Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-12 / 109. szám
«. oldal 1970. május ÍZ, kedd Bányából a doktorátusig p gyike azoknak a riportalanyoknak, akiket Kecskemétre jövetelem óta ismerek. Tehát már hét éve... Ha akkor három szóval kellett volna jellemeznem, ez jött volna rögtön a számra: A barátságos ember. Ma, miután már több cikk közös létrehozása és még több spontán találkozás tapasztalatai „dúsították” ismeretségünket, karakterének lényegéhez még közelebb jutottam. Most már úgy áll előttem, mint a szüntelenül törekvő, érdeklődő, tehát színes lelkivilágú barátságos ember. Először a mai ÉPSZER Vállalat egykori egyetlen iparitanuló-otthonában, a kecskeméti Tatársoron találkoztunk. Emlékszem a hangsúlyra, amellyel a gyerekek szólították; „Bandi bácsi.. .’* — Előttem van mindig mosolygó szemének ajánlása; „Nézze, a szűkös viszonyok között is menynyi szépet, kedveset, családiasai alakítottunk ki a fiúkkal ezekben a szobákban ...” — De nem takargatta az árnyékokat sem; hogy csupa nedvesség, sár, por foglalja el a világot a küszöbön kívül... Milyen messzi sarka már az a vállalat bizony még szegényes múltjának!... Ha akkor, mondjuk kisíilmre vettünk volna epizódokat, képeket a kezdő, de határozott célú lépésekről, a környezetről, ami már egyszer s mindenkorra csak az emlékezetben létező kép, hangulat; — a mai modern gyártelepbe oldva. Egy parányi szobácska tűnik elém. amelyből az egyszerű berendezési tárgyak közül is egy szerény asztalilámpa fényköre maradt meg emlékezetem kópiáján. Gondolom azért, mert ehhez a mondathoz kötődött: „Éjszakánként emellett tanulok... Mert érdekel a szakma, a tudomány, az irodalom..." — Nem tudom, mi volt akkori pontos beosztása a vállalatnál. de azt igen, hogy az ipari tanulókkal csak úgy másodfoglalkozásként, de olyan pedagógusi szenvedéllyel, szeretettel foglalkozott, mintha hivatásos tanár, szakoktató lenne... \ kkor már tizenéve dolgozott a vállalatnál ... Családjához, mint az építők közül sokan, he- tenként-kéthetenként járt haza. Haza, öregcsertőre, ahol viruló kis nyugalomszigetként várta — s várja ma is — a szülői ház, a felesége, a kislány, a kisfiú... Akikről évek múltán egyszeresek azt hallom : leérettségiztek... S ma már kisunoka is van, aki roppant örül mikor a nagyapa — mit is — banánt, narancsot visz neki madárlátta csemegéül... Azalatt persze úgy növekedett, kupálódott vállalat is, hogy aki három— négyévenként látta, a szemét dörzsölte; — jó helyen jár-e. S amikor kellemes nyári alkonyaton vagy csípősen dudorászó télidőben, de szinte mindig váratlanul, rá-ráköszöntünk egymásra, olyan „járdaszéli” és „röpke” beszélgetésekbe estünk, ami nem egyszer órahosszányira kinyúlt. Ügy, hogy észre se vettük. Mert Csóti Andrásnak mindig volt és van — nemcsak újságírói-praktikus értelembe vett sztoryja —, hanem töprengeni valója. _ Tudja mi a munkások vélemény-e a kategóriákról? nyereségrészesedés régi elosztási módszerének időszakában. Még akkor, amidőn hivatalosan szó sem volt annak megváltoztatásáról. — Sérti őket a kategorizálás ... Azt mondják; „Hm ;— most már széttrancsíroznak bennünket első-, másod- meg harmadosztályú emberekké?... Te csak harmadosztályú vagy, koma...” — Aztán említette a példázatot, amelybe a munkásközvéleményt sűrítette. — Ügy van az, mint a sportversenyen, olimpián. Sok magasugró indul ugyanazért a célért, vagy sprinter a rekordért. A többi nélkül a bajnok se lehetne bajnok, s ha megelőzi is a többieket, akkora különbség nem lehet közöttük — mint... mint ahogy ez a kategorizálás elválasztja az embereket, akik szintén egy célért küzdenek. Ki-ki a maga posztján lehet igen értékes, de kevésbé az is. Aki egy brigádban kiváló, sérelmesnek tartja, ha ő ennek ellenére csak „harmadosztályú” ember ... Azóta respektálta kormányzatunk e véleményeket, s igazságos, méltányos intézkedéssel változtatott • a régi minősítéseken. beszélte a | Siegfrid” rovat írója és T/" ésőbbi találkozásaink egyikén már mint d r. Csóti Andrással fogtam kezet a barátságos emberrel. Jogi doktorátust szerzett ; nem múltak el hasztalan az esték amellett a bizonyos kis asztalilámpa mellett. Amely legutóbb már az ÉPSZER modern munkásszállójának falaira szórta fényét... Milyen nyílt derűvel mesélt el egy epizódot ennek a szállónak az életével kapcsolatban, s milyen széles fejcsóválás- sal nevetett, mikor glossza- ként olvasta vissza a Petőfi Népében az esetet: „Hát ezek az újságírók! Az ember csak beszélget velük, mit sem sejtve, s mit ad isten, pár nap múlva olvassuk az újságban: Hisz’ ez rólunk szól! — De jó volt, hogy megírta; az emberek elgondolkozhatnak rajta, milyen „öngólt kapunk, amikor az építők saját létesítményüknél tapasztalják, mi a következménye, ha valamit elnéznek akár tervezéskor, akár építkezéskor... Bátran, jóakaratúan őszinte mindig. Nála nem szólam, hogy a hibával merni kell szembenézni. Tudja, életpályájának egész menete, törekvései, birkózásai gondokkal, akadályokkal, s végül győzelmei — megtanították: szívós munkával, akaraterővel legyűrhetők a bajok. Annál hamarabb, minél előbb felfedjük őket, s változtatunk is az elhibázott lépéseken. Természetesen, a hozzá hasonló, jókedvű, igyekvőküzdő káderokat várva- várják más munkaterületeken is. Mikor már doctor juris lett, — őt is „elhappolta’’ az élet több ínás vonalra az építőipartól. Helytállt, de az út csak visszakanyarodott ide, az építőiparba ... Valamikor Komlón dolgozott, a bányában ... Vájáriskola után „kinyílt előtte a világ ..De egészségi okok miatt... IVT őst, a szerkesztőség- ben megint véletlenül találkozunk össze. Mint az üzemi lapjuknak egyik fő erőssége, a szisz- szén tőén igazmondó „Beton szerkesztője járt a mi ipari rovatunk házatáján. Ezúttal is érdekes, izgalmas töprengéssel kezdi: — Rájöttünk, hogy az emberek véleményének megismeréséhez, úgy, hogy azokból igazán az életszerűséget érezzük ki, nem elég csak a mostanában divatos kérdőívekre támaszkodnunk ... Több időt vesz igénybe, de hallatlanul hasznosak a személyes beszélgetések. Nem mintha ezt most találtuk volna fel. De más az, ha mondjuk a bizonyos tárgykörre súlypontozott kérdőíves módszer helyett — félig szinte kötetlen beszélgetésekre ülünk le a szaktársakkal. Elsősorban ő k szóljanak arról, ami érdekli, izgatja, nyugtalanítja őket... Nagyon sok újat kaptunk eddig is; pedig még csak pár művezetővel értettünk szót. Nyíltan, őszintén ... Levelek, táviratok, újságok A postai szolgáltatásokat vizsgálja a NEB Nincs olyan ház, ahová időnként ne kopogtatna be a postás. Nyugodtan állíthatjuk tehát, hogy mindenkit közvetlenül érint a posta munkája, s főképpen az, hogyan látja el feladatát, a küldemények gyors és pontos szállítását. Vonatkozik ez a hírlapkézbesítésre és árusításra, s így az előfizetőknek azon jogos igényére is, hogy a hírlapokat, folyóiratokat a reggeli órákban megkapják. Ezeknek a kérdéseknek a boncolgatására, a megfelelő válasz keresésére vállalkozott a megyei népi ellenőrzési bizottság, amikor tegnap megtartotta a téma vizsgálatának indító [Y'l ikor bányászéveiről beszélt dr. Csóti András, magától értetődő egyszerűséggel jegyezte meg: — Ha ott maradok a bányánál — ma már mérnök lennék, higgye el... Ebben egy pillanatig sem kételkedünk. Felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából kapta meg az „Építőipar kiváló dolgozója” miniszteri kitüntetést. Tóth István Felsőoktatási küldöttség utazott Kijevbe Dr. Polinszky Károly mű- | gatói, ahol magyar ösztön- velődésügyi miniszterhe- díjasok tanulnak. lyettes vezetésével hétfőn : A kijevi Sevcsenko egyereggel négy tagú magyar, temen sorrakerülő tanácsfelsőoktatási küldöttség ! kozáson dr. Polinszky Káutazott Kijevbe, ahol — a roly előadást tart a magyar Szovjetunió felsőoktatási I felsőoktatás rendszeréről és minisztériumának kezdeményezésére — háromnapos konferencián vitatják meg a Szovjetunióban tanuló magyar ösztöndíjas hallgatók oktatási, nevelési helyzetét, valamint a képzésükkel kapcsolatos további feladatokat. A tanácskozáson jelen lesz N. N. Szofinszkij felsőoktatási miniszterhelyettes, s ott lesznek mindazoknak a szovjet felsőoktatási intézményeknek rektorai, igaztovábbfejlesztésének irányairól. A delegáció más tagjai szintén tartanak előadásokat. A tanácskozás zárónapján — szovjet oktatási szakemberek részvételével — tudományos módszertani konzultáció lesz, amelynek fő témája a magyar ösztöndíjas hallgatók orosz nyelvi képzése, illetőleg továbbképzése. értekezletét. Természetesen reális helyzetképet csak úgy tud kialakítani a népi ellenőrzés, ha a postahivatalok alkalmazottai, a szakemberek, de maga a lakosság is támogatást nyújt az ellenőröknek a munkában. A vizsgálat során a NEB elemezni kívánja, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetésé óta változott-e a postai szolgáltatások színvonala, javult-e a szolgáltatás. Nem kétséges, hogy a posta és a lakosság igénye azonos: gyorsan és pontosan továbbítani, illetve kézhez kapni a küldeményt, az előfizetett újságot. A posta munkáját elsősorban a felvételi és a kézbesítő szolgálat működésén keresztül ítéli meg az ember. Ezen belül is főképpen a hírlapok kézbesítését figyeli élénken a lakosság — s ez érthető. A népi ellenőrzés a most meginduló vizsgálattal a mind jobban növekvő postai munka szervezettségét, technikai, műszaki fejlesztését, s ezáltal a postai dolgozók munkájának könnyítését kívánja szolgálni. Miklós Zoltán a megyei NEB elnökhelyettese Az iparcikk-ellátás helyzetéről tanácskozott az országgyűlés kereskedelmi, valamint ipari bizottsága Dr. Varga Jenő elnökletével hétfőn a Parlament Gobelin termében együttes ülést tartott az ország- gyűlés kereskedelmi, illetve ipari bizottsága. A tanácskozáson részt vett dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke. Az érdekelt minisztériumokat miniszterhelyettesek képviselték. Az ülésen a képviselők az iparcikk-ellátás helyzetét, problémáit vitatták meg. Az írásban kézhez kapott munkaanyaghoz dr. Borsos László belkereskedelmi miniszterhelyettes fűzött kiegészítéseket. Az iparcikkellátás fontosságát bizonyítja, hogy az elmúlt esztendőben a teljes kereskedelmi forgalom több mint 50 százaléka az iparcikk-értékesítésből adódott. Már lemérhető, hogy a termékforgalmazás új rendje kedvezően hatott az iparcikk-kereskedelemre. A kiskereskedelem közvetlenül az ipartól is vásárolhat. Már megítélhető, hogy az idén — különösen a második félévtől — fokozatosan javul majd az iparcikkellátás. Ennek ellenére választék; és mennyiségi hiányok várhatók különböző járművekből, asztali rádiókból, közepes áru lakószobákból, kárpitozott bútorokból. Továbbra is számolni kell kisebb hiányokkal egyes vasárúkból (zár, lakat stb.), illetve a Ugyanilyen gondosan ügyelnek az ipari termékek minőségének betartására is. Az előterjesztést élénk vita követte, a képviselők számos értékes javaslatot tettek az iparcikk-ellátás javítására. Javasolták például: meg kellene teremteni annak lehetőségét; hogy a vevők az értékesebb háztartási iparcikkeknél előjegyeztethessék igényüket. s bizonyos, előleg lefizetésével előmegrende- lóst adhassanak fel. Támogatni kell az ipar közvetlen bekapcsolódását a kiskereskedelembe. Több képviselő már idei tapasztalatokról szólt: az év első négy hónapjában a forgalomhoz viszonyítva csökkent a kereskedelem nyeresége. Ez azért probléma, mert a kereskedelemnek a nyereségből kötelezően megoldandó feladatai vannak, ebből