Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

6. OLDAL A IV. ÖTÉVES TERV IRÁNYELVEI zottabban meg kell osztani a vállalatok, a szövetkeze­tek, a helyi tanácsok és az állam között. Q A IV. ötéves terv- időszak alapvető élet- színvonal-politkai célja a növekvő munkateljesítmé­nyekkel, a gazdasági lehe­tőségekkel összhangban a dolgozók jövedelmének emelése, a szociális, egész­ségügyi ellátás javítása, valamint kedvezőbb felté­telek teremtése a művelő­déshez, a szakképzéshez, a pihenéshez és az egyéni képességek kibontakoztatá­sához. a. A dolgozók keresetének növelése az eddigieknél kö­vetkezetesebben kapcsolód­jon a végzett munka ered­ményéhez, a termelékeny­ség és a hatékonyság nö­vekedéséhez. A munkások és az alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 16 •—18 százalékkal növeked­jen. A kialakult bérarány­talanságok csökkentése cél­jából egyes szakmákban, foglalkozási ágakban rész­leges központi béremelésre van szükség. A keresetek növelésében jobban kell ér­vényesíteni a teljesítmé­nyek szerinti differenciá­lást. A munkások és alkalma­zottak, valamint a pa­rasztság egy főre jutó, a pénzbeni társadalmi jut­tatásokat is magába fogla­ló reáljövedelmének növe­kedési üteme legyen azo­nos, öt év alatt mintegy 25—27 százalék. A terme­lőszövetkezetek közötti jö­vedelem-differenciálódást — az adó- és pénzügyi rendszer útján — mérsé­kelni kell. b. A szociálpolitikai in­tézkedések fő célja a csa­ládi jövedelemkülönbségek mérséklése a családi pót­lék és a nyugdíjak emelé­se útján. Időszerű, hogy a munkaképtelen öregek és a gyermekek eltartásából az állam a népgazdaság te­herbíró képességének nö­vekedésével fokozatosan többet vállaljon magára. Ez a családi pótlék és a nyugdíjrendszer fejlesztését is igényli. Az egészségügyi ellátás fejlesztésében az előtérben álló feladat mindenekelőtt — a területi és speciális feladatokat ellátó nagy in­tézmények korszerűsítésé­vel és fejlesztésével — a fekvőbeteg-ellátás feltéte­leinek további javítása. Csökkenteni kell az ellá­tás területi aránytalansá­gait. C. Az áruellátás a lakos­ság minden rétege számára fejlődjön. A kiskereskedel­mi forgalom 38—40 száza­lékkal növekedjen. Javíta­ni kell a lakosság áruellá­tását főleg tartós fogyasz­tási javakból, húsból, kor­szerű ruházati cikkekből, építőanyagokból. A lakos­ság szolgáltatási igényei­nek jobb kielégítésére el­sősorban a textiltisztítás, a lakáskarbantartás, vala­mint az elektromos és hír­adástechnikai háztartási gépekkel kapcsolatos szol­gáltatások kapacitásai bő­vüljenek. d- 400 000 lakás felépíté­sével meg kell gyorsítani a lakáshelyzet javítását. Fő feladat a városi lakos­ság, elsősorban a munká­sok lakáshelyzetének javí­tása, ezért állami erőfor­rásokból mintegy 180—200 ezer lakás épüljön meg. A program megvalósítása szükségessé teszi a vállala­tok és a lakosság anyagi eszközeinek nagyobb mér­tékű bevonását. Jelentős fejlődést kell el­érni a lakosság közműellá­tottságában. Ennek érdeké­ben az új építés mellett gyorsítani kell az elavult hálózat rekonstrukcióját is. Fontos feladat a községek egészséges ivóvízellátásá­nak fejlesztése. A -lakosság tüzelőfelhasználásában je­lentősen növelni kell a gázfogyasztás arányát. A társadalmi-gazda- ■ségi fejlődés, a tech­nikai és tudományos hala­dás fontos feltétele a né­pesség általános művelt­ségének és a szakmai is­meretek színvonalának nö­velése. Az oktatás fejlesz­tésében ezért az eddigiek­nél jobban előtérbe kell állítani az általános isko­lai képzés színvonalának emelését, az iskolák közöt­ti színvonalkülönbség csök­kentését. A középfokú ok­tatásban mérsékelni kell