Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-21 / 169. szám

1970. július 21, kedd 3. oldal Vasárnap délután Matkópusztán Élvezettel és egy kis meg- I már országos hírű fafara- hatódottsággal hallgattuk gónak titkos álma egy nép­vasárnap az alkalmi zené­szeket a városföldi Petőfi Termelőszövetkezet köz­pontjában — Matkópusz­tán. A régi padkaporos bálák hangulatát idézték az ősi hangszerek, az apáról fiú­ra szálló pusztai dalok, be­tyárnóták. Szántó Sándor, Körmen­di György és Kovács Ist­ván citerán, Gáspár La­jos a maga készítette tam- burán, Illés József köcsög­bőgőn, Szeleczki Mihály hegedűn szólaltatta meg a régi dallamokat. Az ősi hangszereket meg­őrizték és mondhatnánk, ezek a zeneszerszámok re­neszánszukat élik, hiszen ma már szinte művészi ki­vitelben készülnek a cite- rák, ha nem is itt, Mat­kópusztán, hanem Szeged környékén. Pólyák Ferenc, az im­rajzi múzeum létrehozása, amelyben jelentős helyet kapnának az ősi magyar hangszerek. Amióta megépült a ter­melőszövetkezet központja, könnyebben össze tudnak jönni a népzenei hagyomá­nyok őrzői és bizony gyak­ran felcsendülnek a dalok, főként vasárnaponként a pásztorok kedvenc hang­szerén, a furulyán isi Az elmúlt vasárnap azért is nevezetes volt, mert a kecskeméti városi tanács művelődési osztályának szervezésében a termelő- szövetkezet kultúrtermében népzenei műsort rendeztek. Béres János, a rádió mun­katársa, kitűnő furulya­művész már napokkal előbb megkezdte a pusztai népdalok gyűjtését egy ké­sőbbi műsor számára. Be­számolt a magyar dalok sikereiről, ausztráliai és Apró Antal Moszkvában Hétfőn reggel a Ferihe­gyi repülőtérről elutazott Moszkvába, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csa Végrehajtó Bizottságá­nak 48. ülésére Apró Antal, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese. Búcsúztatásánál jelen volt dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Gyenes András külügyminiszter­helyettes, valamint F. J. Tyitov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete. (MTI) új-zélandi vendégszereplé­séről. Budai Sándor, a népmű­vészet mestere, aki kül­földön is öregbíti már évek óta a magyar népi muzsika jó hírét, tiszán­túli népdalokkal szórakoz­tatta a közönséget. Kákonyi Ibolya, szakmári kislány, akit a Röpülj páva vetél­kedőből ismert már a kö­zönség, szintén sikert ara­tott. A terem zsúfolásig meg­telt, több mint négyszázan szorongtak, ami ékes bizo­nyítéka a népdalok szere- tetének, a hagyománytisz­teletnek. A lelkes hangu­latban a közönség is fel­lépett. Szilágyi Zoltán fu­rulyán megszólaltatta a balkáni népek dalait is, ké­sőbb a hallgatóság együtt énekelt a művészekkel. Élménydús vasárnap dél­után volt Matkópusztán. K. S. Aczél György Prágában Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára és Garamvölgyi Jó­zsef, a KB osztályvezető­helyettese a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Prágába utazott. Emberi célokért Elektromos hálóval a Dunán Dekázzák a halakat — A Tiszán harcsából, a Dunán angolnából jó a fogás A tavaszi ár után kedve­ző a halj árás, s ezt kihasz­nálva éjjel-nappal a vízen vannak a halászok. Eddig több mint 1(H vagonnyi ha­lat húztak partra, s továb­bítottak a fogyasztókhoz. A Tiszán harcsából, a Dunán pedig angolnából példátlan a zsákmány. A bajai halá­szok az ízletes húsú „ki- gyóhalból” 1200 kilogram­mot fogtak eddig. A ma­gas vízállás miatt inkább a kisebb hálókkal dolgoz­nak, s a varsákkal „csap- dázzák” a halakat. Kísér­letképpen az idén először elektromos hálót is hasz­nálnak a dunai halászok. Az enyhe áramütés csak addig tart, amíg a partra húzzák a halakat. A tógazdaságokban is szépen fejlődik a halállo­mány. A megye 16 halte­nyésztő termelőszövetkezeti gazdaságában több mint ezer hold vízterületet hasz­nosítanak haltenyésztéssel. Négyszáz holdnyi halastó rekonstrukciója pedig most van folyamatban, s a jövő évben kerül halasításra. A tavak és az élővizek, vala­mint a holtágak halállo­mányának gyarapításáról tervszerűen gondoskodnak a halászok. Az idén tavasz- szal is 20,5 vagonnyi iva­dékot, kétnyaras halat, il­letve tenyészpontyot en­gedtek szét a vizeken. A bajai ÜJ Élet Halászati Termelőszövetkezet szinte példátlan mennyiségű ra­gadozó halat, 2,6 millió csukát helyezett ki a holt­ágakba. Ezenkívül a tavak­ba, csatornákba egy va­gonnyi növényevő halat telepítettek. A tógazdaságokból az őszi lehalászásokkor kerül nagyobb mennyiségű áru­hal a piacra. A tervek sze­rint az idén is mintegy 60 vagonnyi nemeshalat érté­kesítenek. A tavakban a halak életét rendszeresen ellenőrzik. A tavasszal szét­engedett kishalak súlygya­rapodását rendszeresen fel­jegyzik. Vietnami diákok Szabolcsiban Az árvíztől megrongált Szabolcs megyei házak új­jáépítésének és helyreállí­tásának támogatására, a munkálatok meggyorsításá­ra a hazánkban tanuló 209 vietnami egyetemista és főiskolás hétfőn a jánk- majtisi KISZ-építőtáborba utazott. A Nyugati pálya­udvaron Rakusz Lajos, a KISZ KB egyetemi és fő­iskolai osztályának helyet­tes vezetője és Nguyen Van Cong, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság buda­pesti nagykövetségének el­ső titkára búcsúztatta a társadalmi munkára utazó vietnami fiatalokat. Jelen volt az ünnepségen dr. Ros­tás István, a Magyar Vö­röskereszt főtitkára is. A vietnami, főiskolások két hétig segítik a károsultak otthonainak helyreállítását, felépítését. bamérések szerint szépen fejlődnek a halak, helyen­ként tizenöt, húszszorosára nőtt súlyuk. A harkakötö- nyi tóban a tavasszal ki­helyezett egydekás pontyok már átlagosan 20 deká­nyiak. /"htéves terveink vonulatában most ^ olyan időszakhoz érkeztünk el, amikor minden eddiginél jobban a mi­nőségi követelmények játsszák a fősze­repet. Az irányítási rendszer reformja kiállta a próbát, s az átmeneti tényezők, nehézségek szűnőben vannak. Az íróasz­taloknál, tudományos műhelyekben meg­alkotott gazdasági szabályozók a gyakor­lat során nagyrészt bebizonyították al­kalmasságukat, vagy ha nem, sor került a módosításukra. Kiderült, hogy a piac szabályozó szerepe — mint az irányítás egyik eszköze — a szocializmus viszonyai között jól szolgálhatja a tervcélok meg­valósulását. Sőt a népgazdasági tervek végre kiteljesednek, hiszen azzal foglal­kozhatnak, amire hivatottak. A részletes előírások helyett a legfőbb mutatókat, arányokat és koncepciókat foglalják ma­gukban — a szocializmus alaptörvényeit figyelembe véve. Jl'zt érezzük most át, amikor olvasgat- juk, tanulmányozzuk az MSZMP Központi Bizottságának határozatát a IV. ötéves terv irányelveiről. Viszony­lag kevés a számadat ebben a határozat­ban. Az elmúlt időszak gazdasági fejlődé­sének fő vonásait is csak tőmondatokban rögzíti. Ez azonban világosan mutatja, hogy a III. ötéves tervünk alap­vető céljait — minden objektív nehéz­ség ellenére is — teljesíteni fogjuk. Je­lentősen megszilárdult a népgazdaság. Olyan időszakban, amikor a világban végbemenő gazdasági és egyéb változá­sok, a háborús feszültségek nem kis mértékben veszélyeztetik az országok békés építőmunkáját, mi elmondhatjuk, hogy sikeresen haladunk előre a meg­kezdett utunkon. Ennek alapja nyilván­valóan az a politikai és gazdasági „hát­tér” volt, amely szocialista társadalmi rendszerünkből, s e népek nagy csa­ládjához való tartozásunkból fakad. En­nek köszönhető, hogy áruinknak mindig volt piaca, s termelésünkhöz egyszer sem hiányzott a szükséges energia és nyersanyag. Gazdaságunk bátran épít­hetett a Szovjetunió segítségére, s épít­het a jövőben is a távlati célok megha­tározásánál. A szocialista integráció adta lehetőségek — nagy szériák gazdaságos­sága az iparban, műszaki, technikai együttműködések, közös vállalkozások — mindez természetesnek tűnik számunkra. De amikor tervekről, irányelvekről esik szó, nem árt ismét tudatosabbá tenni mindezt önmagunkban és a közvéle­ményben. A határozat jellegéből következik: valóban csak irányelveket szab a tervcélok kidolgozásához, s nem mélyed el a részletekben. Ennek ellenére nem általános „szentenciák”, kinyilatkoztatá­sok gyűjteménye. Napjaink legégetőbb gondjainak megoldására keresve választ tudományos megalapozottsággal jelöli ki a fejlődés fő irányát. Ami az első olvasásra is szembetűnik, az irányelvek emberközpontúsága, amely minden elhatározást egy mederben tart, egy cél felé visz. Ezért van szükség a termelékenység fokozására, a beruházási javak célszerűbb, hatékonyabb felhasz­nálására, a gazdaság intenzív fejleszté­sére. 'p'z csendül ki abból az elgondolás­ból is amely — mintegy válaszol­va megyénk egyik országgyűlési képvise­lőjének parlamenti felszólalására — több vonatkozásában is kimondja: a megyék és egyes területek népességének jövedelemi viszonyait a foglalkozási struktúra sze­rint kell fejleszteni, az általános életkö­rülményeket közelíteni kell egymáshoz. Leszögezi azt is, hogy a szociálpolitikai intézkedések fő célja a családi jövede­lemkülönbségek mérséklése. Ami nem zárja ki, sőt feltételezi, hogy a keresetek jobban igazodjanak a- végzett munkához, a termelékenység és a hatékonyság nö­vekedéséhez. Míg az egyik oldalon a meglevő in­dokolatlan különbségek kiegyenlítődése irányába mutat a terv, s ezt több vonat­kozásban is alátámasztja, a másik olda­lon ismételten aláhúzza, hogy a fejlesz­tésnél mindenütt a hatékonyságra való törekvés a meghatározó. Ezt követi a terv, amikor a területfejlesztési poli­tikában a szakosodást, munkamegosztást, a természeti adottságoknak megfelelő fejlesztési célokat támogatja. Bizonyára mindenkiben örömet kelt az elhatározás, hogy a következő ötéves terv során 400 ezer lakás felépítésével kell javítani a lakáshelyzeten. Jelentős fejlődést kell elérni a közműellátásban és még számos kommunális területen, s ugyanúgy a népművelés, a kultúra, az oktatás, a tömegsport területén is. So­rolhatnánk a közérdeklődésre számot tartó, a lakosság életszínvonalát, élet- körülményeit közvetlenül is érintő el­határozásokat. Jsmét olyan dokumentum látott te­hát napvilágot, amely nemcsak a mának szól. Segíti a helyi tervek meg­fontoltabb, célszerű kialakítását, a helyes szemlélet __érvényesítését. A határozat anyagi erővé válik ha megismerik az emberek, s méginkább tudják, milyen feladatok érdekében munkálkodnak a jövőben. A tervek összhangban vannak a lakosság vágyaival, reményeivel. Ügy is mondhatnánk, emberi célokért szöul­iunk síkra, melyekért érdemes teljes erővel, legjobb tudásunk szerint dol­gozni és küzdeni. T. P. A magyar felsőoktatás helye a világban A felsőoktatás fejlődésé­nek néhány alapvető kér­déséről tájékoztatták a Művelődésügyi Miniszté­riumban az MTI munka­társát. Elmondták, hogy az utóbbi években rendkí­vül gyorsan fejlődött az egyetemi, főiskolai tanu­lók, illetve hallgatók szá­ma. Míg 1937—38-ban 16 felsőoktatási intézményben 36 karon 11 700 hallgató tanult, húsz évvel később; 1958—59-ben már 30 volt a felsőfokú tanintézetek, 49 a karok és 34 000 a hall­gatók száma.; ezen belül a nappali tagozatokon 23 és fél ezren tanultak, ma — pedig 87 felsőoktatási in­tézmény működik, 110 kar­ral, 80 000 hallgatóval — köztük 53 000 nappali ta­gozatos tanulóval. Jelen­leg a műszaki képzés ará­nya az egészen belül negy­ven százalék, az agrár-, a közgazdász- és orvoskép­zés tíz-tíz százalék, a pe­dagógusképzés pedig mint­egy 25 százalék. Megnövekedett a külföl­dön tanuló ösztöndíjasaink száma is: 1958—59-ben még csak 263 egyi.eimis­tánk tanulhatott határain­kon kívül, ez a szám a be­fejeződött tanévben már 1512 volt. Ugyanakkor hét­szeresére nőtt a nálunk ta­nuló külföldi diákok szá­ma. A magyar félsőoktatás igen gyors ütemű fejlődése ugyanakkor nem haladta túl a fejlettebb ipari or­szágok és a környező szo­cialista országok fejlődési ütemét: velük körülbelül azonos szinten mozog. Így ma felsőoktatásunk a fej­lettebb ipari országok kö­zött a középszint felett he­lyezkedik el- (MTI) Jelentés a filmfesztiválról Ludvik Svoboda cseh­szlovák köztársasági elnök nyári szabadságát megsza­kítva vasárnap rövid láto­gatást tett Karlovy Vary- ban, a XVII. nemzetközi filmfesztivál színhelyén. Megismerkedett a fesztivál­bizottság tagjaival, majd baráti beszélgetést folyta­tott a szocialista országok filmművészetének képvise­lőivel. A köztársasági elnök ko­ra délután részt vett a ver­senyen kívül vetített Nagy­követnő című szovjet film díszbemutatóján. Késő délután került sor Magyar építésügyi küldöttség Lengyelországban VARSÖ (MTI) Bondor József építésügyi és városfejlesztési minisz­ter vezetésével magyar építőipari küldöttség érke­zett Varsóba, Andrzej Gi- ersz lengyel építés- és épí­tőanyagipari miniszter meghívására. A küldöttség megismer­kedik a lengyel lakásépít­kezések eredményeivel, ta­pasztalataival, s látogatást tesz építő- és építőanyag­ipari vállalatoknál; a kilencedik versenyfilm, az Áldás című indiai alko­tás vetítésére. Este az NDK versenyfilmjét mutatták be Útban Leninhez címmel. Az idén két fődíjat osz­tanak ki Karlovy Vary ban: egyikkel a legjobb filmet, a másikkal a legjobb szí­nészi alakítást jutalmaz­zák. A fesztivál versenyfilm­jei közül egyébként eddig a lengyel és a magyar al­kotás keltette a legna­gyobb visszhangot. A la­pok egyöntetűen a lengyel „Szondát” tartják az első négy nap legjelentősebb élményének. Versenyfilmünk az „Íté­let” már korántsem része­sült ilyen hízelgő fogadta­tásban. Csak a Lidova De- mokracie írta, hogy Kosa Ferenc rendező igazolta vele tehetségét. A többi lap kritikusa el­marasztalta a filmet, töb­bet vártak a náluk is jól ismert „Tízezer nap” alko­tójától. (MTI>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom