Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

1970. május 1. péntek S. oldal SZEMKÖZT Bejön a füstösfalú iro­dába, lassú, nyugodt moz­dulatokkal leveti, majd a fogasra akasztja viharka­bátját, kezet nyújt. Ettől kezdve — míg el nem bú­csúzunk — végig a sze­membe néz. Kéken, hide­gen. Mintha vallatni akar­na, mintha ő kérdezne. Pe­dig nem szól. Bennem vi­szont fogalmazódnak a kér­dések, egyelőre —; önma­gamhoz. (Mit akarhatok né- | hány sorban elmondani; | róla? Hiszen nem Dakó ; ! Józsefet, a DÁV kecske- ' | méti kirendeltségének í ! dolgozóját kerestem, ha- , | nem egy MUNKÁST,; ; akiről ünnepi portrét < írhatok. Egyáltalán he- lyes-e az ilyen próbál-! kozás? A munkást talán [ még senkinek sem si- \ sikerült igazán ábrázol­ni. Van Willy Homan, van Tiborc de... Ugyan, hiszen csak a ' szemembe nézett...] Kezdjük!) — Milyen beosztásban dolgozik a vállalatnál? — Csoportvezető vagyok. De itt voltam ipari tanuló, innen mentem katonának, itt lettem villanyszerelő szakmunkás is. t Nagyon határozott han­gon mondta: voltam, men­tem, lettem. Egyedül csi­nálta? — Egyedül. Amit megta­nultam, azért magam vir- rasztottam. Senki nem se­gíthetett rajtam, hatan vol­tunk testvérek. Korán ön­álló lettem, magam tákol- tam magamat. — Most van családja? — Feleségem van, meg egy kislányom. Az asszony dolgozik, a gyerek most járja a nyolcadikat. — Mennyit keres? — Kétezer-háromszáz fo­rint a fizetésem. Ehhez jön még a túlórapénz. Meg­élünk, van házunk, saját erőnkből építettük. (A ház, a saját erő... I Sokféle elmélet van for- ! galomban manapság, a bérarányokról meg a la­kásszerzési lehetőségek- ; ről. Ez viszont tény. Da­kó József megépítette a házát, igaz tizenöt évig ; spórolt, nem ivott, na­ponta egyszer evett főtt ételt, konfekcióruhák­ban járt, de — az ezer­nyi lehetőség ellenére — ; nem is maszekolt, nem kontárkodott soha. Mennyire halott tárgy \ a mértan! Hányszor el­ismételtem középiskolás koromban, hogy két pont között a legrövi­debb út az egyenes. Da­kó József az egyenes utat járta, sokára jutott el a semmitől eddig a házig. Az egyik legnyu­godtabb ember, akivel valaha is beszéltem. Né­ha, a mondatok után köszörüli a torkát, vagy köhög...) — Betegség, baleset? — Egyszer volt tüdőgyul­ladásom, úgy tíz esztendő­vel ezelőtt. Egy hónap alatt kihevertem; azóta egészsé­ges vagyok. Ez a köhö­gés ... ez vele jár. Télen nyáron a szabadban va­gyunk, dolgozni kell. Ez nem veszélyes, de a tizenöt tél hidege, az valahogy bele­rakódott a csontjaimba. Te­tő alatt soha nem dolgoz­tam. Fullaszt is így, ha egy kicsit bejövök néha. — Szereti a beosztását? Hiszen elmehetne máshova is ezzel a gyakorlattal, ké­nyelmesebb munkára, több pénzért. — Tudja mit? Ha egyszer fölkötöttük a kolompot azt rázni köll. Minek járkál­jon mindenfelé az ember. Néha-néha káromkodok egyet, mikor vasárnap reg­gel indulunk dolgozni, de ez nem komoly, mert ha én nem dolgoznék kérem, akkor zavar lehetne az áramszolgáltatásban. Az üzemeket meg csak vasár­nap lehet szerelni... így van ránk szükség. (Így van ránk szükség. ? — mondta. Így, csak i így, másként fölösleges s az egész. Elhiszem, igaz.) i — Megköszönték önnek valaha a munkáját, kapott valamilyen kitüntetést? — Kaptam. Egyszer vol­tam kiváló dolgozó, és egyszer, régen kaptam egy oklevelet Megnéztem, az­tán betettem a szekrény­be, a tiszta ingek alá. Em­léklapokat is adnak néha, amikor zászlókkal meg táblákkal ünneplőbe felvo­nulunk. Ilyenkor, május el­sején. — Negyvenöt éves. Van­nak még olyan tervei, hogy autó... — Nincsenek. Nem is voltak. Biciklivel járok dolgozni, azt a vállalat ad­ta. Bár, ha a kislány is ke­res ... Varrónőnek szeret­ne tanulni, szóval dolgozni akar, munkás lesz... — Mit gondol, ki mond­hatja el magáról, hogy a munkásosztályba tartozik. — Hát azok, akik dol­goznak. Például kinn a szélben, vagy olajos, pisz­kosabb munkahelyeken. Akiknek csak az van, amit a munkával keres. Ezen még nem gondolkodtam, de így lehet... (Láttam őket fenn a< magasfeszültségű veze- í ték tartóoszlopain, szél- í ben, hőségben csüngni. ; Láttam, amint síneket ; alapoztak az expresszvo- ! natok alá, utat építettek ! az autóknak, aztán vé- ; gigmentek a szélén ke- ; rékpárral. Láttam őket i mozdonyokon, bányá- ! ban, láttam traktorok ! ülésein rázkódni... va- ; lahogy mind így néztek ; rám, így beszéltek velem. ' Mindig csöndesen szól- tak, jelzők nélkül. Ha róluk akarok írni, csak azt írhatom, amit ők mondanak. Így le- ! hét énrám szükség.) Baranyi Pál Az 1970. évi SZOT-díjasok Csütörtökön délelőtt a SZOT székházában ünnepé­lyesen kiosztották a SZOT 1970. évi irodalmi és mű­vészeti díjait A díjak átadása előtt Virizlay Gyula, a SZÓT titkára beszélt, majd Gás­pár Sándor, az MSZMP PB tagja a SZOT főtitkára Élüzem a BOJ kecskeméti gyára Ünnepi esemény zajlott! hogy a megyeszékhelyün- le csütörtökön délután a [ kön működő üzem a 14 BOV kecskeméti gyárában j gyáregység közül döntő abból az alkalomból, hogy a Baromfiipari Országos Vállalat elnyerte a Minisz­tertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A gyár erőteljes gazdasági fejlődé­sét kifejező rendezvényen részt vett Erdősi József, az MSZMP megyei bizottsá­gának első titkára, Putics József, az Élelmiszeripari Dolgozók Országos Szak- szervezetének főtitkára, dr. Glied Károly, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettese és megjelentek a partner­gazdaságok meghívott ve­zetői is. A vörös vándor- zászló mását, ami azt hir­deti, hogy a kecskeméti gyár másodszorra is él­üzem és szocialista gyár lett, Csizmadia István igaz­gató vette át Csomós Ká- rolytól, az országos válla­lat gazdasági igazgatójától. Az elismerés tükrözi, A nemzetiségi politika feladatai Csávolyon, a művelődési ház klubtermében tartot­ta ülését tegnap a Bács- Kiskun megyei Tanács Mű­velődési Állandó Bizottsá­ga. A tanácskozást Nagy Sándor, az állandó bizott­ság elnöke nyitotta meg. Majd Bodor Jenő, a me­gyei tanács vb művelődési osztályvezetője tartott vi- tainditót — az MSZMP Po­litikai Bizottsága vonatko­zó határozatával összefüg­gésben — a megyénkben élő nemzetiségi lakosság érdekeit szolgáló politikai, közigazgatási és nem utol­sósorban kulturális felada­tokról. Ezt követően a téma szé­les körű vitájára került sor. Az ülés résztvevői kö­zött az állandó bizottság tagjain kívül ott voltak a megye nemzetiségi iskolái­nak igazgatói, a szakfel­ügyelők, valamint a járási tanács vb illetékes osz­tályvezetője is. mértékben hozzájárult te­vékenységével a vállalat tavalyi szép eredményei­hez, fontos szerepet ját­szott mind a hazai élelmi­szer-ellátás javításában, mind az exporttervek tel­jesítésében. Az elmúlt év­ben végzett jó munka elis­meréseképpen, tegnap 54- en kapták meg a Kiváló dolgozó jelvényt, s össze­sen 271 gyári dolgozó ré­szesült pénzjutalomban. átadta a SZOT-díjakat. A díjak átadása után a SZOT elnöksége fogadást adott a díjazottak tiszte­letére. A