Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-08 / 81. szám
B70. április 8. szerda 5. oldal „Az, mi keveset írtam" Bánáti Tibor levele Bánáti Tiborról attól a illanattól kezdve szeretők riportot írni, hogy előtör megláttam. (1966 nya- ín lehetett, amikor meg- szdtem hivatásos újságírói lűködésemet.) Sokszor kí- ■rleteztem, hogy rávegyem riportra, de mindig naivon udvariasan elhárítot- i. Igaza volt. Egyszer az- m mégis beleegyezett: )70. március 25-én. Beégettünk. Komolyan. Ke- eset jegyzeteltem. Megértem neki, hogy bizto- m megírom a riportot. Ündegy — válaszolta. Ma úsvét utáni első munka- ip) elhatároztam, hogy őst mégsem írom meg. bban a pillanatban hozta postás ezt az ajánlott ledét: Jancsi! Ittléted alatt nem mond- ittam el „mindent”, és nit „elmondtam”, talán ra sem emlékszem. Em- keztetőnek — ha egyáltalán szükséged van rá leírom röviden magam- 1 a „lényeget”; 1925. december 8-án szültem Baján. Apám kőmű- s volt (jelenleg eltartott), vyárn gyári munkás; fo- >nő (jelenleg nyugdíjas). ,z anyai vonal visszavethető Rózsa Sándorig. Ta- n tapasztaltad is viselke- tsemen?!) Szüleim elvál- k, engem nagyszüleim, sémet anyám nevelte. :sém a bajai AKÖV ki- ndeltségnél gépkocsivető. Iskoláimat: . az elemit, ilgárit és a tanítóképzőt íján végeztem. 1945-ben ipesítőztem. 1964-től 68-ig az MSZMP KB irtfőiskolára jártam, marxizmus—leninizmus ntárgyaiból államvizsgát ttem, és 1968-ban ezáltal ilevelet (főiskolai végzett- get) szereztem. 1945 után nem vállaltam nítói állást. Dusnokon az 'yházi iskolánál kaphatna volna — talán másutt —, de helyszíni látoga- som után jobbnak láttam, i Baján maradok. Itt tanultam a zeneiskolában (hegedű főtanszakot és zongorát), tanítottam gyerekeket, zenét is, mint szakszervezeti vizsgázott zenész, zenekarban is játszottam. Célom volt; zene- akadémián tanári diplomát szerezni. Sajnos, kollégiumi elhelyezést még a Szent Imre Kollégiumban sem kaptam. Panaszommal a bajai Móricz Zsigmond Népi Kollégiumhoz mentem, ott is ragadtam. Előbb nevelő, majd igazgató lettem. Eddigi munkahelyeim: Bajai Móricz Zsigmond Népi Kollégium nevelője, majd igazgatója 1948. szeptember l-ig. Tankerületi főigazgatóságon megyei kollégiumi előadó. (Mellékfoglalkozásként az állami kollégium igazgatója, miután a NÉKOSZ megszűnt. Kollégiumi igazgató 1950. szeptember 15-ig voltam. Létrejöttek a tanácsok, a főigazgatóság megszűnt, hívtak Kecskemétre. Inkább Baját választottam, de nem hagytak itt, „rábeszéltek”, hogy a Kalocsán megalakult szakérettségis tanfolyam kollégiumi vezetője legyek. Itt a marxizmus—leninizmus tantárgyat oktattam, és neveltem háromszáz, (jórészt budapesti munkásfiatalt) három évig. Amikor a szakérettségis tanfolyam megszűnt, Bajára jöttem, a járási tanács oktatási osztályának vezetője lettem. £zt a munkakört nemigen szeretténí, saját kérésemre lettem művelődésiház-igazgató 1955-ben és azóta is itt vagyok. Érdeklődési köröm a társadalomtudományokon kívül a zene és a színház. Passzióból elvégeztem a színjátszó-rendezői tanfolyamot, ,3” kategóriás működési engedélyem van, de nem vezetek irodalmi színpadot. Szükségét éreztem, mert nyaranta itt van a színház és munkaköröm is