a gimnáziumok és emelni a szakközépiskolák arányát. A tehetséges munkás és paraszt fiatalok továbbta­nulásának elősegítése ér­dekében tovább kell növel, ni a diákotthoni férőhe­lyek számát. A felsőfokú oktatásban a képzést to­vább kell közelíteni a gya­korlati követelményekhez. A tudomány és technika eredményeinek gyors al­kalmazása,’ valamint a tár­sadalmi átrétegződés szük­ségessé teszi az általános és szervezett továbbképzés és átképzés rendszerének fejlődését. A gazdaság intenzív fej­lesztése érdekében megkü­lönböztetett figyelmet kell fordítani a szakmunkás- képzés korszerűsítésére, az ipari és mezőgazdasági dolgozók szakmai ismere­teinek bővítésére és a kor­szerű technika alkalmazá­sához nélkülözhetetlen szakmai kultúra megterem­tésére és elterjesztésére. A vidéki művelődési köz­pontok fokozatos kiépíté­sével bővíteni kell a nép­művelési, művészeti intéz­mények és a közkönyvtá­rak hálózatát. Emellett a meglevő intézmények mű­ködési feltételeit is javíta­ni kell. A tervidőszakban az ifjúsági mozgalom in­tézményeinek hálózatát bővíteni és korszerűsíteni kell. A sportintézmények fejlesztését szolgáló eszkö­zökből elsősorban az okta­tási intézményekkel együtt megvalósuló testnevelési létesítmények valamint a tömegsportintézmények számát kell növelni és jobb működésének feltételeit biztosítani. A műszaki-technikai ha­ladás gyorsítása érdekében a tudományos kutatási munkák finanszírozására fordított összeget a nemze­ti jövedelem növekedési üteménél gyorsabban, az előző tervidőszakhoz képest mintegy 60 százalékkal kell növelni. A kutatási kapa­citások hatékonyabb hasz­nosítása érdekében a ku­tató és fejlesztő tevékeny­séget távlati célkitűzése­inkkel összhangban kon­centrálni kell, különösen a számítástechnikai, kémiai és biológiai kutatásokra, valamint a tudományos és technikai haladással össze­függő társadalmi problé­mák vizsgálatára. Növelni és korszerűsíteni kell a kutatási intézmé­nyek műszerezettségét és felszereltségét. Jelentősen csökkenteni kell a kutatá­si eredmények gyakorlati bevezetésének időtartamát, közvetlenebb kapcsolatot teremtve a kutatás és a termelés között. Az átla­gosnál gyorsabban kell fejleszteni az üzemi és egyetemi kutatómunka fel­tételeit. A tudományos munkában az eddigieknél jobban kell hasznosítani a nemzetközi munkamegosz­tásból adódó lehetőségeket. Területfejlesztési ■ politikánk a jövő­ben kettős feladat megol­dását követeli: — biztosítani kell a nép­gazdaság és az egyes terü­letek erőforrásainak haté­kony hasznosítását, a te­lepüléshálózat korszerűbbé és racionálisabbá tételét; — a területek foglalkoz­tatottsági és termelékeny­ségi, valamint a települé­sek ellátottsági színvona­lának további közelítésével el kell érni az egyes te­rületek népességének anyagi és kultúrális szín­vonalában meglevő kü­lönbségek fokozatos mér­séklését. Termelő üzemek általá­ban ott települjenek, ahol működésük feltételei a leg­gazdaságosabban biztosít­hatók. Budapest és kör­nyékének iparát a foglal­koztatott munkaerő bőví­tése nélkül intenzívebben kell fejleszteni és intézke­déseket kell tenni az or­szág szellemi élete túlzott budapesti koncentrálódá­sának mérséklésére. Az Alföld a kőolaj, a gázipar és a vegyipar fej­lesztése révén az ország iparilag leggyorsabban fej­lődő területe. Észak-Ma- gyarország ipari szerkeze­tében kedvezőbb arányo­kat eredményez a szénbá­nyászat rekonstrukciója és a vegyipar gyors ütemű fej­lesztése. Észak-Dunántúl fejlődését a meglevő ipari bázisokhoz kapcsolódó fej­lesztési programok — alu­míniumipar, járműgyártás — határozzák meg. Dél- Dunántúlon erőteljesen fej­lődnek az építőanyagipar, gépgyártás és a könnyű­ipar egyes ágai. A mezőgazdasági terüle­teken elsősorban a mező- gazdasági termelés színvo­nalának emelésével és a kiegészítő tevékenység bővítésével kell biztosítani a lakosság jövedelemszint­jének emelését. A kedvezőtlen természe­ti adottságú és a fejlődés­ben elmaradt területeken a termelés fejlesztését a központi területfejlesztési A IV. ÖTÉVES TERV IRÁNYELVEI 3. OLDAL bontakoztatásának kell te­ret engedni; — az anyagi javak fo­gyasztásának magas — a mainál célszerűbb és vá­lasztékosabb színvonalát, és a mai értelemben vett la­kásprobléma megszünteté­sét kell elérni; — a mainál teljesebb kö­rű kulturális ellátást és fejlettebb szociális, egész­ségügyi gondoskodást kell kiépíteni. A következő másfél • évtized központi kér­dése számunkra a tudomá­nyos-technikai fejlődés vív­mányainak jobb hasznosí­tása lesz, mert ez a feltéte­le annak, hogy meggyor­suljon a termelőerők fejlő­dése, mind újabb és újabb termékek és vállalatok ér­jék el a világ legjobb szín­vonalát és ezúton népgaz­daságunk általános színvo­nala közel kerüljön a gaz­daságilag fejlett országoké­hoz. Mindezek érdekében: — növelni kell a dolgo­zók készségét a korszerű technika, valamint a haté­kony szervezési-vezetési módszerek elsajátítására és alkalmazására. Ennek fel­tételeként az oktatás szín­vonalát emelni, a tovább­képzés rendszerét fejleszte­ni és a vezetés korszerű technikával való ellátottsá­gát javítani kell; — ezzel összhangban, a központi bizottság irányel­veit hatékonyabban érvé­nyesítve, olyan káderpoli­tikát kell folytatni, amely a szocializmusért felelőssé­get érző tehetséges szak­embereket a gazdasági irá­nyítás különböző vezetői posztjaira juttatja; — a nemzeti jövedelem­ből tudományos kutatásra és technikai fejlesztésre fordított erőforrásokat nö­velni kell, a távlati fejlesz­tési céljainknak megfelelő kutatásokra koncentrálva felhasználásukat. A hazai és nemzetközi kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazását meg kell gyor­sítani ; — a termelést és a szol­gáltatást egyre inkább olyan struktúrában kell fejleszteni, hogy hazai adottságainkat a nemzetkö­zi együttműködés kereté­ben jól hasznosíthassuk, ki­jelölve a strukturális fej­lődés döntő előfeltételeit képező távlati fejlesztési célokat és megoldásra váró műszaki feladatokat. 3 Távlati orientációnk ■ a KGST-országokkal való szocialista gazdasági integráció megteremtése. Továbbra is intenzíven részt kell venni a gazdasá­gi integráció programjának kidolgozására irányuló munkálatokban. Az integ­ráció kifejlődését elő kell mozdítani az együttműkö­dés elmélyítésének vala­mennyi lehetséges formá­jában, a tervegyeztetés fej­lesztésével. a közös érde­keket szolgáló fejlesztések együttes megvalósításával, a termelési kooperáció bő­vítésével, a kereskedelmi módszerek, a valuta és a hi­tel funkcióinak korszerűsí­tésével. Az integrációs le­hetőségek révén képesekké kell válnunk a magas szin­tű technika kifejlesztésére, hatékony alkalmazására és a nemzetközi versenyben való helytállásra. Adottságainkkal ossz- | ■ hangban szélesíteni kell kapcsolatainkat vala­mennyi európai országgal, ! amellyel ez lehetséges, to­vábbá a világ más részei­vel. Bővíteni kell a fejlődő országokkal, továbbá fejlett tőkés országokkal való ter­melési-tudományos, techni­kai együttműködésünket, a kölcsönös előnyök és a po­litikai szuverenitás alapján. C Társadalmunk fejlő- dését továbbra is oly­módon kell irányítani, hogy az ország területeinek gaz­dasági fejlettsége a specia­lizálódás és a munkameg­osztás elvét követve, foko­zatosan kiegyenlítődjön. Ennek