Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-29 / 124. szám
8. »Mal f970. málna t», DUN AVECSEI IUDÓSÍI ÓNKTÓL Korszerűbben, gazdaságosabban Néhány évvel ezelőtt még a mérleghiány megszüntetése okozott gondot a solti Rákóczi Tsz tagságának és a vezetőknek. Ma viszont már a közös gazdaság továbbfejlesztése, a korszerű termelési módszerek nagyobb arányú alkalmazása került napirendre. A tsz tízéves működése alatt a bruttó termelési értéket háromszorosára, az évenkénti árbevételt négyszeresére növelték, a tagok jövedelme pedig megkétszereződött. A közös vagyon alig négy év alatt 22 millió forinttal gyarapodott. Figyelemre méltó eredmények ezek azért is, mert eléggé kedvezőtlen körülmények között születtek. A tsz-ben jelenleg is kevés a fiatal, a dolgozó tagok átlagéletkora megközelíti az 55 évet. A tsz vezetői szerint eddigi sikereik egyik forrása a gépesítés. A legtöbb azonban a tsz-tagjain múlott, akik észrevételeikkel, kritikai megjegyzéseikkel segítették a szakvezetést. Az egyik brigád javasolta például, hogy a paprikapalántákat ne a hagyományos módon, hanem 60 cm-es sortávolságra ültessék, így megoldhatóvá vált a gépi művelés. A szövetkezet üzemi területének növelésére még nem értek meg a feltételek, ezért a fejlesztésnek más útjait keresik. Felismerték, hogy a nagyobb beruházásokat csak közös öszefogás- sal célszerű megoldani. Ezek a beruházások nagy anyagi ráfordítást követelnek saját erejükből a kisebb tsz-ek nem képesek megvalósításukra. A megoldást a tsz-közi termelési és értékesítési társulások, nagyobb termelési vállalkozások, gazdaságos melléküzemágak működtetése adhatja. Ezen az úton kíván továbblépni a solti Rákóczi Tsz. Tavaly csatlakoztak a helybeli szövetkezetek beszerzési és értékesítési társulásához és tagjai a tsz-közi legelővállalkozásnak is. A közelmúltban kezdeményezték egy közös gépjavító és építési vállalkozás létrehozását. Az állattenyésztési program megvalósítását is a tsz-ek összefogása szolgálrr\r r 1 íz eve A dunavecsei önkiszolgáló élelmiszerbolt ideiglenesen irodává „előléptetett” raktárhelyiségében, a mennyezetről lelógó szalonnatáblák és szalámirudak alatt beszélgetünk Göbölyös Antallal, az egység vezetőjével. Pontosan negyven éve dolgozik a szakmában, végigjárta a ranglétrát, kifutófiútól a boltvezetőig. Az ÁFÉSZ' igazgatójától tudom, hogy az általa vezetett üzletnek 14 év alatt nem volt leltárhiánya. — Véletlenül alakult így? — Ahol ezt a szerencsére bízzák, ott könnyen becsúszhat a baj. Szerintem a hibátlan leltár az üzlet erkölcsi bizonyítványa, s erre nagyon ügyelünk. Hogy mi szükséges ehhez? Sok minden! Pontos áruátvétel, megbízható készletismeret, jó mérlegelés, kifogástalan pénztári munka, és áldozatkész dolgozó kollektíva. —A vevők véleményét ismerik? — Igen. A legtöbb panasz az üzlet szűk volta miatt hangzik el. Havonta átlagosan félmillió forint a forgalmunk, s ez naponta mintegy 1400 vásárlót jelent. Ha leszámítjuk a raktár területét és azt a helyet, ahol árut kell elhelyeznünk, akkor a vásárlók részére mindössze 18—20 négyzetméter jut. Ezért késik a második pénztár és a hűtőpult beállítása is. ja, különösen vonatkozik ez a sertéstenyésztésre. A fenti célok következetes megvalósításával, új, korszerű gazdasági ágazatok kialakításával, sikeresen teremthetik meg a további fejlődés feltételeit. Szabó Attila A raktárban sem kisebbek a gondok. Ha áru érkezik, alig lehet kinyitni az ajtót, nincs átvevőhelyiségünk sem. Meggyőződésem, hogy a vevők többsége a pult túlsó oldaláról is látja ezeket a nehézségeket. Mégis szerencsések vagyunk, mert a közönség türelmes, megértő. — Ellátás? — Megfelelő, a töltelékáru kivételével. Évek óta nem sikerült teljesen megoldani ezt a problémát. Az 1970-es évre az új árucikkek mennyiségét 4 százalékkal, a forgalmat pedig 2 százalékkal szeretnénk növelni. Remélem, egyszer megfelelő nagyságú üzletben dolgozhatunk, mert a forgalom növelésének, a vásárlói igények maradéktalan kielégítésének is ez a feltétele. Az ÁFÉSZ vezetői már hosszabb ideje foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ügy tudjuk, hogy egy intézményi épület átalakítása után, végre megfelelő helyre kerülünk. Búcsúzás előtt egy nagyon különleges brigádnaplóban lapozgatunk. Tíz éve vezetik, s a brigád tagjai: Jancsovics Ferenc, Bartos Pálné, Fábián Józsefné, Göbölyös Antal és a többiek, régiek és újak egyaránt. Ez a kollektíva tíz év óta birtokösa a szocialista címnek. Nem véletlenük a legjobbak között Autóstop Alinak az országút szélén és ha kocsi jön, magasba emelik a karjukat. Minden autós ismeri őket. A „sto- posok”. — Sokáig várt? — kérdezem utasunkat. Értelmes tekintetű, udvarias fiatalember. 18—20 éves lehet. — Tíz percet. — Szerencséje volt... — Ilyenkor, csúcsforgalmi időben, legfeljebb félóra alatt mindig akad, aki felvesz. — Rendszeresen így közlekedik? — Ilyenkor, jó időben, többnyire. Gyorsabb is, olcsóbb is. Meg annyiféle emberrel találkozom... — No, erre nem gondoltam. Hogy éppen maguk tanulmányoznak bennünket ... S milyenek vagyunk? ... Elmosolyodik. Oldalról rám néz. — Sokfélék. Én igazán hálás vagyok mindegyiküknek. De néha olyan mulatságos. Az új autótulajdonosok. Az egyiken látszik, hogy fél, a másik meg hajmeresztőén magabiztos. Esküszöm, jobban ismerem a KRESZT, mint sok közülük ... Akadnak köztük közlékenyek, mások meg egy mukkot se szólnak egész úton. — Hadd kérdezősködjem én is. Mi a foglalkozása? — Egyetemista vagyok. Elsőéves. Orvos leszek. — Ez az autóstop talán előgyakorlat arra az időre, amikor majd magának is kocsija lesz? — gonoszkodom. — A, ne tessék hinni. Ma már nem olyan könnyű, mint amikor még kevés volt az orvcM. S én komolyan orvos akarok lenni. Nem a pénzért... — Ennek örülök. Hogy így gondolkozik. — Stopos létemre, ugye? — Jó, jó, nem kell zokon venni. Azzal azért tisztában van, hogy nem túlságosan jó az emberek véleménye erről a ,\néprétegről”? — Nem igazságos. Persze, elismerem, mi is sokfélék vagyunk. — Milyenek? Halljam egy stopos véleményét, önmagukról. — Biztosan tetszett már hallani olyan lányokról, akik „fizetni” is hajlandók. Találkozott már velük? — Nem — rázom meg a fejem. — Igaz, nem is próbáltam. — Szerintem jóval kevesebb az ilyen, mint hiszik. — Ügy legyen. Hanem egy ismerősöm szerint fiúkat nem is szabad felvenni. Kockázatos. Ehhez mit szól?... — Semmit. Engem is fel tetszettek venni. — Mi ketten vagyunk. — Megértem, hogy akad, aki fél. / Olvastam már, hogy leütötte és kirabolta az utas a vezetőt __ Ez a zért nagyon ritka. De éjszaka talán magam is megnézném előbb, hogy kit veszek fel. — Mondja csak: tapaszinapi Köszönjük mi is mindazoknak az úttörőknek, akik segítségére siettek árvízsújtotta pajtásaiknak. Jónéhány levelet kaptunk, melyekben erről számoltatok be. Most érkezett a Kiskunmajsai II. sz Általános Iskolából Kolompár Emília negyedik osztályos tanuló levele. „A napközis tanító bácsi sokat mesélt az árvízről. Újságot is olvasott, és képeket mutatott. Láttunk egy öreg nénit a vízben. A háza is összedőlt. Sajnáljuk nagyon a sok bácsit, nénit, és a gyerekeket. Az összes cigány- gyerek pénzt küld, még a kis elsősök is adnak egy-egy forintot. A tanító bácsink majd postára teszi. Annak a néninek küldjük, jó szívvel adjuk.” Bugac Kups Helyezések a kulturális szemlén Kiskőrösön a fegyveres erők klubjában a közelmúltban rendezték meg a járási kulturális szemlét, melyen a helybeli Petőfi Sándor úttörőcsapat irodalmi színpada Lenin című műsorával első helyezést ért el. A kamarakórus és Albert Éva szavaló ezüst oklevelet kapott. (Kutyifa Ilona híradása.^ Szomorkás, esős időbér került sor az elmúlt héter a kecskeméti járás úttörőinek kézilabda-bajnokságára. A zászlódíszbe öltözőt! sportpályán valóságos „világbajnoki” hangulatbar készülődtek a fiúk és a lányok, hogy megvédjék helyezéseiket, vagy előbbre lépjenek. De mindenekelőtt a játék volt a cél Sinkó Ferenc igazgató megnyitó szavai is ezt a gondolatot tükrözték. Elbúcsúztak a nyolcadikosok A Kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskola úttörőcsapata számos érdekességről adott már hírt Szinte állandó szereplői rovatunknak. Ezúttal a kisegítő iskola nyolcadikos úttörőinek búcsúztatásáról írtak. Az ünnepségen az úttörők és kisdobosok kedves mesejátékkal köszöntek el az „öreg diákoktól”. Kisdokosa?atás A szemerkélő eső ellené re is jó küzdelmek alakultak ki. A gólzápor nemcsak a résztvevőkkel tudta feledtetni az időjárá: viszontagságait, hanem i nézőkkel is. Az úttörők csa tározásai után ugyancsal rendkívül izgalmasnál ígérkezett a tanár—diái válogatottak összecsapást A rangadón a szerencsésebb tanárok győztek. Hatvanegy kisdobos fo- gadalomté telére került sor az elmúlt szombaton akecs- keméti leninvárosi általános iskolában. Avatőszülők kötötték fel ,3 béke zászlajának egyik sarkát" a pajtások nyakába. Ezzel ismét jelentősen megnövekedett a 880-as számú Tren- csényi József úttörőcsapat kispajtásainak száma. A kupák méltó kezekbt kerültek De a „Kiváló úttörővezető” kitüntetés is amelyet Fekete Béla járás úttörőtitkár nagy tetszés- nyilvánítás közepette adót; át Csekei Sándor pedagógus úttörővezetőnek. Fürdő a rózsák között Dávod községhez tartozik a Püspök-fürdő, amelynek nem ártana jobb, találóbb és mindenek előtt korszerűbb nevet adni. Ha szabad javasolni, tekintettel arra, hogy a bejárat előtti parkban több száz rózsatő virít, a Rózsa-fürdő elnevezést ajánlanánk. Ez a név igaz, és szépen hangzik. . -•-‘. 'íí. : w&mswm talatai szerint kit vesznek fel szívesebben a vezetők? — A katonákat. — Miért? — Valaki egyszer elmondta nekem, hogy a katonának több veszíteni valója van, ha netán rosszban törné a fejét. Ezért jobban megbíznak benne, még éjszaka is. — Ez igaz. Meg aztán a katonának mégis sürgősebb az utazás, pláne, ha csak eltávozást kapott. S a katonát jobban is becsüljük. — Ez is igaz lehet. Hanem hadd mondok még valamit, ha már ennyire érdeklődni tetszik. A télen hosszú beat-frizurám volt, nemrég vágattam le. — S miért? — A stop miatt. — Ezt azért magyarázhatná bővebben is. — Azóta kevesebbet kell várnom az út szélén, hamarabb felvesznek ... Ne tessék olyan kárörvendően mosolyogni, én akkor sem voltam huligán... Itt is vagyunk, annál a saroknál kiszállnék... Törjünk azonban a lényegre: A fürdő már megnyitotta kapuit, de a mostoha időjárás elriasztja a vendégeket Még akkor is, ha a medencékben meleg gyegyvú várja a strandolókat, a reumás betegeket. Ám, majdcsak nyáriasra fordul az idő, fürdőzőkkel telnek meg a medencék és sokan gyönyörködnek majd a valóban szép, rendezett környezetben. mm iWÍhim A bejárati részen az utolsó előtti simításokat végzik a szakemberek a pénztárfülke és porta épületén, s esszéegy időben készül a járda is. Ez azonban nem akadálya annak, hogy a vendéget beeresszék a medencébe. M. L. (Pásztor Zoltán felv.)
