Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
Ahol a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlói lobognak Vörös zászló a Kék \ A 3000 holdon felüli kategóriában a fajszi Kék Duna Tsz megkapta a Minisztertanács vándorzászlaját és a Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság címet. Ez ügyben keresem Berta Jenőt, a szövetkezet elnökét. — Megkaptuk bizony — erősíti meg kijelentésemet. És örömmel teszi hozzá: — Méghozzá egymásután harmadszor. — Ügy látszik tehát, jó szorosan fogják a zászló rúdját, nem engedik ki a kezükből. Mégis, mivel érdemelték ki e maga nemében páratlan sikersorozatot? is nagy az érdeklődés. S a dolgozó tagság átlagos életkora jelenleg nem több 42 évnél. — Milyen érzés ünnepelt tsz elnökének lenni? — Nem rossz érzés, csak épp az örömre sincs elegendő idő. Nagy a lemaradás a tavaszi munkákban, s csak 160 holdnyi olyan területünk van, amelyik teljesen vízmentes. S az igazi gond még ezután következik: rendkívül magas a Duna vízállása, pedig a folyom 14 kilométer hosszan folyik el a földjeink mellett. A hullámtérben levő Dunának I két táblánk máris víz alatt van. — Arra tehát nincs garancia, hogy a zászló negyedszer is a szövetkezetnél maradjon? — Garancia nincs, csupán szándék és eltökéltség, hogy nem hagyjuk magunkat, tartjuk, sőt fokozzuk eredményeinket. Különben a kitüntetést május 16-án ünnepeljük, amelyen, mint ahogy megígérte, részt vesz dr. 'Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter elvtárs is — mondotta végül a szövetkezet elnöke. H. D. Már kongresszusi versenyben — Az bizonyos, hogy a feltételek igen magasak. A zászló és a cím elnyeréséhez az szükséges ugyanis, hogy a gazdaság az előző évihez képest legalább 20— 22 százalékos fejlődést érjen el. Hogy jó órában mondjam, ezt mi elértük tavaly is, azelőtt is. Csak egy-két adat Az elmúlt évben már 58 millió, tavalyelőtt pedig 46 millió forint nettó termelési értéket produkáltunk. Tavaly leginkább a szántóföldi kertészetünk virult A 100 holdas uborkatáblán 116 mázsás átlagtermést értünk el. A vöröshagymát 130 holdon termesztettük, 118 mázsás átlaggal. A 453 holdas fűszerpaprika területünk egy-egy holdon 67 mázsával fizetett — Ezek valóban szép eredmények. De a jövedelemből milyen arányban részesült a tagság? — Tízórás munkanapot számítva 148 forint volt az átlagkereset. — Gondolom, ilyen részesedésért kedvvel dolgozik a tagság. És köztük a fiatalok is. — így van. Tavaly a dolgozó taglétszámunk har- minc-egynehánnyal növekedett. Most a létszám ezer- ötven körüli. És több mint 300 nyugdíjasunk is van. A jelentkezőknek csak a töredékét vesszük fel. Ma már speciális szakmákban tudnak elhelyezkedni nálunk is; a fiatalokra a traktorok, a különleges munkagépek, a műhely, meg a rövidesen megépülő komplex sertéstelep vár. Ezért Büszkék vagyunk... Impozáns új épületek, rábban, s a boltokban 40 pázó sátorban a Béke bri- körülöttük azonban még az százalékkal több baromfi- gád tagjaival találkozunk, építkezéssel járó „csata- húst és tojást vásárolhatott ök voltak az elsők 8 évvel tér”. Nem könnyű ilyen ál- a vevő. ezelőtt a gyárban, akik brilapotok között termelni, a A gyáregység legújabb gádba tömörültek, munkások, vezetők, egy- üzeme a tojásfeldolgozó. A — Akkor ifjúsági brigád- aránt odaadó, fegyelmezett régi épületből úgy költöz- nak neveztek bennünket — munkájára van szükség, tek át a brigádok gépeik- meséli vezetőjük Salamon Mégis a Baromfiipari Or- kel, hogy közben a terme- Lajosné. — Minden év- szágos Vállalat kecskeméti lés egy pillanatra sem szü- ben elnyertük a szocialista gyáregysége 1969-ben 34 netelt. S amíg az egyik címet. Szépen csillog az millió forint értékű áruval részleg költözött, a másik aranyjelvény, amit most adott többet a népgazda- pótolni igyekezett a terme- kaptunk az igaz, de saságnak, mint egy évvel ko- léskiesést. Az egyik lám- nos közben elmúlt az idő, nem vagyunk már ifjúsági brigád. A lányok asz- szonyok, anyák lettek. Az eltelt évek elevenednek fel Szabó Lajosné, Apró Jánosné, Kasza Dezső- né, Csedő Endréné és a többiek