotákat fedezünk fel, mintegy eldugva, olyan szökőkút-játékokra bukkanunk, mintha egy elvarázsolt békakirály vendégei lennénk. Vagy öl nemzet — svédek, magyarok, lengyelek, csehek, oroszok — gyerekei szaladgálnak egy pagodaszerű kis házikóba, s hatalmas nevetés, ha időnként vízfüggöny zárja el a bejáratot. Jól jön az alkalmi fürdő. Körülbelül 25 fok meleg a tengerparton. A park közepén Péter cár bronzba öntött szobra áll. Űj szobor ez. A német fasiszták elvitték az eredetit, s nem is találták meg többet sehol a szovjet csapatok. Elkészítették tehát a hasonmását, s most itt áll kevélyen ez a rendkívüli ember, az a férfi — mellesleg két méteren felüli alkatú volt — aki mint minden oroszok cárja, maga készített csizmát, ácsolta és cipelte a hajógeren^ dákat, levágatta a bojárok szakállát, s időnként bekopogott egy-egy pétervári kis boltba, beszélgetett a kereskedővel, aztán a Ten- gerészti Akadémián a matróznövendékekkel csevegett stb. — de mégis cár volt. Pompa, paloták, arany, márvány, szolgahad. Az Ermitázsban láttam azt a szánkót, amely Pétert vitte egyik palotából a másikba. Először nem is vettem ész- j re, hogy ez egy jármű. Raj- i ta arannyal beborított harcos küzd a sárkánnyal — s egyúttal szánkót is képez ez a küzdelem. S ha már közbevetőleg ismét az Ermitázsnál kötöttünk ki, egyet még utólag megemlítek. Azt a síremléket, amelyet a Jégmezők lovagjának, Alexandr Nyevszkijnek készítettek. Húsz mázsa ezüstből áll ez a monumentális „szerkezet”, rajta kardok, pajzsok, jelenetek, féldomborművek, koporsó, miegymás. Persze Nyevszkij nem ebben nyugszik, ez csak dísz, érték, művészet, kiállítási tárgy, érdekesség. Még egy pillantást vetünk a szökőkútcsodára, s irány a tenger. Szárnyas- hajóval utazunk vissza a lenihgrádi kikötőbe. Ütköz- ben persze a látottak körül csapong az ember gondolata. I. Péter ötvenhárom éves korában halt meg — halála is annyira jellemző rá. A rendkívül lobbanékony természetű férfi — aki jelentéktelen dolog miatt is hatalmas doronggal verte meg legközelebbi munkatársait —. tudott önfeláldozó lenni. Egy matróz véletlenül beleesett a tengerbe. A cár gondolkodás nélkül utána ugrott és kimentette a háborgó hullámok közül, de a jéghideg víztől tüdőgyulladást kapott és ipeghalt. A szárnyashajó, a Sirály úgy szalad a víz tetején, mint óriási vízipók. A Né- va két partján gyárak kéménye, paloták ablaksora, csillogó tornyok, az Izsák aranykupolája, a Péter-Pál erőd tűhegyes tornya szúr az égbe. A víz fölött éppen úgy, mint száz, kétszáz éve csaponganak a könnyelmű sirályok, s le-lezuhannak, ha egy hal ezüst teste kivillan a vízből. (Folytatjuk.) Az elmúlt években egyre súlyosabb károkat okozó phytophthora infestans gomba fertőzése augusztus elején ismét megjelent az ország több paradicsomtermesztő vidékén. (Kecskemét, Békéscsaba, Balmazújváros, Jászberény, Tass.) A hónap elején uralkodó száraz, meleg idő megakadályozta a járvány gyors terjedését, de az utóbbi napok ismétlődő nagy esőzései és az ezt követő lecsökkent hőmérséklet, magas relatív páratartalom rendkívül kedvező feltételeket teremtettek a paradicsomvész gyors terjedésének. A A nagy nyári munkák — a nagyfokú gépesítettség mellett is — minden évben nagy erőpróbát jelentenek a mezőgazdaságban dolgozók számára. Hát még ezen a rendkívüli nyáron, amikor a sok csapadék következtében rég nem tapasztalt mértékben elhúzódott az aratás, és a földek, a termés állapota miatt igen nagy nehézségekkel kell megküzdeni. Mindehhez járul a gyakori, egészen trópusi hőség, amely alaposan megviseli az amúgyis nagy hajtásban, túlfeszített munkában levő kombáj- nosokat. szállító- és rakodómunkásokat, vontató- i vezetőket. Nem véletlen, hogy a napi 10—12 órát egyhuzamban dolgozókon jobban kiütközik a fáradtság, figyelmük elernyed, s gyakrabban éri őket baleset, mint más esztendőkben. Gróf István, a megyei munkavédelmi bizottság mezőgazdasági munkavédelmi felügyelője elmondotta, hegy ez évben eddig 14 halálos, 10 súlyos, 6 csonkulásos és 4 tömeges baleset ügyében folytatott vizsgálatot. Bizony ezek nagy és figyelmeztető számok. Szomorú „rekordot’’ fejeznek ki, hiszen fölözik a múlt évi egész esztendei számarányt. Váltsuk a sépvazetőket Éppen ezért — a megyei munkavédelmi bizottsággal egyetértésben — ismételten felhívjuk a figyelmet a mezőgazdaságban most adódó leggyakoribb veszélyforrásokra, s kérjük a munkáltatókat, nagyüzemi vezetőket éppúgy, mint a dolgozókat, az óvórendszabályok szigorú betartására, nagyfokú elővigyázatosságra. Az intenzív igénybevétel, a fáradtság miatt gondoskodjanak a gazdasági vezetők a kombájno- sok, vontatóvezetők rendszeres váltásáról. Tartsák szem előtt, hogy a váltótársak is szakemberek legyenek, mert —sajnos — szakmai képzetlenség miatt is gyakran van baleset. Elmondotta a munka- védelmi felügyelő, hogy az utóbbi hetekben megye- szerte ellenőrizték a mezőgazdasági járműveket a közutakon is. A gépek betegség járványszerű kitörése a „küszöbön áll”, s ez néhány nap leforgása alatt megsemmisítheti a paradicsomföldeken ma látható gazdag termést, ezáltal több százmillió forintos népgazdasági kárt okozna. Tekintettel a közvetlen fertőzésveszélyre, valamennyi paradicsomtermesztő gazdaságban nagy erővel, haladéktalanul meg kell kezdeni a már beérett termés' gyors betakarítását, s amint a földekre gépekkel rá lehet menni, meg kell kezdeni a védekezést a már ismert 0.2 százalékos Dithane M—45, vagy 0,3 rossz műszaki állapota miatt 15 esetben indítottak szabálysértési eljárást tsz, illetve állami gazdasági felelős vezetők ellen. Az ismétlődő hibák: nem működik a fék, az irányjelző. Nem egyszer előfordult, hogy a gabonát szállító gépkocsin, a rakomány tetején embereket is vittek; ez pedig tilos. A hőség következtében tompult figyelem és a jármű műszaki hibája, s az előbbi körülmények együttes hatása idézte elő a solti tömegszerencsétlenséget. A fénysorompóval ellátott vasúti kereszteződésnél vonattal ütközött a gépkocsi: ketten meghaltak, többen életveszélyesen, súlyosan sebesültek. A legtöbb baleset péntek-szombatra, illetve hétfőre esik; ez is mutatja, mennyire közrejátszik a heti megfeszített munka utáni fáradtság, s az esetleges hétvégi kimaradás — pihenés helyett — a bajok bekövetkezésében. Figyeljenek tehát a vezetők arra is, hogy kipihent emberek üljenek gépekre. Legyen friss víz! Rendkívül fontos, hogy tiszta, hűs ivóvízben éppúgy ne szenvedjenek hiányt a földeken dolgozók, mint tisztálkodási lehetőségben. Nem kell magyarázni ezt a rendkívüli hőség szempontjából, de nem is gondolják sok helyen, mennyire összefügg ez a növényvédőszerek miatti óvórendszabályokkal is. Beszéltünk a figyelem gyengüléséről; egyik gazdaságban, mivel nem volt ivóvíz a helyszínen, az emberek körülnéztek utána a környéken. Egyiküket eközben gázolta halálra egy jármű az 5-ös főútvonalon. A szőlőültetvények közepén, drótkerítéssel el- zártan, tiltó táblával — találhatók a víznyerő gödrök, ahonnét a permet- keverőhöz szívatják a szükséges vizet. Közelben a mérgező anyagokkal teli hordók. Óhatatlan, hogy a gödör vize ne kapjon mérgezőszert, ne szennyeződjön. Ennek ellenére akadnak, akik a drótkerítést szétfeszítve, bemásznak fürdeni a vízgyűjtő gödörbe. Holott a permetezőszerek. mérgek a bőrön keresztül is felszívódnak, végzetes következményt okozhatnak. Nem szólva a százalékos Zineb készítményekkel. Igen fontos, hogy a per- metlét finom porlasztással a lombozat belsejébe és a levelek fonákára is eljuttassuk, s ily módon hiánytalan, egyenletes védőréteget biztosítsunk a növények felületén. 10 napos várakozási idő után kerülhet sor az újabb szedésre, majd az ezt követő permetezésre. A védekezést a tenyész- idő végéig folytassuk, hiszen egy kát. hóid egyszeri permetezése mindössze 1 mázsa paradicsom árába kerül. Dr. Hódosy Sándor forróságtól felhevült, szín* te lázas test és a gödör vizének nagy hőmérséklet- különbségéről — ami görcshalált idézhet elő. Növényvédőszerek. Mindenütt a figyelmeztető, tiltó táblák a gyümölcsösökben is. Egyik szakszövetkezetben a kukoricát kapáló lányok megszomjaztak. Volt szóda, bambi is, de a figyelmeztetések ellenére permetezett almával oltották szomjukat. Négyüket mérgezéssel szállították kórházba. Tehát friss víz — ivás- ra, tisztálkodásra — elengedhetetlen a mostani rendkívüli hőségben. Követésre méltó a Városföldi Állami Gazdaság gondoskodása: a kombájnoso- kat még forró feketével is ellátják. Gyilkos alkohol Le kell végleg számolni azzal a sokakban még megingathatatlan hiedelemmel, hogy „nem aratás az aratás — aratópálinka nélkül”. Látszat csak — úgy az első félórában is már, hogy „erőt ad”. Egy féldeci is sok vizet „kíván” később, majd a szó szoros értelmében ká- bulás következik a rendkívüli melegben. Tudni kell azt is, hogy például a Zineb és Pöl—“ thiuran nevű, s hasonló növényvédőszerek alkalmazásakor már a munka kezdése előtt 8 órával, a munka alatt és utána 8 órával tilos szeszesitalt fogyasztani. Ezek tudniillik olyan hatásúak, hogy meggátolják az alkohol felbontódását, s így szédülést, hányingert, rosz- szulétet — mondhatjuk alkoholmérgezést — okoznak. Le kell tehát arról is szokni, hogy a szőlőmunkásoknak a liter bort is kiadják napszámbér kiegészítéseként, a munkák idején. Meg kell érteni és értetni, hogy emberek életéről van szó. Az idén már egy haláleset történt emiatt. Ivott a munkás a kapott borból, beleszédült a permetlébe, s belefulladt. Tavaly 3 ilyen mérgezéses haláleset volt. Amilyen kedves időszak a betakarítás a terményjárandóságot házhoz szállító fogatosok számára, annyi veszéllyel is jár az a régi szokás, hogy mindenütt itallal kínálják. Érthető az öröm, a barátságos gesztus, de — mégis hagyjunk fel ezzel. Ha már a fáradságot honorálni akarja, akinek a terményét hazaviszik, a bort inkább változtassa egyéb módon „borravalóvá”. Egyik haláleset oka: 9 helyre szállított a fo- gatos; ivott bort, sört, pálinkát. konyakot, V’hiSkyt; ütötte, vágta a lovakat, vágtában leesett a kocsiról. s szörnyethalt. Másik a traktor pótkocsijáról esett le, s halt meg emiatt. Akkor még hol van a sok végtagtöréses baleset! Veszélyes szakma tehát á mezőgazdaság, de az óvórendszabályok betartásával. betartatásával elejét vehetjük a bajok nagy részének. Tóth Istán Sétány Pelrodvorecban, a hatalmas fák alatt. A tízezrek által megcsodált szökőkútrendszer. Gál Sándor Védekezzünk a paradicsomvész ellen!
