Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

e. oldal 1970. április 8, szerda Uj boltok nyíltak... Beszélgetés Kecskemét egykori töldművesszövetkezeti elnökével és népbírósági ülnökével — Akkoriban, huszonöt évvel ezelőtt, de még utá­na is néhány esztendeig, aki a részét ki akarta ven­ni az új társadalom építé­séből, annak tucatnyi be­osztásban kellett helyt áll­nia. Erre vállalkoztam én is, attól a naptól kezdve, hogy 1944 novemberében Kecs­keméten, a Nagykőrösi ut­cai házban ötvenedmagam- mal megalakítottuk a Kom­munista Párt helyi szerve­zetét. Hogy milyen funk­cióim is voltak attól kezd­ve? Megpróbálom felsorol­ni... Városi pártbizottság gazdasági vezetője, a ma­gánalkalmazottak szak- szervezetének titkára, tör­vényhatósági bizottsági tag, igazoló bizottsági tag, nép­bírósági ülnök, a hitelszö­vetkezet elnöke, a föld­művesszövetkezet igazgató­ügyvezető elnöke, a koalí­ciós pártok koordinációs bizottságának tagja... Mindez egyszerre! S szin­te biztos, hogy nem is so­roltam fel mindent. nyilas főispán, Horváth Ödön, más kérdés, hogy abból egy vagy két évet töltött le, mert a börtön­ben meghalt. Nóti Miklóssal, a Dél­budai Vendéglátó Vállalat igazgatójával beszélgetek a Böszörményi utcai iroda­ház negyedik emeletén. Javakorabeli, szikár férfi, a felszabadulás előtt mint kecskeméti villanyszerelő­segéd vett részt a balolda­li mozgalomban. Hogyan is került a vendéglátó iparba? Ügy, hogy Kecs­keméten részt vett a Be- refvás szálló és vendéglő államosításában. Innen Szegedre került, majd — 1951 októberében — a fő­városba. Azóta a XII. ke­rületi vendéglátó vállalat igazgatója. Egyúttal az ál­lami vendéglátóipar vete­ránja, sőt — doyen-je. 1949 júliusáig volt Kecs­keméten. Rengeteg az él­ménye az ezt megelőző időszakból. Melyek a leg­izgalmasabbak ? — Talán abból az idő­szakból valamit, amikor népbírósági ülnök voltam. Tudvalevő, hogy az ülnö­köket a pártok delegálták. Ám engem névleg a szak- szervezet küldött, valójá­ban én is a kommunista párt pozícióit voltam hi­vatva erősíteni. Hogy túl enyhén, kesztyűs kézzel ítélkeztek volna a népbí­róságok? Igen, meg kell vallani, ez tendenciaként nemcsak egyes bírák, de a tőlünk jobbra álló pár­tok delegált ülnökei részé­ről is érvényesült. Csak­hogy a viszonylatok nem ilyen egyszerűek voltak, különben a tömegek nyo­mását nem lehetett volna kivédeni. A népbíróság te­vékenysége a nyilvánosság előtt zajlott le. Így első­sorban annak állt fenn a reális veszélye, hogy a nyi­las szennyárban éppen csak megmártózott kiskaliberű kóklerek ellen mostrózus pereket folytatnak le, drá­kói ítélettel, ugyanakkor az igazi bűnösöket, a „nagykutyákat” futni hagy­ják. Nos, itt volt szükséges a kommunisták határozott fellépésére. Az egyik sza­dista keretlegény pere egy teljes éven át húzódott, az illlető szabadlábon véde­kezhetett, orvosi igazolás­sal „betegeskedett”. Kom­munista nyomásra sikerült elérni, hogy végül is a meg­felelő helyre került... Tíz évet kapott a volt Most arról érdeklődöm, hogyan sikerült annak ide­jén létrehozni a földmű­vess zövetkezetet? — Ügy emlékszem, már 1946 elején megalakítottuk, ahogyan akkor neveztük, a Munkás-Paraszt Fogyasz­tási