Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-08 / 106. szám
1970. május 8> péntek 5. oldal Voznyeszenszkij: Tükör-világok A legnemesebb reklám A szovjet költészeti gazdagságát nem csupán az ismét felfedezett költőtehetségek éreztetik újra és | újra az olvasóval (pl. Ahmatova, Cvetajeva), hanem a megújulásra kész idősebbek (pi. Martinov, Tvar- dovszkij) mellett az új nemzedék. Az évek gyors egymásutánja azonban a Voznyeszenszkijék „új hulláma” után már felszínre hozta azt az újabb költői nemzedéket (pl. Ahmatova, Iszkander), mely részben folytatta a szovjet líra Majakovszkijjal induló szenvedélyes-közéleti áramlatát, részben pedig az élet apró szépségeihez hajolt közel, mint pl. Vinokurov. A most napvilágot látott végtelenül olcsó és ízléses Voznyeszenszkij- verskötet — mint néhány ezt megelőző, modern lírát reprezentáló kötet pl. Audené — azt a kis örömet is megadja a vásárlónak, hogy — mint régen szokásos volt — maga vágja fel az íveket, így az olvasó maga bukkan rá egy-egy versre, verssorra. Voznyeszenszkij a szovjet líra egyik legmozgékonyabb egyénisége. Sohasem tud (nem is akar) „megállapodni”, „lehiggadni”. A költő úgy értelmezi az alkotást, hogy az számára mindig valami újat jelentsen. Így a legkülönfélébb formába öltözteti gondolatait. Olykor talán moderneskedőnek is nevezhetnénk, amikor szinte öncélú módon játszik a versformával. Azt hisszük, hogy olykor csak eredetieskedni akar, s nem mindig találja meg a megfelelő formát mondanivalójának. Üj szerűnek érezzük a halkabb hangot ebben a verskötetben. Voznyeszenszkij pl. „Az első fagy” című versében így szól: „Reszket a fülkében a lányka, / könnyes és rúzs- zsal maszatolt / arcát a didergő kabátba / rejti; oly dermedt, mint a holt.” Verseinek egyik — talán tudatos — szerkesztési megoldása az, hogy a zsargonszavak meghökkentő prózai- sága mellé „költői” elemeket illeszt, pl. a „Napkelte- nyugta” című vers elején a költőt sok minden „kiborítja”, s majd így folytatja: „De te, ki alkotsz, s vagy magad / Napkelte-nyugta; / pörgesd az ezüst csillagokat, / vagy megfagyunk újra”. De a Voznyeszenszkijre leginkább jellemző versek harsányabb hangvé- telűek, lendületük erőteljesebb. A költő nem a magányos versolvasó társa szeretne lenni, sokkal inkább a nagyobb távlatok szerelmese ő. ki a pódiumra vágyakozik, tömeghallgatóságra számít. A fasizmus áldozatainak emlékére ír verset, „A tó hívó szava’’ címűt; máskor a tas- kenti riportfüzetet formálja költeménnyé, mintegy mozgósítva a közönséget: „Segítsd Taskentet!”. S ahogy Majakovszkijt is mindig megihlette egy-egy utazás, Voznyeszenszkij is versbe önti pl. lettországi vagy római emlékeit. De ezek nem epikus motívumokból állnak össze. Sokkal inkább friss érzelmekre, gondolatokra ihletik az útiélmények. Amikor Rómában újévkor minden ócska holmit az utcára dobnak, a költő önmaga felé fordul kérdéseivel, vívódva, önmagát vallatva; „Valami helyünkre lépne?” — „Allifnk, s kis gondjaink mennek, / ám a jövő fogva tart. / Minket ki dob el, s ki lel meg?” S a közéleti témákat ihletetten feldolgozó költő, iá az orosz múltat, Lenin emlékét, a fasizmus rettenetét mind őrzi, ebben a versköteteiben néha zártabb formában vall a szerelemről; „Hátunk csukódik, mint az a két / kagylóhéj, fénylik a holdban. / Ülünk egymásra hajolva, szótlan, / a lét kettős egyenleteként.” Szekér Endre A május elsejét övező ünnepségsorozatok fényében a maga szerény külsőségeivel nem emelkedett ki különösebben az az érdekes művészeti élményt nyújtó előadás, amely Kecskeméten a Zrínyi Ilona Iskola pinceklubjában zajlott le eléggé kis létszámú