Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

8. oldal 1970. május 10, vasárnap A felszabadulási rejtvénypályázat nyertesei Lírai pillanatképek — édesanyákról TTicsi, vagy kocsi? Felesleges kér- désnek érzi, aki a napsütésben, parkban ülve nézelődik. Hiszen az élet válaszol. Csecsemőjüket, totyogó, tipegő picinyüket sétáltató ifjú anyukák soka­sága! A tegnap virgonc, táncoskedvű, a slágerekért rajongó kislányok ma a hol­napot ringatják. Az életfenntartás végehosszanincs fo­lyamatában rajtuk a sor, a legcsodála­tosabb — anyai — elhivatottság teljesí­tésében. Életet adnak. Végtelen odaadás­sal, áldozatossággal, senki más által nem pótolható szeretetet osztva, a jövőt ala­pozzák: embert nevelnek. * A kislány a család napsugara. Cser- fes, eleven gyerek. Három, illetve öt évvel fiatalabb a fiúknál, akiknek alig egy esztendeje a testvérkéjük. Zsuzsit állami csecsemőotthonban fe­lejtették. Csaknem hároméves volt, ami­kor örökbefogadó szülőkre talált. Addig a gondozónők személyében több anyukát ismert. S még nem felejtett egészen. A napokban kis kezében néhány szál száz­szorszépet szorongatva toppant haza az óvodából: — Ezt neked hoztam, drága, drága.,. ugye te vagy az én igazi anyukám?! — repesett egész parányi lénye, amint kar­jait a most már igazi édesanya nyakába fonta. * TI etenként, csütörtökön délután, szin- te ugyanabban az időben talál­kozom vele a postahivatal környékén. Kezében mindig egy cipősdoboznyi cso­mag. S ha megállunk egy-két szóra, a magyarázat is mindig ugyanaz: — A kisfiamnak, egy kis hazai. Süte­mény ... (A „kisfiú” 23 éves, szakmun­kás egy fővárosi nagyüzemben, s melles­leg, egyetemen tanul.) —... Tetszik tud­ni, jobbízű a falat a családnak is így. Lackó meg olyan édesszájú. Alacsony termetű, kerekded asszony. Két gyermeke közül az idősebb már ki­repült a házból. Az anyai szív számára mégis mindenkor gyermek, „kisfiam” marad. ' illanásnyi képek, az Édesanyákról. S az epizódok tömegével lehetne foly­tatni a sort. Ehelyett a hálás gyermekek nevében, szívünk egész szeretetével őket köszöntjük ma! ^ P. I. Fáklyaként lobogva Mint már jelentettük, pénteken este, a Kecske­méti Városi Tanácsháza kistanácstermében megtör­tént a Petőfi Népe és a KISZ felszabadulási rejt­vénypályázata nyeremény- sorsolása. A szép számmal megjelent pályázók, a szer­kesztőség és a lapkiadó vállalat képviselői előtt Komáromi Attila, a KISZ megyei bizottságának kép­viseletében mondott beve­zetőt. Méltatta a rejtvény­verseny iránti érdeklődést — több mint hétszázan vet­tek részt —, megköszönte a rendező szervek gesztu­sát, hogy a 25. évforduló Jegyében zajlott, játékosan ismeretterjesztő pályázat résztvevőinek igyekezetét mintegy 20 ezer forint ér­tékű nyereményekkel ho­norálta. Elismeréssel szólt a megfejtések feldolgozásá­ban közreműködött diákok, — Faragó Péter, Nagy Te­réz, Z aicz Judit, Szentir- may Judit és Búzás Margit, valamennyien a Katona József Gimnázium növen­dékei — lelkes igyekezeté­ről. Ezután a szerkesztőség ifjú munkatársa, Tárnái László „sípjelére” kezdő­dött a sorsolás. A szeren­Tanácskozott a megyei tűzrendészed bizottság Tegnap délelőtt Csenki Ferenc, a megyei tanács vb- j titkárának elnökletével ülést tartott a megyei tűz­rendészet! bizottság. A ta­nácskozás résztvevői először csekerékből Járai Andrea kisdobos, egy-egy forga­tást követően összesen har­minc nyertes nevét húzta ki a sorsoláshoz jutott száznyolc esélyes közül. A fődíjakat a tíz telita- lálatos között a következő eredménnyel osztotta For­tuna, a szerencse istenasz- szonya: 2 személyes moszkvai utazás: Csapiár Éva, Kecs­kemét, Árpád krt. 17.; Televíziókészülék: Sár­közi Istvánná, Kecskemét, Budai u. 6.; Magnetofon: Sándor László, Kecskemét, BM-ga- rázs; Lemezjátszó: Gyöngyösi Katalin, Kecskemét, Klap­ka u. 16. Táskarádió: Tokaji Sán­dor, Kecskemét, Városi Ta­nács. Telitalálatos volt rajtuk kívül, s a többi nyeremény sorsolásában végig részt vett — Juhász István, Kecskemét, Balaton u. 7., Körösi Gyula, Kecskemét, Losonczi u. 5., Bársony Magdolna, Városföld, Var­jú Péter, Kecskemét, Ár­pád krt. 21. és Bánó József, Kecskemét, Czollner tér 20. (Legutóbbi közlésünkkor még egy diák — betegsége miatt — nem fejezte be az általa kezelt szelvények fel­dolgozását —, ezért válto­zott a 42 találatosok szá­ma.) További nyeremények: 500 forintos vásárlási utalvány: dr. Bállá Mária, Kecskemét, Árpád krt. 4. 300 forintos vásárlási utalvány: ifj. Szabó István, Mélykút, Szabadság tér 55. 200 forintos vásárlási utalványt nyertek: Rimár Lajosné, Kecskemét, Sar­kantyú u. 1., Kúti Jánosné, Izsák, Rákóczi u. 18., Gá­bor Andor, Kecskemét, Arany J. u. 1., Varga Ti­bor, Baja Pf. 62., Kovács Ede, Kecskemét, Lenin tér 14. ép. 150 forintos vásárlási utalványt nyertek: Csernus István, Lakitelek, Szikra, 157., Király Zoltán, Kiskun­félegyháza, Széchenyi u. 1., Simon Jánosné, Kecskemét, Trombita u. 1., Markli Pé­ter, Kecskemét, Schönherz tér 5., Országh Mária, Kecskemét, Halasi u. 5. 100 forintos vásárlási utalványt nyertek: Nagy Ilona, Kecskemét, Balló- szög 224., Richnovszky An­dor, Baja, Dózsa Gy. u. 12— 14., Kéri Márta, Kecske­mét, Vágó u. 28., Kiss Béla, Kecskemét, Borbás 25., Pa­lásti Béla, Kiskőrös, Bat­thyány u. 15., Nagy Béla, Kecskemét, Bem u. 8., Né­meth Józsefné, Kecskemét, Zimay u. 5., Groh Péterné, Bácsalmás, József A. u. 3., ifj. Okner Sándor, Kalocsa, József A. u. 14., Bánó Jó­zsef, Kecskemét, Czollner tér 20., Kiss István, Kecs­kemét, Járási Tanács, Var­jú Péter, Kecskemét, Ár­pád krt. 11., ifj. Bakacsi Gyula, Szeged, Mérei u. 17. Azok a telitalálatosok — hárman —, akiknek a hú­zásokon nem kedvezett a szerencse, vígaszdíjként ér­tékes könyvjutalmat kap­nak. A fődíjak, továbbá a vá­sárlási utalványok — hely­belieknek, vagy beutazó vi­dékieknek — a Lapkiadó Vállalatnál május hó 15-től — péntektől — kezdődően vehetők át. A vidéki nyer­tesek lakásukon kapják meg nyereményeiket. Csöppnyi múlt: az alma mater ódon falai közül ki­röppenő diákok, a kombi- natív készségek fejlesztése, s a gyakorlati felkészítés nélkül tankönyvízű tudás­ból keveset hasznosíthattak a munkahelyen. Hosszú évek teltek el, míg a gaz­dasági vezetők tanácsaival a fiatalok megfelelő rutint szereztek. Az oktatási reform ép­pen e hiányosságokat igye­kezett pótolni: a tanterv arra ösztönzi a diákokat, hogy még az iskolában, kü­lönböző foglalkozások kere­szeretnék érni, hogy mar félévnyi betanulási idő után felvehessék a szocia­lista brigádjukba a „tanít­ványaikat”. Barta Józsefnének, a szakszervezeti bizottság munkaverseny-felelősének feljegyzései között egyéb vállalások is felhívják ma­gukra a figyelmet. A fo­nodában dolgozó „Március 21.” brigád, amelyik a ta­valyi munkája alapján elő­ször nyerte el a szocialista címet, a X. kongresszus tiszteletére ünnepi műsza­kot hirdetett meg. Har- mincketten — fonók, kárto­lók, nők és férfiak egya­ránt — az egyik szombat­jukon bejönnek dolgozni. Az asszonyok, lá­nyok azt tartják Baján, hogy ők a kezdeményezőb­bek a vállalások megté­telénél, mert a felajánlá­sokhoz és a teljesítéshez szív kell. Ennek a meg­állapításnak az igazságá­ból semmit sem von le az, hogy a mozgalomból a fér­fiak sem maradnak ki. Kö­zös érdekről van ugyanis szó: az idei évre kitűzött mintegy harmincezer forin­tos nyereség megtermelé­séről. Arról, hogy a Finom­posztó Vállalatnál az évkö­zi, viszonylag magas bérfej­lesztéseken, a célprémiumai­kon túl legközelebb évi nye­reségrészesedésre is marad­jon a létrehozott javakból. Halász Ferenc tében hasznosítsák az el­méleti tudásukat. ..Nem vödör a diákíej... — Ma már, mint minden oktatási intézményben, a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán is elsősorban az önálló gondolkodásra ne­veljük a diákokat — mond­ta Lovas Béla tanszékveze­tő tanár. — Hiszen amint dr. szentgyörgyi Albert, az Amerikában élő híres ma­gyar professzor egyik be­szédében félig tréfásan megjegyezte: „... nem vö­dör a diák feje, hogy a tu­dást beleöntsük, hanem fáklya, melyet lobogtat­nunk kell.” — A koncentráló, s a kombinatív készség tan­anyag szerinti következetes fejlesztése — folytatta — a vártnál nagyobb és gyor­sabb eredményt hozott. A Budapesti Műszaki Egye­tem a közelmúltban ren­dezte meg a IX. Országos Tudományos Diákköri Kon­ferenciát, melyen főisko­lánkról hárman vettek részt, s nagyon szép ered­ményt értek el. Az automatizálási alapo­zó tanszék kényelmes fo­teljeiben eddig szótlanul üldögélő főiskolások szinte egymás szavába vágva me­sélték az élményeiket. Nagy díjas dolgozat A kecskeméti főiskolára tavaly májusban érkezett a hír, hogy az idén országos diákköri konferenciát ren­dez a Budapesti Műszaki Egyetem. — Sokat meditáltam -a témán, míg aztán Chro- nowski Ferenc évfolyam- társammal összedugtuk a fejünket, s csakhamar meg­született az ötlet is; a számjegyvezérlésű szer­számgépek számítógép- programjával foglalkoz­zunk — mesélte Farkas Ta­más harmadéves hallgató. — Nehéz volt... — Sokszor éjfélig gon­dolkodtunk, számítottunk, rajzoltunk, s vitatkoztunk — vette át a szót a társa. — Megérte. Az általános helyzetű kör és ellipszis li- nerális interpolációja, mint a numerikus gépek kézi programozásának gépi ki­egészítése című dolgozatunk nagydíjat kapott. A borí­tékban pedig 1500—1500 forint volt... — Szintén a számítógé­pekkel foglalkozott? — kérdeztem Kárpát József III. éves főiskolai hallgatót. — Igen. A program egy Ural 2-es típusú számító­gépre készült. — Milyen program? — Nagyon kíváncsi vol­tam arra, hogy az autóbusz fődarabjainak, illetve a mo­tor, az első és a hátsó híd, valamint a differenciálmű gyártásánál a legrövidebb időráfordítással, a rendel­kezésre álló eszközökkel, hogyan érhető el a legjobb minőség? — És megtudta ...? Néhány éven belül — A gyártási adatokat a pécsi AKÖV-tő' szereztem be, számításom tehát erre a vállalatra vonatkozik. Az autóbusz fődarabjainak fel­újítása a hálós programo­zással című dolgozatom szintén nagydíjban része­sült. Ezt a munkámat ad­tam be záródolgozatnak is. — Már régen az ala­csony nyomású pneumati­kával foglalkozom, s e té­makörből írom a záródol­gozatot — folytatta Farkas Tamás. — A nyári terme­lési gyakorlatot a drezdai Alacsonynyomású pneuma­tikái Elemek Gyárában töl­töttem. Nagyon érdekel a számjegyvezérlésű szer­számgépek programozásá­nak rendszere. A csepeli mintaüzemen kívül ilyet még sehol sem találni Ma­gyarországon. — Ez igaz, de vélemé­nyem szerint nem hiába tanuljuk a szerszámgépek programozását, mert né­hány éven belül nagyon sok gyár csak ilyen beren­dezésékkel tudia keúőkép- oen fokozni a termelést — folytatta Chronowski Fe­renc. — Gondolom, boov a iövőben a kecskeméti főis­kolán kívül a műszaki egve+emeken is tanítják maid: a számies'vvezérlésű szerszám gének programo­zásának elvét. A mée Vtirlézumnak szá­mító két dolgozat országos ollcmegédoen rés—ecíilt ompTv pom-cnk q diákok. t»qnem p tőlskol-. tqrtárai- nak predmérmp<; mun­káját is bizonvítla. Tárnái László az állami gazdaságok