Szövetkezetei. Fűszer­üzletünk volt a mostani áruház épületének egy ré­szében, az Arany János utcai boltunkban főleg csizmát, bakancsot, miká- dókat árusítottunk, mező- gazdasági gépüzletet nyi­tottunk a Rákóczi úton és építőanyag-lerakatunk volt a körúton, az aluljáró mel­lett. Hogy miként tettünk szert ezkre az üzletekre? Kecskemét felszabadulás előtti magánkereskedőinek legalább a négyötöde, szár­mazásánál fogva, a fasiz­mus üldözöttjévé vált. De­portálásuk után az üzle­tek nyilas kézre kerültek, ami egyenlő volt a teljes kifosztással. A felszabadu­lás után a vidéki kereske­delem, az ellátás megszer­vezése is a Kommunista Párt gondjait szaporította, s legjobb megoldásnak a szövetkezet kínálkozott. Feladatunk volt az is, hogy letörjük, de legalább mér­sékeljük a feketepiacot. Helyzetünket eleinte az infláció is nehezítette, a bevételt óránként vittük a bankba, de a pénzromlás­sal ' így sétái tudtunk „lé­pést tartani”. De az iga­zán nagy gondot az áruk beszerzése jelentette. Még a só is hiánycikk volt! A beszerzéshez bizony igény­be vettük az összekötteté­seinket, nem egyszer for­dultunk a Pest megyei fő- és alispánhoz. Borsot pe­dig csak Vas Zoltán köz­benjárására kaptunk, aki akkor a Gazdasági Főta­nács vezetője volt. Később javult a helyzet, termelni kezdett a Platter-gyár, kap­tunk konzervárut, lisztet a gazdasági malomból, ba­rackpálinkát a szeszfőzdé­ből, húst a Benedek-telep- ről szereztünk. Elmentünk áruért Szegedre, Félegy­házára, Halasra és Kiskő­rösre is. Teherkocsit több­nyire a szovjet alakulatok­tól kaptunk. A forint meg­születése után némiképp gyarapodni is tudtunk. 1949 közepére már több mint félmilliót ért a tiszta va­gyonunk. Nem sokkal ez­után meg is szűnt a szö­vetkezet, az üzletek, pro­fil szerint, különböző nagy­kereskedelmi vállalatok­hoz kerültek át. dolgunk az volt, hogy az új közös gazdaságot ellás­suk jó akáckarókkal. Ad­tunk aztán tsz-eknek ve­tőmagot, növényvédőszert és műtrágyát is, Szikrában rendbehoztuk a pincét, s hozzáfogtunk az értékesí­tés megszervezéséhez is. Pénzbeni kölcsönöket is adtunk, roppant keveset, igaz, 200-tól ezer forintig terjedő összegben. Azt hi­szem, ez nem is volt egé­szen szabályos, a hatóság még tíz év múlva is firtat­ta, milyen alapon kaptak kölcsönt a hitelszövetke­zettől a tsz-ek ... Mert a kölcsönök nem kerültek visszafizetésre. De ez már egy másik történelem. Hatvani Dániel Á lehetőség küszöbén A homokszentlőrinci vasútállomástól kőhajítás- nyira, egy düledező tanya áll. Aki először jár arra, talán észre sem veszi, hogy az omlófélben levő falak között három család él. Halupka Imréék, Párizs Jó- zsefék és Halupka Mi- hályék, összesen tizenha­tan. A tíz családos Halupka Imréhez kopogtattunk be. Sovány, fáradt ember, öt­ven év körüli, de jóval többnek néz ki. A bösz- töri tsz-ben úgy véleked­nek róla, hogy a legszor­galmasabb tagok egyike. Kényszer vagy megszokás A szobaként használt kis­konyhában beszélgetve ar­ra keresünk választ: miért kell ennek a családnak Kutatóintézet Távol-Keleten Vlagyivosztokban új ku­tatóintézetet létesítettek, amelynek az a célja, hogy a Távol-Kelet titkozatos nö­vényeit, különösn az ún. zsenysent és az eleutero- coccust