ajkán. Szeretik, ha kell, segítik egymást, jóban rosszban együtt vannak. Díszes brigádnaplójuk is erről árulkodik, amelyet most hoztak vissza az SZMT-székházból, ahol kiállításon volt. Azután a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajára terelődik a szó, amit a BOV most ismét elnyert. Nagyon boldogok, mert úgy érzik: az ő munkájuk megbecsülését is jelenti. Salamonná így fejezi ki örömét: — Büszkék vagyunk, hogy egy olyan nagyszerű vállalat kollektívájához tartozunk, amely ilyen országra szóló eredményt ért el. A vándorzászló birtoklása még jobb munkára ösztönöz bennünket. Szabó Lajosné és Apró Jánosáé lámp&záe közben. N. O. A központi zaszlóátadási ünnepségen egy kis zavar támadt, mert néhány kitüntetés nem a névsor szerint volt rakva, s keresgélni kellett. A Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyáregységének vezetője, Mócza Lajosné mellett egy férfi tréfálkozni kezdett: — Maguk nők már nagyon tudnak dolgozni, de szervezni még nem. A válasz egy pillanat alatt készen volt — A Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaja tavaly itt volt, most is ide került, pedig a dolgozók 90 százaléka nő, a vezérigazgató nő, sőt vala- menyi gyáregységben is a gyengébb nemből került ki az igazgató. Nálunk Kecskeméten például hét százalékkal emelkedett tavaly a termelékenység, s képzelje, nem sóhajtozással értük el. Ami igaz, az igaz. Becsülettel megdolgoztak a habselyemgyári asszonyok, lányok a nagy kitüntetésért — És hogyan fogadták a jó hírt a dolgozók? — kérdeztem igazgatói szobájában Móczánét. — Képzelheti mennyire örültek, de menjünk át az üzembe beszéljenek inkább ők. S valóban. A műhelyben mindenfelé vidám arcok hajoltak a munkaasztalok, gépek fölé. A kezek azonban talán még sebesebben mozogtak, látszott, hogy itt nem pihennek a babérokon. A Komarov brigád asztala előtt álltam meg. Vézetőjük Martony Sándorné mutatta be a brigád többi tagját — Kohajda Jánosné kiváló dolgozót, Büki Ferencnét, Pólyák Antalnét, a szakma kiváló dolgozóit, azután Mészáros Istvánnét és Kulcsár Ilonát Előttük női és leányka nadrágok tornyosulnak, naponta 1100—1200 darabot készítenek. Ez 110—120 százalékos teljesítménynek felel meg. Tavaly a brigádátlag 120 százalék volt Munka közben sok mindent elmondanak; Segítik a tanulószalagot hogy a fiatalok mielőbb belejöjjenek a munkába. Patronálnak egy 9 éves árva kisfiút, gyakran elviszik őt otthonukba stb. — És mik a további terveik? — Harmadszor is jó lenne megszerezni a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját ugyanis ha ez sikerül akkor végleg a vállalatnál marad — mondta Martony Sándorné. — A magunk részéről a jubileumi versenyt tovább folytatjuk, most már a X. párt- kongresszus tiszteletére. Titkos vágyunk, hogy vállalatunk a kongresszusi versenyzászlót is elnyerje. Ezért újabb felajánlásunk a minőség javítása. Brigádunk jelével látjuk el a kezünk alól kikerülő terméket, s ezzel egyben felelősséget is vállalunk érte. Reméljük e célkitűzésekhez a Habselyem Kötöttárugyár valamennyi brigádja csatlakozni fog. A képen a Komarov brigád Nagy Ottó Egyszer a pártétkezőbe — nagyon szűkösen volt élelem, így, közös „ebédlővel” könnyítettünk — beállít egy látogató, hatalmas bütykös nála: „Párttitkár elvtársnak küldi az igazgató; fogyassza el jó egészséggel” — nyújtotta volna a pálinkát... Gondolhatja, milyen villámgyorsan kellett hátraarcot csinálnia, s távozni a butéliával együtt... Rövid időn belül rendet is teremtettünk, a gyárigazgató párttagokat eltanácsoltuk sorainkból... Hogy azután le, Kecskemétről délre, föl Abony, Szolnok vidékein is túl, s szerte a Tisza-tájon hány kommunista pártszervezetet hívott életre Safrankó Emánuel, annak a ma is élő elvtársak a tanúi. Százak emlegetik meleg szeretettel következetességét, nagy elméleti felkészültségét, rugalmas harcosságát. — Akkor járt le Pullai Árpád, Kurucz Pista. Csupa lendület a két fiatal elvtárs; a MADISZ-t szervezték ... — S a földosztás? — Szépen, ütemesen ment... Csak több föld is „elkelt” volna... Felsőbb iskolásokat, gimnazistákat is bevontunk; ők voltak a jegyzőkönyvvezetők. Szívesen, lelkesen csinálták... Hallgatom a határozott fellépésű, ma is tevékeny asszonykát — szervezőtitkár a fővárosi VIII/2. sz. alapszervezetben — s futólag arra is gondolok: hol járnak, merre dolgoznak az egykori jegyzőkönyvvezetők?... Ám oda kell figyelni: ismét érdekes intermezzo. — Lehet úgy öt-hat éve. Egyszer a munkásakadé miai tanfolyamon egykori filmriportot vetítenek a földosztásról. Alig hiszek a szememnek: ott meg a férjem beszél... kecskeméti arcok, de már csak em - lékből ismerősek... De nem mind. Az ott a Rázsó né... — ő ki volt? — 4 férte. Rázsó Ernő volt az akkori kecskeméti újság főmunkatársa.;: Ma ők is itt élnek.:: Nem messze, a Mária utcában ... Most már egyik emlék a másik után. — Szervezzek MNDSZ-csoportot — kaptam a feladatot, mikor Kecskemétre lementem ... Kik emlékeznek, akkori MNDSZ-asszonyok, lányok a kis házra, amit otthonossá varázsoltak? A szovjet városparancsnokra, akinek ezernyi gondja között egyik legfontosabb volt, hogy naponta meglegyen az a tejmennyiség, amiből húsz—huszonöt nagyon rászoruló kisgyereket egy-egy bögrével megvendégeljenek ... Bajai, dunavecsei elvtársak! Emlékeznek a háromhetes pártiskolák kellemes, tüzes légkörére? Safrankó Emánuelné vezette ezeket. Mert a kárpátaljai születésű forradalmárfeleség most is büszkén mondja. — Ezerkilencszázhúszban már a kommunistákkal egy sorban vonultam fel május elsején... Apropó, Kárpátalja! Megint egy mai élmény. Azzal kapcsolatos, hogy a mozgalomban nincs lezártság, befejezettség, értelmes életen kívül kerülés, amíg érdeklődnek, mozognak — idős elvtársak. Határ sincs a testvéri országok között, s a technika olyan csodás eszköze, mint a televízió, — hallatlan meglepő találkozások „összehozására” képes. Nézi Safrankóné az új sorozat, a Pamir ’69 adását. A riporter két ungvári veteránnal beszélget Kedves öreg bútorok, s modern tömegkommunikációs eszközök között két tisztes bácsi... „Ni, az meg a Mózsi!” — ismer rögtön az elsőre a Pesten élő, ungvári elvtársnő... Még tizenkilences eredetű az ismeretség, — s a becéző „Mózsi” név — dr. Jutkovics Mózessal, a nyugdíjas ügyvéddel... Még a veszélyes években — odahaza — kereste fel, egy befogadott elvtárs érdekében... A másik, aki magáról is mondja, „nagyfülű”, Kovács Gy. János —a húszas évek elején párttitkár volt.: ’. Milyen jó beszédkészségű, me- móriájú ma is ... Forróak, élők a szálak régmúlttal, közelmúlttal, s a mával... Ahogy a szovjetunióbeli tartózkodásuk idején együtt dolgoztak például Klement Gottwald elvtárssal, úgy annak idején Hamburger Jenővel, Karikás Frigyessel, a mozgalom kárpátaljai harcosaival. Aztán a felszabadulás után itthon s újra messzi országokban ... A beszélgetésünk színhelyéül szolgáló, tágas szo- bábán szinte ünnepélyes nyugalom honol. Az óriási, sötétbarna könyvszekrény tekintélyes fóliánsai hallgatagok, tiszteletet parancsolók. Más polcokon elefántcsont-faragások, dús fantáziával formált keleti szobrocskák, dísztárgyak, pompázatos veretű, színezésű edények... Ázsia leikéből eredtek... Emitt a vitrinben ismerősebb műremekek: Európa tájairól. — Sokfelé jártunk... Az ember szeret megőrizni valamit, emlékeztetőül — hárítja el szerényen kis ámuldozásaimat... Igen, Safrankó Emánuel — 1947— 57 között hazánk nagykövete volt Szófiában, Peking- ben, Berlinben ... A kárpátaljai témánál tartottunk, mikor halkan, kedves szabadkozással a zavarásért — finom arcú asszony érkezett... „Tiborné” — ennyit hallottam meg a nevéből a bemutatkozáskor... Dr. Radnai Ilona — bíró — egészítette ki kicsit később a háziasszony... A barátságos vendég három szó után — mindenben együtt volt velünk — a „tárgyban”... ö is ott volt Deberecenben az ideiglenes nemzetgyűlés megalakulásának jubileumi ünnepségein... S olyan tűzzel, szeretettel emlékezett az első debreceni pártiskolára Apró, Komócsin elvtársra, a többiekre, — mint mondjuk Básti Ágoston, aki ma Szolnokon él, nyugdíjasként alapszervezeti titkár, s a párt kecskeméti szer vezetőnek titkára volt a felszabadulás után. TÖTH ISTVÁN