tűz­rendészet! helyzetéről, s a tűzkárosodások alakulásá­nak tapasztalatairól tár­gyaltak. Ezt követően — a mezőgazdasági tűzrendésze- ti idényre való felkészülés jegyében — az operatív el­lenőrzés megszervezésének feladatait határozták meg. Megszűnik az Üzemi Vendéglátóipari Tröszt A belkereskedelmi mi­niszter előterjesztésére a gazdasági bizottság tavaly októberben jóváhagyta a gazdasági verseny kibonta­kozását célzó kereskede­lem-szervezési elveket. En­nek alapján egyebek közt elrendelték, hogy június 30-án megszűnik az Üze­mi Vendéglátóipari Tröszt. A vállalatok közvetlenül miniszterhelyettesi irányí­tás alá kerülnek. Az intéz­kedés része a középszer­vek felszámolásával kap­csolatos rendelkezésnek, a kereskedelem szervezeti fejlesztésének. Az elmúlt években a tröszt irányítása alá tar­tozó négy budapesti és hét vidéki vállalat gazdasági­lag, szakmailag megerősö­dött, így lehetőség nyílt a közbeeső irányítószerv megszüntetésére. Miután a gazdaságirá­nyítás jelenlegi rendszeré­ben a korábbi kötöttségek megszűntek, a július 1-től önállóan működő üzem­élelmezési vállalatok — amelyek rendelkeznek min­den szükséges feltétellel — komoly versenytársaivá válhatnak a kereskedelmi yendéglátó üzemeknek. Magukra találnak ÉLEN A BRIGÁDOK VÁLLALÁSOK A X. PÁRTKONGRESSZUSRA Már-már textilkrízis fenyegette az üzemet a ta­valyi év elején, mivel a hazai kereskedelem a kész­letek csökkentésének szán­dékával visszafogta a ren­deléseket. A helyzet azó­ta alapvetően megváltozott. Kovács Imre, a Bajai Fi­nomposztó Vállalat igazga­tója decemberben, kará­csonyi kívánságként ki­egyensúlyozott piaci helyze­tet remélt lapunknak adott interjújában. Az értékesítési nehézségeket természetesen nem a „szárnyas angyal­kák” űzték el a gyár kör­nyékéről, hanem az alapo­sabb piackutatás, gazdaság- irányítási rendszerünk ösz­tönzői, s a gyáron belüli hatékonyabb munka. Na­gyon sok múlik például a mintaszövödei komplex bri­gádon. Jórészt a csoport ti­zenegy tagjától függ, hogy milyen gyorsan képes al­kalmazkodni a vállalat a megrendelők igényeihez, hi­szen itt készülnek a tervek és ők szövik az első minta­darabokat. Legújabb elha­tározásuk szerint megtanul­ják egymás munkafogásait, hogy a szabadság, vagy az esetleges betegség esetén pótolhassák a hiányzó kol­légák munkáját. Az elmúlt, kevésbé sze­rencsés gazdasági eszten­dő azonban nem maradt hátrányos következmények nélkül. Sokan búcsút vettek a gyártól. Erős fluktuáció alakult ki, ami a legkevés­bé sem mozdítja elő a ter­melékenység fokozását. Alig akadt elkeserítőbb látvány, mint amikor a szövőgépek hengerei között mozdulatla­nul feszülnek a fonalak, mert nincs senki a gép mö­gött; amikor a mozgással, élettel teli, fénnyel elá­rasztott új üzemcsarnokban néhány berendezés sötét j tömbként áll; amikor a sárga védőrácsnak nincs szerepe, mert épp az em­ber hiányzik mellőle, akit védeni kelL Tudják ezt a munkaügyi osztályon, ahol Kiss Gyula főosztály- vezető alapos felmérésben keresett választ a kilépé­sekre, s felvázolta a jobb munkahelyi közérzet kiala­kításának a teendőit is. Ugyancsak érzik a hely­zet visszáságát a szocialis­ta címért küzdő brigádok, és — mint az MSZMP kö­zeledő X. kongresszusára tett vállalásokból kiderül: — nem késlekednek a cse­lekvéssel sem. A Tóth Kálmán ne­vét viselő brigád tizenhat szövője felajánlotta, hogy lelkiismeretesen foglalkoz­nak az újonnan felvett dol­gozókkal, segítik és tanít­ják a gyengébben termelő­ket. S ha valakinek netán kétsége fűződne a szándék konkrétságához, azt is el­mondták, hogy egyenként heti két órájukat fordítják erre a célra. Ily, módon el

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom