Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-27 / 122. szám
Olajország három kapuja Talpam alatt olajtenger, fölöttem sivítva lángoló gázfáklyák, csövek, vastornyok. Lentről nézve, mintha az égen lebegnének az óriás vascsigák... Az Alföld, a Duna—Tisza köz tájairól, innen is, onnan is, szinte naponta érkeznek a hírek: az egyik tápéi termelőszövetkezet kutat fúrt, s legnagyobb ámulatukra olaj és gáz tört fel. Algyőa elkészült a 300 személyes barakktábor. Alig fél évtizeddel ezelőtt Rokolya Benjámin szanki termőföldecskéjét siratta, melyen a geológusok kutatásai alapján 1964 őszén az olajosok megkezdték az első próbafúrást. Megnyílt olajország három kapuja; a szanki kincsekért a föld mélyébe „nyúló’’ próbafúrás, s a feltörő olaj és a gáz. A szanki olajmezőn, azaz Jászszentlászlö —■ Kiskunma jsa—Tázlár—Bodoglár—Felsőszank térségében szinte egymást érik a már messziről is jól látható, 40—50 méter magas vasszerkezetek. Esténként a gázfáklyák vörös színűre festik az égboltot. A kísérleti földgázüzemben szintén fáklya világít, melynek fénykörében közel félszázan dolgoznak. A két évvel ezelőtt létesített úgynevezett földgázprovizórium, amely még tulajdonképpen egy gázfeldolgozó berendezésnek felelt meg, naponta 300 ezer köbméter gázt adott a Szánk—Városföld—Kecskemét irányában haladó gázhálózatnak. 1969. május elején helyezték üzembe a jobb oldali képünkön látható kísérleti földgázüzemet, amely egymillió köbméter gázt készít elő naponta a szállításra. A tervek szerint az év végére elkészülő nagy földgázüzem naponta már 2 és fél millió köbméter földgázt dolgoz fel. Ebből a mennyiségből naponta 120—200 ezer köbméter gáz a déli regionális vezetéken a dél-magyarországi ipari létesítményekhez kerül, a gáz zömét viszont a Városföld—Kecs-. kémét hálózat gázellátására szállítják. Szánkon jelenleg 274-én dolgoznak. Dunántúlról, Szolnokról, Szegedről jöttek az újoncok, s a szakma veteránjai egyaránt. Tarjányi Károly, az üzem párttitkára már több mint 20 éve olajipari dolgozó. A szocialista brigádok vezetői szintén tapasztalt olajosok. Gyakran közös brigádértekezletet tartanak, hogy megbeszéljék a problémákat. Ebéd után mint bal oldali képünkön is látszik az üzem udvarán néhányon összegyűlnek. Ez szokás, hiszen az üzem más területén tilos a dohányzás. Ilyenkor szó esik a termelési eredményekről, a szocialista munkaversenyről, s a feladatokról. A következő téma: a kulturálódási lehetőségek hiánya. Nincs vendéglő, cukrászda, nincs tv-terem ... A kútakból naponta 300— 450 tonna olajat termel a Nagyalföldi Kőolaj és Földgázkitermelő Vállalat szanki üzeme. Az olajtermelő kutakat a tankállomások szeparátoraira kapcsolják, ahol az olaj és az úgynevezett kísérőgáz szétválik. — Korábban a kísérőgázt fáklyákon elégettük — mondta Fáik Miklós üzemvezető mérnök. — Ma már csak a kutak próbatermelésénél felszínre törő gázt fáklyázzuk. A kísérőgázt a déli regionális távvezetéken — Szánk—Szeged— Kardoskút — az ipari létesítményekhez szállítjuk. Az olajat pedig naponkénti ellenőrzés mellett tartályokban tároljuk. A termelő kutakat néhány napig elzárják. Az olajosok úgy mondják: „el- gázosítjuk” a kútat. Erre azért van szükség, hogy az olaj gyorsabban a vezetékbe, illetve a bal oldali képen is látható szeparátorokba kerüljön, amelyeket a szakmunkások ellenőriznek. Mii* •> Lm • ; n-t' * v > /fi ' -F • 1 w ás ' ;>; sf (;.?'■ M l i f'' •* ß' ■ ... , >. >. ' •••-• i * r v ni,,.* A felső képünkön látható I-es számú tankállomáson 50—60, illetve 500 köbméteres tartályokba kerül az olaj. A tartály tetejéről a kitermelés helyszínéig, vagyis a kutakig is ellátni. Jelenleg a 82-es számú kutat fúrja a Dunántúli Kőolajfúrási Üzem. 1879 méter mélységben jártak. A 3 tonnányi terhelésű fúrószerszámot gyakran ellenőrizni kell. Ilyen mélységben könnyen eltörhet a fúrófej. Kétezer méterről kőzetet hoznak a felszínre, melynek segítségével megállapítják, hogy van-e itt olaj. A vezetékeken az I-es, Il-es és a III-as számú tankállomások szeparátoraiba, a tartályokból pedig a jászszentlászlói vagontöltő állomásra szállítják. Az olajat innen a finomítókba küldik. — Pontosan nem lehet megállapítani, hogy menynyi a napi olajkitermelésünk — folytatta a beszélgetést az üzemvezető mérnök. — Így természetesen azt sem tudjuk, hogy a tartályok milyen időközökben telnek meg olajjal. A már előbb említett 300—450 tonnányi mennyiség az alsó, illetve a felső határ. A többi nem tőlünk, a kutak- tól függ ... Egy évvel ezelőtt készült el a képen is látható kísérleti földgázüzem, amely egymillió köbméter gázt készít elő naponta a szállításra. A felső képen látható hatalmas átmérőjű csöveken ömlik a szeparátorokból a tartályba az olaj. Olajországban így dolgozzák fel, s így hasznosítják a szanki föld kincseit, amelyről néhány évvel ezelőtt még álmodni sem mertek volna a kunságiak. Tárnái László — Pásztor Zoltán
