Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-24 / 146. szám
1970. június 24, szerda 5. oldal Mos&tongai poríré Veszélyeztetett környezetben A furcsa hangzású név mögött a Bácsalmási Állami Gazdaság egyik kerülete rejtőzik. Vezetője, Tum- bász Lajos, ez évben kapta meg a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kiváló dolgozója kitüntetést. Lajos bácsi magas, szívós, vékony ember. Kicsit félrehajtott fejével olyan, mintha örökké figyelne. Amíg másokat hallgat, tréfás kedv csillog szemében. S hogy valóban jó humorú lehet, erre következtetek a módból, ahogy beszélnek róla, hozzá. Aztán ő is megszólal tempósan, ízesen: — Egész életemben mezőgazdasági ember voltam, 1936 őszén egy Szabolcs megyei magángazdaságban kezdtem. Hat év múltán Vay Ádám kuruc generális unokájának birtokát vezettem. A felszabadulás Bajén ért, a város gazdaságának vezetőjeként. Voltam erdei munkás is, 1948-tól, az állami gazdaságok megalakulásáig. Ekkor a csát- aljai, majd rövid minisztériumi munka után a Mohács-szigeti Állami Gazdaság főagronómusa lettem. Kis kitérőt jelentett bátmonostori tsz-elnökségem, és az Ültetvényterv Vállalatnál eltöltött idő. A szívem húzott már az állami gazdasághoz. Így kerültem ide, Bácsalmásra kerületvezetőnek. Három és fél ezer hold szántóterületünk, 980 számosállatunk van. Hogy melyik munkát szeretem jobban? tudok különbséget te. .... Egyformán kedves mind a kettő. — Ennyit az életutamról. Szeretnék még sokáig, sokat, eredményesen dolgozni. És szabad időmben járni motorcsónakkal a vizet, ■-ja Dunát és pecázni. Lajos bácsi az eredményekről nem beszélt. Igaz, a mosztongai az állami gazdaság legnagyobb kerülete, de a legeredményesebb is. Tumbász Lajos vezetésével, 35 évi tapasztalatával évről évre jobb eredményeket érnek el. Az elmúlt évben 60 millió forint termelési értéket adtak. S azt sem mondta el, hogy a dunai jeges ár idején végzett munkájáért kitüntetést kapott, s hogy már 1959-ben és 1966-ban is elnyerte az állami gazdaság kiváló dolgozója elismerést. D. É. Tágas térszerkezetek, fény, harmónia — mindezt együtt érzi az ember, ha belép a felsőszentiváni általános iskola kapuján. Ügy emlegetik, mint a bajai járás egyik legszebb oktatási intézményét. Az emeleti iroda ablakál ból, az út másik oldalán, roskadozó öreg parasztházakat látni. Mint megtudom, az úthoz legközelebb eső 2—3 ház napjai meg vannak számlálva. Nem azért, mert összedőlnek, hanem mert lebontják. Kell a hely — az itt felépülő gyermeknevelő intézetnek. Az otthon százhúsz olyan gyermek részére épül, akiknek szülők nélkül kell felnőniük. S a választás éppen az új, tágas iskola miatt esett Felsőszentiván- ra. Egy letagadhatatlan tény; egyre növekszik a megyében a veszélyeztetett környezetben élő gyerekek száma. De melyik környezet számít veszélyeztetettnek? Nincs rá pontos meghatározás. Ahány eset, annyi sajátos tényező. Ezerszámra élnek családok, amelyek az emberi nyomorúság, gyarlóság gyűj tőmedencéi. A it/.nsza- vakkal — iszákosság, erkölcsi züllés, anyagi kiúttalanság — nem sokra megyünk. Még inkább egységesít a szociológia — szubkultúrának nevezi az általános társadalmi lét, szintje alatt meghúzódó, egyensúlyukat vesztett rétegeket, csoportokat, illetve azok távlattalan normáit, életmódját. Ilyen környezetben nem szabad felnőniük a gyermekeknek. Nem volna szabad... Az állami gondozásba kerülő gyermekek otthoni körülményeiről a gyámhatóság környezettanulmányt készít. Ezek közül néhányból érdemes idézni: S. K.-éknál hat gyermek van. Egy már nagykorú, munkaviszonyban áll. A lakás egy szoba-konyhás, rendkívül elhanyagolt és piszkos. Hiányos a bútorzat, nincs elegendő fekhely és ágynemű. S. K.