Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-20 / 143. szám
1970. június 20, szombat S. oldal Korszerűbb építkezés, gépesítés, kemlzálás VTAPORUM ELŐTT , műszaki fejlesztésének ötéves terve Pénteken a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének székházában a Magyar Agrár- tudományi Egyesület vitaülésén tárgyalták meg a szakemberek, milyen irányelveket kell követni a negyedik ötéves terv időszakában a mezőgazdaság műszaki fejlesztése terén. A vitaindító előadást dr. Gergely István mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, a rendező egyesület alelnöke tartotta. Hivatkozott arra, hogy hazánk az elmúlt negyedszázad alatt felzárkózott a fejlett mezőgazdasággal rendelkező európai országok sorába. Fejlődésének legfontosabb tényezői a műszaki eszközök. A mezőgazdasági dolgozók aránya az ország összes keresői között az 1957. évi 44 százalékról tavalyig 29,7 százalékra csökkent, s ez a folyamat a következő ötéves terv időszakában is folytatódni fog. A műszaki fejlesztés a negyedik ötéves terv alatt a mezőgazdaság bruttó termelésének évente 2,5— 3 százalékos növekedését fogja eredményezni, s ezen a téren az építészet, a kemizálás és a gépesítés fejlesztése a legfontosabb tényező. A mezőgazdasági építés az elmúlt években állandóan kapacitáshiánynyal küzdött, s ezen az építőanyag-ellátás nehézségei miatt a saját építőszervezet létrehozása sem tudott segíteni. A fejlődést Baráti látogatáson Szlovákiában Kiskőrös és a szlovákiai Vágújhely (Nőve Mesto nad Vahom) között több éve baráti kapcsolatok állnak fenn. A kapcsolat kialakínyei (lakótelepei, kultúrpalotái, iskolák, kórházai) vannak. Érdekességként említhetem a kombinát egyedülálló cipő múzeumát, Erdei szálló Trencsénben. tása abból a hiedelemből indult ki, hogy Petőfi Sándor állítólagos őseinek, — Petrovics Mártonnak és Jánosnak — I. Leopold adományozott nemesi rangot, s a címet 1668-ban Vágújhelyen hirdették ki. Az erről szóló okmányt ma is féltve őrzik a városi tanács épületében. Mint tudjuk, Dienes András hitelt érdemlően bebizonyította, hogy Petőfi nem származott nemesi családból. Tehát a vágújhelyi „relikvia” egy másik Pet- rovics-családra vonatkozik. Ennek ellenére a vágújhe- lyiek ragaszkodnak Petőfihez és Kiskőröshöz! A két helység és vezetői közötti barátság eredménye egy sor kölcsönös látogatás és a tapasztalatok hasznos cseréje. Legutóbb Kiskőrösről utazott delegáció Vágúj- helyre, Juhász Istvánnak, a községi pártbizottság titkárának vezetésével. Szlovák barátaink igen nagy szeretettel fogadtak és sok figyelmességben részesítettek bennünket. Háromnapos ott-tartózkodásunk idején két nagy kirándulást tettek velünk Szlovákia gyönyörű tájain. Első nap Gottwaldovban látogatást tehettünk a hatalmas SVIT cipőkombinátban. Méreteire jellemző né- fcány adat: a kombinátnak 30 ezer dolgozója, saját kiegészítő üzemei (erőműve, vasolvasztőja, gépgyára, bőr- és gumigyára), kulturális és szociális létesítméamelyben állandó kiállítás keretében mutatják be a különböző korok és nemzetek lábbeliviseletét. Az ismertető szöveget 40 nyelven mondták magnetofonra és a távirányítással működtetett hangszórók mindig csak a szövegnek megfelelő tárlóknál szólalnak meg. A nagy gyárváros közelében terül el a világhírű gyógy- és üdülőhely: Luha- csovice. A festői szépségű környezetben üdülők, szállodák, gyönyörű parkok sorát, teniszpályákat, szabadtéri színpadokat, hangversenypódiumokat láthattunk. A gyógyforrások fölé emelt ivókutakból gyógyvízkóstolót rendeztünk. A második nap Tren- csénen