Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-23 / 171. szám
Magyar kincs: a széndioxid Kevesen tudják, hogy a magyar Kisalföld milyen értékes, de eddig még csak kevéssé kiaknázott kincset rejt méhében: széndioxidot. Ritka adománya ez a természetnek ilyen formában, s mi abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy föld alatti széndioxidkészleteinket a világon egyedül csak Mexikóé szárnyalja túl. A széndioxidról (vagy ahogy tévesen mondjuk: szénsavról) igen keveset tudunk, és éppen ezért kevéssé is értékeljük. Az emlékezetes répcelaki robbanás után döbbentünk csak rá, hogy a széndioxiddal készülő szódavíz hiánya mennyire megbolygathatja hétköznapjaink megszokásait. Pedig ez csak egyike a gáz hasznosítási módjának. Szárazjég — oksón Még nem is olyan régen, ha olaj és földgáz utáni fúrás közben széndioxidra — „éghetetlen földgázra” — bukkantak a kutatók, bosszankodva abbahagyták a fúrást, betömték a lyukat. Csak a harmincas évek közepén kezdett megnőni e gáz becsülete, amikor már tudtak mit kezdeni vele. Időközben ugyanis rájöttek arra, hogy a föld mélyéből 100—120 atmoszféra nyomással feltörő gázt expandáltatva (normális, atmoszférikus nyomású térbe hirtelen kibocsátva) erősen lehűl és hópelyhecskékké fagy meg. Ha az így keletkező laza szénsavhótömeget présekkel nagy kockákká tömörítik, máris kész az ún. szárazjég, amelynek hőfoka a széndioxid fagyáspontjával egyenlő: mínusz 79.5 C-fok. Így egészen csekély energiabefektetéssel (amit a prések működtetésére kell fordítani) olyan hűtőanyaghoz lehet hozzájutni, ami sokszorosan értékesebb a közönséges jégnél (nem beszélve arról, hogy a táblajeget nagy energia- ráfordítással külön gyártani kell), a szárazjeget éppúgy lehet törni vagy akár fűrészelni is, mint a vízből készült „testvérét”, kézzel azonban nem ajánlatos megfogni, mert az égéshez hasonló súlyos sérülést okoz. Kiílés, trágyázás Az elmondottakból következően széndioxidunk elsődleges haszna abból adódik, hogy az „ingyen” kapott szárazjeget hűtőközegként lehet hasznosítani. Márpedig erre az élelmiszeriparnak, a közúti és vasúti szállításnak egyre nagyobb szüksége van. A gyorsfagyasztott és mélyhűtött áruféleségek elterjedésével egyre nagyobb szerepet kaphat a szárazjég a gyártóüzemektől a fogyasztóig vezető „hűtőláncban”. A szilárd széndioxid — a szárazjég — azzal az érdekes tulajdonsággal rendelkezik, hogy olvadáspontja fölé melegedve nem folyékony halmazállapotba megy át („nem hanem egyenesen gáz állapotúvá válik, persze megfelelő nyomáson és hőfokon cseppfolyós alakban is létezik a széndioxid, a nagy acélpalackokban vagy a kis autószifon-pat- ronokban ilyen formában van jelen (talán megdöbbentő, de tény, hogy a patronokba zárt széndioxid nyomása 70—80 atmoszféra!). Az élelmiszerek mellé hűtés céljából odatett szárazjég tehát egy idő után gázneművé válik. Mivel a gáz nehezebb a levegőnél, mintegy „beburkolja” az élelmiszereket, s ezzel bizonyos tartósító hatást is kifejt. Megállapították, hogy a széndioxid hatására a legtöbb penészgomba növekedése teljesen megáll, és sokféle baktérium is csak félannyira szaporodik, mint a levegőben. A széndioxidgáz minden oxigént fogyasztó élő szervezetre veszélyes (ezért kell ősszel elővigyázatosnak lenni a borospincékben, ahol az erjedéskor széndioxid szabadul fel). Pusztító hatása azonban előnyös, amikor a gabona rovartalanítása céljából a silókba ömlesztett szemek közé mogyoró nagyságúra darabolt szárazjeget kevernek. A széndioxiddal trágyázni is lehet. A széndioxidos trágyázásnak nevezett műveletnél a széndioxidot tartalmazó acélpalackból „meglocsolják” a növényeket (erre természetesen csak üvegházban vagy fóliasátorban kerülhet sor). A tapasztalat szerint a levegő széndioxid-tartalmának a fokozásával jó — bizonyos növényeknél 30 —50 Százalékos — terméshozam-emelkedést lehet elérni. Hegesztés, gyógyítás széndioxiddal Sok iparágban ma már nélkülözhetetlen a szénhagy tócsát maga után”), dioxid. Különösen érdeSzárazjőgdarabok közt hőkezelik az acél fogaskereket. kés a széndioxid-védőgá- zas hegesztés, mely azon alapszik, hogy a széndioxid a hegesztési övezetből kiszorítja a levegőt, ami különben oxidálná az olvadt fémet. Az öntödei magkészítők vízüveggel kevert homokot döngölnek a formaszekrényekbe, majd széndioxidot vezetnek bele. Ez a módszer huszad részére csökkenti a formakészítés korábbi időtartamát, s minőségjavulást is eredményez, a fémek forgácsolásakor hűtő szerepet szánnak a széndioxidnak, amikor a szerszámba fúrt lyukon keresztül eljuttatják a kés éléhez. A megmunkálási idő ezzel akár egynegyedére is csökkenthető. Az orvostudomány helyi érzéstelenítésre, eltá- volítandó bőrszövetek „kiégetésére” is használja a szárazjeget. A széndioxidos pezsgőfürdők közismerten jó hatással vannak a reumás betegekre, s ott, ■ ahol a természet nem gondoskodott forrásból feltörő szénsavas vízről, a hiányt cseppfolyós vagy szilárd széndioxiddal pótolják.' Mert mindennek története van Á mindennap használt tárgyakat megszokottaknak, maguktól értetődőknek tartjuk. Csak ritkán ötlik fel bennünk; ugyan ki találta fel a konzervet, ki készítette az első széket, mióta használ az ember zsebkendőt és szappant? Nézzük meg mindennapjaink e fontos kellékeit, ezúttal történeti oldalukról. A TINTA TÖRTÉNETE A tinta őse a folyékony lakk. az ember időszámításunk előtt 3000 évvel kezdte használni, és mindjárt „pacát” ejtett. A régészek által előásott írásos dokumentumok hemzsegnek a pacáktól. Ezért aztán az ember újított; mintegy 4000 évvel ezelőtt az ókori Egyiptomban megjelentek az új írószerek; a papírt helyettesítő papirusz, s egyúttal az a nyersanyag, amely elégetés és vízben való feloldás után a tinta szerepét töltötte be. Most tegyünk egy „kis” másfél ezer éves ugrást előre, és máris a pergamen és az igazi tinta korába jutottunk. De ezzel a tintával is sok baj volt: nem akart lefolyni a toliról, besűrűsödött, és ugyan, akkor teleförcskölte az értékes pergament. Nem is tudtak vele zöldágra vergődni, mindaddig, amíg Ázsiából el nem jutott Európába a kínaiak által feltalált papír és a mai tintával csaknem azonos összetételű kínai tinta. Az írás technikájában az ember rendkívül konzervatív. Az egyetlen, ami fejlődött, a toll: a lúdtolltól a mai golyóstollig. A ZSEBKENDŐ A zsebkendő valamikor nem orrfúvásra szolgált. Egészen a reneszánszig más Volt a rendeltetése: a verítéket törtölték le vele az emberek a homlokukról. Még később is, a romantika korában, amikor a zsebkendők használata jobban az orrhoz kötődött, rejtegették a zsebkendőt, restelték a használatát. Érzelmes delnő, érzelmes ifjú és orrfúvás? Ez nem illett össze. Legfeljebb a könnyeket törölték le vele. Azzal is sokáig tétováztak, hogy hol is tartsák a zsebkendőt. A rokokó korában a hölgyek dekoltázsa rejtette magában, később a biedermeier korban a zsebbe vándorolt. A szoros, testhez tapadó ruhák divatja a ruhaujjba vagy a kesztyűkbe száműzte. Végül is megjelentek a retikülök, ahol mindmáig tartják a nők. A GOMB A legősibb idők óta ismert valami. Az első kínai gombok mind kerek formájúak voltak és elefántcsontból készültek. Közel-keleti hatás az egy gombbal záródó kaftán viselése. Volt, aki acélgombokat, mások zománcozott gombokat, arany, gyöngyházgombokat viseltek. a lengyel nemes urak a 18. században egész kis ékszerkiállítást hordtak. A KONZERVEK Monsieur Appert neve nem sokat mond számunkra, még a napóleoni időkben sem igen ismerték. Egész életében a fazekak körül tett-vett, udvari szakácsmester volt, és egy császári parancs tette feltalálóvá. A moszkvai hadjáratra készülőben szükség volt nem romló élelemre. Napóleon igényes volt; a szárított és füstölt élelmiszer nem felelt meg számára, valami újat követelt. így találta ki hosz- szú kísérletezés után 150 évvel ezelőtt monsieur Appert a korzervet, bár akkor fogalma sem volt róla, milyen szédületes karriert csinál majd találmánya. Talajtakarás - több termés A termÖta!ajjok vízveszíesége, gyomosodása és erős felmelegedése ellen egyre fontosabb eljárás a talaj árnyékoló takarása. Ezért foglalkoznak újabban a kutatók egyre többet a legkülönbözőbb anyagok talajtakaró hatásával. Különösen jó terméseredményeket értek el az istállótrágyával takart talajokon. Ma viszont már kevés az istállótrágya, és pazarlás lenne talajtakarásra használni, mert a talajba juttatva sokkal jobban érvényesül nemcsak a talaj szerkezetet javító hatása, hanem a tápanyagtartalma is. Helyette a zöldtrágya- növényekkel való talajtakarás alkalmazható. A helyszínen ugyanis a növények sorközében megtermelt és a sorokra kaszált zöldtrágyanövények takaró hatása nem sokban marad el az istállótrágyáétól. Ha négyzetméterenként másfél kilogrammnyi repceszárral takarják le a talaj felszínét, a takaró alatt a felső talajréteg hőmérséklete 11 C°-kal alacsonyabb maradt, mint a takaratlan talajé. A talaj nedvesség-ingadozása is majdnem felére csökken. Ez a takarás összhatásában közel negyven centiméter vastag talajréteg hatásának felel meg, ami sekély termőrétegű talajokon különösen nagyon előnyös. A kedvező hatás már évek óta fenntartható fél kilogrammnyi repceszár évenkénti kiszórásával. Ezért javasolható a széles sorközű növényeknél, elsősorban a gyümölcsösökben a zöldtrágya-növények- kel való talajtakarás. A sorközökben termelt zöldtrágyát lekaszálás után rendsodróval vagy járvasiló- zóval, esetleg kézzel évről évre szórják rá a sorokra.1 A sorközök így géppel művelhetők, és a fák között; ahol géppel már nem lehet dolgozni, az évente vastagodó és közben lassan korhadó zöldtrágya takaróréteg,' (amit mulcsnak is neveznek) rendszeres talajművelés nélkül is fenntartja a talaj megfelelő szerkezetét és megóvja a kiszáradástól, valamint az erős elívomoso- dástól. Kétségtelenül megnő ugyan a rágcsálók ve4 szélye, mert befészkelhetik magukat a takarórétegbe] és szárazságban a tűzveszély is nagyobb, de ezek elJ len lehet védekezni. Egyéb anyagokkal, többek között fűrészoorJ ral, szalmával és papírral való talajtakarás hatását i( vizsgálják. A tíz centiméter vastag fűrészpor vaaj szalmaréteg, valamint a kétrétegű paoír alatt is maga) sabb a talaj víztartalma, mint a takaratlan talajokéi azonkívül csak fele annyi gyom fejlődik ki rajtuk. Aí ilyen módon kedvezőbbé tett talajon álló fák sokká) kevesebb gyümölcsöt hullajtanak el. és harminc éj átlagában 2—2,5 dekával nagyobb gyümölcsöket fejj lesztenek, mint a takaróréteg nélküli talajon nevelj fák. Még kedvezőbb hatást értek el a talaj műanyag! fóliával való takarásával. Elsősorban azért, mert mjj nimálisra csökkenti a talajfelszín vízveszteségét, áj így tartósabb szárazságban is nyirkos marad alatta . talaj. Védelmet nyújt a talajfelszínt koptató vizfolyá és szél ellen is. Gátolja a gyomosodást. sőt a körömi mai színezett fólia alatt a gyomok egyáltalán nem nek meg, s ugyanakkor a korom megnöveli a fólil élettartamát. A fekete színű fólia alatt a talaj gvor sabban felmelegszik, ami korai termésükért értéke növények termesztésénél előnyös is, mert rövidebb idl alatt beérnek. A fóliával' való talajtakaráshoz kiala kítottak már traktorvontatású géneket, amelyekkel i szárazföldi ágyúsokra téríthetők és leszórhatók a fó liaívek. A lefektetett fóliaíveket a növények térál lásának megfelelő távolságokban „X” alakban bej vágják, és a bevágásoknál ültetik be a növényeké) A fóliával való talajtakarás terjedését hátrál tatja, hogy a ma még viszonylag drága fólia miaf költségesebb a többi talajtakarási eljárásnál. Azonbai a szamócatermesztésnél már most is érdemes fóliává takarni a talajt, mert a kedvezőbb talajállapotot fenn tartó és a talaj felmelegedését gyorsító hatásán kivü még egy nagy előnye érvényesül. A szamócagyümól csők a fóliára fekszenek, nem a földre és így kévés bé szennyeződnek, tehát .mosás nélkül^ kerülhetne) értékesítésre, a konzervgyárakba, a hűtőtárolókba. Kcmiszar Lajos
