Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-28 / 123. szám
Szakemberek a műanyagiparnak Üzemmérnökök - Kecskemétről Százöt esztendővel ezelőtt Alexander Parkens egy angliai kiállításon új anyagot mutatott be, amely azután celluloid néven elterjedt. Ezt a dátumot tartjuk a műanyagok feltalálása kezdetének. Valószínű, hogy a mai ismereteinkkel műanyagnak nevezett anyagokat a vegyészek már korábban is előállítottak, de ha egy kémiai reakció végterméke gyantaszerű, nem oldható, nem kristályosítható termék volt, akkor azt a kísérletet sikertelennek tartották. Fokozódik a termelés Leo Hendrik Backeland 1907-ben kapott szabadalmat az első, teljesen szintetikus műgyantára, amelyet róla neveztek el bakelitnek, s azóta a köznyelv a fenol-formaldehid gyantákat mind bakelitnek hívja. Ezt követően a műanyagok előállítása és termelése gyorsult. Az 1900-ban gyártott 20 ezer tonnáról a termelést 1929- re 85 ezer tonnára emelték, 1939-ben pedig már 350 ezer tonna, 1950-ben 1 millió 500 ezer tonna a termelés. A gyártás fokozásának ez a hallatlanul nagy üteme még ma is tart. A világháborús években a műanyagok felhasználását — főleg a ruházati iparban a természetes anyagok hiánya miatt — növelték, sok esetben még nem kellően kikísérletezett anyagot is forgalomba hoztak, ami az elterjedést gátolta, mert a műanyagot következésképpen pótanyagnak tartották. Napjainkban már a műanyag nem pót-, hanem nélkülözhetetlen szerkezeti anyag. Nincs olyan nap, hogy a napilapokban vagy szakfolyóiratokban meg ne jelenne egy vagy több cikk a műanyagok új alkalmazásáról vagy feltalálásáról. Egyik nap arról írnak, hogy műanyag szívbillentyűt operáltak egy beteg szívébe, vagy műanyag érpótlást alkalmaztak. Máskor arról jelenik meg hír, hogy műanyag autót gyártottak, vagy a rakétatechnikában használták fel. (Sok helyen ma már a koporsókat is műanyagból készítik.) Az élet és a technika minden területén hódít a műanyag, s ha korunkat atomkorszaknak nevezzük, akkor évszázadunk a műanyag százada. Egyetlen iparág sem fejlődik napjainkban olyan rohamosan, mint a műanyagipar. A becslések szerint 1985-ben már térfogatban mérve több műanyagot használunk fel, mint amennyit a fémek együttvéve kitesznek. A műanyagok elterjedése hazánkban ugyancsak igen dinamikus, de még így is van pótolnivalónk a fejlett műanyagfeldolgozással rendelkező országokhoz képest. A magyar- országi egy lakosra jutó felhasználás 10 kiló körül mozog évente, ugyanakkor Gyümölcsöző A Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán a műanyagfeldolgozó ága- zatos hallgatók a hároméves oktatási idő alatt nemcsak a korszerű és legfrissebb elméleti tudást sajátíthatják el, hanem magasszintű és alapos gyakorlati képzésben is részesülnek. A műanyagfeldolgozó műszaki szakember- képzés értékes eszközöket, gépeket és műszereket igényel, ami nagy anyagi áldozatot követel a főiskolától, az államtól. A felszerelésnél és az anyaggal való ellátásban segítettek a műanyagfeldolgozó ipari üzemek, elsősorban a Villamosszigetelő és Műanyaggyár. Ez a gyár a főiskolával a kölcsönös segítés érdekében szocialista szerződést kötött. A megállapodás szerint nemcsak anyagi támogatást adnak, hanem a képzésből előadók biztosításával és a termelési gyakorlatok megszervezésével közvetlenül is részt vállalnak. A kecskeméti főiskola műanyagfeldolgozás