Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
HÉTFŐ: Fekete hétfő a New York-i tőzsdén. Szovjet állásfoglalás Kambodzsa ügyében. KEDD: EAK—szudáni—líbiai csúcs Khartoumban. SZERDA: A NATO miniszteri tanácsülése Rómában. Amerikai repülőgépek ismét bombázták a VDK-t. CSÜTÖRTÖK: Baloldali siker a ceyloni választásokon. Összetűzések a párizsi diáknegyedben. PÉNTEK: Az angol választások hivatalos kampánykezdete. Heves harcok Indokínában. SZOMBAT: Palesztin konferencia Kairóban. így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Miért iisszi a közlemény? Egy párbaj és egy pár baj — ezzel a szójátékkal összegezhetném az atlanti miniszterek kétnapos tanácskozásának fejleményeit. Pipinelisz görög külügyminiszter az olasz fővárosban sem hazudtolta meg a fekete ezredesek rezsimjé- nek hírhedt hírét. Amikor még NATO-beli kollégái is bírálták Athén magatartását, s tiltakoztak a fegyverszállítások felújítása ellen, — érveiből kifogyva, párbajjal fenyegette meg a dán külügyminisztert. Nem hinném, hogy valamelyik hajnal szürkületében tanúi leszünk majd annak, amint e tekintélyes férfiak kardot rántanak, vagy pisztollyal célozzák meg egymást. Néhány kisebb atlanti hatalom erkölcsi felháborodásánál, amiben mindenekelőtt saját közvéleményük állás- foglalása tükröződik, többet nyom a latba az Egyesült Államok stratégiája. Washington viszont a NATO, déli szárnya, a Földközi-tenger, s nem utolsósorban a Közel-Kelet miatt, elsősorban a görög bázisok megszilárdítását tartja szem előtt. A párbaj ügy epizódján át, ezzel elérkeztünk az atlanti tanácskozás magvá- hoz. Rómától azt várta a világ, s főként kontinensünk Európa, hogy végre világos választ ad az európai biztonság ügyében előterjesztett szocialista javaslatokra. Ez a felelet elmaradt, jóllehet az Atlanti Szövetség érezhető lépés- kényszerben volt és van. Nem titok, hogy elsősorban az Egyesült Államok ellenzi földrészünk ügyeinek rendezését. Washington attól tart, hogy az európai biztonság megvalósítása még inkább ráirányítja a figyelmet remény, télén délkelet-ázsiai háborújára, növeli Amerika amúgyis súlyos katonai, politikai, gazdasági és morális terhelését. A helyzet változását, a budapesti felhívás óta eltelt tizennégy hónap hatását mutatta azonban, hogy LIBANONI TÁRGYALÁSOK A bonni kormány külpolitikájáról folyt vita ezen a héten a Bundestagban. Képünkön Walter Scheel alkancel- lár és külügyminiszter a kormány beszámolóját tartja. Felszólalt az ülésen Willy Brandt kancellár is. A gyakori izraeli betörések kivédésére Libanon a baráti arab hadseregek behívását fontolgatja. Képünkön Karami miniszterelnök (balról a második) képviselőkkel tanácskozik marokkói és tunéziai csapatok Libanonba hívásának lehetőségeiről. VITA A BONNI KÜLPOLITIKÁRÓL számos NATO-tagállam sem volt hajlandó teljesen elutasító álláspontra helyezkedni. Soha ennyit még nem tanácskoztak zárt ajtók mögött ás soha még nem volt ilyen hosszú — kétszázötven soros — az ilyen jellegű értekezletről kiadott közlemény. Ezek a tények azt jelzik, hogy a kulisszák mögött lázasan keresték a kompromisszumot. Franciaország még így sem tudta elfogadni a nehezen kialakított formulát és tartózkodott a szavazástól. Vagyis a NATO- ülés negatív volt abban az értelemben, hogy a konkrét biztonsági tervekre vonatkozó válasz ismét elmaradt. Rómában a pozitív magatartásra elsősorban azok a külügyminiszterek helyezkedtek, akik az elmúlt időszakban a szocialista or_ szagok — köztük hazánk — képviselőivel, több ízben is alapos tanácskozást folytattak az európai kérdésről. Ez igazolja az aktív diplomácia folytatásának szükségességét, ami a jelek szerint nem is várat magára sokat. Holnap, hétfőn Gromiko kezdi meg párizsi tárgyalásait, holnapután külügyminiszterünk, Péter János érkezik Oslóba. Mindketten olyan kollégákkal ülnek