közönség előtt, de annál nagyobb elismeréssel kísérve. Az iskola a megfelelő, szép és kulturált környezetet nyújtotta ehhez az érdekes produkcióhoz, amely mindössze 160 néző előtt a legértékesebb művészi élményeket bontakoztatta ki. Érdekes szintézisben találkozhattak a nézők nagy nemzeti tragédiánk, a Bánk bán nemes veretű mondataival és a belőle készült Erkel-opera magas színvonalú sztereo hanglemezfelvételének részleteivel. A Hanglemezgyártó Vállalat nemzeti színjátszásunk színe-javából válogatott, mert az Operaház nemzetközileg is elismert énekesgárdájához Bessse- nyei Ferencet, Béres Ilonát, Bicskey Tibort és Nagy Attilát kérte feL a prózai részletek tolmácsolására. Minek nevezhetjük a produkciót? Reklámnak, vagy magas színvonalú művészeti teljesítménynek? Az előadásoknak kétségkívül mindkét jellegzetessége megvan, de az eszközök és a módszerek választékosán egyedülállóak és tulajdonképpen túlmutatnak saját kereskedelmi célszerűségükön, inkább egy sajátos színházi élménnyel ajándékozták meg a nézőt, mint sem hogy arra buzdították volna, hogy vásárolja meg Qualiton-cég egyébként kitűnő Bánk bán-felvételét. A Hanglemezgyártó Vállalat ezzel a törekvésével a művészetileg magasabb értékű hanglemezfelvételek felé szeretné terelni az érdeklődést, és amint a jelek mutatják, az első bemutatkozás sikerült is, hiszen a közönség soraiban szép számmal voltak találhatók fiatalok — a jövő közönsége. Megtudtuk, hogy a Zrínyi Ilona Általános Iskola vezetői további előadások rendezését tervezik, melyek között Bartók- és Kodály- műsor és gyermekelőadás is szerepel. Az újszerű sztereohanglemez-színház megteremtése egyébként még abban a vonatkozásban is összefügg Kecskeméttel, hogy rendezője és kezdeményezője Bende Miklós, aki néhány esztendővel ezelőtt a kecskeméti színház rendezője volt. Csáky Lajos A közönség feszült érdeklő d és sei figyeli Bánk (Bessenyei Ferenc) szavait. (6) a háború csak egyetlen hajszálon múlik — eb- Den már biztos volt. a legutóbbi jelentések egyértelműen azt igazolták, hogy nagy erőket vonnak össze a fritzek a határmenti területen. Páncélosdandárok, gyalogoshadosztályok vonulnak éjszakánként. A vasúti forgalomról kapott hírek szerint hetek óta óriás üzemanyagszállító tartálykocsikból álló szerelvények érkeznek Klajped környékére. A hírek szerint már több, mint 1800 vagon repülőgépbenzin futott be Klajpedre. Ezrenyolcszáz vagon; Ugyanakkor a város repülőtere öt, legfeljebb tíz gépet tud egy időben elhelyezni. A repülőgépbenzinről szóló hír tehát téves. Hacsak... Hacsak nincs igaza annak az embernek, akit tegnap kísértek hozzá kihallgatásra, s aki azt állítja, hogy a krolewci táborból szökött, s a klajpedi erdőben rábukkant egy építkezésre. Hatalmas új kifűtópálya építkezésére. jSz a hír megdöbbentette. Igaz, a váratlan fordulatokhoz, meglepő helyzetekhez hozzászokott az elmúlt két évben, amióta a területi kémelhárítás vezetését átvette. Működési területük nagy része éppen a német— szovjet határra esett, s különösen az utóbbi hónapokban érezte nélkülözhetetlenül fontosnak azt, amit munkatársaival végzett. Lehet, hogy minden hiábavaló fáradozás? Lehet, hogy Rumjancev mégsem küldi el Moszkvába a jelentéseket? Itt van most ez a magát szökevénynek nevező ember. Ha igazat mond, akkor megint csak az ő aggodalmát támasztja alá, s a háború már valóban csak egy hajszálon múlik. — Mondd, nem kívánod te túlságosan ezt a háborút? — nézett rá Rumjancev. — Nem a háborút kívánom — mondta Jakubovszkij —, de szemet sem hunyhatunk a csapatösszevonások felett. Különösen akkor nem, amikor „tudjuk, hogy ez a háború