Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

Áhof a Minisztertanács és a SZOT vándorzász'ói lobognak BoMoaahb a május 1 MINDENT A KEDVES VEVŐÉRT — Ezeket ma hajnalban szedték. Frissek, gyönyörű­ek, némelyiken még rajta a harmatcsepp... — emel meg néhány piros retekcso­mót Joó János, a kecske­méti „nagy csemegebolt” vezetője a pult kristálytisz­ta üvege mögött — Meg ezek a saláták is nedvesek még — mutat egyet a har- sogóan egészséges zöld fe­jekből. Délelőtt végefelé járunk, ki tudja mennyi vándorolt már reggel óta ezekből a hamvas, üde zöldfélékből a háziasszonyok kosarába? Joó Jánostól afelől érdek­lődtünk, mivel járult hozzá a maga részéről a kecske­méti bolt, hogy az Orszá­gos Csemege Kereskedelmi Vállalat — 1969. évi ered­ményei alapján — elnyerte — Tavaly az éves elő­irányzatunknak megfele­lően 748 vagon baromfit, ebből 700 ezer pecsenyeka­csát dolgoztunk fel — mondta Nyerges Pálné, a Baromfiipari Országos Vál­lalat kiskunhalasi gyáregy- •ége Zrínyi brigádjának egyik alapító tagja. — Az anyagfelhasználást másfél százalékkal csökkentettük. Az április elején megtar­tott ünnepélyes termelési tanácskozáson a Béke és az áruátvevő szocialista brigádokkal együtt arany- koszorús jelvényt kaptunk. A nyolc év alatti egyenle­tes, pontos munkánk ha­zánk felszabadulásának ne­gyedszázados jubileumán méltón gyümölcsözött... A raktárban a 16 tagú áruátvevő szocialista bri­gáddal találkoztunk. Éppen tojást szállítottak. Ez a munka nagy óvatosságot igényel. — Az elmúlt évben 58,8 millió tojást szállítottunk — folytatta Csényi József, a szakszervezeti bizottság titkára. — Az idén ennél lényegesen jobb eredményt akarunk elérni. Űj munkaterembe érkez­tünk. A berendezésen még jóformán meg sem száradt a festék. A víziszárnyas feldolgozó üzem egy cső­vázas szín átalakításával 4.5 millió forintos beruhá­zással készült. Most, csü­törtökön kezdték meg a termelést. Az üzem techno­lógiai érdekessége, hogy a gépekkel egyféle mód­szerrel hízott libát és pecse nyekacsát is feldolgoznak. Nyolc órás műszak alatt 12 ezer libát, illetve kacsát tudnak elszállítani. — Évek óta gyáregysé­günk valamennyi osztálya, műhelye, brigádja részt vesz a szocialista munka­versenyben — folytatta a titkár. — A Tanácsköztár­saság 50. évfordulója tiszte­letére indított munkaver­senyben csaknem 700 dolgo­zónk tett gazdasági, tár­sadalmi és politikai válla­lást Komoly munka, összetar­tás, szorgalom. Az ered ményt pedig az a ván- dorzászlóerdő szimbolizál­ja, amely a gyáregység igazgatói szobáját díszíti. E kitüntetések, valamint a falnyi terjedelmű, be­keretezett brigádlevelek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Baromfiipari Or­szágos Vállalat elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját En­nél szebb, boldogabb május elsejére nem emlékeznek a gyáregység dolgozói. A képen a nyolc évvel ez­előtt alakult a Zrínyi bri­gád. Egyenletes, pontos munkájukért aranykoszorús jelvényt kaptak. T. fc. H névadóhoz méltóan Sági József, a szabadszál­lási Lenin Termelőszövet­kezet párttitkára a napok­ban érkezett meg Moszk­vából, ahol részt vett a Lenin-centenárium ünnep­ségein. — Életre szóló élmény volt — mondja a friss em­lékek hatása alatt — Ha­zaérve itthon egy Örömhír várt. Szövetkezetünk ismét elnyerte a Kiváló termelő­szövetkezeti gazdaság meg­tisztelő címet és a Minisz­tertanács vándorzászlaját. ^Megérdemelten kapja a kitüntetéseket a közös gaz­daság. Ott voltam a zárszámadási közgyűlésen élvezettel hall­gattam Báli Ferenc elnök beszámolóját az eddigi si­kerekről. A tiszta vagyon nyolc év alatt csaknem tizennégy- szeresére, 43 millió forint­ra növekedett. A közös va­gyon hétszeresére, több mint 52 millió forintra emelkedett — Termelőszövetkezetünk csaknem egy évtized alatt szinte azonos területen azonos tagsággal és veze­téssel érte el eredményeit. A közös összefogás