megkívánja. Tagja vagyok az MSZMP- nek 1949 óta, a szakszervezetnek 1948 óta. Több tömegszervezet és tömegmozgalom munkájában vettem részt. Például a KISZ-ben dolgoztam hosz- szú ideig, saját kérésemre mentettek fel, amikor közöltem, hogy fiatalabbat illik választani. A TIT alapító tagja vagyok Baján. Rendesen fizető, ritkán előadó tagja. (Továbbá MSZBT, MHSZ-elnökségi tag, városi népfrontbizottsági tag.i Sokoldalú társadalmi elfoglaltságom rendezésére időnként a párt segítségével kerül sor, amikor már „sok”! Amióta tanácstag vagyok (előbb járási Hercegszántón, majd Baján városi), vb-tagnak is megválasztottak. Tanácstagi munkám köt le jelenleg a legjobban. Megmaradásom — úgy érzem —, a látszat ellenére is — kritikai működésem, a szocialista demokráciáért folytatott elvi harcom, több javaslatom következménye. A kulturális ügyek mellett például legutóbb díszpolgárrá avatásra vonatkozó javaslatomat fogadta el a vb, majd a tanácsülés. is jártam: Romániában a bukaresti VIT-en politikai delegáció tagjaként. A Szovjetunióban a Művelődésügyi Minisztérium delegációjával. Egyszer a Kulturális Kapcsolatok Intézete egyezménye keretében az NDK-ban, és egyszer kultúrcsoportunkat vezettem ugyancsak az NDK-ba. Végezetül egyszer Jugoszláviába, ugyancsak kultúrcso- portunkkal egy fesztiválra. Turistaként, sohasem jártam külföldön. Katona is voltam, tartalékos tiszt vagyok, hadnagy. zett szakmunkásgárdánk az egész világon keresett műtárgyat készít belőle, mint említettem. Bátran mondhatom, hogy ez a -fa nemcsak a világ messze legdrágább, de messze legszebb fája is! — Nagyszerű! — lelkesedik a riporter. — Nem hallhatnánk valamit a fa áráról? Bizonyára ez is érdekli hallgatóinkat. Kalafás mosolyog. — Hót kérem, nem titok éppen: egy mázsa trópusi topolya körülbelül kétezer dollárjába kerül a vállalatnak. — Köszönöm szépen — mondja a riporter, és odébb lép. — És most itt állunk Rabugya bácsi mellett, hogy miután átvette ezt a szép kitüntetést és a velejáró kétszáz forintos pénzjutalmat, mesélje el, hogyan érte el ezt a gyönyörű eredményt? abugya bácsi — régi tévénéző! — gyakorlott mozdulattal szájához húzza a mikrofont, s köszörül a torkán. — Hát amikor meghirdették a fűtők közti versenyt, no mondok, Rabugya, ezen te is részt veTakarékosság */■ edves hallgató- -**■ ink — kezdi behízelgő hangon a rádióriporter — itt vagyunk a Finomfa Vállalat dísztermében, ahol kedves ünnepségnek lesz tanúja a rádió: a kerületi takarékossági verseny első helyezettjének nyújtják át a kitüntetést a tanács kiküldöttei. Rabugya János fűtőt érte a kitüntetés, a Finomfa Vállalat népszerű Rabugya bácsiját. Van még egy-két percünk az ünnepség kezdetéig, addig talán beszélgessünk el a vállalat igazgatójával. Kedves Kalafás kartárs, hallhatnánk néhány szót a vállalat munkájáról? — S a mikrofont a.z igazgató szája elé tartja. — Szívesen — biccent Kalafás igazgató. — A Finomfa Vállalat profilja legfőképp... A riporter int, hogy ez nem kell. — Mindannyian azon igyekszünk, hogy teljes erőnkkel... A riporter int, hogy ez sem kell; elvégre nem vagyunk már ötvenkettőben. — Mi a vállalat munkájának lényege? — kérdi hirtelen, hogy segítsen a 'kínlódó embernek. — Munkánk lényege — derül fel Kalafás arca —, hogy az igazán értékes, és tegyük hozzá, igen drága trópusi topolyafát importáljuk a messzi Brazíliából, az Amazonas mellől. A fát feldolgozzuk, különféle finom, és külföldön igen keresett műtárgyakat készítünk belőle, majd egész termelésünket exportáljuk. — Ugyancsak külföldre? — kérdi a riporter. — Ugyancsak külföldre. — Gyönyörű munka! — sóhajt extázisbán a riporter; annyiszor hallja odabent, hogy egyéni íz kell a riportokba. — Es nyersanyagellátás ? fóöszönöm, megye““ get. De talán nem is ez a fő nehézség; inkább a trópusi topolya árát említeném. Méregdrága — de megéri! KépKülföldön Kárpáti Kalendárium 1951-ben nősültem, feleégem könyvtáros. Népnevelői munkámat ivatásnak tartom, nem is legyek könnyebb területre. Ami ezen a területen eddig többé-kevés- bé sikerült (például): — Intézményünk a Bajai József Attila Járási Művelődési Ház 1962-ben „Szocialista Kultúráért” kitüntetést kapott. — Kiváló ifjúsági klub lett klubunk 1967-ben. __ Énekkarunk többszörösen aranykoszorús. — Itt jut eszembe, hogy 1947 óta többször vezettem énekkart. Baján közép- és általános iskolait, munkáskórust, például az V. körzetben, Kalocsán stb. — Néhány új forma megvalósítása. „Népek élete és étele” sorozat, klubformák, a követelményrendszerrel kapcsolatos tanulmányok, (országos tanácskozásoknak is témája volt), a munkatervek formai és tartalmi kidolgozásában elért szerény eredmények (nézd meg például azt a sükösdit, amit jól ismersz.) Néha írok az újságnak is, — régen többet — olyan témáról, amit kedvelek. Sajnos, a kritikai hangot talán nem szeretik, javítanak is rajta kérdezés nélkül, de azért egyre kevesebbet. (Az újság alatt a Petőfi Népét értem, de több helyen jelent már meg írásom, a Népműveléstől egyszer nívódíjat is kaptam, legnagyobb meglepetésemre. Kitüntetéseim is vannak, egyszer se tűztem ki őket magamra, örülök nekik. (NÉKOSZ-aranykoszorús jelvény. Szocialista kultúráért, KISZ-aranykoszorús jelvény, Munka Érdemrend, bronz.) Talán (de ezt tényleg ne írd meg), április l-én megkapom a „Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet”. Sok ez? Elkövettem. Tibor Tinódi Lantos Sebestyén legtöbbet idézett mondata: „Az, mi keveset írtam, igazat írtam.” Bánáti Tibor megírta helyettem a régóta tervezett riportot. Az, mi keveset ebben tévedtek, igazat tévedtek. Szabó János szel! Ismertették a feltételeket. Hát kérem, az első, ugye, az általános takarékosság a tüzelővel, a második a Tüker-alá- gyújtóssal való különleges takarékosság. Ezt ellenőrzik a legszigorúbban, kérem, hetenként jártak itt végette az ellenőrök, mert, hogy ez a prémium legelső feltétele. És én itt értem el igen szép sikereket! — Vagyis: mennyit takarított meg, Rabugya bácsi? A z öreg kihúzza ma** gát. — Háromszáz Tüker- alágyújtóst, kérem! — És hányat használt fel? — Egyetlen egyet! — kacsint az öreg. — Az őszön, amikor először be- fütöttem. — Csodálatos, csodálatos eredmény! — mondja ittasult hangon a riporter. — Háromszáz alágyújtós, kedves hallgatóink! Ez hatvan forint, csupán egyetlen fűtési évadban! Képzeljük el ezt az eredményt nép- gazdasági szinten: mi lenne, ha mind többen és többen vennék át ezt a nagyszerfí kezdeményezést!? Egy évben hatszáz, sőt hatezer forint megtakarítás — csak ebben o kerületben, és csak Tü- ker-alágyújtóssal! Szédü- j letes perspektíva, kedves hallgatóim! Egy új, nagyszerű kezdeményezést érzek kibontakozni a mai napon! No, és most már csak egyetlen kérdés: hogyan tud mindig tüzet gyújtani, Rabugya bácsi? A z öreg von a vállán. — Hát tartottam .. Nem engedtem teljesen kialudni, csak parázsig. Másnap aztán felszítottam a lángját. — Szenzációs! — hör- gi a riporter. — Micsoda új tudat! Ez már egészen új viszony a szocialista tulajdonhoz, kedves hallgatóink! — Az én tüzem — nevet elégedetten az öreg — úgy égett, mint a huzat! Pedig alig használtam el alája egész évben negyven-ötven mázsa fát! — Szédületes! Es milyen fával szította a tüzet, Rabugya bácsi? — Hát trópusi topolyával. Ha maga azt tudná, mennyivel jobban ég, mint az ágáca! BÁRÁNY TAMÁS A fenti címmel jelentette meg az uzsgorodi Kárpáti Kiadó szokásos évi kiadványát nagyformátumú, 9 íves terjedelemben, sok képpel, színes tartalommal. Ä vaskos kiadvány tulajdonképpen irodalmi, művészeti, tudományos és társadalmi antológia, amely a versektől, novelláktól kezdve a zenei, képzőművészeti írásokon át az űrutazással, természettudományos ismeretterjesztéssel is foglalkozik, és sok egyéb, szélesebb olvasóközönsége számottartó írást is megjelentet. A gazdag tartalomból — csupán jelzésként — kiragadunk néhányat: Olvashatunk benne cikket Fe- renczy Béniről, Bartók Béláról, Erkel Ferencről, és különböző évfordulók kapcsán Kosztolányiról, Szerb Antalról, Kaffka Margitról. Kiemelkedik a kötetben a Lenin-évfordulóval kapcsolatos összeállítás, s ezen belül is két érdekes írás: a Gyurkó László Lenin- könyvéből szerkesztett idézetgyűjtemény, és a Lenin és a magyar nép című cikk. Jurij Skrobinec, Arany János műveinek fordítója arról számol be, hogyan lesz egyre népszerűbb Ukrajnában klasszikusunk. A szerző hangsúlyozza, hogy Aranynak a világirodalom legnagyobb költői között van a helye. Rőt Sándor, a filológiai tudományok doktora Hol volt a magyarok őshazája? címmel írt egy összefoglalót az őshaza-kutatással kapcsolatos vitákról. Azt állítjá, hogy a kutatások jelenlegi állása mellett megnyugtató feleletet erre a kérdésre még nem adhatnak a tudósok. A Kárpáti Kalendárium idei számában — ez évben először — külön irodalmi mellékletet is megjelentettek, amelyben elsősorban a fiatal költőket, novellistákat és tanulmányírókat mutatják be az olvasóknak. A kötetet Kovács Vilmos, a nálunk is ismert költő szerkesztette. Csak dicsérni tudjuk a kárpátaljai írók törekvését: ilyen formában eljutni az irodalomban kevésbé jártas, egyszerűbb olvasókhoz. V. M. FIATALOK! Jelentkezzetek mezőgazdasági gépésztanulónak. Jelentkezni lehet: Mg. Gépészképző Szakiskolában Jánoshalmán, ahol bővebb felvilágosítást ad az iskola igazgatósága. 2394 FIGYELEM: A kölcsönzabolt felhívja a háziasszonyok szíves figyelmét a második műszak megkönnyítésére vegyék igénybe a bolt háztartási gépeit. Bérelhető még sok egyéb eszköz, gyermekkocsi, rádió, magnetofon, edény, evőeszköz stb. Felvilágosításért forduljon címünkhöz: Baja, Béke tér 10. Tel.: 701 2397