tanulmányozza. Ki akarják vonni belőlük azt a hatóanyagot, amely miatt ősidők óta népi gyógyszer­ként használják e növé­nyeket. A természetes ve- gyületek kémiája foglalko­zik az ezekhez hasonló kér­désekkel. A fáradozásokat máris siker koronázta, ki­választották a zsenysen- gyökér hatóanyagát és most már szintetikus úton törté­nő előállításával kísérle­teznek. A növény testét felépítő egyes vegyületek összetétele csaknem azonos a tengerifű összetételével. Ezért a vegyészek egyre nagyobb figyelmet szentel­nek a tajgai növény- és ál­latvilág vizsgálata mellett a tengeri flóra és fauna vizsgálatára is. A kutatóin­tézethez egy tengeri kuta­tóállomás is tartozik. Képünkön; aktív biológiai anyagok vizsgálata a szer­ves mikroanalizis laborató­riumában. — Nos, és a hitelszövet­kezet, amelynek szintén el­nöke voltam... A forint bevezetése után már hite­lekkel is tudtuk támogat­ni a mzőgazdaságot. De valójában akkor jutottunk fontos szerephez, amikor 1948-ban Kláber-telepen, Szikrában és Városföldön megalakult az első három termelőszövetkezet. A klá- ber-telepi szőlőültetvény negyvenötben felosztásra került a nincstelen sze­gényparasztok között, de bizony a szőlőkarókat pár év alatt kiszedték. A ter- . mőképesség helyreállítása I karózás nélkül elképzelhe- 1 tetten volt. így az első FIGYELEM! Megjelent 3 Forrás ez évi 2. száma. Kapható a megye valamennyi postahivatalában és áruspavilonjában. ilyen körülmények között élnie? Valódi okok kény- szerítik-e rá, vagy csupán az évtizedes megszokott- ság? — 1927-ben épült ez a ház — sorolja Halupka Im­re. — Akkor a Vigyázó gróf tulajdona volt. Azóta lakunk itt, lakbért fize­tünk a tanácsnak. Szeret­nék új házat építeni, itt valahol a közelben, de úgy hírlik, hogy nem engedé­lyezik, mivel ez tanya. — S vajon benn a köz­ségben, Kunszentmiklóson nem építene? — Talán igen, mert a gyerekeknek jobb lenne a munkalehetőség miatt, de az állatoknak itt mégis csak jobb. Ezért mi a fe­leségemmel mindenképpen kint maradunk. Egy év­vel ezelőtt kértem az épí­tési engedélyt, de a mai napig sem kaptam meg ... — A házépítéshez van-e tartalékolt pénzük? — Valamennyi van a ta­karékban, meg a birkák árából összegyűlne annyi pénz, hogy nyugodtan meg­kezdhetném az építkezést. — A gyerekek dolgoznak valahol? — Nem, de nyáron el­jönnek a tsz-be segíteni. A legnagyobbik lány állan­dóan beteges, ő csak itt­hon tud dolgozni, őszintén megmondom: a többi gye­reket se szívesen engedem el. Itt nőttek fel, ezért sze­retném, ha velünk osztoz­nának a kenyéren továbbra is. gíteni. Ha a tanács átadná az épületet, ők lebontanák és anyagilag is támogatnák az építkezőket. Sok tényező közrejátszik abban, hogy e három csa­lád még ma is egészségte­len, emberhez méltatlan körülmények között él. Egy azonban bizonyos: ehhez a társadalom segítsége nem elegendő. Azoknak is akar­niuk kell, akik mindékép­pen jobb sorsra érdeme­sek. Szabó Attila A nők birodalma Kint, az udvaron számta­lan baromfi, az ólakban hízók, anyakocák és bir­kák. A bejárati ajtóval szemben, szalmatetős fé­szerben kövér tehén, borjú­val. Halupkáné birodalma ez, meg a hat lányé. A lakószobában három fekvőhely, elszomorítóan szűkös minden. Az