Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-28 / 175. szám

1 oldal KISZ-épílőtábor, 1970 Vaskúti találkozás — Jó r-=pot kívánok! Új­ságírók? A szokásos nyári építőtábort riportért jöttek ugyebár. Megmutatom a legjobb brigádok szobáit... — Másra lennénk kíván­onnan is ismeretlen beat- számok szűrődnek ki... Stop. Egy ismerős dallam, a „Halványnál is fehérebb árnyék”. Ide bemennék. Alkalmi kísérőm vállat von. „És így volt az később, ahogy a molnár mondta meséjét..Koncz Erzsébet és pápai Erzsébet. csiak. Egy KÖZÖNSÉGES brigádra, olyan diákokra, akik nem a legjobbak, nem a legrosszabbak, akikkel nem szoktak nyári riporto­kat készíteni. — Kérem; Keressék meg őket. („Kérem, a huszonegy bri­gád közül ezek körülbelül a tizenhatodikak .. Belépünk, a dallam nem marad abba, szép nyugod­tan végigéneklik, a hozzá­tartozó összes ismétlések­kel együtt. Aztán bemutatkoznak. — Nagyon köszönöm — diáktársaim a Pápai Türr István és a Keszthelyi Vaj­da János Gimnázium ne­gyedikes tanulói nevében —, hogy minket tetszett választani. Szívesen segí­tünk, amiben lehet. A szobatársak azonban kevésbé diplomatikusak, az első adandó alkalommal ne­vetni kezdenek ... Nevet­nek azon, hogy a „Süket” — Süket Zsuzsa — ismeri a legtöbb Beatles-számot („azt hiszem, ha férjhez megyek, nem tartom meg a lánykori nevemet”), ne­vetnek azon, hogy Mikóczi Annát sikerült rábírni: mondja ki többször egy­másután, hogy hottentotta,) a t után mindig hallanak egy h-betűt is, de szerin­tem csak képzelődnek”). Ki mit tud legjobban? A Feri (Ferenc Zsuzsa) szólót táncolni, a Pápai verset írni. Nem is tétlen­kednek, míg Feri táncol, Pápai ír egy verset. íme: A szobánkban emeletes ágyak tömkelegé / Alul-fö- lül leányokkal tele / Szól a magnó és a gitár is szól / A társaság egész jól össze­forr. Mentegetőzik, ez nem jött ki egészen. Ezen aztán ismét lehet derülni. — Hogyan lesz ebből ri­port, lányok? — Segítünk mi szívesen, csak papírt tessék adni. Az autórádió reggel óta változékony időjárásról be­szél, reggel óta változatla­nul szemerkél az eső. Min­denki a szobákba húzódott, a hosszú folyosóról tucat­nyi ajtó nyílik, melyiken kellene belépni? Innen is, ii' Koncz Erzsébet fa­gyok, a hálófelelős. (Hozzá kell tenni, hogy jókedv-fe­lelős, gitáros és született diplomata is egyszemély- ben. Nézzük csak hogyan folytatta!) ■ ■ ■ ■ STORY. Első este. Csend van a hálóban, egyszer- csak a Kerek, aki fölöttem az emeletes ágyon aludt, mocorogni kezdett. Én vé­letlenül éppen akkor rúg­tam bele az ágyba. A Ke­rek ringott felettem egy da­rabig, mármint a levegő­ben, zuhanni kezdett, na­gyot nyekkenve érkezett meg a frissen felmosott kö­vezetre. Ahogy ránéztünk, egyszerre robbant ki belő­lünk a nevetés, ugyanis kedves haverunk pont arra a szent helyre érkezett meg, ahol néhány perce még a felmosóvödör állt, benne a ronggyal. Uram! Mi lett volna, ha a vödörbe esik? Vízszintes 15. (Koncz Er­zsébet, iV/'a.). STORY 2. Hajnali fél nyolc. Már két órája kint melózunk, de valahogy nem megy. Kb. fél óra tanako­dás, most már rá kell kap­csolni, hiszen eddig még a reggeli árát sem kerestük meg. Oké. Mi, hárman, Brigi, Ancsa és én tele am­bícióval indultunk egy ki­szemelt fa felé, No, majd megmutatjuk. Épp egy fa­ágat akartunk lehúzni Bri­givel, de nem bírtuk. Tud­tuk, hogy itt csak Anna — Azt képzelik, minden T után H-t is mondok... 