egymás megértése és támogatása, bizalom pártunk és korrtíá- nyunk politikájában meg­hozta az eredményt. Kö­szönet érte mindazoknak, akik ebben segítettek, — hangoztatta az elnök. Az idei sikereket most alapozzák. Folyik a küz­delem a földeken az egy­hónapos késés pótlására. A lelkes együttműködés nyo­mán máris eredményekről számolnak be. — Kisebb területen ahol belvíz van, még nem tud­tunk, ugyan rámenni a föl­dekre, de másutt mindenütt befejeződött a szántás, ve­tés, a kukorica kivételével. Az egyéb tavaszi munkák is jól haladnak és így nyu­godtan ünnepelhetjük má­jus 1-ét. A hagyományos verseny- szellem, a tagság lelkese­dése sokat segített a ked­vezőtlen időjárás okozta késedelem pótlásában. Ta­valy 7 brigád küzdött a szo­cialista címért, az idén már 9. Megtörténtek a vállalá­sok pártunk X. kongresszu­sára, — tájékoztat a párt- titkár. A Lenin tagsága nagy névadójához méltóan dol­gozik. K. S. a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászla­ját. — Lényegében nem egy esztendő munkájának ered­ménye, hogy ezt a színvo­nalat elértük — kezdte a boltvezető. — Leginkább a forgalom, s ennek révén a nyereség növelésével ad­tunk sokat mi kecskeméti­ek az összeredményhez. El­sősorban a zöldség- és gyü­mölcsáru forgalmát említe­ném. Az elmúlt években már közvetlenül a terme­lőktől — állami gazdasá­gok, téeszek, egyéniek — szereztük be ezeket. Így elértük, hogy teljesen fris­sen — délelőtt a késő esti vagy hajnali, délután a dél­előtti szedésből — kapták az árut vásárlóink. Hogy a múlt évben — 1968-hoz vi­szonyítva 30 százalékos fel­futást értünk el — az a módszerünk is hozzájárult, hogy a bejáraton kívülre, úgyszólván az utcára is ki­vittük a zöldséget, gyümöl­csöt. Nagy előny ez a reg­gel, s munkaidő után egy­formán sietőknek: sorbaál­lás nélkül, gyorsan vásárol­hatnak ... — S a bevétel? — Miénk lett az a pár százalék haszon is, amit a közvetítő kereskedelem ki­küszöbölésével nyertünk; ugyanakkor számos esetben olcsóbban tudtuk adni a vevőknek az árut, mint mi­kor közvetítővel jutottunk hozzá... De legfőképp a vásárlóknak szerzünk őrö­met a friss, gyorsabb for- gású élelmicikkekkel... 30 százalékos volt a for­galomnövekedés a hideg- konyhai készítményeknél, s ezzel a vidéki boltok között országos 3. helyezést értek el. A cukrászkészítmények és a presszókávé fogyasztá­sa is emelkedik. Nagy sike­re van az ajándékcsomag szolgáltatásnak — díszdo­bozok, italkosarak, kombi­nációk a vevő kívánsága szerint... Meg a választék bővíté­sével, meg a raktárkészle­tek csökkentésével: hogy annyit és olyat tartsanak, „mintha saját zsebükből kellene gazdálkodni” —, ahogy Joó János megfogal­mazta — érték el, hogy ma mint a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzász- lójánnk tulajdonosai vonul­hatnak a májusi lobogó alatt A mozgalom megőrzi a fiatalságot |i ecskeméten már öregedett az este. A nyomdá- ** ban a Kecskeméti Lapok rendkívüli kiadását szortírozták. A nyomdászok még egyszer elolvasták: „Jelentjük, Tisztelt Olvasó: Öt teljes esztendő, 8 hónap és hét nap után, összesen 2196 vérzivataros, há­borús nap után 1945. május 7-én hajnalban 2 óra 41 perckor véget ért a legújabb kor legaljasabb gonosz- telte, életkorunk második világháborúja ...” A következő újságszám már a végleges fegyverle­tétel napja, május 9-e után jelent meg. Hogyan is zaj­lott le a nagy nap? „Rendkívüli kiadás! — kezdődik a cikk. — Utcán egymást ölelgető emberek, önfeledt éljenzések, a vá­ros zászlódíszt öltöttt, a hős Vörös Hadsereg katonái­nak színes csoportja... Egyébként szürke hétköznapnak indult a szerda reg­gel, mikor futótűzként terjedt el, hogy a már az angol­szászok által deklarált német fegyverletételt Sztálin marsall rendkívüli napiparancsban erősítette meg. Pillanatok alatt ünnepi díszt öltött a város. Üzletek redőnyei, hivatalok dolgozószobáinak ajtaja, műhe­lyek, gyárak kapui percek alatt zárulnak be, hogy a dolgozók a közel 6 éve várt győzedelmes békét méltóképpen ünnepelhessék meg... Délután 2 óra van. A város egyesített cigányzenekara közel 100 taggal, hazafias dalokat játszva járta be a várost, hatalmas táblát és vörös zászlót víve elől, felhívta a lakosságot arra, hogy az esti békeünnepségen jelen­jenek meg. A kommunista párt Rákóczi úti székháza előtt hatalmas tömeg szorong már. A zenekar az In- ternacionálét játssza, majd a Himnuszt. Könnyekig megható, ahogy a hatalmas tömeg együtt énekli a rögtönzött dalárdával... Este 8 óra van. A tavaszi este lassan sötétedni kezd és a Szabadság teret hatal­mas emberkoszorú veszi körül. Safrankó Emánuel, a Duna—Tisza közi terület párttitkára emelkedik szó­lásra ...” Hallgatták őt, izzó figyelemmel, amint fejtegette: „A Vörös Hadsereg, a szovjet nép igaz ügyért harcolt, igazságos háborút folytatott, és nem más népek leigá­zására és rabságba hajtásért emelt fegyvert, mint ahogy azt a német fasiszták és összes csatlósaik csi­nálták. De nemcsak a Szovjetunió felszabadításáért harcolt, hanem az összes szabadságszerető népek fel­szabadításáért ...” Mi, — akik éltük azokat a napokat, alig hisz- szük el, hogy... 25 esztendő szállt el azóta. Hogy gye­rekeink már történelemkönyvből tanulják azoknak a nagy időknek felejthetetlen eseményeit. Huszonöt év... Az idő hogy eljárt... De ennyi idő után is — elég egy utolsó szó, egy arc vagy név fel­idézése, — s mintha ina történt volna... Csak a sor­ból hiányoznak mind többen az akkori szereplők kö­zül. Mint Safrankó Emánuel elvtárs is, a területi párt­titkár, annak az első békegyűlésnek a szónoka. Fje ő mégis ott van mindenben, amit özvegye v azokról a hetekről, hónapokról elmond — ebben a budapesti, szolid eleganciájú otthonban. Ide, a Mária utcái ház második emeletére úgyszólván semmi nem hatol fel a világváros dübörgő lármájából. Csak az utcai ablakon sűrűn alásuhanó, ragyogó vízcseppek jelzik a tavaszt, s néha a monoton csatornamuzsikára is ráfigyel az ember. A jobbra eső szoba ajtaja nyitott. A szemközti falon nagyalakú olajfestmény. Az egyi­ken — alföldi táj . i 1 „Ablak” a Duna-Hszaközi terü­let emlékeire. — Negyvenöt április elején kerültünk Kecskemét­re — emlékezik Safrankó Emánuelné. — A Szovjet­unióból március elsején jöttünk haza ... Rövid részlete az addigi életútnak. Safrankó elvtárs 1929-ben, az üldözés elől emigrált a Szovjetunióba — Csehszlovákiából, ahol 1924-től 1929-ig a Csehszlo­vák Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja volt. Odakint is szüntelen munka, tanulás. 1934—38 között a vörös professzúrán szerzett diplomát. Tanár­ként 1941-ig dolgozott. A második világháború alatt a Szovjetunióban ala­kult csehszlovák hadsereg politikai tisztjeként harcolt a fasizmus ellen ... — Azelőtt milyen kapcsolata volt Safrankó elv­társnak Kecskeméttel ? — A Tanácsköztársaság napjaiban Kecskeméten a munkás-, katona- és földművestanács, a tíz emberből álló intézőbizottság tagja és a helyi Népgazdasági Ta­nács elnöke ... Kecskeméten molnársegéd volt... 1908- tól — tizenkilenc éves volt akkor — az MSZDP tag­ja, 1919-től a KMP-é. A tanácshatalom megdöntése után ment Csehszlovákiába ... Bátyját — szintén mol­nár — ítélték el 2 évre, pedig ő ngm volt aktív for­radalmár. Ügy gondolták a fehérek, hogy akinek a testvére kommunista, a fivér se lehet más ... IVegyvenötben tehát megint Kecskeméten. Az egész városban egy pártszervezet. Kevés volt a régi — kommunista — párttag. Mosolyogva veti közbe: — Képzelje el, hogy nézett ki egy gyűlés. Az első sorban itt is egy gyárigazgató, amott is egy üzemtulaj­donos. Voltak jópáran... Egyiket meg, is kérdezte a férjem: „És a munkásai? Ók melyik pártban van­nak?” — Azt mondja a gyárigazgató: „Abba én nem szólok bele, kit hova húz a meggyőződése..

Next

/
Oldalképek
Tartalom