keresztül utaztunk a Magas-Tátra nyugati nyúlványai felé. Útközben lépten-nyomon találkoztunk a rohamos fejlődés nyomaival, új üzemekkel, lakótelepekkel. Trepcsén felett egy teljesen új vá ros tárult a szemünk elé, amely még a legújabb térképeken sincs jelölve. Betértünk egy üvegcsiszoló üzembe, ahol 18—20 éves fiatalok dolgoztak az értékes ólomkristály vázákon. A barátainknál tett rövid látogatásról, sok élménynyel gazdagodva tértünk haza, azzal az elhatározással, hogy az őszinte, közvetlen kapcsolatokat továbbra is ápoljuk. Lakos József csak a szerelő jellegű építkezés elterjedésétííL remélhetjük. A kemizálásban nagy eredményeket értünk el, de a következőkben még erőteljesebb fejlődés várható. 1960-ban a mezőgazdaság által felhasznált ipari termékek között a kémiai anyagok aránya csak 8 százalék volt, az idén előreláthatólag eléri már a 25—30 százalékot, s ez az arány a következő évtizedben valószínűleg meg is kétszereződik. A mezőgazdaság gépparkja az utóbbi években elöregedett. Pedig a jelenlegi korszerű termesztési, betakarítási és tárolási technológiák alkalmazása esetén hektáronként az élő munka 60—90, a teljes termelési költség pedig 20—70 százalékkal lenne csökkenthető — állapította meg a miniszterhelyettes. — A teljes körű gépesítés azonban csak akkor javíthatja a jövedelmezőséget, ha az átlagtermés hektáronként eléért kenyérgabonából a 25— 26, száraz szemes kukoricából a 30, cukorrépából a 300, burgonyából pedig a 150 mázsát. Az biztosra vehető, hogy a negyedik ötéves tervidőszak végére a mező- gazdaságnak 75 000 traktora és 13 000 tehergépkocsija lesz. Ebben az időben a mező- gazdaság a szükséges energiát 60—65 százalékban folyékony, 10—12 százalékban villamos, és csupán 16—18 százalékban fogja szilárd energiahordozókból meríteni. Természetesen növekedni fog a háztáji gazdaságok gép- és eszközállománya is. Várhatóan széles körben terjednek majd el a motoros kapák, a kézi vetőgépek, a kézi műtrágyaszórók, a háti permetezők és számíthatunk a háztáji szarvasmarha-tartásban a takarmányelőkészítés és az itatás gépesítésével is — mondotta a miniszterhelyettes. Nőkérdés? A párt Központi Bizottságának februárban megtartott ülése megvitatta a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetét és határozatot hozott az e téren mutatkozó tennivalókról. „A nőkérdéssel való foglalkozást a mindennapi pártmunka részévé kell tenni, mert ez előfeltétele, hogy össztársadalmi üggyé váljék’’ — állapítja meg egyebek között az ülésről kiadott közlemény. Nőkérdés — Magyarországon? Akadnak talán, akik meglepődnek az ilyen fogalmazás hallatán. Hiszen társadalmunk átlagembere réges-rég lezárta magában ezt a kérdést. Megszokottá vált az egyenjogúság tudata, sőt, hajlamosak vagyunk néha már a férfiak egyenjogúsítását emlegetni. Ha azonban közelebbről szemügyre vesz- szük az egyenjogúság teljessé tételének követelményeit, rá kell jönnünk hogy nem olyan egyszerű a dolog. Ezt tette a Központi Bizottság ülése is, ezt megelőzően pedig mindazok, akik a nőkről szóló napirendi pont előterjesztésének összeállításában részt vettek. Igen, valóban az a helyzet, hogy a nőknek a férfiakkal való egyenjogúságát évtizedekkel ezelőtt kimondta, deklarálta a dolgozók állama. A tanulás, a társadalmi előremenetel, a' bérezés viszonylatában egyaránt régóta rögzítettek az elvek: csak épp a gyakorlati megvalósulásban mutatkozik elmaradás sok helyen. Minden joggal rendelkeznek a nők a tanuláshoz. De ha családanyák is egyben, hogyan szakítanak maguknak annyi szabad időt, amely új ismeretek szerzéséhez, az érettségihez, vagy az egyetemi diplomához szükséges? Lehet belőlük miniszter és gyárigazgató, mégis elenyészően kevesen emelkednek magasabb tisztségekbe azok közül is, akik képességeiknél fogva méltóak lennének erre. Régi elvünk az „egyenlő munkáért egyenlő bér” követelménye, de bármelyik üzemi közösségben ellenőrizhető, hogy a női dolgozó ugyanazért a munkáért, ugyanabban a beosztásban kevesebb fizetésért dolgozik, mint férfi munkatársa. Különösen az utóbbi években tett sokat az állam annak érdekében, hogy megpróbáljon könnyíteni a speciális női gondokon, amelyeket gyermeknevelés, háztartás, s más hasonló címszavak alatt ismerünk mindnyájan. Mindez azonban távolról sem elegendő, hiszen épp a Központi Bizottság állapítja meg, hogy „a nők problémáinak az eddiginél nagyobb figyelmet kell kapni jogalkotásunkban, gazdasági, kulturális és szociálpolitikánkban”. Van tehát nőkérdés ma is. De mit értsünk az alatt, hogy ezt a problémakört a mindennapi pártmunka részévé kell tenni. Lehet-e ez egyáltalán pártmunka? S ha igen, miért és menynyiben? Aki üzemi közösségben él — hiszen ilyen a keresőképes korú nők 65 százaléka hazánkban — az jól tudja, hogy a napi munka gyakorlatában ezernyi apró-cseprő ügyben kell intézkedni, segítséget nyújtani a nők számára, olyan ügyekben, amelyek a gazdaságvezetés felsőbb régióiból nézve számítanak csak kis ügynek. Aki könnyebb beosztást kér, mert gyermeket vár, annak ez igenis nagy ügy. S a társadalom számára is az kell hogy legyen. Annak az asszonynak, aki nem tudja gyermekét óvodában elhelyezni, hiába beszélünk arról, milyen nagyot nőtt az óvodai férőhelyek száma, ezzel nincs kisegítve. Meg kell próbálni elhelyezni az ő gyermekét is. Az a dolgozó nő, aki vállain viseli a család együtt-tartásának ezerféle gondját, a közösségtől is joggal vár türelmet, segítőkészséget, gonBentonittal „ ” a szivárgó töltéseket Borsod megyében újabb nehéz szakaszához érkezett már hatodik hete tartó árvédekezés. Az elmúlt napok esőzéseinek hatására a Bodrog tovább árad. Az előrejelzések szerint árhullám várható a Sajón és a Hernádon is. Ezért az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság megtette az előkészületeket az áradat fogadására. Péntek reggel a tokaji kőbányából mintegy kétezer-hatszáz tonna kő kiszállítását kezdték meg a Sajó és a Her- nád gátjaira. A Tisza Tokajnál az elmúlt huszonnégy órában négy centimétert apadt, Dél-Borsodban azonban tovább árad a folyó. A védelmi erők mindenütt helytállnak. Tokaj alatt az úgynevezett tiszaladányi „könyöknél” töltéslazulás keletkezett, amelyet megfeszített munkával, bordás kőterheléssel sikerült megerősíteni. Taktaközben, Ti- szadob felett az átázott gátszakasz nagyobb szivárgásainak megfékezésére homokzsákterhelést alkalmaztak és a töltés víz felőli oldalán ötszáznegyven négyzetméter műanyagfóliát fektettek le. Ezenkívül a tokajhegyaljai ásványbányákban termelt bentonittal „tömítették” el a veszélyesen csurgó részeket. Kesznyétennél — a Sajó torkolatánál — könnyűbúvárokat vetettek be, hogy a gát víz felőli oldalát műanyagfóliába „csomagolják”. A Tiszatarján és Tisza- keszi között feltörő sok apró buzgár lokalizálására a péntekre virradó éjszaka kétezer-ötszáz homokzsákot használtak fel. Az árvíz elől kiürített Körös-vidéki községek mintegy 30 ezer lakosát pénteken rendkívül szervezetten költöztették vissza otthonukba. A Békés megyei árvédelmi területi bizottság pénteken hajnali három órakor adott engedélyt az áradá; soktól veszélyeztetett területekről