Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-12 / 109. szám
1970. május 12, kedd S. oldal NYELVŐR Tudunk-e fogalmazni? Tudni kellene. De bizony sok kifogás merülhet fel a fogalmazási készség ellen. Ennek a bonyolult kérdésnek a tárgyalásakor Illyés Gyula nyilatkozatából induljunk ki: „Az emberek általában azt hiszik, hogy szépen, »■művészien-« írni azt jelenti, hogy egyszerű gondolatait is az ember jól fölcifrázva, bonyolultan adja elő. Ennek éppen az ellenkezője az igaz. Szépen az ír és beszél, akinek sikerül még a bonyolult gondolatait is egyszerűen és világosan előadni. A művészet pedig ott kezdődik, ahol az ember az ilyen előadással még élvezetet is szerez hallgatóinak. A magyar nyelv természeténél ogva az egyszerűséget és i világosságot kívánja.” Tehát még a szépírótól is dsősorban az egyszerű és nlágos gondolatközlést kívánjuk meg. A sokfajta hiba közül talán néhányra sikerül felhívni olvasóink figyelmét. ... Már régóta őrzöm ezt az így, tv-riportban hallott mondatot: „Azt az eredményt, amit elértünk, ahhoz a dolgozók jó munká- ia segített.” A riportalany vállalatvezető gondolatát írtjük ugyan, de mondatszerkesztése ellen nagyon súlyos kifogásunk lehet. Szerkezetileg itt egy főmondat közé ékelődik be egy mellékmondat. A főmondat azt közli, hogy az eredményhez a dolgozók jó munkája segített, a mellékmondat pedig az eredmény jelzöjeként azt fejezi ki, hogy ezt az eredményt elértük. Tehát ez lenne nyelvhelyességi szempontból a gondolat jó megfogalmazása: „Ahhoz az eredményhez, amit elértünk, a dolgozók jó munkája segített.” Sajnos, ehhez hasonló hibás mondatszerkesztést sokszor hallunk. Néha a többszörösen ösz- szetett mondatokban feleslegesen sokszor használjuk a hogy kötőszót. Például ennek a mondatnak is ez a hibája: „Az üzemvezető azt az üzenetet hagyta, hogy menjünk át hozzá, hogy megnézzük, hogy hogyan dolgozik a gép.” A kötöszóhalmozáson könnyű segíteni, a három „hogy” közül csak a középsőt hagyjuk meg, a másik kettőt nem. A vonatkozó névmások használata ellen már a Magyarosanrmozgalom is nagyon határozottan küzdött. Ilyenféle mondatokra gondolhatunk: „Elütött a villamos egy embert, aki a kórházba szállítás közben meghalt.” Ha ez valóban jelzői mellékmondat lenne, ahogy a vonatkozó névmás sejteti, akkor annak a szerencsétlen embernek előbb kellett volna meghalnia, és csak azután ütötte volna el a villamos. Tehát ha a jelzői mellékmondathoz ragaszkodunk, így kell a mondatot megfogalmazni: A kórházba szállítás közben meghalt az az ember, akit a villamos elütött. Eredeti példamondatunkban tehát helytelen az „aki” használata. Ha pedig ragaszkodunk a mondatok sorrendjéhez, akkor helyesen így fogalmazhatunk: Elütött a villamos egy embert, és az a kórházba szállítás közben meghalt. Tanulság: a vonatkozó névmást nem használhatjuk egymás után következő eseménysor közlésekor, mert hiszen a mellékmondat mindig előzményre vonatkozik. Ez a következő mondatból is megérthető: Tegnap találkoztam egy barátommal, akit már régen nem láttam. A nyelv a gondolatkifejezés legpontosabb eszköze. Kosztolányi Dezső szerint „úgy kell írni, hogy azonnal megértsék, mit akarunk mondani... Az olvasót egy másodperc ezredrészéig sem szabad bizonytalanságban