fedezi például a hálózatbővítés költségeit. Gondok voltak a tüzelőellátással, főként a szénnel. Ezen csak a bányák fokozott műszaki fejlesztése segítene, ezt célzó pénzigényüket viszont az illetékesek alaposan leszállították. Szó volt arról, hogy meg kell szüntetni az ipar-kereskedelem kapcsolatának néhány lépcsőfokát, azaz az árut gyorsabban kell eljuttatni a fogyasztóhoz. További határozott intézkedésekre van szükség a munkaerő-vándorlás cső' MEGJEGYZÉSEK Belépődíj Volt egy nagyon rövid időszak a kecskeméti Aranyhomok Szálloda történetében, amikor csak nyakkendővel lehetett megjelenni az üvegajtókon belül. Ezt a konzervatív és tőlünk már régen idegen intézkedést azonban pillanatok alatt „elsöpörte a népharag”. Azóta nincs baj a Homokkal. ... Most egy újabb tünet ütötte fel a fejét ugyancsak Kecskeméten, de a változatosság kedvéért a Park Étteremben. Illetékes valaki kitalálta, hogy szombaton és vasárnap délután öt órától Csak az lépheti át az étterem küszöbét, aki ezt megelőzően a dupla üvegajtó között elhelyezkedő, mintegy lesben álló dolgozónak legombol húsz forintot. Ha erre nem hajlandó — mehet isten és az étterem hírével. Olyan szélsőséges esetek adódnak emiatt, hogy ha a vasárnap délutánt a kertben sétálgatva, a fűben üldögélve eltöltő család be akar ugrani egy sörre, a gyerek egy málnaszörpre, nem teheti. Az ajtót őrző dolgozó ridegen elutasítja. Miért volt erre szükség? Bizonyára azért, mert vannak olyan megátalkodott, istentől elrugaszkodott kedves vendégek, akik képesek egy nyolc forintos üveg sör mellett átmerengeni a nyitvatartási időt. Hát kérem, ez ma már a történelem szemétdombjára került. Helyét elfoglalta az a merőben új és óriási lehetőségeket nyújtó módszer, miszerint húsz forintért megihatsz egy kis málnát, elmajszolhatsz egy pogácsát, hallgathatod az édesded, vagy a beat muzsikát stb. Nem vagyok jósnő, de annyit már most elárulhatok, hogy a módszer nem fogja megnyerni a kedves vendégek tetszését. Ha viszont a Park Étteremnek a húsz forint a fontosabb, akkor a világért sem változtassanak ezen. — dorgál — Dilemma a cipő körül tüzelőanyagok közül a jobb kentésére. A családihóminőségű szenekből A miniszterhelyettes ró ott; vállalataikat szelíd árpolitikára szorítják, s a minisztérium fokozza árelienőrzési tevékenységét. ?DÍtők érdekében ia,Tn | -k. hogy legalább '' -! mként létesítsenek cé •- j egy olyan lerakató t, ahol a szükséges építőanyagok I mindig beszerezhetők. Könnyű, fűzöttoldalú nyári cipőt vettem egy évvel ezelőtt Jugoszláviában. Az iránta érzett vonzalmamat azzal juttattam kifejezésre, hogy szezonjellegű használat helyett tavasszal és ősszel is a viselendő lábbelik első sorába léptettem elő. Vesztemre. A napokban az egyiken 5 centi- méteres szélességben elkopott á szíj. Fogtam és elvittem a cipőt a Kecskeméti Cipész Ktsz-be. — Kérem, mi nem vesződünk ilyesmivel... — mond- n a lábbelik átvételével megbízott hölgy. Nincs anyaguk talán? — De van! — válaszolta habzottam Ezek után nem ta- í\m szavakat. Hirtelen arosúdtam fel, hogy az asz- •iy eltűnt a cipővel a mű- bitó mögött. — Hát, nézze — mondta isszajövet —, holnapra megcsináljuk a cipőt, de csak 20 forintért. • Mellbevágott kicsit a 20 forintos ár, hiszen 10 centis fűzésről van szó. De veszett már több is . . . Harmadnap megjelentem a Cipész Ktsz Luther udvari helyiségében. — Sajnálom — mondta a kész cipők kiadásával megbízott asszony —de nem tudtuk megcsinálni... Nem akartam hinni a fülemnek. — Az üzletvezetővel szeretnék beszélni! — feleltem elszántan. — Hja, kérem, ő beteg! — Akkor a helyettesének tessék szólni. — Nincs itt... — búcsúztatott, iróniával a hangjában. Néhány napos töprengés után nagy elhatározásra jutottam. Egy hét szabadságot vettem ki; holnap indulok Jugoszláviába cipőt csináltat- bi -