Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
WTO. április 26, vasárnap S. oldal Újra tudunk egymásról Olyan jő felkeresni mozgalmi embereket, akik ma már megyénk határain túl — a fővárosban, más vidéken — élnek, de számon- tártjuk őket, mint akik a nagy időkben a magyar munkásmozgalom Bács- Kiskun táji harcosai voltak. A már megírt, tanulmányokban feldolgozott történelemhez annyi sok érdekes részletet tudnak elmondani. Vajon, mozgalmi szempontból hasznos ezeknek az „érdekességeknek” a feljegyzése? Játszanak ezek érdemleges szerepet a már tudományos általánosítássá kristályosodott, hiteles események ismerete után? Emlékszem, amikor december közepén Básti Ágoston elvtárssal, a kecskeméti kommunista pártszervezet felszabadulás utáni első titkárával utaztunk Debrecenbe, hatalmas memóriával, szinte megállás nélkül elevenítette meg nemcsak a negyvenötös, de a Horthy- idők mozgalmi munkájával kapcsolatos mozzanatokat. Valahányszor úgy merült a részletekbe, hogy egy-egy epizód leírásánál személyes érzéseit, fontolgatásait, illetve villámgyors felismeréseit életveszélyes helyzetekben — visszaidézte, többször hozzáfűzte : — Ezt azért mondtam így el, hogy a dolog romantikus oldalát is érzékeltessem ... Ha ugyan ez érdekes... — toldotta meg. JJogy érdekes-e? Plakátról, egykori transzparensekről, tankönyvekből ismeri a mai ifjú nemzedék is a jelszót: „Fizessenek a gazdagok!” — De mennyi élettel, tűzzel telik meg ez, ha egy akkori párttitkár elmeséli, mennyi ötlet, harcosság, furfang, s ha másként nem ment — „mese nincs” szigor bevetésével lett a jelszóból tett, kézzelfogható eredmény. Például: a nincste- lenség közepette is pimaszul harácsoló, roppant pénzeket bezsebelő üzletembert — aki ravaszul, a demokratikus szerv palástja alatt meghúzódva, duplán szedi meg magát — barátságosan noszogatják —, szálljon be a kórház, meg az iskolák, kollégiumok felszerelésének költségeibe. A páciens mond egy nevetséges összeget, s felajánl tessék-lássék valami természetbenit. Erre fehéren-fe- ketén kimutatják neki: ne ringassa magát abban a hi- szemben, hogy nem tudják, mennyi a jövedelme. íme, ennyi! Abból volna képe csak az említett összeget felajánlani? A pénzember megszeppen, feljebb srófolja az előbbi kvótát. Még mindig gyalázatosán kevés. Önszántából nem hajlandó többre. Nincs más hátra, vége a szíves rábeszélésnek. — Nézze, még a mai napon letesz ide a bizottság asztalára ... — s mondják a summát. — Vagy ha nem, az elvtárs kíséretében a rács mögé vonul... A ma éjszakát már ott tölti. Amennyiben... A tőkepénzes hátrapillantott, s máris visszarántotta a fejét. Észre se vette, hogy időközben a rendőr is megjelent. Mondani se kell — a gazdag fizetett. [ja> a forradalom nem finomkodhatott. mikor ezrek számára Hi a falat kenyér, egy melegebb gúnya, egy szál deszka az üres ablak „beüvege- zésére” nagyon nagy szó volt. S egyetlen ilyen szituáció felidézése tucatnyi hasonló vagy más esetről pattantja fel a feledés zárját, azoknál is, akik mint az akkori intézkedések részesei hallanak erről. Ilyen ez a „romantikus oldal” — egyetlen részletben is forró életszerűség. Élmény, amely maradandóbban, a megjelenítéssel mélyebben érthetővé teszi az igazságot: „Fizessenek a gazdagok!” J\|ennyi, de mennyi ilyen részlet csak a Básti elvtárs mozgalmi életében — negyvenöt után is, annak előtte is. De hogy most már a szocializmus alapjainak lerakásán is túl vagyunk, s a negyvenötösök — maholnap ők is visszahozhatatlanul veteránok — szétszóródtak az ország más tájaira — végezve a pártmegbízatásokat, a gazdaság, az igazgatás, kultúra feladatait, vagy állami szintű hétköznapi tennivalókat — figyelmünk is elterelődött egymásról. No, nem úgy, hogy felejtve a