lényegében már évekkel ezelőtt elkezdődött, csak Hitlernek is jól jött néhány évi gondolkodási idő. & most úgy látszik, lejárt a gondolkodási idő. Tankcsapatok, repülőgépek, gyalogoshadosztályok állnak odaát riadókészültségben. Jakubovszkij lengyel származású, ezt soha nem is tagadta, de nem is tagadhatta volna, hiszen családjában ükapákig visszamenőleg minden nemzedékében volt két-három ember, aki észrevétette magát a világgal. Apja például Bugyonnij sógora volt, s a szovjet hatalomért adta életét. Neki magának nem volt értelme azon töprengeni, hogy hol telepedjen le. A születő szovjethatalom megbecsülte. Lengyelországban viszont senkije sem volt már. Anyja és testvére Lenin- grádban élt, de amikor az anyja könnytől áztatott arcába nézett, összeszorult a szíve. Nem értette meg magát viszont sok leningrádi kollégájával, akik hazája összeroppanásában elsősorban a lengyel úri rend összeomlását látták. Rumjancev volt talán az egyetlen, aki amikor híre jött, hogy Varsó kapitulált, megszorította a kezét: — Varsó Lengyelország szíve marad még akkor is, ha ideiglenesen mocskos vendégeket kell fogadnia. És Varsó téged is visszavár. A jelentést átadta, a beszélgetés rövid volt. A folyosón megállt néhány másodpercre, hogy átgondolja mégegyszer a bent elhangzottakat. Végül is — állapította meg — Rumjancev. a Frunze Akadémia végzős hallgatója meg van győződve arról, hogy háború lesz, hogy a németek elszánják magukat az öngyilkosságra. Ránézett az órájára, s gyors léptekkel elindult. Rumjancev utasította, hogy ellenőriztesse annak a bizonyos Sztaniszlav Moczulszkinak a vallomását azokról az állítólagos csapatösszevonásokról és a repülőtér építéséről. Amint szállására ért, azonnal elővezettette Sztásekot. — ön tehát azt állítja, hogy rövidesen kitör a háború? — kérdezte lengyelül, s Sztásek nem akart hinni a fülének. (Folytatjuk) Színes néprajzi film: A Duna népei Forgatókönyvíró: dr. Ortutay Gyula akadémikus una menti folklór- fesztivál — Baja. Sugovica-pant — színes kavargás — dudorászva vonuló népi tánccsoportok — muzsika töredékek próbálgató hangszerekből — autók kavalkádja... S mindezek tetejébe szürke, esőlógató fellegek a víz felett. A lépcsőzetes, rögtönzöttnek ható. tehát barátságos tribün népére is szemerkél már a nyári csapadék. Állnak a part szegélyén, „lecsurog’’ a nézősereg a füves, poros oldalba, majdcsaknem a folyóig. Autó — autó hátán, hivatalosak és maszekok, magyarok és franciák és olaszok, meg jugoszláv rendszámúak, meg osztrákok és németek... A partoldalban kucorgó nézők közt szakállas, panama- kalapos svéd turista egyensúlyoz. Rövid nadrágjába tüskés gally kapaszkodik, de aztán elengedd. Rövid, vidám sikítás; a svéd nyomában kocogó olasz hölgy rózsaszín, combjához simuló nadrágjához kap. Az ágacska odacsapódott.., Lent a vízen színpad, embléma, felirat. Lebegő, ringó álomképek, szívfa- csaróan kedves dalok, táncos lábak libbennek, lányok arca virul, űúk szeme tüzel ... Népek dala, muzsikája, tánca, lelke... Kicsit távolabb újjáfestett meg rozsdamarta hajók, hátrább, fentebb a halász- csárda terasza, a hangulatos épület jobbra-balra leng. Lassan, lassan, ahogy a ráboruló csendes lombok ... A színpadon — a Duna menti népek fiatalsága. Tavasz, tavasz, fényes szellők szárnyán ének száll, dal röpül... S a parti népek önfeledten merülnek el e tavaszi bódulatban ... A nézőtéren ismerős arcok — a rengeteg ismeretlen között. Megyei vezetők szemében póztalan öröm... Egy arc pedig az egész ország előtt ismerős. Ö is egy a sok ezerből, de ha a „tengerbe” merült is most, mihamar felfedezik őt a sokaságban. Dr. Ortutay