technológiai tanszéke gyümölcsöző kapcsolatot épített ki a Budapesti Műszaki Egyeegyes államokban ez a mennyiség megközelíti a 40 kilót. Világviszonylatban manapság a probléma nem az újabb műanyagok feltalálása, hanem az, hogy a már ismert műanyagokat korszerűen, gazdaságosan dolgozzák fel. (A Petőfi Népe 1967. február 19-i számában szintén erről írt: „A fejlődésnek egyik fő akadálya az iparág szakemberhiánya.”) A szakemberhiány enyhítésére indult meg 1967 szeptemberében a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán a műanyagfeldolgozó üzemmérnök-képzés, s az idei év júniusában fejezik be tanulmányaikat a tanszék első hallgatói. Ez a rohamosan fejlődő iparág mindeddig csak átképzéssel juthatott szakemberhez, ami gátolta a fejlődést, a korszerű és gazdaságos termelést. kapcsolatok tem műanyag és gumiipari tanszékével, valamint a Műanyagipari Kutató Intézettel is. Célkitűzésünk az, hogy az üzemeknek kommunista tudatú, magas színvonalú elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező szakembereket adjunk. Ennek a nevelési és oktatási követelménynek a tanári kar, áldozatkész munkája mellett, csak úgy tud eleget tenni, ha rendelkezik a korszerű oktatáshoz szükséges feltételekkel. A főiskolán megtalálható az oktatást elősegítő gép- és műszerpark. Csupán a műanyagfeldolgozás gépei és vizsgálóberendezései több millió forint értékűek. A képzés korszerűségére jellemző, hogy az ipari üzemekben alkalmazott hagyományos technológiák oktatásán kívül a legújabb és elterjedés előtt álló technológiákat is tanulják a hallgatók. Az elmúlt évben több mint félmilliós költséggel beszereztünk egy korszerű, hőre keményedé műanyagok fröccsöntésére alkalmas NDK gyártmányú automata gépet. Ezt a technológiai eljárást az ipari üzemek még csak most kezdik alkalmazni. Egyébként is a kecskeméti intézetben a műanyagfeldolgozás oktatása nagy fejlesztés előtt áll. Több mint ezer négyzetméter alapterületű műanyagfeldolgozó laboratóriumot építünk például. Hazánkban most végeznek először műanyagfeldolgozó üzemmérnökök, akiket nagyon várnak már a különböző üzemekben. A szakemberhiányt az jellemzi a legjobban, hogy a műanyagfeldolgozó ágazaton végzett hallgatók részére hirdettek meg legtöbb pályázatot. (Villamosszigetelő és Műanyaggyár, Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat, Orion Rádió és Villamossági Vállalat, Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat, BRG stb.) Először ballagnak Gyakran elhangzik a kérdés: milyen munkaterületen alkalmazhatók a műanyagfeldolgozó üzemmérnökök? Világos választ ad erre az ágazat programja: „A végzett hallgatók ismeretanyagukat tekintve alkalmazhatók automata gépsorok felügyeletére és irányítására, technológiák kidolgozására, folyamatok megtervezésére, szerszámok szerkesztésére, műhelyek-üzemek irányítására, egy szóval a műanyagfeldolgozó üzemekben minden műszaki feladat ellátására, beleértve az új eljárások kutatását és kikísérletezését is.” Most, amikor első ízben ballagnak műanyagfeldolgozó szakon végzett diákok, örömmel nyugtázhatjuk, hogy siker koronázta azt a törekvést, ami elindította ezen a területen is a szakemberképzést. Csikai Imre műszaki főiskola NYLON, perlőn, szelőn ÉS A TÖBBIEK A kirakatokban ma már mindennaposak ezek a nevek a pulóverek, fehérneműk árcéduláin. A műanyag egyéb területek után végleg meghódította a ruházati ipart is. Érdemes tehát egy kis időt szentelni annak; hogyan, miből teremtették és miből teremtik meg azokat az anyagokat amelyeket szintetikus szálakként ismerünk. A SELYEM RIVÁLISA — Ö! Már megint szalad ez a harisnya! — ezt a mondatot 1936 óta naponta több millió nő ismétli. Ekkor kezdte meg a Du Pont cég a nylonharisnyák üzemszerű gyártását. Amíg a termelés megindult, csaknem egy évtized telt el és a Du Pont mintegy 20 millió dollárt fektetett a vállalkozásba. V. H. Carothers amerikai vegyész 1929-ben látott hozzá a kísérletekhez és három év múlva sikerült poliamid szálat előállítania. Állítólag a siker pillanataiban elhangzott mondatának kezdőbetűi adták az új anyag nevét: „Now You Lousy Old Nipponese!’? (magyarul: nesze nektek, tetves vén japánok). Ézzel Carothers arra akart utalni, hogy a nylon a japán selyemmel is felveszi a versenyt. Az új termék tulajdonságaira jellemző a nagy szilárdság és kopásállóság, valamint a rugalmasság. Ezért alkalmas nem csupán szálhúzásra, hanem fröccsöntéssel fogaskerekek, csapágyak és más gépelemek készítésére is. Ruhaneműk előállítására ugyancsak megfelel. Ellenáll az izzadtságnak, sőt a gyapjú mindenkori ellenségei, a molyok sem szeretik. A háziasszonyok elsősorban a könnyű moshatóság és a gyors száradás miatt kedvelték meg. Ennek titka egyrészt az, hogy a piszok nem tud behatolni a szálak közé, másrészt a víz felvétele 65 százalékos páratartalmú levegőn mindössze 3—4 százalék, szemben a gyapjú 14—15 százalékával. Felszívja iviszont a »sírt, s ezért zsírtalanító hatású mosószereket kell a mosásához használni. A feldolgozás a darabolt poliamidok ömlesztő hengerbe juttatásával, megolvasztásával kezdődik, s az utókezeléssel végződik, amikor a szálat mintegy 300—400 százalékkal megnyújtják. A nyújtás célja a szilárdság növelése; hatására a kristályok rendeződnek. Majd a szálat a szövés előkészítéseként vagdalják. Szövés után a legkülönbözőbb formában harisnyaként, ingként vagy akár horgászzsinórként használják. Az első szintetikus szálat követte a többi. Wumfield és Dickson angol vegyészek kidolgozták a Terylén néven ismert szintetikus szálat, a poliestert. Sokban hasonlít a nylonhoz, így a rugalmassága és a kis vízfelvétele. Jellemző rá a jó hő- é* fényállóság, valamint az, hogy alig gyúródik, Hátránya, hogy nehezebben színezhető. Nagy mennyiségben alkalmazzák természetes szövetek adalékanyagaként. AMI RAfTUNK MÚLIK Az 1950-es években kezdték el a poliakrilnitril gyártását. Feldolgozása az előző két anyaggal ellentétben oldatból történik. A szálhúzás után az oldószert eltávolítják. A különbség oka, hogy a poliakrilnitril olvadáspontja igen magas (350 Celsius-fok körül), és szinte egybeesik a bomlási hőfokkal. A nagyszerű hőállóság egyébként egyik kiemelkedő tulajdonsága. Ezenkívül remekül ellenáll az időjárás viszontagságainak. (Sátrakat, ponyvákat, gépkocsitakarókat is készítenek belőle). A műszálak további elterjedése várható, már csak azért is, mert a természetes anyagok nem képesek kielégíteni a szükségletet. Jó tulajdonságaikkal rászolgáltak a népszerűségre. Egyébként mi is hozzájárulhatunk a kezelési utasítások betartásával ahhoz, hogy a műszálas termékek ne okozzanak fölösleges bosszúságot. Az oroszlán- részt ebből természetesen az iparnak, a gyártóknak kell vállalniuk. Pulai Miklós PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Szerkesztette! Halász Ferenc műanyagipar honfoglalása megyénkben A rr » Az, hogy a kémuanvaaioar miai reakciók útján mint alakulnak át a különböző anyagok formái, tulajdonságai, s jönnek létre különféle műanyagok, bizonyára sokakat foglalkoztat. Nem kevésbé izgalmas esemény — szinte rokon a fenti átalakulással — azonban az, hogyan alakul át egy nyúltenyésztő telep ipari üzemmé. A gondolattársítás nem véletlen, hiszen valahogy így kezdődött megyénkben a műanyagfeldolgozó ipar honfoglalása. Kiskunfélegyházán a hatvanas évek elején egyre nagyobb súllyal nehezedett a város vezetőire a lakosság foglalkoztatásának gondja, különösen a női munkaerők elhelyezésének megoldása. A városi pártbizottság és a városi tanács javaslatára a megyei tanács végrehajtó bizottsága ekkor határozta el, hogy műanyagfeldolgozó üzemmé alakítja át a kiskunfélegyházi nyúltenyésztő telepet. Az elképzelés sokak előtt legalább olyan bizarr- nak tűnt, mint annak idején gyantából bakelitot előállítani, de a próbálkozást siker koronázta. A megyei tanács vb ipari osztálya 1961-ben létrehozta az Alföldi Műanyagfeldolgozó Vállalatot, amely 180 kiskunfélegyházi lakos részére nyújtott akkor munkaalkalmat. Az új üzemben műanyag közszükségleti cikkek és konfekció áruk előállításával foglalkoztak. A megalakulás évében 13 millió forint értékű terméket állítottak elő. A vállalat árucikkeire elég hamar felfigyelt a kereskedelem, s a következő esztendőben már 27 milliós megrendelést kapott. A legnagyobb gondot a műanyag-feldolgozáshoz szükséges gépek beszerzése okozta, azonban a megyei és a félegyházi városi tanács közös erőfeszítése nyomán ez is megoldódott. A vállalat — amely magja lett a Duna—Tisza közén a műanyag-feldolgozó iparnak — egyre terebélyesedett és 1963-ban már 573 — túlnyomórészt női — munkaerőt foglalkoztatott. Sőt, elkezdődött terjeszkedése is, Kalocsán és Dunapatajon hozott létre egy-egy telephelyet, ahol papírmasé tálcákat, galalitból gombokat és keménygumi termékeket állítottak elő. Ezenkívül Kecskeméten létesítettek újabb részleget, amelynek műfapadló termékei országszerte keresett cikké váltak. Ez volt a megyei műanyag-feldolgozó ipar hőskora. 1964-ben a párt és a kormány vidéki iparfejlesztési politikája nyomán a kiskunfélegyházi üzemet átvette a Villamossszigetelő és Műanyag Gyár. Korszerű műhely- csarnokok épültek, modern présgépeket, fröccsöntő automatákat állítottak be. Több mint százmillió forintot irányoztak elő a gyáregység fejlesztésére. Termelési profilját a hőre keményedő és hőre lágyuló termékek határozzák meg. Évi termelési értéke jelenleg eléri a 200 millió forintot, dolgozóinak száma pedig megközelíti az 1200-at. Természetesen említésre méltó fejlődésen ment keresztül a kiskunfélegyházi üzem volt két telene is.' 1964-ben önállóvá vált a kalocsai üzem Bács-Kiskun megyei Műanyag és Gumifeldolgozó Vállalat néven, hozzácsatolva a dunapataji telep. Jelenleg mintesv 500 munkást foglalkoztat a vállalat, évi termelési értéke több mint 50 millió forint. Korszerű automata_géoeken ugyancsak hőre lágyuló és hőre keményedő műanyagok feldolgozását végzi. A műanyaggyártás jelentősége világviszonylatban napról napra növekszik. Elmondhatjuk, hotn ^ megyénknek ez az új iparága is COnek megfelelően fejlődik. N. O.
