Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-29 / 124. szám
1970. május 39, péntek S. oldal Az iskola jövője, • •• rr © -g is r 9 a jovo iskolafa Újra leketne Kalocsán csillagvizsgáló III. Helyeslésünk a műveltség világversenyében A szocialista és a kapitalista világ között az „agyvelők” versenye; a művelődésért, a jobb iskoláért folytatott versenyfutás is folyik, s ebben a mérkőzésben — mint sok más területen is — az utóbbi másfél évtizedben á szocialista országok az élre törtek. Meddig jutott, hol tart ebben a versenyben a mi országunk? A felszabadulás időpontjában oktatási rendszerünk nemcsak a fejlődés népi demokratikus követelményei szempontjából, de a polgári fejlődés akkori európai normáihoz mérten is elavult, antidemokratikus volt. 1919 és 1945 között — a negyedszázad átlagában — a munkásság és parasztság együttes aránya az összlakosságból 56,4 százalék volt. Gyermekeik aránya — a negyedszázad átlagában — a gimnáziumokban és a felsőoktatási intézményekben mindössze 5,1, illetve 5,4 százalék volt A korabeli primitív tanonciskolák befejezett, továbbtanulásra nem jogosító képzést adtak. Még az ipari középiskola jeles érettségijével sem lehetett a Műegyetemre menni. 1945-től máig Az elavult iskolarendszer reformjának első kimagasló eredménye 1945- ben a nyolcosztályos, egységes alapműveltséget biztosító általános iskola létrehozása volt Erre épült 1949—50-től a négyosztályos gimnázium és a középfokú technikum. Az ipa- ritanuló-törvény 1949-ben megteremtette az egységes szakmunkásképzést A felsőoktatás is sok új, főként műszaki típusú intézménynyel, fakultással bővült az 50-es években, és ekkor vált tömegessé az esti és levelező oktatás. A fejlődés második szakaszának nyitánya az 1961- es oktatási reformtörvény. Tizenhat évre emelkedik a tankötelezettség; az általános iskolákban bevezetik a politechnikai oktatást, a gimnáziumokban a gyakor- ati képzést. Napjainkban pedig a reform részleges módosulása és végrehajtása során előtérbe került az emeltszintű szakmunkás- képzés; a nem egy konkrét szakmára, hanem a szakmai csoportra képző szak- középiskolák és felsőfokú technikumok kiépítése; az üzemmérnökök képzése, vagyis a kétszintű mérnök- képzés a műszaki főiskolákon. Folyamatban van a felsőfokú kétszintű képzés kialakítása más tudomány területén is. Voltak és vannak ebben a nagy átalakulásban feloldatlan ellentmondások. Például: tízéves a tankötelezettség, de csak nyolcosztályos a kötelező általános iskola, amelyben még nem teljes a felső tagozaton a szakrendszerű oktatás. Továbbá: a továbbtanulás megválasztása az általános iskola hetedik— nyolcadik osztályában lényegében pályaválasztási döntés; túl korán, 13—14 éves korban. Azután: túlbonyolított és részben párhuzamos a szakmunkás- képzés. Ezenkívül: felső- oktatásra készít elő — de nem egyenlő nívón — a gimnázium, a szakközép-1 iskola és közvetve a B-ta- gozat, a szakmunkástanuló iskolákban. Az európai közepesnél fejlettebb nívón Történelmi tény mégis, hogy az iskolázottság két évtized alatt hatalmasat lépett előre. Az általános iskola nyolc osztályát a 15 éves és az idősebb népességből 1941-ben a 15,1 százalék, 1968-ban már a 43 százalék végezte el. Érettségizett a 18 éves. és idősebb népességből 1941-ben 4,1 százalék, 1968-ban 12 százalék. Egyetemi, főiskolai oklevelet szerzett a 25 éves és idősebb népességből 1941-ben 1,6 százalék, 1968-ban 3,3 százalék. A közép- és felsőfokú végzettségűek arányát tekintve az össznépességből hazánk 5— 7 .évvel ezelőtt az európai országok között a közepes helyet foglalta el, azóta a helyezésünk valamelyest javult. Konzervativizmus az iskolaépítészetben Hogyan szolgálta ezt a folyamatot a hazai iskolaépítészet? Számszerűen úgy, hogy 1950 és 1968 között több mint 10 ezer új iskolai tanterem épült, összesen mintegy 430 ezer általános és középiskolás tanulónak. Ma 1950 óta épült iskolákban tanul minden harmadik általános iskolás és minden ötödik közép- iskolás. Típustervek készültek — 1965-ben 47 változat volt — 1—2—4—8 osztályos alsó és felső tagozatos általános közép- és szakiskolai célokra, egyebek között 57 féle műhelyvariációval. A művelődési, oktatási, nevelési intézmények általában 60—70 százaléka e típustervek szerint épült. Előnyük tagadhatatlanul az olcsóság, a tömeges és a gyors építhetőség. Ám az egész korszakot a tantermek mennyiségi 1 igényeinek a gyors kielégítése jellemezte. A tanulmány építész szerzői egybehangzóan és nem egyszer keserű szavakkal állapítják meg: az új oktatási igények a múlt iskolaépítési hagyományaira támaszkodtak. A szervezési koncepciók és normatívák kialakításánál, a beruházások elhatározásánál számos újszerű, modern építészeti, pedagógiai elgondolást mellőztek. Az iskolaépítés főként műszaki és takarékos beruházási kérdéssé vált és nem elsősorban nevelési kérdéssé. Így gyakran az „olcsó” épületek — a távlatokra, a fejleszthetőségre is figyelemmel — nem is olyan olcsók. (Kismarthy Lechner építész írja a kötet egyik tanulmányában: „ .. .az elmúlt húsz esztendőben a konzervativizmus győzött és kereken tízezer tanteremből álló új iskoláinknak csak mintegy 3 százaléka képvisel haladó pedagógiai irányzatot...”) Így történhetett, hogy kiépült az országos átlagban 6 tantermes, 240 tanulóval működő, hiányosan felszerelt, közepes igénnyel tervezett és épített törpeiskolák hálózata; az épületek 70—100 évre betonba, kőbe merevedve állnak, bővítésre, belső átalakításra zömük alkalmatlan, miközben falaik között a tanítási rendszerek 5—10 évenként változnak, megújulnak. Az építészek e hibák okait abban látják, hogy a nevelés kérdéseivel foglalkozó tudományok a nevelési eszközök közül az épületet csak mint milliő-hát- tért vették figyelembe, nem ismerték fel, hogy azt miképpen lehet és kell a nevelés szolgálatába állítani. Következik: Egységes tanintézet — 4-től 18 éves I korig. (24.) — Fogadd el a feltételeimet — fogta könyor- gőre a hangot Sztásek. — Ha azok elfogadnak Kloss- nak, ha folytatják velem Hans Kloss életét, akkor, és csak akkor azt kérem, áldozzátok fel az ügyért azt a néhány embert. Valahol a front közelében Kloss szervez egy szökést, aminek természetesen sikerülnie kell, s aztán Kloss kitűnő alibivel, csaknem egy évi közös cellatársakkal körülvéve besétál ismét az oroszlánbarlangba. — Tolmácsolom kérésedet a generálnak. Annyit mondok, ha sikerült a cellapróba, támogatom az akció tervét. — Ennyi már beleegyezés nekem — mondta Sztásek. • Másfél hónappal később csikordult a cellaajtó zárja. Hans odasúgta társainak: — Már megint értem jönnek. Ezek belezavarodtak Hilda nénibe. Az őr jókorát lódított rajta. Hans németül káromkodott, egészen addig, amíg oda nem értek a börtönigazgató irodájába, ahol ezúttal Jakubovszkij ült az íróasztalnál. — Mi újság? Lassan már én is kezdem elhinni, hogy én vagyok Kloss. Gondolom, hogy nemcsak engem figyeltettél, hanem őket is — bökött a cella irányába. — A generál rámbízta a döntést. Most mit tegyek? — Amit ígértél. De mondd, mi van vele? Csodálkozott, hogy már a ruháját is leszedték róla? — Kloss már semmin se csodálkozik. Rengeteg új dolgot szedtünk ki belőle. Már szinte élvezi, hogy önmagáról kell beszélnie. — Olvastam a jegyzőkönyveket — mondta Sztásek. Orsfágszerte