Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

Csanády fános: in aeternum József Attila Akinek a munka fölette idegeit — s mégis feledte rossz emlékeit míg fényes évek úsztak el fölötte; kiáll a partra, mint a kő, kristályaiban őrzi ő hevét. Rászállhatnak a madarak, fényes kőarcába kamaszok rúghatnak, s botló öregek, kik játszva rombolnak, építenek; napsugarak, záporszemek. — Mert kő az már, s még: nem homok! Antalfy Istvánt Sajnálj is egy kicsit.. Igaz, hosszú volt utazásom, s közben nem tudtam enni sem, a kocsiban nagyon meleg volt, s ráadásul fájt a fejem. Olyan jó volt ismét belépni a kedves ajtón, küszöbön, alvók fejét megsímogatni (a képeslapot köszönöm!) Olyan jó volt melléd leülni, s utamnak fáradalmait elmondani, szavad hallgatni, s hagytam; sajnálj is egy kicsit... Vlagyimir Buries Vers Megtelt a világ háború-utáni emberekkel háború-utáni tárgyakkal Levelek között találtam darabka háború-előtti szappant nem tudom mit tegyek mosakodjak sírjak Fordította: Bán Ervin BORSOS MIKLÓS ez év januárjában a Televízió­ban vallott Illés Endréről. Azt figyelte meg, hogy alakjai „rajzoltak”, hogy mint műfajt kedveli a „kréta­rajzot”. Általában műveiben bizonyos képzőművészeti ihletetséget érzett. A művész vallomása valóban ta­láló. Illés Endre „könnyen futó, színes krétákkal” írta ezt a könyvét. A könnyed körvonalakat szereti. Ide­gen tőle a rézkarc keménysége, hidegsége. Eldobott sok vázlatot, félrevetett számos krétarajzot, hogy csak a legpontosabban meghúzottat, a lényegest, legköny- nyedebben megrajzoltat gyűjtse kötetbe. ÁRNYAKAT, KORTÁRSAKAT idéz fel Illés Endre egy-egy krétarajzban. Módszere az, hogy az élő emlé­keket rostálva a legfontosabbat vázolja fel a papírra. S a könnyen futó kréta nyomán az olvasó maga előtt látja pl. Ambrus Zoltánt vagy Móricz Zsigmondot. A megidézés élményre épül, találkozások villannak fel n gellérthegyi éjszakák csendjében Illés Endre műhe­lyében, s közben megtelnek hússal és vérrel a holtak, frss érzés és indulat kavarog körülöttük. A KRITIKUS Illés Endre is megszólal ezekben a novellisztikusan feldolgozott, esszé műfajban megírt írói portrékban. Ambrus Zoltánt, a kitűnő kritikust úgy lesi meg, amikor épp látcsővel nézi a Nemzeti Színházban az olvasópróbát mint igazgató. Megbukott. Kritikus maradt az igazgatói székben is. De a bírálat­tal nem fosztja meg Illés Endre alakjait rokonszen- vétöl. Ambrus megbukott mint színiigazgató, kritikáit sokszor vértelen ellenfélre pazarolta, de mértékét, igé­nyességét, az olcsóságtól való példamutató irtózatát kell tőle megtanulni. SZOMORY DEZSŐT úgy mutatja be, hogy a kör­nyezetet eleveníti meg, a pózt nagyítja fel, s így tépi szét az írói nimbuszt is. „Szomory színessége: jelmez. Merészsége: kissé megráncosodott hetvenkedés. Dalla­mossága: már-már makacsság. Gazdagsága: illatszer­kirakat, szűcs kirakat, párizsi női kirakat — írja Illés Endre. Egy-egy véleménye, találó mondata, kivédhe­tetlen támadása külön tanulmányt igényelne. De így Is megértjük. Illés nem a tudós unalmas adathalma­zával akar meggyőzni, hanem észérveivel, saját meg­lepő élményeiből von le következtetést, önmaga veszi észre író kortársad támadható felületeit. S Illés Endre mint esszéista sem tűri a „hamisjátékosokat”, a hazug felszínnel elkábítani akaró frátert (ahogy mint novai. Beszélgetés Németh Lászlóval A Balaton északi partján, Tihanyhoz nem messzié, Aszófő után van Sajkód, a hegyoldalban szerényen meghúzódva, távol a hangos nagyvilágtól. Nagy a csend mindenütt. Hatalmas és szépen ápolt kert végében zölddel befuttatott kétemeletes ház: az író balatonparti, nyári otthona. — A lányom vette — mondja a súlyosabb betegség­ből alig felépült író. Legendák keringenek róla évtizedek óta, legbámula­tosabb talán a sokoldalúsága: orvos, tanár, szerkesztő, irodalomtörténész, kritikus, regény- és drámaíró, esz- széista, műfordító. Bámulatos volt mindig a termelé­kenysége is. Az életmű-sorozatban tizennyolc kötet­ben jelennek meg művei. Könyveit németül, svédül, oroszul és felsorolni is elég lehetne, milyen nyelveken adták már ki. Az Iszonyt például — talán legnagyobb regényét — tizen­kilenc nyelvre fordították le, legutóbb japánra. — A japán fordító leánya itt volt Tihanyban nem­régen — mondja az író felesége, a „Merni”, ahogy az unokák hívják. __ Kecskeméthez sok szál fűz — mondja az író. H alkan beszél, betegsége még nem engedi hogy erő­sebb, elevenebb legyen. — Tóth Lászlóra mindig szívesen gondolok — foly­tatja —, kitűnő ember volt. Felderül az arca: Kalmár Sándorné: Kórus Illés Endre: Krétaraj xi k lista is ezt tette és teszi egész életművében). Molnár Ferencről írva ezt jegyzi meg: „Ami kellemetlen lett volna, azt kiszitálta; ami hangos, azt tompította; ami szürke, azt színes reflektorfénybe mártotta. A való­ságot már sokszor felcserélte a hatással: úgy vélte, hogy az örömöket és a sebeket biztosabb piros festék­kel ráfesteni a bőrre.” Ahogy a novellista, a szépíró Illés Endréről megje­gyeztük: ne tartsuk „kegyetlen” írónak, ezt megismé­telhetjük. Kevés ennyire igényes humanistánk van, aki igazán emberi mércével mér. S méltán felháborodik, mikor József Attila kegyetlen költői sorsát idézi: „Megdöbbentő: a kor vele bánt legkegyetlenebbül. Ve­le, aki nem volt teherbíró, aki a legsérülékenyebb volt.” Illés Endre azt vallja, hogy míg az emberi kap­csolatok „megkásásodnak”, „megecetesednek”, addig a találkozásiakból meg lehet őrizni valamit. Móricz Zsig- mond leányfalusi „fénytelen” perceit őrzi; Bölönivel ebédelve Gauguin rózsaszínjéhez hasonló fényre em­lékezik; Sienában Babitsra gondol; „Örökké többet!”; Kosztolányi Esti Kornélhoz hasonló játékos színészke­dése jut eszébe stb. A FILM IS vonzotta Illés Endrét. A szeretett Kosz­tolányi Aranysárkányának forgatókönyvét ő írta. A téma is humanizmusát szólaltatja meg. Novák tanár úr tragédiájából ezt a következtetést vonja le: „mert aki tűri, hogy megüssék, annak ki kell buknia”. Azt fej­tegeti, hogy Novák gyanútlan, védekezni képtelen, fegyvertelensége bosszantó, csak az álmaiba tud me­nekülni. S ez kevés. Illés Endre itt lép túl Kosztolá­nyin, felfejtve a regény szövegét: ezt a „sikoltást” és „elcsuklást” akarta megszólaltatni Kosztolányi regé­nyének filmre komponálásakor. STÍLUSMÜVÉSZ e kötet szerzője. Ügy ír mint kor­társai közül kevesen. Tud „költői” lenni túlcukrozott- ság nélkül, tud félelmesen biztosan következtetni ke­gyetlenség nélkül. Érdemes Illés Endrét olvasni! Tanulhatunk tőle igényt, mértéket, tiszta látást. Nem fáradságos mű a Krétarajzok Ha valakinek az lenne, hadd idézzük Illés Endre szeretett Stendhalját: „Csak a valódi az, amiért e világon fáradni érdemes.” És Illés Endre kö­tetéért érdemes 1 Szekér Endre — Tudjátok, hogy kis hijján gimnáziumi Igazgató lettem Kecskeméten ? Tóth Laci biztatott erre... — Kár, hogy nem így történt — szólal meg Szekér Endre tanár. Tudom mire gondol: jó lett volna Németh László­val egy iskolába tanítani. Meg is mondom ezt, közösen jót nevettünk rajta. Egy év óta nem dolgozik, nem ír a betegsége miatt, — Milyen volt ez az egy év? Eltűnődik, hosszasan azután mosolyogva megszólal: — Az a régi láz, az még megvan, de..: Könnyű kitalálni a mondat végét. A betegség nagy úr: lefogja a lélek szárnyalását, a tudat magasra röp­pen ését. Erős „paraszt”-pálinkával, borral, süteménnyel, ká­véval kínál bennünket a kedvesen gondoskodó házi­asszony. Nézem az író megfáradt alakját. Próbálom kitalálni, nem fárasztja-e a hosszúra nyúlt beszélgetés? (Ekkor­ra ugyanis ezerféle dolog szobákerült már. Az, pél­dául, hogy a mostani fiatalabbak közül kihez vonzó­dik. Azt mondta: Csoórihoz, Nagy Lászlóhoz, Pilinsz- kyhez.) ö találja M gondolatomat! — Azt nézed, bírom-e? Maradjatok csak nyugodtan, majd szólok, ha már nem bírom. Hozzáteszi: < _ — Egyébként nem vagyok igazi interjúalany. Sóhajt: — Nagy különbség a tevékenység és a szemlélet.. i Nem vagyok aktív író, hiába... Látszik rajta, szeretne mihamarabb az lenni. Mond­juk neki; md is ezt szeretnénk, ezt várjuk. — Ennek örülök — mondja csendesen, majd hozzá­teszi: — Gyertek, nézzetek körül a kertben. Barackfák, lugasok, asztalok, padok, székek az ápolt kertben. Kint a levegőn a gyönyörű nyári alkonyaiban, mint­ha ismét jobban erőre kapna. Elevenebb, frissebb, be­szédesebb lett. Megyünk a kerti házba. Ott szokott dolgozni, most is le-lemegy, szétnéz a könyvei között. Egy apró öröm: a bejárat mellett, a polcon, a Kecs­kemét című tavaly kiadott tanulmánykötet. A kis szobája a műhelye. Németh László-műhely. Nem tagadom, izgatott voltam. Mint mindig, életem nagy és szép pillanataiban. íme, néhány könyv, amiket az asztalán láttam: Joyce: Dublini emberek, Merle: Mesterségem a halál, Világszínpad és Illés Endre legújabb könyve. — A könyvek, a könyvek! — mondja az író felesé­ge —, külföldre ha mentünk, nehéz bőröndöket cipel­tünk, könyvekkel! Párizsban például egyszer megvet­te a tizennégy kötetes Proustot, s folyton azt olvasta ott. Este lesz, búcsúzni kell.' De előbb még Fehér Sándor, a Katona József Tár­saság elnöke meghívja az írót: jöjjön el októberben Kecskemétre. Azt is elárulja, miért hívják; szeretnék neki érdemei elismeréséül átadni a Társaság tisztelet­beli tagságáról szóló díszoklevelet, egy nagyobb ün­nepség keretében. Az író a meghívást elfogadja i i Búcsúzunk. A Balaton felől hűvös szél fúj: * Varga Mihály i Wy Bodor Miklós: Páva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom