Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-27 / 122. szám
1970. május 27, szerda S. oldal Az iskola jövője, • •• rr • V lr* a j©to iskolája /. A tudományos-technikai for radalomés áss oktatás Építészek és pedagógu- ok egy csoportja, az Épí- Ssügyi és Városfejlesztési linisztérium megbízásából közelmúltban Iskolaépítő címmel elkészített egy tkötetes tanulmányt, melyben értékelik az el- íúlt két évtized iskolaépítőét építészeti és pedagó- iai szempontból; új iskola- pítési alapelveket javasol- ak, előre tekintve a hazai özoktatás várható felada- aira, igényeire, 1985-ig és ovább is, a század- és ez- edfordulóig, 2000-ig. Mi indokolja az ilyen messzire tekintő iskolafej- ssztési prognózisokat? Ha . feleletet csupán az okta- ásra szűkítjük, akkor is lyilvánvaló: egy ország ktatási szerkezete, peda- ;ógiai, szakképzési színvo- lala és iskolaépítészete egalább egy emberöltőn :eresztül érezteti társadalmi hatását. Ha tehát isko- a-korszerűsítésről van szó, lemcsak jogos, de szükség- zerű is a lehetőleg minél sljesebb előrelátás, minimálisan 15—20, maximéban 30—35 évre. Kdrunk- an azonban sokkal széle- ebb körű a probléma. A zerzö kollektíva — jogo- an — abból indul ki a ta- mlmányában, hogy ko- unk a tudományos-techni- :ai forradalom korszaka, s :z ma az egyik döntő fakor a világ egészének vál- ozásaiban; ez a nevelés- igy és mindenfajta iskola- ejlesztési elképzelés domi- máns „háttere” is. ul a nagyüzemi gazdálkodás kiszorítja a hagyományos paraszti munkát, csökkenti a mezőgazdasági népesség számát, utat nyit a gépek és vegyszerek, a technika és kémia rohamos előretörésének. Az építőiparban az előregyár- tás, a szerelés hódít. Rendkívül gyors változásokat él át a járműipar, a vegyészet, a műtrágyagyártás, a híradástechnika. Ax Orion példája Ez utóbbival kapcsolatban Marx György Kossuth- díjas fizikus egy tanulmányában az Orion példáját említi. Ebben a gyárban egy évtized alatt megszűnt a rádiógyártás, tömegessé tették a tv-gyártást; az elektroncsövet kiszorította a tranzisztor, a hagyományos huzalokat a nyomtatott áramkör, a százméteres rádióhullámokat a deciméteres URH; dolgoznak a színes tv-gyártás kifejlesztésén. Az iskolákra, a szakképzésre vetítve ezt a folyamatot egy angol bizottság, amely a tizenévesek nevelését elemzi, így látja a most felnövő nemzedék jövőjét: „Azok a fiatalok, akik most kezdenek dolgozni, jóval a századforduló után vonulnak majd nyugdíjba. Abban a termelőágazatban, amelyben elhelyezkednek. minden valószínűség szerint legalább egyszer teljes technikai forradalmat élnek majd át. Meglehet, ma még fel sem talált technikai folyamatot irányítanak majd olyan gépeken, amelyeket csak ezután terveznek meg ... Semmilyen dolgozó — legyen kékzubbonyos munkás, vagy fehérköpenyes alkalmazott, technikus, vagy egyetemet végzett diplomás — nem várhatja el, hogy valamely adott állás, valamely foglalkozásban vagy szakmában egyetlen szűk területre specializálódás, élete végéig, megélhetést biztosít számára.” Iskolareformok évtixede Idomulva a jelenhez és készülődve a jövőre, kiváltképp az utóbbi két évtizedben a világ minden fejlettebb országában reformok sorozata alakítja, változtatja az iskolát, az egész közoktatást. Egyrészt a termelés, a technika és a tudomány módosító igényei; másrészt a törekvés, hogy az iskola művelt, sokoldalú, a legjobb képességeik kifejtésére alkalmas nemzedéket engedjen ki a falai közül. Sz. S. Következik: Az „agyvelők” versenye Szakmák elavulása és előretörése Milyen feladatokat ró ez íz iskolákra? Azt, hogy ne :supán a 60—70-es évek szakismereteire, hanem — öbbek közöt — a XXI. száladra is nevelje a gyerekeket — felelik a tudo- nány képviselői. Nem egy- igy szakma fogásait kell ;gész életükre szólóan be- éjük tömni, hanem készséget arra, hogy mint szakemberek, tudásuk korszerűségével túléljék szakmák és tudományok forradalmát, sőt maguk legyenek e forradalom harcosai és győztesei; tanulni tudjanak majd szüntelenül az egyetem után is. A tudományos-technikai forradalom következtében egyes szakmák elavulása és új szakmák előretörése, az állandó újratanulás szükségessége már napirenden van. Az NSZK-ban például száz dolgozó közül 30 nem azt a szakmát űzi, amelyet kitanult. Franciaországban 1959—67 között a dolgozók 5 százaléka változtatta meg teljesen a szakmáját. Egy amerikai prognózis az 1965—75 közötti évtizedre a következő létszámeltolódást jósolja egyes szakmákban az USA-ban: a mezőgazdasági munkás 18, a pék 10, a szerszámgépkezelő 10 százalékkal csökken, a tanár 29, a műszaki rajzoló 42, a rádióműszerész 44, a vegyész 61, a számítógép-kezelői létszám pedig 106 százalékkal növekszik. A mi gazdaságunk technikai, műszaki, tudományos színvonala még jelentős fáziseltolódással követi a világ élenjáró országait, de a fejlődés gyorsul. A mezőgazdaságban példáRaífaello-hamisítrány A bostoni szépművészeti múzeum által nemrég több mint 100 000 dollárért vásárolt Raffaello-kép, az „Eleonora Gonzaga” című vászon, állítólag hamisítvány. Sidney Sabin londoni műkereskedő a Times- nak írt cikkében azt állítja, hogy a „bostoni Raffa- ellónak” nevezett és féltő gonddal őrzött kisméretű festményt a XX. században készítették. Művészi értékét Sindey Sabin egy csokoládésdoboz fedőlapjáéval hasonlította össze. (22.) Berohantak a lépcsőházba. A zárógyűrűt képező legények szorosan a falhoz lapultak. Stadtke ment legelői. Amint az első emeletre értek, gránát robbant, ösztönös mozdulattal földre vágták magukat, de még szilánkok sem hullottak közéjük. Stadtke agyán átcikázott valami, arra a gondolatra, hogy esetleg Kloss mégsem kerülhet élve a kezébe. Felpattant, s három lépcsőfokot is átugorva futott felfelé. A második emeleti szobában sötét volt. Sűrű füst gomolygott mindenütt, s amint át akarta lépni a küszöböt, megbotlott valamiben. Lehajolt. Főhadnagyi egyenruhába markolt, s a mozdulatlan test iszonyatosan nézett ki. A gránát a fejénél robbant, s mintha lenyakazták volna... — Elkéstünk. Maga szolgáltatott igazságot magának. Keserű csalódást érzett, aztán valamiféle megnyugvást is. Jobb is így — állapította meg magában. — Jobb, hogy nem találkoztak még egyszer. Közben a rohamosztag átfésülte a lakást. Kloss teteme mellé egy öregasszony és egy lány holttestét fektették. A szoba belső sarkában gránáttal szétrobbantott adóvevő roncsai hevertek. Alig távolabb kékes lánggal égett egy papírcsomó. Amint itt ült, szemben von Langerrel, ismét végiggondolta mindezt, s tudta, hogy úgy, ahogy volt, soha | nem fogja elmondani az ezredesnek. Végtére is az SD okos, az SD ravasz, az SD figyelmét semmi el nem kerülheti. — Felhívom a figyelmét ezredes úr, hogy Kloss Abwehres tiszt volt, s csupán az SD éberségének köszönhető likvidálása. Heindrich Obergruppenführer külön jelentést kér az ügyről. Ifjúsági hangversenyek Kecskeméten Egy évad tapasztalatai Általában kétféle szemszögből vizsgálhatjuk meg az ifjúságnak rendezett hangversenyeket. Egyrészt; milyennek találta a felnőtt szakember, másrészt hogyan fogadták azok, akiknek tulajdonképpen szólt, a fiatalok, a gyerekek. A kettő nem mindig, sőt legtöbb esetben nem esik egybe, előfordul, hogy a legjobban felépített, legszínvonalasabb koncertek majdnem hatástalanok maradnak és fordítva. Igaz az, hogy a gyermek fogékony a művészetekre, de például az előadók emberi tulajdonságai, közvetlensége, vagy ridegsége sokkal jobban befolyásolják az ifjúsági koncertek közönségét, mint a felnőtteket. Mindehhez hozzá kell tenni azt a tényt is, hogy a felnőttek szinte kivétel nélkül önként, s nagyrészt többkevesebb hallgatói rutinnal mennek el hangversenyekre, a gyerekek között viszont igen sok van, aki először találkozik az élő zene- művészettel. a koncertek sajátos légkörével, s amikor a bérletét megvette, még maga sem tudta pontosan, mit fog ezért kapni, vagy esetleg éppen valami más motívum indítja a hangversenyek látogatására. Mindezek alapján nem vitás, hogy az ifjúsági koncertek szervezése-rendezé- se, műsorösszeállítása és lebonyolítása a hangversenyrendezés legproblematikusabb ága, melyről ez- ideig nemcsak helyi, de még országos viszonylatban sem állíthatjuk, hogy megoldottuk volna. Felnőtt szemmel nézve — és füllel hallgatva — az idei kecskeméti szezon az előzőekhez képest határozott fejlődést, színvonalemelkedést mutatott. Két zenekari koncert keretezte a sorozatot, az elsőn a nagy bécsi mesterek, az utolsón Bach és Händel műveivel. Mindkettőt a kecskeméti zenekar adta, budapesti szólistákkal, az utóbbin a néhány hónappal korábban alakult Kecskeméti Pedagógus Énekkar közreműködésével. Mindkét hangversenyen jelentős művek hangzottak el, kielégítő előadásban. Az elmúlt évek hasonló koncertjeinél lényegesen színvonalasabb volt idén a helyi zenetanárok hangversenye is; a korábbi vegyes és többnyire koncepciótlanul összeállt műsorok helyett nagy zeneszerzők szóló-, de főleg kamaraműveiből szépen felépített programot adott elő öt tanár; Héjjas Pálné, Ká- konyi Ilona, Héjjas Pál, Palotás József és Szirányi László. Mégpedig úgy, hogy valamennyien több, különböző együttesben vettek részt, ami következésképpen alaposabb felkészülést is igényelt. A másik két hangversenyt vendégművészek adták, az egyiken többek között világjáró hegedűművészünk, Kocsis Albert lépett fel, a másikon pedig a kitűnő Budapesti Fúvósötös vezette végig hallgatóit a magyar zene történetén, énekszólista és balettpár közreműködésével. Az itt elhangzott darabok természetesen nagyrészt átiratok voltak, de zömmel jó, az eredeti művek hangzásértékeit megközelítő átiratok. Lássuk most a dolog másik oldalát; hogyan fogadta mindezt a közönség? Le szeretném szögezni; semmiféle közvéleménykutatást nem végeztem, megállapításaimat a spontán reagálás alapján teszem, elsősorban a közönség zene alatti magatartását figyelembe véve. (Itt jegyzem meg, hogy baj van a fegyelemmel! Túlzottan sok a rendzavaró a gyerekek között, és kevés a felnőtt, aki figyelmeztetné, vagy súlyosabb esetben ki is vezetné őket. A hosszú vagy nem elég érdekes műsor éppúgy előidézheti persze a fegyelmezetlenséget, mint a túlzott meleg vagy a zsúfolt teremő Mit fogadtak tehát szívesen és miért? Miért tetszett — akinek tetszett — az első zenekari hangverseny? Mert Mozart; Egy kis éji zenéje sokak számára ismerős muzsika, témáival az iskolai énekórán is találkoznak a gyerekek, Haydn; „Búcsú”-szimfóniájának végén pedig a zenészek egyenkénti kivonulása „happening”-szerű hatást váltott ki. Miért tetszett szinte maradéktalanul a már említett „A magyar zene és tánc ezer éve” című műsor? Mert a zenét a tánc, a mozgás, a korról korra más kosztümök vizuális élménye egészítette ki, s mindezt Jeney Zoltán (a Fúvósötös fuvolása) közvetlen, szinte csevegésszerű ismertető szavai kötötték át. Ugyanakkor a zárókoncert csaknem teljesen hatástalan maradt, bár a pedagógus énekkar tagjait — az ismerős tanárokat — személy szerint tapsolták meg a bevonuláskor, de Bach; Parasztkantátája az ismerős, nyúlfarknyi nyitó kórus után túl hosszúnak bizonyult és ami döntő; a mi gyerekeink nem fogták — nem is foghatták — fel azokat a humoros vonásokat benne, melyek a mű lényegét adják, s éppen ezért a korabeli közönséget hangos nevetésre fakasztották! Annak, hogy a hangversenyek ifjú közönségét olyan kis részben fogják meg az előadott művek, van még egy el nem hallgatható oka. Nehezen képzelhető ugyanis el, hogy adott zenére azonosan reagáljon egy nyolc- és egy tizennégy éves gyerek. Talán egy pubertáskorban levő fiú vagy lány előtt túlzottan „gyerekesnek” is tűnik az a hangverseny, melyet együtt kell alsótagozatos „kicsikkel” hallgatnia. Mindenképpen fontos lenne a közönség életkor szerinti differenciálása! Kisebbeknek és zenében járatlanabbaknak kell valami, ami az előadott zenéhez kapcsolódik; mozgás, színpadi játék, (gyermekopera?!) tánc vagy valamilyen humoros momentum. Nagyobbak és zeneileg műveltebbek esetében már effélék mellett bátrabban adagolható „tiszta” zene is. Hogy mi és mennyi? Azt hiszem, ebben sohasem lehetünk elég okosak és tapasztaltak. Minden évben újabb és újabb formai és tartalmi megoldásokkal, az adott lehetőségek jobb kihasználásával kell kísérleteznünk! Végül megemlítem, hogy az idén kb. kétszázzal kevesebb tanuló vett hangversenybérletet, mint az előző évben, s ennek semmiképpen nem örülhetünk. Előfordult olyan bosz- szantó eset is, amikor a két hangverseny közül az egyiken elcsüggesztő kevesen ültek a nézőtéren, majd a másodikra annyian ösz- szejöttek, hogy a teremben alig fértek el, még a falak mellett s az ajtóban is álltak a hallgatók. Bízunk abban, hogy az Országos Filharmónia illetékesei az évad tapasztalatait, a jószándékú bírálatokat és megvalósítható ötleteket egyaránt felhasználják annak érdekében, hogy a következő évad újabb előrelépést jelentsen ifjúságunk zenei nevelésének ezen a fontos területén. Körber Tivadar Langer most lapozott csak bele a dosszié anyagába, önéletrajz, kérdőív, iskolai vélemény, Márta Becker vallomása, s a legutóbbi akcióról készült jegyzőkönyv együttesen jelentették egy veszélyes ügynök likvidálását. — Hát akkor gratulálok, ön nyert — mondta Langer, s kezet nyújtott Stadtkenek. — Mióta szerepelt Kloss a gyanúsítottak listáján? — Az első perctől szem előtt tartottam. Igaz, időközben az Abwehr-iskolánál szerzett kitűnő igazolások majdnem eltérítettek a helyes nyomról, de szerencsére mi az SS iskolájából kerültünk ki, s megtanultuk, hogy a legjobb tisztek a leggyanúsabbak. — Ad acte — mondta az ezredes, s visszaadta a dossziét Stadtkenak. — Nem szeretném, ha mégegy- szer visszatérnénk ehhez az ügyhöz. Senki sem szereti, ha az orránál fogva vezetik — tette hozzá. — Az SD-t nem lehet az orránál fogva vezetni. — Ki gondolta volna — tűnődött az ezredes. — Olyan igazi német katona volt. — Északi típus. Határozottan északi típus — helyeselt Stadtke. — Német vér folyt az ereiben az biztos, mert el kell ismerni, hogy alapos munkát végzett. Von Langer kutatva nézte Stadtke arcát, s azon töprengett, hogy ez a fickó tényleg ennyire korlátolt, vagy csak tetteti magát? De a Sturmführer idióta arckifejezése változatlanul rejtély volt számára. * A gép alacsonyrepülésben húzott el a táj felett. Ezek a PO—2-esek mindig nagyon alacsonyan szállnak Elérhetetlenek a légelhárítás számára, s gyorsan kikerülnek a gépfegyverek hatósugarából. A német lövész- árkokban csak sakálnak nevezik ezeket a kis gépeket, mert nesztelenül és váratlanul jönnek, végigpásztázzák a lövészárkokat, a legváratlanabb pillanatban, s amilyen váratlanul érkeztek, olyan váratlanul el is tűnnek. Most azonban nem felderítés és nem támadás volt a gép célja. A pilóta határozott parancsot kapott, hogy minden fegyveres összetűzést elkerülve repüljön át a frontvonalon, és vegye fedélzetére azt az embert, aki már itt fekszik bundával letakarva a csomagtérben. (Folytatjuk)