megfelelően: — a nagyipari jellegű központokat ott kell kiala­kítani, ahol a telepítés a legnagyobb gazdasági haté­konyságot eredményezi; — a mezőgazdasági terü­leteken és megyékben a gazdasági struktúrát agrár­centrikus jelleggel kell fej­leszteni; — mindenütt lehetőséget i kell teremteni a helyi adott­ságokat hasznosító kis- és középüzemek gazdaságos működésére, beleértve a nagyiparral való termelési kooperációt; — a megyék és egyes te­rületek népességének jőve- j delmi viszonyait a foglal­kozási struktúra szerint kell fejleszteni, az általá­nos életkörülményeket kö­zelíteni kell egymáshoz. A IV. ötéves tervtörvényt a fenti elvekkel összhang­ban kell elkészíteni és az országgyűlés elé terjeszte­ni. Irányelvek a IV. ötéves tervtörvény elkészítéséhez és megvalósításához A IV. ötéves terv politi­kai céljául a Központi Bi­zottság a szocialista társa-, dalom építésének előbbre- vitelét jelöli meg, s ennek megfelelően: a szocializmus anyagi-technikai bázisának továbbépítését; a szocialis­ta tervgazdálkodás fejlesz­tését, a gazdasági reform elveinek következetes al­kalmazásával; a munkások, parasztok és értelmiségi dolgozók életszínvonalának további emelését; az ország védelmi képességének biz­tosítását. A Központi Bizottság a politikai célokból kiindulva szükségesnek tartja, hogy a IV. ötéves terv összponto­sítsa népünk erőfeszítését: — a munka termelékeny­ségének gyorsabb növelésé­re; — az ipari termelés kor­szerűsítésére és nemzetkö­zi versenyképességének ja­vítására; — a lakásépítés jelentős fokozására, különösen a vá­rosokban; — a hústermelés fellen­dítésére, az ellátás és az export egyidejű fejleszté­sére. A Központi Bizottság e célokkal összhangban hatá­rozza meg a gazdaság fej­lesztésének irányára, üte­mére és fő arányaira vo­natkozó tervcélokat, me­lyek meghatározzák az or­szággyűlés elé terjesztendő végleges tervjavaslat gaz­daságpolitikai jellegét. | Az 1971—1975. évi ■■ időszakban a nemzeti jövedelem 30—32 százalé­kos növekedését kell előirá­nyozni. Az arányos és ki­egyensúlyozott gazdasági fejlődés érdekében töreked­ni kell a növekedés egyen­letességére. A nemzeti jövedelem növekedését alapvetően a gazdasági hatékonyság ja­vításával kell megalapozni. A jövőben is összehangolva kell fejleszteni az ipart és a mezőgazdaságot. Az ipar hatékonyságának javítá­sával el kell érni, hogy a nemzeti jövedelemhez va­ló hozzájárulása — a ter­melés 32—34 százalékos mennyiségi növekedésénél gyorsabban — kb. 40—42' százalékkal emelkedjen. A termelés növekedésének 75 —80 százalékát a munka termelékenységének emelé­sével kell elérni A mező- gazdasági termelést az elő­ző öt évhez képest 15—16 százalékkal, a nemzeti jö­vedelemhez való hozzáiá- rulását 13—Ti százsakkal kell növelni úgy, hogy a termelékenység a termelést meghaladó mértékben nö­vekedjék Minden területen javítani kell a termelés alkalmaz­kodó képességét a fogyasz­tók és megrendelők foko­zódó igényességéhez. O A népgazdaság fejlő- désének fő arányait úgy kell tervezni és szabá­lyozni, hogy a népgazdaság tartós egyensúlyának fő feltételei biztosítva legye­nek. Ennek érdekében: — a nemzeti jövedelem­ből a fogyasztás részará­nyát 75—77 százalékra, a felhalmozásét pedig 25—23 százalékra kell tervezni és törekedni kell a tervezett arányok stabilitására; — meg kell teremteni az egyensúlyt a beruházási javak kereslete és kínálata között; — a versenyképesség fo­kozásával, a külkereskedel­mi áruforgalom tervszerű alakításával, valamint a kö­zép- és hosszúlejáratú hite­lek felvételével tovább kell szilárdítani a nemzetközi fizetési helyzetünket; to-

Next

/
Oldalképek
Tartalom