1970. július 28. kedd — A táborban nincs fiú, de egy napszemüveggel, egy kalappal, meg egy kis festékkel varázsolunk. Az­tán mindannyiunkat felkér táncolni. (Kovács János felvételei.) „pehelysúlya” segíthet. Alig nyúlt az ághoz, máris le­tört, oltári visítás — de ez már a barackos ládák kö­zül. Ugyanis éppen oda esett. (Ferencz Zsuzsa IV/e.) Vaskútról nem éppen könnyű, mi sem várjuk a búcsút. De, ha egyszer el­jön, akkor szépen akarunk búcsúzni. Énekelni fogunk, szomorú, meg vidám da­lokat. Figyeljék csak... Hány láda barackot szed­tetek ma? Kétszázat? Ez bizony nem csúcsteljesít­mény. — Tudtuk, hogy nem lesz az, de valószínű nem is ez a lényeg. Ismerkedünk a munkával, a KÖZÖS MUN­KÁVAL, amikor a ládahor­dóknak. a szedőknek pon­tosan össze kell hangolni, amit csinálnak. Nem megy még tökéletesen, de leg­alább tudjuk, miről van szó. Az a lényeg, hogy itt és munkával töltjük ' az időt, úgy, mint néhányszor tízezer diáktársunk' ebben az országban. És hozzá kell tenni, saját jószántunkból. — Ügye, valahogy -el is kell menni innen? Hát Ahogy elhagyjuk a szo­bát, Lelkes Katalinnak, a vaskúti táborvezető he­lyettesének kíséretében is­mét felhangzik a kedves­bánatos melódia: „És így volt az később, / Ahogy a molnár mondta a meséjét, / Az arca egyszer halvány lett, / S a halványnál is fehérebb árnyék felé for­dult ... A búcsún persze csak egy dal erejéig szomorkod- lak, mire az autóhoz ér— ' ' tünk, már felhangzott az őst — táborok tíz évvel ez- ’éji előtti beindítása óta „örö­kösnek” számító induló, a „János bácsi a csatában ., Baranyi Pál Kongresszusi küldött volt Közeledvén a párt X. kongresszusának napjaihoz, felkerestük Kállai Árpád- né országgyűlési képviselőt, a BOV kecskeméti gyár­egységének alapszervi tit­kárát. Öt annak idején az a megtiszteltetés érte, hogy küldöttként vett részt a IX. pártkongresszuson. Az akkori élmények — annál is inkább, mivel ez volt az első olyan, országos hord­erejű tanácskozás, amelyen felelős poszton részt vehe­tett —, ma is elevenen hat­nak, s lendítő erőt jelente­nek tevékenységében. — A megyei pártbizott­ság tagjaként vettem részt korábban a megyei párt­értekezleten. Szinte alig akartam elhinni, amikor többek között engem is kongresszusi küldöttnek je­löltek. Maradéktalan meg­becsülését i láttam ebben az addigi munkámnak, s vala­hogyan úgy éreztem, hogy ez a tiszteletadás nem is annyira az én személyem­nek, hanem inkább az üzem pártszervezetének szól. így indultam el, bol­dogan és izgatottan a kong­resszusra. — A részvétel bizonyára életreszóló élményt jelen­tett. Mégis, mi ragadta meg leginkább, mire emlékszik legélénkebben ? kahét bevezetését szorgal­mazd pontot. Gyakorlatilag az elmúlt év januárja óta élünk ennek előnyeivel. Mondanom sem kell, hogy osztatlan örömöt szerzett az asszonyoknak, anyáknak ez az intézkedés, amelynek el­lenére is az átlagkereset változatlan maradt. Nap­jainkra az üzem idényjel- lege is eltűnt, megszűntek a korábbi kötöttségek, hát­rányok. Állandóan van munka, s a meglevő lét­szám foglalkoztatása nem okoz gondot. , — Egy ilyen „nő-centri­kus” nagyüzemben hogyan fest az egyenjogúság? — Találó a kifejezés, mert a legutóbbi felmé­rés szerint a nődolgozók aránya 59 százalék, sőt a közvetlen termelésben — a szalagokon, a csomagolás­nál — dolgozóknak négy­ötöde a nő! Nem panasz­kodhatunk, hogy nincsenek megbecsülve, s az élenjáró beosztásokban is számará­nyuknak megfelelően kép­viselve. Az elv az, hogy aki rátermett, aki irányító készséggel bír, az érvénye­süljön, boldoguljon, hiszen a gyakorlott vezetőkre ége­tően nagy szükség van. S a tudnivalók elsajátítása nem megy céltudatos ne­velés nélkül: csak így le­het a képességek maximu­mát elérni. Az élcsapat gondjai és sikerei Kádár elvtárs képeslapja — A legnagyobb élményt a párt vezetőivel, magával Kádár elvtárssal való talál­kozás jelentette. Velük be­szélgetve, de a kongresz- szus egész légkörében is az ember „özei iSég, a közvetlen V-.ráti, elvtársi hang, az őszinte, tiszta légkör ural­kodott. S mindez a kendő­zetlen, nyílt, de építő szán­dékú bírálatokra is rá­nyomta bélyegét. — Kádár elvtárssal mi­ről váltottak szót? — Elbeszélgettünk az üzemünkről, majd átadtam neki és a Központi Bizott­— Mint üzemi párttitkár, a határozat melyik részét tartja legfontosabbnak? ság valamennyi tagjának, a szocialista címet többszö­rösen elnyert, aranyplaket- tes Béke brigádunk meleg üdvözleteit. Ezután közös üdvözlőlapot küldtünk a brigádnak, amelyet — az első titkár kézjegyével — ma is a legértékesebb do­kumentumként őriznek a brigádnaplóban. A kongresszus egész munkájában, s a határo­zatokban benne éreztük a fejlődést, amelyhez szerény tehetségünkhöz képest, munkánkkal >mi is hozzájá­rultunk. — Miután a gyáregység­ben az asszonyok vannak többségben, a 44 órás mun­— Ebben a korszerű ter­melő üzemben milyen sze­repet játszanak, s hányán vannak a kommunisták? — A kongresszus óta mintegy 15 százalékos emelkedést mutat a párt­tagság létszáma. Kéthar­mad . részüket a termelés­ben közvetlenül dolgozók teszik. Még gondot okoz, hogy a fiatalok nem is olyan rég idegenkedtek et­től a szakmától, sokáig dö­cögött az utánpótlás. Ma már korszerűsödtünk, a régi, rossz hagyományokat új, szocialista szellem és másfajta termelési módsze­rek váltották fel. De a pártépítésben még mindig súlyos teher a fiatalok hiánya, nem megfelelő ará­nya. Hogy mást ne mond­jak, a 87 párttag 70 száza­léka 40 évesnél idősebb. Ez újabb feladatokat is ró ránk: az iskolai képzettség esetleges hiányainak pótlá­sával párhuzamosan kell a tagságot ideológiailag fel­vértezni, tovább képezni. Ami az agitációs munkát illeti, joggal büszkék lehe­tünk ennek eredményeire: kommunistáink jól végzik feladatukat, szinte „viszik magukkal” a többieket. Bízvást elmondhatjuk: a pártszervezet mozgósító, serkentő hatásának is ré­sze van abban, hogy a négy évvel ezelőtti hat nap he­lyett a múlt évben már en­nek az ötszörösét fizette nyereség címén az üzem. A gazdasági és a nártvezetés kapcsolata jó. Vita gyakran akad, de ez kell is, hiszen Asszonyok üzeme az egymás meggyőzése ala­kítja ki azt a közös ala­pot, amely minden tovább­haladás kiindulópontja. — Melyek a soronlevő fő tennivalók? Okos, elvtársi szóval — Nem ígérkezik köny-| nyűnek az idei év. A tava­lyi 1400-zal szemben 700 vagonnal több baromfi fel­dolgozását vállaltuk. Mind- j ez óriási erőfeszítéseket igényel. A fejlődés mére­tei és követelményei — bármerre tekintsünk is — szinte hihetetlenek. Üdvös az üzemrekonstrukció, de mire elkészül, már az újabb kereteket is kinőttük. Az árumennyiség növeke­dése, a technika rohamos változásai a termelést örö­kös mozgásra késztetik. S ez így is van jól. Enélkül nehezen tarthatnánk lépést a parancsolólag sürgető népgazdasági igényekkel. — Gondolom, itt mégin- kább előtérbe kerül az ági- 1 tációs munka fontossága, létjogosultsága. — Bizony, gyakran elő kell venni a meggyőzés, a jobb belátásra rábírás esz­közét: az okos, elvtársi szót. Üzemünkben élő áru­val bánunk, s a legkisebb termélési késedelem súlyos anyagi károkat okozhat, össze kell hangolnunk az egyén és a közösség érde­kelt. Nehezíti a helyzetet a munkaerő-ellátottság: sok a környező községből bejá­ró munkás. Igyekszünk közmegelégedésre beoszta­ni a termelés és a pihe­nés időszakát, cseréljük a műszakokat, s legutóbb autóbuszt is béreltünk, amely a vidéken lakókat hazaszállítja. Még többre serkentő emlékek Látjuk, hogy a pártszer­vezet vezetőinek, s így Kál- lainénak is, társadalmi, gazdasági és politikai prob­lémák megoldásával egy­aránt bíbelődnie, foglalkoz­nia kell. És teszi mindezt úgy, hogy ő maga is ki­veszi a részét a termelés­ből: minőségi ellenőr az üzemben. Jó ez, mert na­ponta eljuthat csaknem mindegyik részleghez, ál­landó kapcsolatban áll a dolgozókkal, s a bajok így hamarabb, közvetlenebbül orvosolhatók. Egy évtize­de, hogy az alapszervezet titkári tisztségét viseli. Munkatársai bizalmára, s a megannyi megoldott fel­adatra a legbüszkébb. A Vörös Vándorzászlóra, a „Szocialista munka gyára” cím kétszeres kiérdemlésé- re. Most a kongresszusi munka versenyben való de- rekas helytállás a legfőbb cél. S amikor a párttitkár- képviselőasszony erre moz­gósít, buzdít, egyben jó példát is mutatva: erejét a személyesen átélt, feledhe­tetlen IX. kongresszus em­lékei, tapasztalatai, s az azóta elért eredmények is megsokszorozzák. Jóba Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom