Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-28 / 175. szám
1 oldal KISZ-épílőtábor, 1970 Vaskúti találkozás — Jó r-=pot kívánok! Újságírók? A szokásos nyári építőtábort riportért jöttek ugyebár. Megmutatom a legjobb brigádok szobáit... — Másra lennénk kívánonnan is ismeretlen beat- számok szűrődnek ki... Stop. Egy ismerős dallam, a „Halványnál is fehérebb árnyék”. Ide bemennék. Alkalmi kísérőm vállat von. „És így volt az később, ahogy a molnár mondta meséjét..Koncz Erzsébet és pápai Erzsébet. csiak. Egy KÖZÖNSÉGES brigádra, olyan diákokra, akik nem a legjobbak, nem a legrosszabbak, akikkel nem szoktak nyári riportokat készíteni. — Kérem; Keressék meg őket. („Kérem, a huszonegy brigád közül ezek körülbelül a tizenhatodikak .. Belépünk, a dallam nem marad abba, szép nyugodtan végigéneklik, a hozzátartozó összes ismétlésekkel együtt. Aztán bemutatkoznak. — Nagyon köszönöm — diáktársaim a Pápai Türr István és a Keszthelyi Vajda János Gimnázium negyedikes tanulói nevében —, hogy minket tetszett választani. Szívesen segítünk, amiben lehet. A szobatársak azonban kevésbé diplomatikusak, az első adandó alkalommal nevetni kezdenek ... Nevetnek azon, hogy a „Süket” — Süket Zsuzsa — ismeri a legtöbb Beatles-számot („azt hiszem, ha férjhez megyek, nem tartom meg a lánykori nevemet”), nevetnek azon, hogy Mikóczi Annát sikerült rábírni: mondja ki többször egymásután, hogy hottentotta,) a t után mindig hallanak egy h-betűt is, de szerintem csak képzelődnek”). Ki mit tud legjobban? A Feri (Ferenc Zsuzsa) szólót táncolni, a Pápai verset írni. Nem is tétlenkednek, míg Feri táncol, Pápai ír egy verset. íme: A szobánkban emeletes ágyak tömkelegé / Alul-fö- lül leányokkal tele / Szól a magnó és a gitár is szól / A társaság egész jól összeforr. Mentegetőzik, ez nem jött ki egészen. Ezen aztán ismét lehet derülni. — Hogyan lesz ebből riport, lányok? — Segítünk mi szívesen, csak papírt tessék adni. Az autórádió reggel óta változékony időjárásról beszél, reggel óta változatlanul szemerkél az eső. Mindenki a szobákba húzódott, a hosszú folyosóról tucatnyi ajtó nyílik, melyiken kellene belépni? Innen is, ii' Koncz Erzsébet fagyok, a hálófelelős. (Hozzá kell tenni, hogy jókedv-felelős, gitáros és született diplomata is egyszemély- ben. Nézzük csak hogyan folytatta!) ■ ■ ■ ■ STORY. Első este. Csend van a hálóban, egyszer- csak a Kerek, aki fölöttem az emeletes ágyon aludt, mocorogni kezdett. Én véletlenül éppen akkor rúgtam bele az ágyba. A Kerek ringott felettem egy darabig, mármint a levegőben, zuhanni kezdett, nagyot nyekkenve érkezett meg a frissen felmosott kövezetre. Ahogy ránéztünk, egyszerre robbant ki belőlünk a nevetés, ugyanis kedves haverunk pont arra a szent helyre érkezett meg, ahol néhány perce még a felmosóvödör állt, benne a ronggyal. Uram! Mi lett volna, ha a vödörbe esik? Vízszintes 15. (Koncz Erzsébet, iV/'a.). STORY 2. Hajnali fél nyolc. Már két órája kint melózunk, de valahogy nem megy. Kb. fél óra tanakodás, most már rá kell kapcsolni, hiszen eddig még a reggeli árát sem kerestük meg. Oké. Mi, hárman, Brigi, Ancsa és én tele ambícióval indultunk egy kiszemelt fa felé, No, majd megmutatjuk. Épp egy faágat akartunk lehúzni Brigivel, de nem bírtuk. Tudtuk, hogy itt csak Anna — Azt képzelik, minden T után H-t is mondok... 