Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-21 / 169. szám
t oldal ' Civilizált ládák módon egyetlen műszak alatt ki- és berakni. Mindemellett a konténertechnika jobban kíméli az árut, mint bármelyik más szállítási mód, és az áru csomagolása is lényegesen leegyszerűsödik, hisz a konténer maga már egyben a legcélszerűbb csomagolóanyag is. Ezek a megtakarítások rendkívül gyorsan „visszafizetik” azokat a beruházási költségeket, amelyeket a konténertechnika bevezetése és elterjesztése a vállalatoknál, a vasúton, közúton, reptereken, a kikötőkben megkíván. „Civilizált ládákba” csomagolva másodperceken belül helyet változtathat tonnányi ömlesztett v. darabos rakomány. (KS fotó — Esztergály Keve felvétele) Az áruszállítás korszerűsítési programjáról 1970. július 21. kedd ! Nők a közéletben Hazánkban a legkereset' tebb ember — hovatovább — a rakodómunkás. Szinte valamenyi gyár kapuján ott a tábla: rakodómunkást (vagy anyagmozgatót), esetleg segédmunkást felveszünk. A tél derekán például vagonok tízezrei vesztegeltek megrakottan a különböző vállalatok iparvágányain. Az indoklás többnyire ez volt: nincs aki kirakja. (Nem is egy olyan gyár akad, amelynél havonta 1—2 milliót tesz ki a MÄV-nak fizetett kocsiálláspénz.) * Nem véletlen, hogy szerte a világon, a 60-as években valamennyi fejlett ipari gazdaságban megfogalmazták a szállítás korszerűsítésének igényét. Nálunk a III. ötéves terv tartalmazta ezt a célt A feladat lényegében két nagy fejezetre oszlott: a vasúti és a közúti szállítás korszerűsítésére, s a vállalatokon belüli szállítások gépesítésére, fejlesztésére. A programban szerepelt a rakodás gépesítése, a közutak korszerűsítése, a vasúti vonóerő fejlesztése: a dieselesí- tés, a villamosítás — s ennek része volt a konténerek, a „civilizált ládák” bevezetése és elterjesztése is. Rengeteg időt, munkaerőt takaríthatunk meg a konténerekkel, különösen az ún. ömlesztett és darabos áruknál. A konténerbe csak egyszer — a feladónál — kell berakodni, s csak egyszer — a címzettnél — kell kirakni. Közben 10 ezer kilométert is utazhat — vasúton, hajón, repülőn, teherautón a „láda” — s egy-egy „átszálláshoz” mindenütt elégséges egyetlen daru, egyetlen kezelővel, aki konténerek ezreit képes ily A Vízgépészeti vállalat lajosmizsei gyáregységéhez vezető út jobb oldalán frissen egyengetett sportpálya alapjai rajzolódnak ki. Társadalmi munkások várják a salakot, hogy elterítése után a bajnokságot nyert kézilabdacsapatuk itt folytathassa majd sikeres szereplését. A gyári bejárat mellett új üzlet, melynek tágas eladótere kevés áruval áll a munkások rendelkezésére. De minden kezdet nehéz... Az üzem csarnokaiban mintegy kétszázhatvanán dolgoznak. Kétszer annyian, mint az üzemkezdés évében. A gyáregység a második ötéves terv „ajándéka” volt, amely közel 20 millió forintos beruházásból épült fel. A község legjelentősebb létesítményeként munkát ad a korábban vidékre járó dolgozóknak. Népgazdasági fontossága mellett sok családban a békét, emberhez méltó életmódot is az üzem hozta vissza. Gyermekeknek pedig édesapjukat, hiszen azelőtt a vonat korábban vitte és később hozta őket, mint amikor ébren voltak. A kezdethez képest a munkások és műszakiak kollektívája — összefogva a kommunisták és párton- kívüliek lelkesedését —, nagyszerű eredményeket vallhat magáénak. A dinamikusan fejlődő szocialista Ennek a konténertechnikának a megteremtéséhez fogtunk hozzá magunk is a III. ötéves tervben. Lényegében 3 nagy vállalat: a Magyar Hajó- és Darugyár, a Győri- Vagon és Gépgyár és 4 Csepel Autó feladata lett a konténertechnikához szükséges eszközök előteremtése és elterjesztése hazánkban. A program kivitelezése lényegében egy nemzetközi együttműködési megállapodás aláírásával kezdődött. Azóta a magyar fél nemcsak a hazai piacra, hanem exportra is gyártja, a nemzetközi szabványok szerint a konténereket. A prototípus 68 végére készült el, ezt a Nemzetközi Szabvány- ügyi Szervezet (ISO) ellenőrizte, s minden tekintetben megfelelőnek találta, úgyhogy 1969-ben megkezdődhetett a tömeggyártás. A Magyar Hajó- és Darugyár azóta már önálló fejlesztési kutatásokat is folytat: különböző hűtő- és tankkonténerek kifejlesztésére, s a konténerek súlyának csökkentésére: szeipari üzemük volt már élüzem, a múlt évi munka eredményeként pedig kiváló vállalat lett. A gyáregység ez évi teljes tevékenységének értéke a célkitűzés szerint eléri a 47 millió forintot. Ebből az export a kezdetinek több mint más- félszeresére növekedett és megközelíti a 10 millió forintot. A gyáregység termelvényeinek népgazdasági jelentősége, az országos vízgazdálkodási' programhoz való alkalmazkodás miatt, tovább növekedett. A korszerű technológiával gyártott víztornyok nélkülözhetetlenek a települések és mezőgazdasági üzemek ivóvízellátásában. Jelenleg ennek a gyártmánynak a továbbfejlesztésével foglalkozik a lajosmizsei műszaki kollektíva. Gyártmányaik között második helyet foglalják el a víztisztító berendezések. Ezekből is teljesítenek külföldi megrendeléseket. Törekvéseik között központi feladat a gazdaságosság fokozása. Ennek eredményeiről is büszkén adhatnak számot a pártvezetőséget újjáválasztó taggyűlésen. Az egy személyre jutó termelési érték százötvenezer forintról kettőszáz- ötvenöt-ezerre növekedett, ami 170 százalékos fejlődés. A munkások és a műszakiak = termelési eredmé-1 retnók az acélt alumíniummal felváltani, minthogy ezen utóbbi nyersanyaggal mi inkább rendelkezünk. A folyamatos szállításhoz és rakodáshoz speciális szállító-, mozgató- és rakodóeszközök kellenek. Ezért a Hajógyár — a konténergyártással párhuzamosan — kifejlesztette a különböző rakodó-berendezések és konténerszállító hajók prototípusait is. A győri Magyar Vagon- és Gépgyár és a Csepel Autó pedig vállalta, s azóta már el is kezdte a konténerszállító nyergesvontatók és vasúti teherkocsik, valamint a konténerátrakó speciál-gépkocsik fejlesztését és gyártását. Minthogy ilyen nagy méretű program kidolgozásához kis országban csak akkor kedvezőek a feltételek, ha azt széles körű nemzetközi kooperációban tudja kivitelezni: 1968 óta folyamatosan bővíteni igyekszünk a nemzetközi együttműködést a konténertechnika gyártásában. Az idei BNV-n láthattuk is már ennek egyik eredményét: az nyeinek alapján — megtalálták számításukat, hiszen a gyáregységnek 26 millió forint bértömeg áll rendelkezésére. A munkások ez évi jövedelme egy dolgozóra átlagosan 24 200 forint. Említést érdemel, hogy a szociális körülmények, a munkásokról való gondoskodás fővárosi színvonalon biztosított az üzemben. A munkafeltételek javítása is rendszeres gondja a vezetőknek. A közelmúltban ponyvát .feszítettek a vasszerkezetekre és hatalmas méretű sátrak alatt szerelik a víztornyokat. A gyáregység kommunista vezetői kidolgozták üzemük fejlesztésére vonatkozó negyedik ötéves tervüket. Amennyiben ez elfogadást nyer, úgy újabb 18 millió forintos beruházás valósulhat meg, s ismét megkétszereződhet a foglalkoztatottak száma is. E programnak megfelelően létrehoztak egy tanműhelyt, ahol harminc tanulót tudnak képezni. Sok mindenről számot