egyre nagyobb az érdeklődés a csillagászat iránt. Az ötvenes évektől kezdve gombamód szaporodtak az amatőr csillagászok szakkörei, mind több embernek bemutatva az Universumot — megszabadítva a misztikumtól — a maga teljes gyönyörű valóságában. Dr. Kulin György írja a Föld és Ég egyik számában: Az országban legalább tízezer amatőr birtokában van olyan távcső, amilyennel Galilei megalapozta a modern csillagászatot, legalább ezer azoknak az amatőröknek a száma, akiknek 10 centiméteresnél nagyobb távcsövük van. Meglepő adatok! Ma már 10—14 éves gyerekek is építhetnek és ezrével építenek is — olyan távcsövet, amilyennel egykor Galilei felfedezte a Jupiter holdjait, a napfoltokat, látta a Saturnus gyűrűjét, kutatta a világmindenséget. Iskolás gyerekek részesülnek olyan gazdag tudományos élményben, melyhez fogható egykor csak a tudás szűk beavatottjainak adatott meg. Nagyobb amatőr csillagvizsgálóink (csepeli, miskolci, szolnoki, győri, ózdi, tiszapalkonyai stb.) némelyike olyan távcsővel rendelkezik, hogy jó néhány európai csillagvizsgáló díszére válhatna. És mi Kalocsán parlagon hevertetjük néhány évtizede még világhírű csillag- vizsgálónkat! Pedig a Kalocsára látogatók közül is nagyon sokan szeretnék megtekinteni a hajdan oly nagy nevű obszervatóriumot és bizony kérésüket teljesíteni nem tudjuk! Kalocsán egy dologban mindenki egyetért: Helyre kell állítani a csillagvizsgálót! A baj talán csak az, hogy mindenki valami külső segítséget vár, a városi, a járási, a megyei tanácstól, a TIT-től és minden elképzelhető szervtől, melyről úgy vélik, hogy köze lehet a csillagvizsgáló sorsához. Meggyőződésem, hogy a segítség nem is maradna el, csak ez még önmagában kevés. Egy csillagvizsgáló életre keltéséhez nem elég kupolát építeni, vagy esetünkben a meglevőt helyre állítani, vásárolni egy távcsövet, és néhány csillag- térképet. Életet kell bevinni a falak közé! Eleven, pezsgő életet! Ezt pedig csak pénzzel elérni nem lehet. A hazai csillagászat egész története azt bizonyítja, hogy ott létesült és létesül obszervatórium, ahol a csillagászat szeretete, a kutatni akarás, a világmindenség megismerésének olthatatlan vágya találkozott a megvalósítás anyagi lehetőségeivel. A Kalocsai Városi Tanács nem egyszer tanújelét adta, hogy szívén viseli a város kulturális hagyományainak ápolását. Utcanevek, emléktáblák, szobrok őrzik Kalocsa nevezetes embereinek emlékét. Utcát neveztek el Fényi Gyuláról is, akinek tudományos munkássága évtizedeken keresztül Európa egyik legrangosabb intézetévé emelte a kalocsai csillagvizsgálót. Most elkészült szobra a munkahelyivel szembep, a könyvtár pihenő parkjában kap helyet. Remélhetjük tehát,' hogy a dáilIágyizSgSlG Csütörtökön a MÉM-ben dr. Gergely István mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes elnöklesorsa is kimozdul a holtpontról. Első lépésként a gimnázium csillagászati szakkörének létrehozása látszik célszerűnek. Ez a szakkör — kellő ügyszeretettől hajtva és némi anyagi támogatással — a megmaradt távcsövet rendbehozva, a TIT által a gimnáziumnak küldött másik távcsövet a nagykupolában felállítva, rövid időn belül megkezdhetné működését. (A zeneiskolának átengedett csillagászati helyiségek e tanév végén megürülnek.) A szakkör segítséget nyújtana az iskolai oktatásban, a világnézeti nevelésben, a városi ismeretterjesztő munkában, helyreállítaná a könyvtárat, rendezné a külföldről érkező nyomtatványokat, gyűjtené az adatokat és tárgyi emlékeket a csillag- vizsgáló történetéhez és a létesítendő csillagászati múzeumhoz —, hogy csak néhányat említsek azok közül a szép és hasznos