kitelepített lakosság hazaköltöztetésére. Péntek délre tíz vonatszerelvénynyel és csaknem 100 autóbusszal mind a nyolc községbe visszatért a kitelepített harmincezer lakos. Az átmenetileg kiürített községekben a párt és a tanács megyei, községi vezetői köszöntötték a hazatérőket. Csaknem velük egy időben megérkeztek a friss kenyérrel, tejjel, zöldséggel és egyéb élelemmel megrakott tehergépkocsik. A hazatelepülőket egyébként is nyitott üzletek, rendben tartott porták várták, mert mind a nyolc községben kiválóan megszer- veszték az otthon maradt háztáji jószág ellátását. A kiürített falvakban maradt „háztájira” beosztott férfiak friss zöldtakarmányt kaszáltak az állatoknak, megfejték a teheneket, értékesítették a tejet. Sarkad- keresztúron még arra is volt gondjuk, hogy összeszedjék és kotló alá rakják a tojásokat» doskodást a hétköznapi életben. Pártmunka-e, ha igyekszünk neki segíteni? Feltétlenül az. Része-e a pártmunkának, ha lehetőség szerint megkülönböztetett gonddal kezeljük a dolgozó asszonyok jogos kéréseit, sőt harcolunk is ezek érvényesítéséért? Mindenképpen! És annál inkább fontos ez, mert az utóbbi időben számos példa van arra, hogy amit a párt lelkiismereti ügyének tekint, azt ugyanígy kezeli a társadalom egésze is. Nyilván, szükség van újabb rendelkezésekre, talán törvényekre is, amelyek az eddigieknél pontosabban rögzítik a helyés elveket. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy minden törvény annyit ér, amennyit megvalósít belőle a társadalom. A megvalósulás pedig mindig és minden helyzetben a kisebb közösségek munkája. Elvégre ők azok, akik a helyi viszonyoknak, adottságoknak megfelelően tettre váltják a gondolatot, s ezzel élettel töltik még a paragrafusokat. Ha tehát a pártszervezetek érdemben foglalkoznak mindenütt a lányok és asszonyok ügyeivel, gondjaival, ezzel amellett, hogy a törvény megvalósulását segítik, egyben új törvényiek születését is sugallják. A nőkérdés másként vetődik fel a szövőgyárban, másként az íróasztalok mellett, más problémakört jelent egy mezőgazdasági termelőszövetkezetben. A társadalmi szervezetek, elsősorban a pártalapszerve- zet, kötelessége éppen az, hogy foglalkozási áganként alkalmazza a törvényt, s ne a holt betűt nézze, hanem az embert, akiért a törvény született. Azelőtt a nagyobb közösségekben bizonytalan hatáskörű nőbizottságok intézték a nők érdekvédelmét. Számos területen ilyen támaszra sem számíthattak a dolgozó nők. Ismeretes, hogy a jövőben ez nem így lesz. Most minden szinten közvetlenül a párt veszi kézbe a nők között végzett elvi-politikai munka irányítását, a nők gondjainak megoldását szolgáló határozatok végrehajtásának ellenőrzését, koordinálását. « A tömegszervezetekben, tömegmozgalmakban állami és gazdasági szervekben dolgozó kommunisták egyetemes kötelességévé válik, hogy munkaterületükön gondoskodjanak a pártirányítás megvalósulásáról^ a dolgozó nőket érintő kérdések a pártpolitikának megfelelő eldöntéséről. A pártot az intézkedés meghozatalánál a realitások felismerése vezette, s az a szándék, hogy már a legközelebbi években teljesebbé tegye azokat az eredményeket, amelyeket a női egyenjogúság, a nők társadalmi helyzetének állandó javítása terén sikerült elérni. A társadalomnak, benné mindenekelőtt a kommunistáknak, pedig nem szabad elfelejtkezniök arról, hogy a mostani generációk megtisztelő kötelessége nemzedékekre megalapozni a szocialista nemzet erkölcsi-politikai egységét, amelybe nagyon is beletartozik az egyenjogúság teljes megvalósítása. K. &