majd a tanácskozóasztalnál, akik ott voltak Rómában, a kelet-nyugati eszmecsere tehát „első kézből” kapott információkkal nyitja meg újabb szakaszát. (Külkap- csolataink élénkségére vall, hogy a napokban egy másik magyar kormányvezető is útrakel: Fook Jenő miniszterelnök néhánynapos látogatást tesz a szomszédos Jugoszláviában). Kassel és Róma ugyan kontinensünkre irányították a figyelmet az eltelt hét során, de változatlanul súlyos helyzettel kell számolnunk a délkelet-ázsiai és közel-keleti válsággócokban is. Rogers amerikai külügyminiszter „kambodzsai bizonyítvány-magyarázatot” igyekezett adni a NATO-tanácsban. — nem sok sikerrel. Ráadásul közeleg Washington magaszabta határideje; egy hónapon belül az utolsó amerikai katonának el kellene hagynia Kambodzsa földjét. Bizonyos csapatkivonásokra valószínűleg sor kerül, már azért is, mert közeledik a hadműveleteket nehezítő monszun-időszak. Elképzelhető, hogy a saigoniak mellett thaiföldi csapategységeket is bevetnek, ily módon próbálják majd tehermentesíteni az Egyesült Államokat. Az eddigi mérleg azonban mindenképpen az, hogy Washington a kambodzsai intervencióval nem könnyített helyzetén, ellenkezőleg: jobban belesüllyedt a mocsárba. A Vietnami Demokratikus Köztársaság egyes délibb körzeteinek bombázása is arra vall, hogy a „nyugtató” hivatalos nyilatkozatokkal ellentétben az amerikaiak folytatják, sőt fokozzák a beavatkozást. A naptárt júniusra lapozzuk át, s ez évfordulót jelent a Közel-Keleten. Három éve immár, az 1967. június 5-én kirobbant háborúnak. A helyzet harminchat hónap múltán is feszültségtől, majdhogynem robbanástól terhes. A naponta érkező hadijelentések mellett fel kell figyelnünk azonban a térségben bekövetkező alapvetői változásokra. A Khartoumban a hét,en lezajlott egyiptomi— szudáni—líbiai csúcstalálkozó bizonyítja, hogy az arab országok az egység, formailag talán szerényebb, de sokkal hatásosabb útjait járják. Nasszer elnök beszéde nagy teret szentelt a szocialista országok segítségének: szólt a Szovjetuniótól kért és kapott korszerű védelmi fegyverekről, kiképzést irányító katonai tanácsadókról. Rogers azonban éppen a NATO-ülésein jelentette be hogy az Egyesült Államók további Phantomokat kíván szállítani Izraelnek. Hogy ez a törekvés az ENSZ-határozatokkal dacoló Izrael katonai előnyeinek tartósítását rejti magában: ez a feltűnően rövid, ötsoros amerikai bejelentésből is kitűnik ... MAGYAR—SZOVJET GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS Ezen a héten tartotta a Parlamentben kilencedik ülését a magyar—szovjet gazdasági és műszaki tudományos együttműködési kormányközi bizottság. Képünkön Mihail Leszeesko miniszterelnök-helyettes, a szovjet delegáció vezetőjét köszönti Bíró József külkereskedelmi miniszterünk. HAILÉ &2ELASSZIÉ MOSZKVÁBAN könnygázzal támadtak a rendőrök Kormányellenes tüntetést szerveztek Párizs egyetemi negyedében, a maoista csoportokhoz tartozó diákok. A rendőrség könnygáztámadással oszlatta szét a tüntetőket. DLASZ FIATALOK A NATO ELLEN Az olasz fővárosban ülésezett a NATO miniszteri tanácsa. Róma fiataljai tüntettek a szervezet ellen, s a kongresszusi palota elé a NATO külügyminisztereinek tanácskozása színhelyére akarlak vonulni. A rendőrség azonban rátámadt a tüntetőkre« A Szovjetunióban tanácskozott ezen a héten Hailé Sze- lasszié, Etiópia császára. Képünkön: Podgornij, a Szov- jcunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke fogadja a magas rangú vendéget. THEODORAKISZ ISMÉT RÓMÁBAN Néhány nappal ezelőtt érkezett Rómába franciaországi tartózkodási helyéről Mikisz Theodorakisz, a világhírű görög zeneszerző, hogy részt vegyen az olasz kommunistáknak a NATO elleni tüntetésén. A tiltakozó naggyű- lésen már nem tudott felszólalni egészségi állapota miatt. A római kórházban időközben megoperálták.