feladatok közül, melyek megvalósítására máris megvannak a feltételek. Távolabb tekintve még az sem látszik elérhetetlennek, hogy újból tudományos kutató munka kezdődjék, addig pedig az ismeretterjesztő foglalkozás tudományos kutatásra vezérlő kalauza lesz a kalocsai ifjúságnak. Illés Lajos téved ülést tartott a minisztérium tudományos tanácsa. Az ülésen megtárgyalták a középtávra, átlagosan 6 évre szóló tudományos kutatás feladatait. A minisztérium — a tudományos tanácson keresztül — igyekszik elősegíteni, hogy a kutatás eredményeivel minél előbb éljenek a nagyüzemek. A tudományos munka állami támogatásának összegét az elkövetkező öt évben megkétszerezik. A tudományos tanács ezután határozatot hozott a felügyelete alá tartozó kutatási központok számítás- technikai hálózatának kiépítésére. A számítógépek alkalmazása — a növekvő számú adatok és információk következtében — a mezőgazdaságban egyre inkább elterjed. A minisztérium számítóközpontjában elkészítették például az 1985-ig szóló búzatermés-prognózist és 90 év adata alapján összefüggést kerestek a termés és a lehullott csapadék mennyisége között. A matematikai módszerek elterjesztésére az elkövetkező 10 évben 4 területi és 8 intézeti központot, valamint 8 adatrögzítő állomást létesítenek. Ezenkívül további 7 intézetben rendezkednek be az adatok számítógépes kiértékelésére. Idén előreláthatóan 2— 4 további intézetet látnak el korszerű számítógépekkel. (MTI) — Jól is jött felfrissíteni az emlékeimet. S most nem Is az a rossz, hogy újra emlékezni kell mindenre, hanem az, hogy egy csomó arcot el kell felednem. Arcokat és neveket kell kitörölnöm az emlékezetemből. Mindenkit, akit az a másik Kloss, az ál Kloss ismert. — Tudod, hogy milyen veszélynek teszed ki magad? Felnőtt ember vagy, nincs jogomban visszatartani. Amit eddig végeztél, az nagyszerű volt. De azt megmondom, hogy harmadszor nem egyezem bele ... — Harmadik lehetőség nem is lesz — mondta Sztásek. — Volt egy ember, egy Hans Kloss, aki szovjet hírszerző volt és meghalt. Magam hallottam, amint Stadtke azt mondta a többieknek: „Befejezte. Maga szolgáltatott magának igazságot.” Vagy valami ehhez hasonlót. És most megjelenik náluk az igazi Kloss. Eszükbe sem juthat, hogy egy lebukott ügynököt másodszor is bedobhatunk, ugyanazzal a nacionáléval. Ez képtelenség, s ezért kell, hogy sikerüljön. — Egyet azonban feltétlenül el kell, hogy intézzetek — folytatta Sztásek. — A berlini központi archívumban ki kell cserélni minden olyan jelentést, amit valaha is Kloss írt. Még az aláírásokat is fel kell kutatni. Nehogy grafológiai próbát vegyenek. — Elkéstél Sztásek — mondta az ezredes. — A parancsot már tegnap továbbították berlini csoportunknak. Egyébként itt az ideje, hogy búcsúzzunk. Holnapután evakuáljuk a börtönt. Egész éjjel meneteltek. Az ágyúdörgésből ítélve mindössze 15—20 kilométernyire állt a front. Egy nép- telen faluban kiugrottak a sorból. Kloss előrelendítette társait, s ő maradt utolsónak. Egy faluszéli házban találtak biztos menedéket. Ott eldöntötték, hogy bevárják az övéiket. Lothárnak le volt fagyva a talpa, és Kloss már vagy ö£ kilométert cipelte a hátán a szerencsétlent. Brúnó már átkozta a szökés pillanatát, de egészen más lett a véleménye, amikor Kloss és Friedrich egy félórai felderítő út után konzervekkel és egy üveg zsírral tért vissza. — Mit is kezdenénk nélküled, Hans — mondta Lo- thár, s a többiek is baráti öleléssel nyugtázták Kloss bátor helytállását. — Folytatjuk— Középtávú tudományos kutatás a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban Ülést tartott a MÉM tudományos tanácsa