nagy idők harcai. Hanem inkább, hogy — ,.minek érzelegni?" —: elég ha jubileumkor gondolunk az elvtársakra. Annál keményebb fából vagyunk faragva, hogvseiu „ellágyulá- sokba” esnénk a régi szálak gyengült részeinek ösz- szébbkötözésével. Elvtársak vagyunk, ki-ki helytáll új posztján is ... valahol. Ilyen nagy idők múlását jobban érzékelve aztán elénk döbben a kérdés: „De hol is van az a valahol?” X elvtársról tudjuk, merre van, hiszen országos vezető. Y, szegény meghalt azóta. Olvastuk a nekrológot is róla az újságban: hevenyészett életrajzi adatok, néhány magasztos szólam. Szép, józanul ünnepélyes mondatok; — azóta semmi. De merre lehet Z. elvtárs? Ahogy elkerült Kecskemétről, pár évig figyelemmel kísértük útját —, aztán ...” Hogy örültünk, amikor — sok kérdezősködés, keresgélés után — egy tanulmányban rátaláltunk Básti Ágoston címére. Már amiről utoljára tudott a szerző. Szerencsénk volt, ott találtuk meg — Szolnokon, a Csillag utca egyik csinos házában — az MKP kecskeméti városi szervezetének negyvenöt utáni első titkárát. _j^ecskem étről j öttem — mondtam a bemutatkozáskor a kiskapuban. Ez varázsszó volt, szélesre tárt karokkal invitált beljebb a jól megtermett ember. S csak győztem volna válaszolgatni, ez hogy van, az hogy van Kecskeméten. Hamarosan paprikás szalonna, s jó kis házi itóka mellett — képzeltük magunkat vissza a felszabadulás utáni Kecskemétre, hármasban a vendégszerető háziasszonynyal. — Szívesen, szívesen — egyezett bele örömmel, amikor a szerkesztőség nevében meghívtam, az ideiglenes nemzetgyűlés megalakulásának évfordulója alkalmából látogasson el velünk Debrecenbe. Levéltárcájába nyúlt. Kétréthaj- tott. s láthatóan régi kartonlapocskát vett elő. Kihajtotta. A ma Is élénk oi- ”os-fehér-zöld nyomat közepén állt a neve. — Ezzel voltam nemzetgyűlési képviselő — jegyezte meg halkan. Aztán, míg — sok-sok minden közt azt is magától értetődően említette, hogy nyugdíjasként az ottani II. körzet alapszervezetének titkára, s két nap múlva taggyűlést tart —, én folyton ilyesmit éreztem: milyen megható is tud lenni egy levelezőlapnyi, öreg kartonpapír... Milyen szívesen beszéltmesélt Debrecenig meg vissza! Milyen fiatalos izgatottsággal lestük az autóból nem látjuk-e meg a híres debreceni utcák valamelyikén régi elvtársát, barátját, a Kossuth-díjas Tóth Mihályt. Akit nem találtunk otthon, s akiért „tűvé tettük” a pártházat, a helyeket, ahol feltételezhetően megfordulhat. Mert az évforduló közeledtén őt is egyszerre „felfedezték” a ma aktív elvtársak. Bevonták, meghívták, megbízták s ő tett mindent szívesen, ifjúi hévvel. __ ^zt mondták a m egyebizottságon, hogy Mihály írott visszaemlékezései a legprecízebbek. Nagyon örülnek az elvtársak, kérik a folytatást — újságolja odahaza a felesége. A felejthetetlen nap fő mozzanatairól, találkozásunkról, látogatásunkról a Református Kollégiumban már írtunk. Azt ugyan kifelejtettük akkor — Básti elvtárs semmiképp nem akart beleegyezni abba, hogy ebédjét mi fizessük ki. „Van nekem rendes nyugdíjam — szabadkozott —, a pártlap pénzét ne rövidítsük ezzel... ” — Csak amikor sarkunkra álltunk, hogy azért ne tartsa olyan „szegénynek” a kecskemétieket, akik őt meghívták — állt kötélnek... De a feketét már nem fogadta el. Tóth István Palackposta 1923-ból A hajótörést szenvedők utolsó reményként földrajzi helyzetüket meghatározva, üvegpalackba zárták üzenetüket, amelyet rábíztak a tenger szeszélyes áramlataira, s vártak. A krónika feljegyzett néhány esetet, amikor az üvegbe zárt üzenet becsületes, jószándékú emberek kezébe került, akik megmentették a hajótöröttek életét. Mit tehetett az az ember, aki sorsának jobbra fordulását Kecskeméten várta? Harcolt, küszködött, fel nem adva a reményt, s üzenetét palackba zárva, befalazta, tanulságul az utókor számára... m/pmi A napokban a városföldi életútja bizonyára Dózsa Termelőszövetkezet lehetne a mai 1-es számú építési csoport- előtt.” kezembe kerülnek. Betyár ... rossz világ volt akkor, f tik- öreg inas voltam, amikor íataiok eii5;esere(iésemberl leírtam ezeket. Sokat szenvedtünk. jának dolgozói Kecskémé- A munkások összefogó- “ V a -t- • Stefanovics Gyula építési ten, a Hunyadivárosban sának, egymás megbecsü- rézeálicfilánetéiöls 7ásv egy régi raktárt bontottak lésének szép példája bon- vállalkozónál dolgoztunk le fekete István művezető vaiiaiKOZOnal OOigOZTUnk, a rezgalicfinomitot épitetle. Fekete István művezető és munkatársai egy Dianna sósborszeszes palackot találtak, amelyben «léhány elsárgult papírlapot fedeztek fel. A papírlapokon tíntaceruzával írt, cikor- nyás betűkkel a következő szöveg olvasható: „Isten veletek utódaink. írta Adá- csi József kőműves, aki 1899. június 19-én szüle- | tett Kecskeméten, menyasszonya Bodor Rozika. E levél megtalálójának adjon az isten boldogabb jövőt, mint amilyen a mienk volt. Nekünk boldogtalan az életünk, mert borzasztó drágaság van és a napszám kicsike. Hatvan koronát kapunk egy órára és egy kiló szalonna kétezer koro- ra és még több. Ezen földdel megtöltött, négyszögletes téglával rakott emelvényen dolgoztam én és négy munkatársam, két kőműves és három nao- számos: Tóth Mihály, Fartők. Tíz-tizenkét órás volt a munkaidő, s utána favágás, istállópucolás. Azóta óriásit változott a világ. Ennél jobban nem is lehetne élni. Szép házunk van, ruhánk, ételünk, rádiónk. És a gyerekek? Azok aztán értik a módját, dolgosak igaz. A legidősebb fiamnak háza, motorja, televíziója van, s olyan bútora, amire az igazgatója azt mondta: különb mint az övé, pedig csak palázó a gyerek. A középső fiam esztergályos. Öröklakást vettek, anélkül hogy eladta volna a motorját, pedig két gyerekük is van. A legkisebb a reszelőgyárban dolgozik, de ő sem maradt le a többitől, Lakást vett, s motorral jár be dolgozni, pedig nincs messze a munkahelye. Sohasem mertem gondolni, hogy lesz ilyen világ, csak reménykedtem ... Adácsi József, a ZománcKözéleti ember kas Antal, Milkovics és takozott ki ismét, e levél Palkovics. Sok-sok újságot kapcsán. Az építő csoport , tudnék mondani, de nem raktárosa felderítette: még *^f^-»,MUJekbo1 ment lehet, mert sietek munka- él Adácsi József, sőt pon_ nyugdíjba, de ma sem pira. Csak annyit meg, ha- tos lakcímét is megszerezte. ' ,.? z’ a.81 forintos borús a világ. A gyümölcs- A megyeszékhely kül- nyugcllJ mellé jól jón a fák most virágzanak. 1923. városában, a Muszájban gazpaiack kihordásért já- április 26-án.” találtuk meg, az Ojtozi ut- T.0 *pT°PéTlz’ no ™et? ol-van Eddig a levél, amelyet cában azt a takaros kis kásembé^ nem^tud tétlel Fekete István a következő hazat, amelyben a 71 éves . U , ,, , ,. . szavakkal juttatott el hoz- Adácsi József nyugdíjas él kóhelyének Srsa S LevéT zánk: „Ezt az üzenetet egy feleségével. Az idős ember árkus na! építőmunkás írta, egy szak- nem volt otthon, ezért fe- ,.'1, ... p társ, olyan «*„, aMn.k leánykor, „„ét “Jj Bote- Rózsiiénak hívGazdag és mozgalmas közéleti tevékenységet jutalmazott államunk legfelsőbb szerve, amikor április 2-án, számos arra érdemes személy közt Kovács Mátyásnak, a Homok- mégyi Községi Tanács V. B. elnökének is átnyújtotta az Elnöki Tanács elnöke a Parlamentben a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Tetézte a kitüntetéssel járó örömöt az a jóleső gesztus, hogy meghívták az április 4-i díszszemlére, majd hivatalos volt az esti ünnepi fogadásra is. Kovács Mátyás, élete félévszázada során végigjárta a tanácsi munka megannyi állomását. Volt hivatalsegéd és volt járási vb-elnök. Megyénk három járásának számos párt- és államigazgatási posztján tevékenykedett. Életpályája mérföldköveit elsorolni is hosszadalmas feladat. De mindegyiknek a tartalmát a közösség szolgálata adja meg. Huszonöt évesen, a frontról hazatérve, már szervezni kezdi a pártot, majd ott láthatjuk a földosztók közt. A kommunista párt delegálja ezután a községi képviselőtestületbe. Néhány év múltával a közös gazdálkodás mellett törve lándzsát, agitál, érvel. De nem csupán otthon, hanem szerte a megyében, ahová csak a kötelesség szólítja. Párttitkár lesz, majd — az államigazgatási tanfolyam elvégzése után — 12 évig járási elnökhelyettes, illetve pár éven át vb-elnök. Hatodik esztendeje, hogy a Homokmégyi Községi Tanács V. B. első tisztségviselője. A településfejlesztés számos szép eredményét hívta életre munkatársaival. Villany, járda, középületek sora született meg ittlétének e bő fél évtizede alatt. Terv, szándék is akad még persze jócskán, hiszen nőnek az igények, s a fejlődésben nincs megállás. Külön gond — és egyben Kovács Mátyásnak sokat hangoztatott szívügye — a községet körülvevő szállások civilizáltabbá tételének, kulturális előbbre- haladásának megoldása. — Ügy érzem, hat , év alatt megszerettek az itteni emberek. S végtelenül örülök annak, hogy munkámat méltányolják, aminek jele sok egyéb mellett ez a mostani kitüntetés is. A nyugdíjaztatásomig még hátralevő néhány évet az eddiginél is jobb munkával szeretném eltölteni. A háláért, amit most érzek, cserébe még nagyon sokat akarok tenni ennek az otthon nak — mondta a sovány, hogy egészséges ivóvizet fürge néni, — de miért ér- , , , ,. dekli ez magukat? kérnek az utca lako1' Mutattuk a palackból -Meg ma is felkeresem előkerült írási- ^ szüktsrsskst. Jól — Ez a Józsi — csapta megy a fiataloknak, hiszen össze a tenyerét — mit kőműves 10 forintos nem csinált... — Higgyék órabérért dolgozik, s fél el — fordította komolyra muszak alatt megkeresi a szót — igazat írt. Olyan hiló finom szalonna szegények voltunk, hogy , . • • • ÍSaz> melyik munnegyedkiló lisztből gyúr- ma szalonnával? tam tésztát, amit a gyerek Inkább szalámit, vajat vesz. evett meg, mi meg a tész- Nemcsak eleiemre, másra talevet kanalaztuk ki. Ku- ls lu*\ Penze. Igazi jó világ koricakenyeret ettünk, pa- .ez‘ Irigylem tőlük a koru- pírcipőben jártunk, s csa- ,at’ m<?rt et)bol a világból lánból volt a ruha... csa c keveset élhetek, A tornácon léptek köp- par az,orvos azt mondta, pantak. A nyitott ajtó nyí- Yan me” va&Y 15 eszten- lását teljesen eltakarta a äom • • • belépő Adácsi Józsi bácsi. Mi ennél több évet kipihenő papírokat, s zseb- vánunk, jólétben, boldogkendőjével törölgette Ságban Adácsi József bákönnybelábadozó szemét. csinak, akinek sorsán nem — Egészen meghatódtam a. palackposta, hanem az — mondta kis szünet után. áj társadalom létrejötte — Nem gondoltam volna, változtatott. hogy egyszer még ezek a Gémes Gábor 1001 nyeremény a !o?fó hétfői jutalomsorsolásán A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság hétfőn Budapesten a Münnich Ferenc utcai székházában tartja a lottó áprilisi jutalomsorsolását. Á húzáson a 14. játékhét szelvényei között összesen 1001 tárgynyereményt sorsolnak ki. Főnye- ’•"■"á vált, kedves köz-| remények: háromszobás ségr jk a felemelkedése, to- ‘ öröklakás a Batthyány utca vábbi boldogulása érdeké- j 28—30. számú társasház- ben. Jóba Tibor ban; agárdi nyaralótelek, víkendházépítési utab'ány- nyal; Trabant Limousine személygépkocsi; Renault személygépkocsi. A lottósorsolások májusi menetrendje: május í-én Budapesten, 8-án Dabason, 15-én Sátoraljaújhelyen, 22-én Kalocsán, 29-én Nagykanizsán húzzák a lottó esedékes heti nyerőszámait.