egyik mennyezettartó gerendán hatalmas repedés, pontosan az ágyak fejrésze felett. Bármikor bekövetkezhet a tragédia. Irén 17 éves, tagja a tsz KISZ-szervezetének. Egyet­len öröme a táskarádió, meg a tsz-klubban estén­ként a tv. Julianna nem jár sehová. Húszéves. Apja azt mondta róla, hogy még a tanyát nemigen hagyta el. Kérdem tőle, így van-e? — Jó lenne nagyobb tár­saságban dolgozni, bizto­san megszoknám. Esetleg a Kunszentmiklósi Háziipari Szövetkezetnél, ott sok asz- szony, meg lány van együtt. Eddig még nem kí­vánkoztam el a tanyáról, itt mindent ismerek. A segítség kevés A rogyadozó tanya töb­bi lakójáról csak ennyit: Párizséknak már évek óta elkészült az új házuk a vasútállomás közelében. Az állatokat átköltöztették, ők azonban maradtak. A har­madik családnak — ők gyermektelenek — Duna- vecsén van egy jó házuk, lakatlanul áll. Vajon miért építették, ha egyszer nem lakják? Fázósan búcsúzkodunk, miközben Halupka Imré­nek megígérem, hogy meg­sürgetem a házépítési en­gedélyt. Azóta megtudtam, hogy dajdoéppen még nem is •rto a tanácsi szervektől. A tsz vezetői készek se­Rongálck Huszonöt éve fárado­zunk azon, hogy rend­szerünkhöz méltóvá ala­kítsuk a szocialista tuda­tot. Hogy az emberek magukénak is érezzék a mindenkiét: a társadal­mi tulajdont. Az idősebb generáció egy részénél ez a tudatformálás nehe­zebb. Elgondolkodtató azonban egyes tizen- és huszonéves fiatalok szem­lélete. Vajon miért nem éreznek ők felelősséget a társadalmi tulajdonért? A gondolat utoljára egyik vidékre való utazá­somkor vetődött fel az autóbusz elképesztő álla­pota láttán. Hamutartót már régen nem keresek. Ezek a hasznos bakelit- darabkák elsőként tűn­nek el az új autóbusz védőborításával együtt. Aztán az ülések műbőr borítása következik, le­szakított darabok lógnak, vagy éppen csak a helyük tátong üresen. S hogy miért éppen az egyes fiatalokat vádolom? Mert ezek a nagyon rossz állapotú járatok legna­gyobb részt diákokat, vagy üzemekben dolgozó fiatalokat szállítanak. Persze, idősebbeket is. Megfigyeléseim szerini azonban a rongálás a di­ák, illetve munkásjárato­kon a legnagyobb. Szerettem volna meg­kérdezni egy ilyen ron- gálót; Miért tette? Saj­nos, erre nem volt lehe­tőségem. A 9. sz. AKÖV bajai üzemegységénél azl a választ kaptam, hogy az elmúlt 10 év alatt egyetlen alkalommal sem indítottak kártérítési el­járást. A járatok zsúfol­tak, a kalauz nem ér rá figyelni. Amikor viszont véletlenül mégis észre­vette és szólt, ellene for­dultak az utasok. Az üzemegységnél nem készült kimutatás arról, hogy mibe kerül a ron­gálások kijavítása. A kár­pitos 3 hónaponként pó­tolja a hiányzó darabo­kat. Utána egy-két napig rendben is van, aztán kezdődik minden elölről. Nem állítom, hogy min­den fiatal ilyen. Sőt azt sem, hogy akik elkövetik, alapvetően rosszak, idő­vel — remélhetőleg — fiatalos energiájukat ér­telmesebb tettek szolgá­latába állítják. Addig azonban még nagyon sok kárt okozhatnak. Külö­nösen, ha társaik, akik nem tartanak velük vagy el is marasztalják őket, hallgatnak. Talán bet i ár­becsületből. Pedig jó ten­ne ilyen esetekben el"e- ieslni a betyárbe ö’etet! D. É.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom