Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-10 / 134. szám

8. oldal 1970. június 10, szerda Kitárt karral Több mint romantika Sportcikkek a falusi boltokban A szövetkezeti boltokban me idén nyáron a kemping­cikkek forgalmának nagy­arányú emelkedésére szá­mítanak. A legfontosabb cikkek­ből; kerti bútorokból, sát­rakból, gumiárukból egyen­letes, jó ellátás várható. Ez évben a 2—4 személyes túra- és lakósátrakból 8— SO féle típus lesz kapható, s a kempingbútorok vá­lasztéka is bővül. Évek óta nagy a kereslet a gumimatracok iránt, s mivel a Palma Gumigyár ez évben exportra és bel­földre is többféle új típu­sút gyárt, ezekből az eddi­ginél nagyobb mennyiség jut az idén a szövetkezeti boltokba is. Javul a nyári sportszerek kínálata is; lesz elegendő asztalitenisz- és tollaslabda-felszerelés, te­niszcikk. Az eddigi hagyo­mányos fém- és műanyag­héjú bukósisakokon kívül — ez évben először forga­lomba hoznak üvegszálas, fülvédős új fazonú bukósi­sakokat is. Óriási érdeklődés előzte meg az idén is a SZŰR-t, a színészek—újságírók ha­gyományos rangadóját. Már hetekkel, hónapokkal előre elfogytak a jegyek. A rosszmyelvek szerint az utolsó héten csillagászati számokra rúgott a belé­pők ára. Mindenki látni akarta Kloss kapitányt a pályán. Ne keseredjenek el még­se olvasóink, akik minden­áron látni akarják ezt az érdekes, színes programot. A Budapesti SZÚR teljes műsorát megismétlik augusztus 16-án Szegeden. Tehát ismét Stanislav Mi- kulsky lesz a csapatkapi­tány is. Az Expressz Ifjúsági Utazá­si Iroda és a Szegedi Szabad­téri Játékok közös szervezé­sében két napra különvonat indul Kecskemétről augusz­tus 15-én. A vonat szomba­ton délután három óra kö­rül indul a kecskeméti Nagyállomásról. Érkezés után vacsora, szállásfogla­lás, majd a Dóm téri sza­badtéri színpadon a Pa­rasztbecsület és a Bajazzók megtekintése a program. Az Érdekes elhatározás szü­letett a napokban a ju­goszláv tengerpart egyik legfestőibb városában Si- benikben: a városhoz tar­tozó nyolc kilométer hosszú szigeten, Kákán jón, hivata­losan megalapították a „he­tedik kontinens”-t, a gyer­mekek nemzetközi birodal­mát. A nemzetközi gyermek­sziget létrehozásának gon­dolata egy évvel ezelőtt született Sibenikben, amely nyaranta rendszeresen nemzetközi gyermekfeszti­váloknak ad otthont. Az el­képzelést támogatta a hor- vát köztársasági kormány Gyerekek, akiket el­hagytak. Gyerekek, akiket el kellett venni szüleiktől. Gyerekek. Alig néhány he­te élők és tizenévesek. Az ő életükről, sorsuk­ról, s ezzel a Gyermek és Ifjúságvédő Intézet mun­kájáról, feladatairól be­szélt kérésünkre Juhász Gyula igazgató. — Évente négyszáz-öt­száz gyerek kerül hozzánk. S számuk egyre emelkedik. Idekerül a gyerek, ha a család anyagi körülményei nem megfelelőek. Ezenkí­vül, ha környezetük erköl­csi, vagy egészségügyi szempontból kifogásolható. Ritkábban ugyan, de néha maguk a szülők kérik gyer­mekük állami gondozásba vételét. A legkisebbek há­roméves korig csecsemő- otthonainkban találnak ott­honra. Sok a gyerek, ke­vés a hely — talán ez a legjellemzőbb. A nagyob­bak nevelőotthonokban kezdik az életet. Valameny- nyiert egészségügyi, az is­kolás korúak pedig úgyne­vezett nevelésügyi vizsgá­operaelőadáson olasz, spa­nyol és bukaresti vendég- művészek lépnek fel. A színész—újságíró ran­gadó vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik a SZEAC Stadionban. Ezután ebéd, városnézés következik, s az utazás résztvevői az esti órákban indulnak vissza Kecskemétre, különvonat- tal. Részvételi díj: 185 fo­rint. Jelentkezni a következő címeken lehet: Express Iroda, Kecskemét, Rákóczi út 32., Szabadtéri szerve­zés, Jókai utca 22. és immár a védnökök közé tartozik Ivó Andrics világ­hírű Nóbel-díjas író is. Ká­kán j az Egyesült Nemzetek Szervezete zászlaja alatt működne, s a szigetet fel­oszthatnák az ENSZ tagor­szágai között, amelyek sa­ját „felségterületükön” nemzeti jellegüknek megfe­lelő településeket alakíta­nának ki. A közös kultu­rális — és sportlétesítmé­nyeket a résztvevők együtt építenék. A sziget „hivata­los” nyelve a tervek sze­rint minden ENSZ-tagor- szág nyelve és az eszperan­tó lesz. Sibenikben már ké­szítik a sziget urbaniszti­kai tervét. laton estiek át. Sajnos, sok a szellemileg fogyatékos a hozzánk kerülők közt. Az egészségesek többnyire túl- korosak, gyenge tanulók. Pedagógusaink a vizsgála­ton felmérik a hiányossá­gokat és azután igyekez­nek segíteni. Az elmúlt 15 év alatt 1378-an végeztek általános iskolát. Hétszázkilencven- öten ipari tanuló, 398-an középiskolai, 79-en pedig egyetemi, főiskolai tanul­mányukat fejezték be ez idő alatt. Az idén v öten érettségiznek és egy óvó­nőnk végez. A gyerekek egy része ne­velőszülőkhöz kerül. A megyeszékhelyen több mint 150 gyerek él így. Gyer­mekvédelmi felügyelőink rendszeresen látogatják őket. Arra törekszünk, hogy a gyermek új kör­nyezetében visszanyerje személyi biztonságát — ehhez sok szeretetre, biz­tatásra, megértésre van szükség. Elmondhatom, hogy akik tőlünk kémek gyerekeket, szeretettel és jó szándékkal próbálják pótolni azt, amit az „iga­zi” szülők elmulasztottak. A gyerekek mindig jobb körülmények közé kerül­nek, mint ahonnan jöttek. Általában új szüleiknél sokkal jobban érzik magu­kat, mint a nevelőotthon­ban. Beszélni akar néhány ne­velőszülővel? Kísérje el az egyik felügyelőnket. De ne várjon perzsaszőnyeges la­kásokat! Mielőtt elbúcsúzunk képeket és leveleket muto­gat Juhász Gyula. És sok száz gyerek apjaként ne­veket és foglalkozásokat sorol. Ö agronómus, ő könyvelő lett Pécsen, kö- I zértben dolgozik, most ; érettségizik ... Levelek. ; Hatalmas paksaméta, s nem egyben a megszólítás: Drá­ga Apám! ♦ B. Kovács Mihályné gyermekvédelmi felügyelő, ötvenkét gyerek életét, gondjait kíséri figyelemmel ez a törékeny fiatalasszony. Vele indultunk el látoga­tóba. Mielőtt egy-egy ka­pun belépünk, néhány mondattal ismerteti a gye­rekek „előéletét”. — Ildi 13 éves. Szülei mindent eladtak az italért. Verekedések, állandó fe­szültség. Ezenkívül a gye­rek elég sok „pótpapával” találkozott. Az utolsó perc­ben került el otthonról. Tiszta, modem bútorok­kal berendezett otthon. A kislány, aki ősz óta lakik itt, egyidős az édes gye­rekkel. Együtt tanulnak, játszanak. Barátnők. A ta­nulmányi eredmények is egyre jobbak. Beszélget­tünk vele. A kérdésre, hogy nem szeretne-e inkább otthonba menni, határozott nemmel válaszolt. — Marikát édesanyja ad­ta állami gondozásba, alig néhágy hónapos korában. Az indoklás: „dolgozni sze­retne menni”. A gyereket két évvel ezelőtt látogat­ta meg először és utoljá­ra. Három saját gyerek. Két fiú, egy lány, s hogy le­gyen barátnője, nevelnek egy vele egyidős gondozott kislányt is. Na­gyon szeretik, ha csöpp­ség van a háznál. Így ke­rült ide a kedvesen beren­dezett kertes házba ötödik­nek Marika, aki négyéves, óvodás és a család kedven­ce. Már egy sereg éneket, verset tud. De mi ennél sokkal fontosabb, megta­nult nevetni. S megismerte mi az, hogy testvér és csa­lád. Még egy megjegyzés: a nevelőszülők gyári munká­sok. Az anya dolgozik. Mindig délelőtt. Emellett öt gyereket nevel. Meglátogattuk Lacit, aki­nek meghalt az édesanyja. Apja pedig nem tud gon- dosíkodni róla és testvé­réről. A bátyja otthonba, ő pedig nevelőszülőkhöz ke­rült. Jól érzi itt magát. Csak a testvére hiányzik nagyon. * Öcsi már hét éve él a két kislányos családnál. Most kilencesztendős. El sem tudja képzelni, hogy másként is lehetne. Osz­tályelső. Kiegyensúlyozott, vidám gyerek. Az aznapi számtandolgozatról beszél és a közelgő vakációról. Nyaralni mennek. Együtt, az egész család. A szülők, két nővére és ő. Csakugyan nem jár­tunk perzsaszőnyeges laká­sokban. Ennél sokkal fon­tosabbal találkoztunk. Las­san otthonrataláló, és iga­zi családot lelt gyerekek­kel; Szülőkkel, akik nem a pár száz forint gondozá­si segélyért nevelik a gye­rekeket, emberséggel, ■ sze­retettel, okos gondoskodás­sal. S nem valószínű, hogy ez szerencsés véletlen volt csupán! Azokkal beszél­gettünk, akik az intézettel és az iskolával közösen az igazi boldog gyermekmo­solyt akarják visszavará­zsolni neveltjeik arcára. S ahogy meggyőződtünk róla, ez többnyire sikerül is. Kocsis Anna ŐSZINTÉN viszolygok a gulyás, a csikós, a fokos, a karikás, az árvalányhajas kalap fogalmával eggyéfor- rott magyaros álromantiká­tól. A prospektusok vágtató csikóst ábrázoló képei lát­tán pedig mindig eszembe jut a humoristák sokszor tollhegyre tűzött, pásztora, aki a külföldiek előtti pro­dukciója után motorkerék­párjára, vagy autójába ül és siet haza, hogy modern lakásában végignézze a te­levízió műsorát, vagy beül­jön a falu eszpresszójába a beatzenét hallgatni. Vajon milyen élményt, valóságos romantikát nyújt ma Bugac, a megye legsű­rűbben látogatott idegen- forgalmi „zarándokhelye”? a községtől néhány kilométerre, egy facsoport közepén fekvő nádfedeles csárda, bár árasztja a régi pásztorélet varázsát — bú­boskemence, egyenes hátú, faragott székek, cserépmá­zas korsók és bögrék, kár­mentő bogrács, gémeskút, tornác muskátlival —, a külföldi mégis inkább egy fészer alatt fogyasztja el jóízű, borban főtt marha- pörköltjét, az üvegpalack­ból a bort. s a mázas kor­sóba csurgatott szikvizet. A külföldinek ez tetszik, kap valamit a régi magyar pusz­tai életből, csak a fránya üvegpalack ne zavarná. Az illúzió még tovább fokozó­dik a külföldiben, amikor fogatra száll, s hat kilomé­tert zötyög az irdatlan ká­tyúkkal szabdalt homokos úton, amelytől aztán — ha egy kis szél lengedez — szeme-szája tele lesz apró kvarckristályokkal. A puszta karámaival, nádfedeles istállóival való­ban festői képet mutat, hi­szen hátterét a zöldben pompázó erdő adja. A program is stílszerű. A ka­rámok előtt nemcsak lát­ják a ménest, de hallják a lovak körmeinek dobogá­sát, amely bennünk, ha­zaiakban is kiváltja a nem­zeti büszkeséget, még ha a szilaj, ostort pattogtató, a lovat szőrén megülő csikós­ról tudjuk is, hogy MZ- motorral jár a munkahe­lyére. Átforrósodik az em­ber szíve, amikor a lovas­bemutatót látja, vagy ami­kor a szelíd, kezes csikók sima szőrét simogatja. Igen, ez már nem olyan megren­dezett, kirakatromantika, amit korábban érzett. A BEMUTATÓ után ismét vissza a csárdához, ahol a külföldi — természetesen konvertábilis valutáért — vásárolhat az INTURIST- kirendeltségnél csikóbőrös kulacsot, karikást, kalocsai hímzett térítőt, márkás porcelánt, angol gint, fü­tyülős barackpálinkát. Csu­pán az okozhat a külföldi­ben némi kiábrándulást, hogy sem valutáért, sem forintért nem kaphat egyet­len bugaci lapot, a táj, a csikósok, vagy a csárda képével, amit elküldhetne szeretteinek, a hazai turis­tának már a bemutatón hiányérzete támad, ugyan­is ő érti a rendezők szavait, tudja, nemcsak a ménest, de a magyar gulyát is fel kellett volna hajtani, csak­hogy a tsz és az állami gazdaság anyagi nézetelté­rése miatt ez elmaradt. Ez a Bugacra látogató hazánk­fia is vinne emléket — egy cserépmázas tálat, karikás ostort, árvalányhajas kala­pot, pásztorfurulyát —., de nem teheti, mert nincs va­lutája. AZ ALROMANTIKAVAL kezdtem, amelytől e láto­gatás után is viszolygok, ám éreztem valami megha­tót, kedveset, valami igazi romantikát Bugacon, amely­nek örültem, s ma már tisztelem a régi pásztorélet felelevenítőit. Megjegyzem azonban: Bugac számunkra több, mint romantika, Üz­let is, mégpedig nagyon jó üzlet. Ha pedig így véleke­dünk róla — mert mi lehet a helyesebb álláspont —, akkor a jő kereskedő alap­igazsága szerint kellene el­járnunk. Nem sok kellene, csupán egy út, a tsz és az állami gazdaság közötti vi­ta megszüntetése, néhány képeslap, s egy olyan bolt, amely forintért is árulná a pásztorélet tárgyait. Gémes Gábor Az Április 4 tér 1. szám alatti 607. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézetben nagy gondot fordítunk a tanulók évvégi ismétlésé­re, a szakmunkásvizsgák előkészítésére. A tanítás nyitott ablak mellett folyik. Azaz csak folyna. A téren gyanis a DÉGÁZ vállalat dolgozói igen komolyan ké­szülnek a futball-világbaj- nokságra. A „játékosok” egyben betöltik a drukko­lok szerepét is. A drukko­Helyesbítés Kovács Margit Kiskun­félegyháza, Zrínyi utca 42. alatti olvasónk kérésére kö­zöljük. hogy nem azonos a május 14-én közölt „Így állami I elvész a jó hírnév” című i I írás szerzőjével. Hiába várjuk Hét-nyolc éve annak, hogy édesapámék — idős Kacsó János, Kiskunfélegy­háza, Báthory u. 4/a. — otthonába televízió került. Szobájuk legszebb helyére tették, szinte családtag lett. 1969. november 9-én a te­levízió elromlott, édesapám Egy délelőtt a munkahelyen Meddig marad így? Kiskőrösről a Kecskemét felé vezető út állapota kö­rülbelül három kilométer hosszan tűrhetetlen. (Köz­vetlen Kiskőrös előtti sza­kaszra gondolok.) Az út mellett 30—40 vagon kőzú­zalék áll, de ebből még egyetlen lapátnyi sem ke­rült a kigödrösödött, felfa­gyott úttestre. Népgazdasá­gi szempontból felmérhe­tetlen az a kár, amit az er­re haladó gépjárműveknek okoz ez a hihetetlenül rossz állapotban levő út. Mielőbb nézzenek utána az illetékesek! Lévai Ferenc Izsák, Kecskeméti u. 6. nincs víz? elvitte a félegyházi GEL- KA-hoz javíttatni. Azóta szinte hetenként érdeklőd­nek a televízó „hogyléte” felől, de csak ígéretet kap­nak. ifjú Kacsó János Budapest, I., Asztalos J. u. 24. lás ugyanis csak akkor ér­dekes, ha munkaidőben, a nyomdafestéket nem tűrő szavakkal ecsetelik egyik­másik csapat, vagy tagjá­nak erényeit. E „fontos” mérkőzéseket valahol máshol nem lehet­ne lebonyolítani? Mégpedig munkaidő után? Weither Vilmos igazgató Miért Solt új telepén, a Petőfi- telepen 1963-ban elkészült egy törpevízmű. Az ittla- kók társadalmi munkával segítették az építkezést, és hamarosan sikerült a leg­több házat vízvezetékkel, vízzel ellátni. Üjabban szomorúan ta­pasztaljuk, hogy vasárnap szünetel a vízszolgáltatás. Lassan itt a nyár, mind több vízre lesz szükség, ne­künk pedig vasárnap egy csepp se jut. Miért? Meskó László Solt, Petőfi-telep Tél u. 5. Kloss a csapatkapitány Szegeden is Különvonattal a SZI R-ra Eszperantó nyelvű gyermeksziget az Adrián

Next

/
Oldalképek
Tartalom