tartanunk.” Kiss István (9) A zseblámpa vakító fénycsóvája a felhúzott lá- oakkal alvó ember szemébe világított. Jakubovszkij fényképet vett elő, amelyen ugyanilyen testhelyzetben alvó ember volt látható. — Kicsit magasabbra a lábakat — mondta társának, akivel együtt léptek a szobába. S amíg amaz jegyzett valamit a kis füzetébe, mégegyszer az alvó ember szemébe világított. Erre az imént még összehúzódva alvó ember felugrott, a szeme elé emelte kezét. Az ezredes mellett álló férfi mintha csak ezt várta volna, németül kiáltott: — Name? — Hans Kloss — vágja rá amaz. — Geboren? — vagyis született? — Ezerkilencszáztizenkilenc október öt Klájped. Apám Hans Kloss földbirtokos, anyám Emilia von Wersecker. J '.kubr vszkij a kapcsolóhoz lépett, s felkattintotta. — Elég volt — szólt a kérdezőhöz, majd a felriasztott férfihoz: Hogy vagy Sztáska? Remélem nem haragszol az éjszakai vizitért? — Ugyan? — mondta Sztasek. — Hozzászoktam már, hogy nem kényeztetik el itt az embert. _ El kell feledned, előreláthatóan nagyon hosszú időre el kell feledned, hogy valaha is Sztaniszlav Mo- czulszki voltál — mondta az ismeretlen, aki polgári életében pszichológus volt, s a három hónappal ezelőtt kitört szovjet—német háború óta kiképzésvezetője ennek a furcsa tábornak, amelyet egy eldugott völgyben rendeztek be. Nem is tanintézet volt ez, hanem egy minden^ porci- kájában tökéletes kis német város, ahová ha ejtőernyővei ejtenének be valakit éjszaka, egyetlen pillanatig Az összefogás eredménye A kecskeméti Katona József Gimnáziumban a tavaszi ifjúsági napok keretében évenként megrendezik az első, második és harmadik osztályos tanulók kulturális versenyét. E hagyományossá vált gyakorlat a régi évekre nyúlik vissza: még 1949- ben, Szőts Rudolf tanár vezetésével szerveztek egy orosz kulturális napot, nagy sikerrel. A későbbiek során ezt bővítették ki az irodalmi alkotások népszerűsítése és a korszerű irodalmi ízlés fejlesztése céljából. Érdemes néhány kiemelkedő műsort megemlíteni az osztályok rendezvényei közül. Olyanokat, melyekkel az elmúlt években messze az iskola falain £úl is magukra vonták a figyelmet: Brecht: Lucullus a bírák előtt című drámája, Moliére Kényeskedőkje, Pilinszky: Sötét mennyország és Buda Ferenc: Roham című oratóriuma, a Karinthy Frigyes műveiből összeállított műsor stb. Ezeknek a versenyeknek legfőbb érdekességük, és egyben legfőbb hasznuk, hogy az előkészítés, betanulás, előadás sokoldalú és nehéz munkáját maguk a diákok végzik, legtöbb esetben, természetesen az osztályfőnökök és a magyartanárok hozzáértő segítségével. Jó alkalom nyílik így a fiatalok önállóságának, egyéni ízlésének alakítására, s arra, hogy a tanuló- ifjúság saját ügyének érezhesse a mozgalmat. A napokban az idei KISZ-napok keretében lezajlottak az osztályok közötti kulturális versenyek. Az első évfolyamon Illyés: Az éden elvesztése című oratóriumával, a másodikon a Te drága szép, tündéri föld című összeállítással, a harmadikon a fiatal költők alkotásaiból megszerkesztett így látom című műsorral lettek elsők a csoportok. Versenyen kívül két különösen kiemelkedő produkciót is láthattak a fiatal nézők, a harmadikos osztályoktól; egyik a felszabadulási, másik a Lenin- évfordulóval kapcsolatos. Az