Gyula — hadd mellőzzük most hivatalos címeit, s nevezzük a bizonyára számára is legnemesebbel — a néprajztudós is beleolvad ebbe az általánosan, felhőtlen boldogságba. Szíve, lelke az arcán, szemében, ismert mosolyában. De tekintete a közelben látottakon túl is valami még nagyobbat, továbbfolytatást kutat, lát meg... Koncepció körvonalazódik. IQ^A— a megyei kép- * * • ” viselőcsoport első ülése a Hazafias Népfrontnál. Egy esztendő képviselői munkájáról hangzott el számadás ... Hozzászólások. Dr. Ortutay Gyula most mint Bács megye országgyűlési képviselője beszél. Parlamenti, közéleti tevékenység összegeződik szerény, tárgyilagos mondatokban. Hogy ne tűnjék távolról sem esetleg hivalkodásnak sok-sok olyan munka, amelynek hatása már nem egy megye életmozgásában, hanem az országos politikában, sőt a nemzetközi kultúrdiplo- máciában érvényesül. Tudományos viták, nemzeti kultúrértékek találkoztatá- sa külföldi küldetések során, itthoni vendégfogadásokkor ... Finnország, Kek- konen, Kalevala... S a» országgyűlési képviselő szól a bajai folklórfesztiválban rejlő „tágítható fantáziáról”. Hogy minél teljesebben váljék a Duna menti népek kultúrfeszti- váljává. Idegenforgalom, szállodaépítés: elágazások a perspektívában ... Es szól ezen a képviselő- csoport ülésén — megvalósulás felé közeledő, nagy-nagy szeretettel dédelgetett álmáról, egy filmről, amely bemutatná az európai nagy folyam, a Duna forrásvidékétől a deltatorkolatig lakó népek életét, kultúráját, néprajzi hagyományait... Míg erről beszél, vissza-vissza- cseng — a koncepció bölcsőiéként — a bajai, kalocsai, drágszéli és környező tájaik folklórtalál'kozóinak hangulata, őszinte derűje, mosolygós kavargása... A forgatókönyvet ő írja... Május 4. — A Magyar 1 1 Hírlapban izgalmasan érdekes híradás jelenik meg arról, hogy nyolc ország összefogásával magyar film készül a Duna- medence népeiről. Dr. Ortutay Gyula, képviselőnk, tíznapos ausztriai és nyugat-németországi útjáról számol be. Előadás a bécsi egyetem néprajzi tanszékén, másik előadás a bécsi rádióban a magyar népmesekutatás módszeredről ... De nemcsak az volt a célja a vele kiutazott kulturális delegációnak, hogy a magyar néprajz felszabadulás utáni 25 évének eredményeiről vigyenek hírt Tárgyaltak a tudományos filmstúdiók képviselőivel erről a játékfilm méretű néprajzi filmről, forgatásáról. A Duna néped — ez lesz a film címe. S ezzel talán sikerül érzékeltetni azt a sajátos európai egységet is, amelyet a Duna fog össze — mondotta dr. Ortutay Gyula. — Megelevenedik majd a film kockáin a feketeerdei bölcsőfaragó német ácsok munkája ugyanúgy, mint a bolgár, vagy ukrán siratóasszonyok éneke, tehát a teljes élet, bölcsőtől a koporsóig. A dunai népek az évszázadok során különböző háborúkban gyakran kerültek szembe egymással; filmünk célja éppen az, hogy sorsközösségüket mutassa be. békés együttműködésük fontosságát hangsúlyozza. Keretét a paraszti életforma ritmusa, „időszámítása” szabja meg: télkezdettel indul és azzal is végződik... — A továbbiak során elmondotta dr. Ortutay Gyula, hogy a néprajzi hitelességű film zenéjének alapjául Bartók Bélának ifjúkori, kevéssé ismert, A Duna szimfóniája című művét szánják. A színes film forgatását — minthogy a munka másfél, két évig is eltart — még az idén megkezdik. A szocialista partnerek mindenütt a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel ajánlották fel közreműködésüket, s lelkes érdeklődés tapasztalható osztrák és nyugatnémet részről is. ... Baja, Kalocsa — Duna menti folklórfesztivál a gondolat eljutott „Értől az Óceánig ...” Tóth István