-né munkát vállalt, családját elhagyta és Sz. I. férfi ismerőséhez költözött. S. K. ...... Vállalatnál dolgozik, m unkatársai és felettesei elmondták, hogy nevezett ruházata, hiányos élelmezése azf bizonyítja: felesége egyáltalán nem törődik vele, noha a fizetési napokon megjelenik a gyárban és elveszi férjétől annak fizetését. Másik eset. A lakás egy félig összedőlt, romos épületben van. Egy helyiséget használnak, ágynemű helyett az ágyban csak rongyok vannak. Hat kiskorú gyermek van, többségük szinte meztelen, a kisebbeknek cipőjük sincs. Az apa elhagyta a családot. Az anya nem dolgozik, nyáron napszámos munkát végez. Amit keres, azt jóformán meg is issza. B. I. anya lakásának szobája 4x4 méteres. Kiskorú lányán kívül itt él az élettárs és a 80 éves nagymama. A gyermek többnyire a földön fekve tölti az éjszakát. B. I. a söripari vállalatnál dolgozik, havi keresete 1200—1300 forint, további napi két- liter sör, természetbeni járandóságkéntO). Az anya iszákos életmódot folytat, napok múlnak el, hogy nem főz. Minek folytassuk? A nyomorúság képei túlságosan hasonlítanak egymáshoz; egymás hatását oltják ki. A ■ tanyavilág történelmi képződmény és semmi köze sincs önmagában a veszélyeztetettséghez. De nyilvánvaló, hogy manapság elsősorban azok mozdulnak a belterület felé, akik anyagiak és igények dolgában jobban állnak. Másképp fogalmazva: sok helyütt azok maradnak kinn, akik képtelenek a mozdulásra. Nyilvánvaló, hogy a polarizálódás fokozódásával kell számolnunk, azaz: a tanyavilág egyre inkább közelít a szubkultúrához. Jól észlelhető ez a jelenség a kecskeméti járásban, főleg az egykori kecskeméti pusztákon létrejött új községek külterületén. Egyedül e járásban 524 olyan gyermekről tudnak, aki veszélyeztetett környezetben él. De hivatalos becslések szerint valójában kétszerannyian lehetnek, ha lehetséges volna a tökéletes felderítés ilyen települési viszonyok közepette. — Több mint negyven gyermeket tartunk nyilván, mint veszélyeztetett környezetben élőt — panaszkodik Vágó József hel- véciai tanácselnök. — Ez 5—6 százaléka az iskolába járóknak. A meglevő gyermeknevelő intézetek kihasználtsága 200 százalékos. Egy idő óta már csak azokat veszik fel, akik közvetlen életveszélynek vannak kitéve. S még ez sincs minden esetben összhangban a szülők akaratával. Tragikomikusságá- ban is megdöbbentő az a panaszlevél, amely az egyik községi tanácshoz érkezett ilyen ügyben: ... lehetőleg adják vissza gyermekünket és lakást is adjanak, mivel évek óta kérve van. Továbbá szülőmnek a szociális segélyt is adják vissza. Meg kitartási segítséget is. Ha önök nem intézik az ügyünket, úgy kénytelen leszek az ENSZ-bizottsághoz fordulni, panaszunkat az újságba kitetetni”. Ez utóbbi megtörtént. Az állami gondozottak jelentős hányada nevelőszülőkhöz kerül. E megoldásnak .egyaránt vannak előnyei és hátrányai; — a gyermekvédelmi felügyelők jelentéseit olvasgatva mindkettőre akad számtalan példa. Ezúttal két olyan idézetet választottam ki, amelyek a hátrányokra utalnak: „A nevelőszülők & az iskolai nevelők részéről panasz merült fel egyes gyermekekre. Magatartásukkal, tanulásukkal kapcsolatban. Nem fogadnak szót, visszabeszélnek, feladatukat nem végzik el. Felkészületlenül érkeznek az iskolába. A napköziből engedély nélkül maradnak távol. Ellenőrző könyveiket kijavítják, a nevelőszülőket félrevezetik. Este későn érkeznek haza az iskolából, elcsavarognak. Otthoni munkában nem segítenek”. „Súlyos szellemi fogyatékos kettő van. F. L. betöltötte 18. évét, iskolába nem járt. Szociális otthoni elhelyezését kértem, illetve felterjesztettem a megyei tanács vb szociálpolitikai csoportjához. Nyilvántartásba is van véve, de négy év kell, hogy valahová felvegyék és abból még csak a második év telik. A nevelőszülők félnek tőle, mert legutóbb disznóölőkést vásárolt, s nem tudják, mi célból és hová rejtette. Eljár udvarolni egy hozzá hasonló fogyatékos lányhoz, reggel elmegy otthonról és este későn tér haza”. A rászorulóknak csak a töredéke juthat be a felsőszentiváni intézetbe is, miután majd elkészül. S alig hogy a környéken hírét vették a létesítmény tervének, máris jelentkeztek a járás községei; Sü- kösdről 20, Hercegszántóról 15 gyermeket kellene elhelyezni. S hol vannak még a többi, az ezeknél nagyobb helységek? És Baja város például... Mit szóljon a Homokhátság, ha a kiegyensúlyozott életnívójú bácskai falvak is „produkálják” a veszélyeztetett környezetet? Dr. Orha István felsőszentiváni tanácselnök az ilyenkor szokásos beruházási adatokkal kezdi tájékoztatását : — Nem számítva a berendezést, amire úgy egymilliót kell majd költeni, a létesítmény hatmillióba kerül. Ennek felét a megye, a másik felét a járás adja. Ezért a beutaltak fele is majd a bajai járáson kívülről érkezik. Ilyenformán megyei jellegű intézr ményünk lesz. Bus István községi iskolaigazgató és párttitkár: — Elhatároztuk, hogy közvetlen társadalmi ügy- gyé tesszük az intézetet. Vagyis a berendezések megvásárlása céljából járási gyűjtést rendezünk. Néhány hét alatt összejött 650 ezer forint. Csak Fel- sőszentivánon 38 ezret adtak össze. Tanácstagi aktívák jártak házról házra családonként 50—200 forint közötti összeget jegyeztek. Megmozdult a társadalom az áldatlan sorsú gyermekekért? Igen, ennek kezdetének vagyunk tanúi. Áldozat nélkül nem megy. A jövőre felépülő intézet éves fenntartása, úgy számítják, másfél millióba kerül. Az idetelepítendő nevelőket kész, komfortos szolgálati lakás várja. De mennyi még a teendő! — Ezt az otthont is úgy fogjuk fel — magyarázza dr. Gajdócsi István járási tanácselnök —, mint amely része az egységes, komplex szociálpolitikának. Az elmúlt évtizedben a legsürgősebb feladat volt a falusi öregeken segíteni. Létrehoztuk hát a napközi otthonok széles hálózatát. A tsz-ek járadékkiegészítéssel segítenek. De mindjárt ezután a felnövő nemzedékre kell gondolnunk. Hétközi kollégiumokkal a hátrányos környezetben, a tanyatelepüléseken lakó gyermekeken kell segítenünk. De a veszélyeztetettséget még ez sem szünteti meg. Ezért gondoltunk Fel- sőszentivánra. Már programot készítettek arra is, hogy mi legyen az új intézetben felserdülő ifjakkaL A legcélszerűbb az, ha a középiskolában tovább nem tanulók a helyi közös gazdaságokban tanulnak különböző szakmákat. Erre az ottani tsz-ek módot nyújtanak. Végső soron a feladat olyan helyzetet teremteni, amelyben az esélyeket — úgy a tanuláshoz, mint az élethez — nem a veszélyeztetett környezet diktálja. , Hatvani Dániel Kalocsáról is várja a pályásokat Mesőkovesd Mezőkövesden augusztus 14. és 16. között jelentős kulturális eseményre kerül sör. A járási művelődési központban tartják meg a már hagyományos Kis Jankó Bori hímzőpályázat díjkiosztó ünnepséget. A Kis Jankó Bori hímzőpályázatra a Kalocsáról, Buzsákról, Szek- Szárdról, Hódmezővásárhelyről, valamint a palóc és matyó vidékekről — mintegy hatszáz pályamunkát várnak. A három legszebb alkotást öt-öt ezer forint pénzjutalommal és Kis Jankó Bori-emlékpla- kettel díjazzák. Megrendezik az ősi gyermekjátékokat gyűjtő honismereti szakkörvezetők és a népi motívumok kivarrását tanító szakkörvézetők országos találkozóját. Ez alkalomból a mezőkövesdi, mezőcsáti, szentistváni és ózdi úttörőegyüttesek régi, szinte már feledésbe merülő népi gyermekjátékokat adnak elő. (46.) Poller legszívesebben köpött volna, mert alantasnak tartotta, hogy egy Hauptsturmführer Poller tegező viszonyban ereszkedjék le egy ilyen alakkal, mint ez a Lipke. De szolgálati érdekből még ezt a megaláztatást is eltűrte. S végeredményben eljön a nap — mondta magának Poller, miközben a Führer képe előtt tetszelgett, — hogy S tender ten führer egyenruhában állhat a nagy vezér elé, s jelentheti... * Kegyetlenül esős nap vált. Von Lipke professzor, amint belépett a kávézóba, meglátta Lizát. A ruhatárban most is Kuschka felesége, Helena szedte el a kabátokat. Lipke meglepődött, mert arra számított, hogy Kuschka halála annyira megviseli az asz- szonyt, hogy nem jön be dolgozni, Helena viszont ott ült a helyén, s pontosan azt a pulóvert kötötte, ametyet napok óta gyarapítóit, amikor nem volt forgalom. Horstnak készítette, — már csak az ujjait kellett beillesztenie. Lipke ideges lett. Eszébe jutott, hogy Helena a múltkor azt mondta, hogy karácsonyra készíti Horstnak. Most kicsit zavarodottan hajolt oda az asszonyhoz, s érezte, hogy valamit mondania kell. Valami olyasfélét, hogy „nagyon sajnálom”, vagy azt, hogy „őszinte részvétem”, de csak annyi; tudott kinyögni, hogy „háború van asszonyom. s a háborúban kétféle ember van csak: aki túléli a borzalmakat, s aki nem! örült, hogy Helena szótlanul vette el a kabátját, s a néhány semmitmondó szó után sietett a kávézóba. Liza az öreg törzsasztalánál ült, és a dominókkal játszott. Amikor Lipke is leült, Liza száraz hangon mondta: — Utasítást adtál, hogy megöljenek — hangja szenvtelen volt. inkább csak regisztráló, mint szá- monkérő. Aztán kérdőre fordult a hangsúly. — Miért? — Nem hívtalak — mondta Artúr válasz helyett— Megmondtam, hogy velem csak hívásra lehet találkozni. És azt sem értem, hogy miért lebzselsz mindig a Dorottyában? — Elég! — csattant a lány hangja. — Tudni akarom, hogy milyen megfontolásból akartál likvidáltatni ? A felszolgálónő az asztalukhoz lépett. Sört és kávét hozott. Lipke egyszuszra kiitta a habzó italt, s aztán bonyolult magyarázatba kezdett, ami szerint Lizára terelődött a központ gyanúja, s neki ki kellett adni a parancsot. De azt később visszavonta, s Kuschka a parancs ellenére kezdte el az akciót. — Értsd meg — mondta Lipke —, hogy a gya-, nú egyértelműen rád irányult. Te ismerted Első Artúrt, te ismered a két gyárimunkást. Logikusnak látszott, hogy két helyre dolgozol. Hiszen a munkakönyved is a Gestapónál van... Liza megrémült. Szerette volna közbekiáltani, hogy az orgonista ismeri őt gyerekkora óta, meg hogy Első Artur is úgy ismerte, mint a saját gyermekét, de Lipke megnyugtatta, hogy a gyanú már elterelőd ott róla, hiszen kiderült, hogy Horst Kuschka volt az áruló. — Még időben szóltam neki — mondta Lipke —, hogy az utasítást visszavonták, de ő titokban mégiscsak akcióba kezdett. Igaz, Kuschka kezdettől fogva gyanús volt nekem, s ezért is kísértem titokban, amikor hozzád ment. Sajnos, nem tudtam fent közbeavatkozni, mert megzavartak, de lent bevártam a bitangot, s elintéztem. Most aztán kereshetik herr Kuschka gyilkosát.... — Borzasztó — mondta a lány. — Borzasztó, hogy egy téves információ, egy alaptalan gyanú következtében halálos ítéleteket lehet kimondani... — Csak semmi kétségbeesés — mondta Lipke. Az eset többé nem fog előfordulni. Most pedig beszélj, mi történt. — Liza elmesélte az előző esti történetet Klossal. Nem volt ez sok. lényeges információt nem is tartalmazott, de Lipke figyelt. — Mikor találkozol vele ismét? — kérdezte Lipke. — Ma este. Nálam tölti az éjszakát — mondta Liza. — A megbeszélés szerint pontosan kilencre érkezik. — Altkor figyelj — kezdte el Lipke, de észrevétlenül Helena lépett az asztalukhoz. (Folytatjuk