idei kulturális napok egyik érdekessége volt, hogy most képzőművészeti kiállítás megrendezésére is sor került. Természetesen ez is a tanulók alkotásaiból. Ugyanis az öreg iskola falai közt nem egy olyan diák tanul, akinek alkotásaira már a művészeti élet vezetői is felfigyeltek. (Vida Ágnes, Orosz István, Koszta Zsófia, Go- lovits Lajos). Ilyen vonatkozásban az irodalmárok sem maradnak le: Hideg Antal versét már a Forrás is közölte, Barvich Iván, Augusztin Éva és Bánki Dezső pedig legjobb úton vannak ahhoz, hogy megjelenjenek. A kulturális versenyeken az ő műveik is elhangzottak. Ez évben már iskolai irodalmi pályázatot is írtak ki. A jövőre vonatkozó tervekkel kapcsolatban Mester Barnabás igazgató elmondotta, hogy a honismereti szakkör munkáját is bekapcsolják a KISZ- napok műsorába, nyilvános szakköri foglalkozásokat és kiállításokat terveznek. A fentiekhez kevés a hozzátenni való. Bizonyítéka mindez annak, hogy lehet tartalmasán is tömegméretűvé fejleszteni az ifjúsági mozgalmon belül egy kezdeményezést. Csupán a lelkesedés, valamint a tanárok és tanulók megfelelő összefogása szükséges hozzá. Varga Mihály Hetvenezer új szakmunkás A szakmunkásképző iskolák június 8-án fejezik be az elméleti oktatást, s mintegy 220 000 első-, másod- és harmadéves tanuló tesz osztályvizsgákat. Hetvenezer utolsóéves pedig szakmunkásvizsgát. Tavaly 62 542 volt a végzősök száma, tehát most jóval többen fejezik be tanulmányaikat. Elhelyezkedésük mégsem jelent gondot, mert a népgazdaság a munkába álló fiatalok nagy tömegét igényli. Különösen áll ez az építőiparra, amely szakmunkás-ellátottság dolgában még mindig^ „mostohagyerek”, A mezőgazda- sági szakmák is változatlanul nagy számban várják a fiatalokat, jóval többet, mint ahányan munkába tudnak állni, noha ezekben a szakágakban is többen készülnek szakvizsgára az idén, mint tavaly. Az előzetes felmérések szerint végeredményben valamennyi szakmában elegendő szabad munkahely várja a legifjabb szakmunkásokat. Zöld robbanások (Pásztor Zoltán felvétele) sem kételkedne abban, hogy a Harmadik Birodalom szívébe került. A fehér falu, piros cseréptetős házakon német utcanévtábák. Nem hiányzott természetesen a Hermann Göring Strasse és az Adolf Hitler Platz sem. A söröző melletti újságárusnál eredeti német napilapokat árultak — mindössze 5—6 napos késéssel —, a sörözőben csinos „germán lányok” mérték az eredeti német sört, s olykor-olykor a fúvósbanda is rázendített a „nélkülözhetetlen” német dalokra. A városka lakói naponta 8—10 órán át előadásokat hallgattak természetesen német nyelven — a német katonai szolgálati szabályzatról, a postai előírásokról, s nap, mint nap megismerkedtek a legújabb német hadijelentésekkel, az életbeléptetett különleges rendeletekkel, vagyis mindazzal, ami az „anyaország” életére, hétköznapjaira jellemző volt, s amit egy igazi übermensch-nek tudnia kell a birodalomról. Az előbbihez hasonló éjszakai felriasztások is rendszeresek és módszeresek. A tananyaghoz a brutalitás is hozzátartozik, természetesen olyan fokon, ahogyan azt az átlagnémet képes, vagy kénytelen gyakorolni manapság. Előfordult, hogy napi feladatként ököllel kell verni egy „kommunista partizánt”, s ezt a szerepet is természetesen maguk vállalják magukra. Mert hozzá kell edződni sok mindenhez. Mindenhez, ha azt akarják, hogy eredményesen, minél nagyobb biztonsággal végezhessék veszélyes feladatukat az ellenség hátában. Olyanok persze nagyon kevesek voltak — ha voltak egyáltalán —, mint Sztásek, akinek nem egy átlagnémet figurát kellett alakítaniuk, hanem valakit. Olyan valakit, akit nagyon sokan ismernek odaát, s akinek mérhetetlenül sok élménye van, amelyekre a legváratlanabb helyzetekben is emlékezni kell. — Hogy érzi magát? — érdeklődött Sztásek Hans felől. — Gondolkodik. Biztosan azon töri a fejét, hogy mit akarhatunk tőle — mondta az ezredes, aztán Sztásek fejére tette a kezét: — Mutasd a nyakad. Hogy néz ki a forradás? Ez a forradás három kiváló moszkvai sebészprofesz- szor műve volt. (Folytatjuk) Könyvek az évfordulóra 25 év Ipar, mezőgazdaság, életszínvonal, kultúra A téma legszakavatottabb ismerői és művelői — Nyitrai Ferencné, Erdei Ferenc, Mód Aladámé, Molnár János — önálló ta- tanulmányokban foglalták össze az ország felszabadulása óta elért eredményeket, a fejlesztés, a fejlődés során jelentkező problémákat, ellentmondásokat. Bemutatják milyen volt a magyar ipar 1938- ban, 1948-ban, és mi jellemzi napjainkban. Vázolják a magyar mezőgazdaságban lezajlott forradalmi átalakulást, s azt, hogy milyen az új szocialista mezőgazdaság. Foglalkoznak az életszínvonal bonyolult kérdéseivel, elemezve a két nagy társadalmi osztály, a munkásosztály és a parasztság, illetve a különböző társadalmi rétegek életszínvonalának alakulását, s nem hallgatják el az e téren jelentkező gondokat sem. Végül foglalkoznak a kulturális, oktatási és művészeti életünkben bekövetkezett történelmi változásokkal. A kötethez Nyers Rezső írt előszót, amely ugyancsak önálló tanulmánynak tekinthető, mert összefoglaló, tömör értékelést ad hazánk negyedszázadának legfontosabb kérdéseiről. Politikai plakátok 1945—1948 A nagysikerű tanácsköztársasági plakátgyűjtemény méltó folytatása ez a kötet, amely az 1945—1948-as években megjelent legértékesebb politikai plakátokat tartalmazza. Ezek a művek nemcsak egy nagy korszak dokumentumai, hanem értékes és jelentős művészi alkotások is. A megújhodott magyar plakátművészet minden nevesebb képviselőjének alkotása szerepel a gyűjteményben. Megfigyelhetjük az ötletek gazdagságát; a művészek a mindennapi életből vett motívumokkal, igen változatos formában fejezik ki a szocializmus útjára lépett magyar nép erőfeszítéseit, problémáit, gondolatait. A bevezető tanulmányt Végvári Lajos művészettörténész írta Ez történt huszonöt év alatt Hogyan élt a hatalomra került dolgozó nép _ a m unkásosztály vezetésével — azzal a történelmi lehetőséggel, amelyet a Szovjetunió hadseregének a fasiszták felett aratott győzelme nyújtott számára? Milyen lényeges változások történtek az országban társadalmi, gazdasági kulturális és külpolitikai téren? Sok adattal, ténnyel alátámasztva tájékoztatja a különböző rendezvények előadóit, s mindazokat az olvasókat e kis kötet, akik összefoglaló képet akarnak kapni arról, honnan indultunk el és hova érkeztünk a 25 év alatt. Az egyes fejezeteket Fekete Sándor, Tábori András, Kiss Gy. János és Gár- dos Miklós írta. Szerkesztette: Darvasi István-