fogadáson Csáki Maronyák József, a díja­zottak nevében köszönetét mondott az elismerésért. A SZOT elnökségének 1970. évi díjával tüntették ki: Darvas József, Galgóczi Erzsébet, Vészi Endre és Baráth Lajos írót, Gábor Pál és Keleti Márton film­rendezőt, B. Megyeri Gab­riella tv-rendezőt, Kiss Ma­nyi és Sztankay István színművészt, Giricz Mátyás rendezőt, Csáki Maronyák József festőművészt, Stett- ner Béla grafikusművészt, dr. Dömötör János művé­szettörténészt, Simándy Jó­zsef operaénekest, Kroó György zenekritikust, Ke­rekes János karmestert, Vass Lajos zeneszerzőt és karnagyot, dr. Marx György fizikust, dr. öveges József fizikust és Popper Imre filmrendezőt. Egy évtized után — másodízben Hatodszor is kiváló vállalat A Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat I960 óta immár hatodszor nyerte el a Ki­váló vállalat címet. Andrási Kálmánná szb- titkár megnyitó és üdvözlő szavai után Sohajda Ferenc \ igazgató mondott ünnepi í beszédet. Hangsúlyozta, | hogy a kitüntetés elnyeré­sében a dolgozók dicsére­tes munkáján túl, nagy ré­sze van a vállalat állandó, folyamatos fejlődésének is. Jellemző, hogy a vállalati forgalom 60 százalékát ön- kiszolgáló rendszerben bo­adásával kapcsolatos ün­nepségekre április 30-án délután, a gazdaság máté- telki kerületének KlSZ-tá- borában került sor. Az ok­levelet Halász Péter, az Országos Földmérési és Térképészeti Hivatal veze­tője adta át Simon Gyula igazgatónak. Továbbá mi­niszteri kitüntetést adott át nyolítják le, ami országo- a gazdaság öt dolgozójának. Pontosan egy évtized múltán a Bácsalmási Álla­mi Gazdaság, tavalyi ered­ményei alapján, másodíz­ben nyerte el a Kiváló vál­lalat címet Az oklevél át­san is páratlan arány, Ezután dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb-elnöke méltatta a hatszoros kiváló vállalat tevékenységét, majd átadta a Kiváló vál­lalat cím ismételt elnyeré­sét tanúsító oklevelet a vállalat igazgatójának. A dolgozók közül negyven­egynek, kétévtizedes fo­lyamatos munka jutalma­ként, aranygyűrűt nyújtot­tak át. A 26 szocialista bri­gád között pedig pénzju­talmat, okleveleket, vala­mint kitüntetéseket osztot­tak szét. Pierrel már jóelőre megbeszélte, hogy hazafelé be­vetik magukat a krumpliföldre. Ez az egyetlen ész­szerű lehetőség — állapodtak meg — ugyanis mun­kából hazafelé menet már az őrség is fáradt, figyel­mük is elfásul. A kényszermunkások tizenkét órai emberfeletti haj­sza után, hármas sorokban vonszolták magukat az úton. Mindenki csak arra gondolt, hogy mielőbb ott­hon legyen, ha ugyan otthonnak lehet nevezni a négy épületből álló, szögesdrótkerítéssel határolt baraktá- bort, amelyben több száz, különböző nemzetiségű és különböző sorsú embert zsúfoltak össze a Harmadik Birodalom szolgálatára. A krolewcei haditengerészeti kikötő dokkja már messze mögöttük volt, amikor Pier könyökével meg­nyomta Sztásekot: — Most. A hármas sorokban menetelők fásultan szegezték te­kintetüket bakancsaikra. Pierék tudták, hogy kiugrá­sukra senki nem emeli fel a fejét, vagy ha igen, akkor is szótlanul elkönyvelik magukban, hogy megint két bolond, aki randevút adott a halálnak. Mert a szökések Krolewcben is egyformán végződ­tek: néhány nap, legfeljebb két-három hét múlva vé­resre verve hozták vissza a szökevényeket. A mindig heherésző, köpcös kis Artz, a lágerpa­rancsnok szívesen emlékeztette a szökések kilátásta- lanságára az embereket: — Akinek nem tetszik a ml kis táborunk békés csendje, aki megunta az életét és meg akar ismerked­ni a koncentrációs táborok örömeivel, az induljon el, uraim! Igaz, ami igaz. Sztásek sokkal rosszabb körülmé­nyekre volt felkészülve, amikor lefogták. Ugyanis az akkor már hírhedt stuthofi koncentrációs táborból hátborzongató hírek érkeztek, s elegendő volt Észak- Lengyelországban kiejteni a stuthofi tábor nevét, az emberek azonnal elnémultak.' Sztásek is a legrosszabbakra készítette fel magát, amikor a leplombált marhavagon kifutott velük Gdanszkból. S mi tagadás, kellemesen csalódott. Igaz, itt sem kényeztették el az embereket, de a ta­karmányrépa levesbe olykor-olykor húsdarabok is úszkálnak, s a napi kenyérfejadagot is pontosan és hi­ánytalanul kiadják. Fél kiló kenyér és ehető főtt étel pedig nem megvetendő ellátás. Itt már örülni is tudott Sztásek annak, hogy a Ges­A gazdaság igazgatója a mezőgazdasági nagyüzem másik hat dolgozóját a Ki­váló dolgozó kitüntetéssel jutalmazta. A gazdaság eredményei tavaly rendkívül kimagas­lóak voltak. Mutatja ezt, hogy 20,5 millió forint tisz­ta nyereséget produkáltak, s ez csaknem kétszerese volt az előző évinek. Az el­múlt évben kezdte meg működését az évi tízezer hízót „kibocsátó” korszerű sertéshizlaló telep. Búzából 24, kukoricából 36 mázsa — májusi morzsoltban számí­tott — termést takarítot­ták be. Az oklevélátadó ünnep­ségen a megyei tanács vb képviseletében részt vett dr. Maár András, a mező- gazdasági és élelmezésügyi osztály vezetője is. Kiváló vízügyiek Tavalyi munkája alapján az ország öt vízügyi igaz­gatósága nyerte el a Kivá- tapónál bevallotta, hogy hajógépészeti karon végzett i jó vízügyi igazgatóság cí- négy szemesztert, s hogy van némi gyakorlata is az I met nyen kitüntetésben a elméleti felkészültség mellett. Itt ugyanis csupa élet- j Baj/m működő Alsóduna- erős és jó műszaki felkészültségű ember dolgozott, s völgyi Vízügyi Igazgatóság az ellátás minőségét kiegészítette az a kedvezmény is, _ az ^özül az egyik — h ogy nem verték a munkásokat. I els5 'ízben részesült. Az Sztásek összebarátkozott a varsói származású Fé- igazgatóság 42 brigádja ver- lixxel és a szerszámkészítő Pierrel, aki amellett, hogy , Sgnyzett a szocialista cí­a hajójavításban nagy szakértelemről tett tanúbizony­ságot, még kommunista is volt. — A totális háború nemcsak az embereket falja fel — szokta mondogatni Pier —, hanem a levegőt is. Ha nem vigyázol, észrevétlenül kiszippantják körülötted az értelem oxigénjét a levegőből, s belefulladsz vagy a közönybe, vagy a kétségbeesésbe. Edzeni kell ma­gunkat a várható eseményekhez. Edzeni, hogy ellent tudjunk állni... Hónapok múltak el e pillanatig, amikor Sztásek ol­dalán érezte Pier könyökét, s értelméig eljutott a szi- szegésszerű felszólítás: — Most. Artz, aki félkezét valahol Franciaországban hagyta, a pimasz pofájú Artz, bele fog kékülni a méregbe, ha sikerül. És sikerülni fog. Sikerülnie kell — mondta magában Sztásek és előrevetette magát a méteres gazzal benőtt krumpliföldön. (Folytatjuk) mért, s közülük azt 31 el is nyerte. Az oklevél átadása csü­törtökön délelőtt Baján, a fegyveres erők klubjában ünnepélyes keretek között zajlott le. A MEDOSZ és az Országos Vízügyi Hiva­tal nevében az oklevelet Hadházi László, az OVH személyzeti osztályvezetője adta át Szenti Jánosnak, a vízügyi igazgatóság vezető­jének. Hatan megkapták a Vízügyi kiváló dolgozó ki­tüntetést, s több mint hú­szán a Kiváló dolgozó cí­met

Next

/
Oldalképek
Tartalom