adhat még a gyáregység pártvezetősége; Például munkásőreinek és a tömegszervezetben dolgozó tagjainak eredményes munkájáról, a munkásszolidaritás megnyilvánulásairól és a bizonyára sikerrel záruló kongresszusi versenyről. Horváth Ignác NDK pavilonja előtt ott állt egy speciális konténer- szállító gépkocsi, amelynek az alvázát Győrben, a nyergesvontatót, s a konténert az NDK-ban gyártották. Készen vannak a tervek ahhoz is, hogy belépjünk a nagy nemzetközi konténer- szállító vonalakba. így a közeljövőben csatlakozzunk a Rostock-Drezda, illetve a Hamburg-Bréma konténerszállító vonalak hoz. Ez a magyar áruk tengeri kikötőkbe juttatását* illetve a tengerentúlról hozzánk érkező import küldemények szállítási költségét, a szállítás idejét lényegesen csökenthetné. Az utóbbi két évben bebizonyosodott, hogy a fentebb " említett 3 gyárunk együttesen képes mindazokat az eszközöket előteremteni, amelyek egy-egy folyamatos konténerszállítási lánc kiépítéséhez szükségesek. A szakemberek véleménye szerint a magyar közúti és vasúti szállítmányok 9 a folyami és tengeri szállítások 12 százalékát lehetne konténertecniká- val továbbítani, ha ehhez a megfelelő szállítási lánc kiépülne. Nos, ehhez teremtettük meg a III. ötéves tervben — terveiknek megfelelően — a szellemi és műszaki bázist. Ide tartozik még az is, hogy a csepeli Szabadkikötőben már épül a Budapest Konténer Terminal, a speciális konténer kikötő, ahol a legkorszerűbb módszerekkel és eszközökkel folyik majd a konténerek kezelése, ki- és berakodása hajóba, vagonba illetve fel- és lerakása a speciális teherautókra. Itt futnak majd össze a közúti, vasúti és vízi konténerszállító vonalaink. Ez lesz az első konténerszállítási csomópontunk. A terv teljes valóraváltása már a IV. ötéves terv feladata lesz. BÁRKI megfigyelhette, hogy az úgynevezett szociális kérdésekben — legyen az öregekről való gondoskodás, bölcsődei hely, foglalkoztatottság, ellátás, szolgáltatás, vagy családvédelem —, a közéletben tevékenykedő nők finomabb érzékenységgel, nyugodtan mondhatjuk, több érzelmi töltéssel hallatják szavukat, mint a férfiak többsége. (Ez jól is van így, csupán az a baj, hogy a nők számarányánál — a vezetésben, közéleti funkciókban — még az egyenjogúság érvényesülését alátámasztani hivatott statisztikák sem olyan hizelgőek. , Magyarán: mennyiségi vonatkozásban sincs még minden rendben akörül, hogy a nők — társadalmi szerepüknek, súlyuknak megfelelően — számbelileg is kellő arányban lennének ott a tsz-ek, szervek, intézmények vezetésében. (Tisztelet a kivételnek.) Hirtelen az a példa jut eszembe, amelyet Pan- kovits József né elvtársnő említett azon a megyei népfrontbizottsági ülésen, amelyen a nőbizottságok alakulásáról tárgyaltak. Szólt arról, hogy — jóllehet a pedagógusok zöme nő, az irányító posztokon nem találjuk őket ilyen arányt közelítően. Egyik tanintézetünkben például kizárólag nőket oktatnak, nevelnek hivatásukra. Ezzel szemben az igazgató, a helyettese, s a tanszékvezető — valamennyi — férfi. Senki nem vitatja, hogy képzettségük, rátermettségük, vezetőkészségük révén százszázalékosan megérdemlik beosztásukat. De azért mégis, nem lehetne nő is valamelyik funkcióban? — Meg azután: az ipari termelésben 40 százalékos a nődolgozók aránya. De — mint ahogy Gyóni Lajos elvtárs kifejezte azon az említett népfronttanácskozáson, sokat kell még beszélnünk a nőkérdésnek arról az oldaláról, amely vezetésben való képviseletükre vonatkozik — üzemben, tsz-ben éppúgy, mint mondjuk a tanácsoknál. HATALMAS lépést jelent előre a Központi Bizottság idevágó legújabb határozata, amely a cselekvés sok-sok lehetőségének kiaknázására serkent és kötelez bennünket, formálja, gazdagítja szemléletünket a nőkérdésben. A „mennyiséggel” kapcsolatban a nem minden vonalon kedvező statisztikára is utaltunk. Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem volna helyes a mosolygó statisztika kedvéért csak számszerűségre törekedni a nők közéleti mozgósításában. A bürokrácia ezen a téren is tartalmat- lanságokra, kirakateredményekre vezetne. A nők közéleti tevékenységénél iá a minőség, azaz a rátér-; mettség, emberi adottságok, a készségek döntsenek.' Az sem hanyagolható álláspont, hogy a női egyenjogúság érvényesülése nem kizárólag a férfiakon áll vagy bukik. Viszont ez sem jelszavakban, határozatok kitételeinek ismételgetésében valósítható meg, hanem a gyakorlatban. Aminek a kibontakoztatásához megint csak nélkülözhetetlen a „terep”, a közéleti munka, mert hisz másképp hogyan lehetne bizonyítani az alkalmasságot Teret kell tehát engedni, azaz bevonni mind több nőt a közéleti tevékenységbe. ÖRÖM FIGYELNI, m£ lyen aktívak, harcosak, akik már régebbtől fogva „feltalálják magukat”. Ha csak egy területről vesz- szük a példát: a megyei képviselőcsoport ülésein sem aktivitásban, sem szókimondásban nem lehet panasz országgyűlési képviselőnőinkre. Iván Istvánná elvtársnő, a csoport vezetője, amellett, hogy okos határozottsággal, széles látókörrel, a kérdések árnyalataira is éberen irányítja a rendszeres tanácskozásokat, tiszteletet parancsoló nyugalmával —■ miért restellenénk kimondani — női lényével is biztosítéka annak, hogy a kiindulásunkkor felhozott szociális kérdésekről mindig és kertelés nélkül, „férfias” tárgyilagossággal essék szó. így beszélt Fekete Pálné ismét és újra a lakáskérdéssel, kereskedelmi ellátással, öreggondozással kapcsolatos közvéleményről. így hívta fel a figyelmet a legutóbbi csoportülésen Kállai Árpádné — a megyei tanács 1969. évi költségvetési és fejlesztési gazdálkodásról volt szó — egy igen megszívlelendő körülményeire az óvodai, bölcsődei helyek dolgában. A többi képviselővel egyetértőén kevesellte ezek számát, a növekedést és rámutatott: most jár le a harmadik esztendő azoknál az asszonyoknál, akik első ízben vették! igénybe az anyasági, gyermekgondozási segélyt. Nem kicsi a számuk a megyében sem. Jönnének újból dolgozni, de mi legyen a gyermekkel? Más vonatkozás: üzemük, a baromfi- feldolgozó vállalat százával hívja, várja a munkása nőket — bővülő munkahelyek, növekvő termelési exportvolumen —, de ha nincs elég hely a bölcsődékben, mit tud tenni az anya, ha dolgozni szeretne? Javasolta Kállai Árpádné: más költségvetési ágazatból csoportosítsanak át összegeket a kulturális ágazatba, hogy a nők helyzetével, .foglalkoztatásával nagyon jelentősen összefüggő óvoda- és bölcsődehelyzeten gyorsabban javíthasson a tanács... E LEGUTÓBBI mondat pedig eszünkbe juttatta Fehér Sándornak, a Kecskeméti Városi Tanács V. B. elnökhelyettesének szavait. Ugyancsak népfrontbizottsági ülésen húzta alá, hogy a problémát a tanácsok egymagukban nem képesek megoldani; az üzemek anyagi segítségére feltétlenül szükség van; s ők nem kevésbé közvetlenül érdekeltek az óvoda-bölcsődei helyzet javulásában. Tóth István G. F. ___l_________________ K ECSKEMÉTI UNIVER SZÖVETKEZET ÉRTESÍTI A BÁRÁNYGYAPJŰVAL RENDELKEZŐ TERMELŐKET, HOGY gyapjúátvétel AUGUSZTUS 11-ÉN ÉS 25-ÉN LESZ Átvétel Kecskemét, Mindszenti út 3. szám alatti telepen, a Habselyemgyár mellett, 7 órától 14 óráig. 461 Van miről sz adni