1970. július 28. kedd — A táborban nincs fiú, de egy napszemüveggel, egy kalappal, meg egy kis festékkel varázsolunk. Aztán mindannyiunkat felkér táncolni. (Kovács János felvételei.) „pehelysúlya” segíthet. Alig nyúlt az ághoz, máris letört, oltári visítás — de ez már a barackos ládák közül. Ugyanis éppen oda esett. (Ferencz Zsuzsa IV/e.) Vaskútról nem éppen könnyű, mi sem várjuk a búcsút. De, ha egyszer eljön, akkor szépen akarunk búcsúzni. Énekelni fogunk, szomorú, meg vidám dalokat. Figyeljék csak... Hány láda barackot szedtetek ma? Kétszázat? Ez bizony nem csúcsteljesítmény. — Tudtuk, hogy nem lesz az, de valószínű nem is ez a lényeg. Ismerkedünk a munkával, a KÖZÖS MUNKÁVAL, amikor a ládahordóknak. a szedőknek pontosan össze kell hangolni, amit csinálnak. Nem megy még tökéletesen, de legalább tudjuk, miről van szó. Az a lényeg, hogy itt és munkával töltjük ' az időt, úgy, mint néhányszor tízezer diáktársunk' ebben az országban. És hozzá kell tenni, saját jószántunkból. — Ügye, valahogy -el is kell menni innen? Hát Ahogy elhagyjuk a szobát, Lelkes Katalinnak, a vaskúti táborvezető helyettesének kíséretében ismét felhangzik a kedvesbánatos melódia: „És így volt az később, / Ahogy a molnár mondta a meséjét, / Az arca egyszer halvány lett, / S a halványnál is fehérebb árnyék felé fordult ... A búcsún persze csak egy dal erejéig szomorkod- lak, mire az autóhoz ér— ' ' tünk, már felhangzott az őst — táborok tíz évvel ez- ’éji előtti beindítása óta „örökösnek” számító induló, a „János bácsi a csatában ., Baranyi Pál Kongresszusi küldött volt Közeledvén a párt X. kongresszusának napjaihoz, felkerestük Kállai Árpád- né országgyűlési képviselőt, a BOV kecskeméti gyáregységének alapszervi titkárát. Öt annak idején az a megtiszteltetés érte, hogy küldöttként vett részt a IX. pártkongresszuson. Az akkori élmények — annál is inkább, mivel ez volt az első olyan, országos horderejű tanácskozás, amelyen felelős poszton részt vehetett —, ma is elevenen hatnak, s lendítő erőt jelentenek tevékenységében. — A megyei pártbizottság tagjaként vettem részt korábban a megyei pártértekezleten. Szinte alig akartam elhinni, amikor többek között engem is kongresszusi küldöttnek jelöltek. Maradéktalan megbecsülését i láttam ebben az addigi munkámnak, s valahogyan úgy éreztem, hogy ez a tiszteletadás nem is annyira az én személyemnek, hanem inkább az üzem pártszervezetének szól. így indultam el, boldogan és izgatottan a kongresszusra. — A részvétel bizonyára életreszóló élményt jelentett. Mégis, mi ragadta meg leginkább, mire emlékszik legélénkebben ? kahét bevezetését szorgalmazd pontot. Gyakorlatilag az elmúlt év januárja óta élünk ennek előnyeivel. Mondanom sem kell, hogy osztatlan örömöt szerzett az asszonyoknak, anyáknak ez az intézkedés, amelynek ellenére is az átlagkereset változatlan maradt. Napjainkra az üzem idényjel- lege is eltűnt, megszűntek a korábbi kötöttségek, hátrányok. Állandóan van munka, s a meglevő létszám foglalkoztatása nem okoz gondot. , — Egy ilyen „nő-centrikus” nagyüzemben hogyan fest az egyenjogúság? — Találó a kifejezés, mert a legutóbbi felmérés szerint a nődolgozók aránya 59 százalék, sőt a közvetlen termelésben — a szalagokon, a csomagolásnál — dolgozóknak négyötöde a nő! Nem panaszkodhatunk, hogy nincsenek megbecsülve, s az élenjáró beosztásokban is számarányuknak megfelelően képviselve. Az elv az, hogy aki rátermett, aki irányító készséggel bír, az érvényesüljön, boldoguljon, hiszen a gyakorlott vezetőkre égetően nagy szükség van. S a tudnivalók elsajátítása nem megy céltudatos nevelés nélkül: csak így lehet a képességek maximumát elérni. Az élcsapat gondjai és sikerei Kádár elvtárs képeslapja — A legnagyobb élményt a párt vezetőivel, magával Kádár elvtárssal való találkozás jelentette. Velük beszélgetve, de a kongresz- szus egész légkörében is az ember „özei iSég, a közvetlen V-.ráti, elvtársi hang, az őszinte, tiszta légkör uralkodott. S mindez a kendőzetlen, nyílt, de építő szándékú bírálatokra is rányomta bélyegét. — Kádár elvtárssal miről váltottak szót? — Elbeszélgettünk az üzemünkről, majd átadtam neki és a Központi Bizott— Mint üzemi párttitkár, a határozat melyik részét tartja legfontosabbnak? ság valamennyi tagjának, a szocialista címet többszörösen elnyert, aranyplaket- tes Béke brigádunk meleg üdvözleteit. Ezután közös üdvözlőlapot küldtünk a brigádnak, amelyet — az első titkár kézjegyével — ma is a legértékesebb dokumentumként őriznek a brigádnaplóban. A kongresszus egész munkájában, s a határozatokban benne éreztük a fejlődést, amelyhez szerény tehetségünkhöz képest, munkánkkal >mi is hozzájárultunk. — Miután a gyáregységben az asszonyok vannak többségben, a 44 órás mun— Ebben a korszerű termelő üzemben milyen szerepet játszanak, s hányán vannak a kommunisták? — A kongresszus óta mintegy 15 százalékos emelkedést mutat a párttagság létszáma. Kétharmad . részüket a termelésben közvetlenül dolgozók teszik. Még gondot okoz, hogy a fiatalok nem is olyan rég idegenkedtek ettől a szakmától, sokáig döcögött az utánpótlás. Ma már korszerűsödtünk, a régi, rossz hagyományokat új, szocialista szellem és másfajta termelési módszerek váltották fel. De a pártépítésben még mindig súlyos teher a fiatalok hiánya, nem megfelelő aránya. Hogy mást ne mondjak, a 87 párttag 70 százaléka 40 évesnél idősebb. Ez újabb feladatokat is ró ránk: az iskolai képzettség esetleges hiányainak pótlásával párhuzamosan kell a tagságot ideológiailag felvértezni, tovább képezni. Ami az agitációs munkát illeti, joggal büszkék lehetünk ennek eredményeire: kommunistáink jól végzik feladatukat, szinte „viszik magukkal” a többieket. Bízvást elmondhatjuk: a pártszervezet mozgósító, serkentő hatásának is része van abban, hogy a négy évvel ezelőtti hat nap helyett a múlt évben már ennek az ötszörösét fizette nyereség címén az üzem. A gazdasági és a nártvezetés kapcsolata jó. Vita gyakran akad, de ez kell is, hiszen Asszonyok üzeme az egymás meggyőzése alakítja ki azt a közös alapot, amely minden továbbhaladás kiindulópontja. — Melyek a soronlevő fő tennivalók? Okos, elvtársi szóval — Nem ígérkezik köny-| nyűnek az idei év. A tavalyi 1400-zal szemben 700 vagonnal több baromfi feldolgozását vállaltuk. Mind- j ez óriási erőfeszítéseket igényel. A fejlődés méretei és követelményei — bármerre tekintsünk is — szinte hihetetlenek. Üdvös az üzemrekonstrukció, de mire elkészül, már az újabb kereteket is kinőttük. Az árumennyiség növekedése, a technika rohamos változásai a termelést örökös mozgásra késztetik. S ez így is van jól. Enélkül nehezen tarthatnánk lépést a parancsolólag sürgető népgazdasági igényekkel. — Gondolom, itt mégin- kább előtérbe kerül az ági- 1 tációs munka fontossága, létjogosultsága. — Bizony, gyakran elő kell venni a meggyőzés, a jobb belátásra rábírás eszközét: az okos, elvtársi szót. Üzemünkben élő áruval bánunk, s a legkisebb termélési késedelem súlyos anyagi károkat okozhat, össze kell hangolnunk az egyén és a közösség érdekelt. Nehezíti a helyzetet a munkaerő-ellátottság: sok a környező községből bejáró munkás. Igyekszünk közmegelégedésre beosztani a termelés és a pihenés időszakát, cseréljük a műszakokat, s legutóbb autóbuszt is béreltünk, amely a vidéken lakókat hazaszállítja. Még többre serkentő emlékek Látjuk, hogy a pártszervezet vezetőinek, s így Kál- lainénak is, társadalmi, gazdasági és politikai problémák megoldásával egyaránt bíbelődnie, foglalkoznia kell. És teszi mindezt úgy, hogy ő maga is kiveszi a részét a termelésből: minőségi ellenőr az üzemben. Jó ez, mert naponta eljuthat csaknem mindegyik részleghez, állandó kapcsolatban áll a dolgozókkal, s a bajok így hamarabb, közvetlenebbül orvosolhatók. Egy évtizede, hogy az alapszervezet titkári tisztségét viseli. Munkatársai bizalmára, s a megannyi megoldott feladatra a legbüszkébb. A Vörös Vándorzászlóra, a „Szocialista munka gyára” cím kétszeres kiérdemlésé- re. Most a kongresszusi munka versenyben való de- rekas helytállás a legfőbb cél. S amikor a párttitkár- képviselőasszony erre mozgósít, buzdít, egyben jó példát is mutatva: erejét a személyesen átélt, feledhetetlen IX. kongresszus emlékei, tapasztalatai, s az azóta elért eredmények is megsokszorozzák. Jóba Tibor
