Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-01 / 76. szám
1970. április 1. szerda 3. oldal a A Szakszervezetek Országos Tanácsának ünnepi ülése Kedd délután az ÉDOSZ- székházban ünnepi ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa hazánk felszabadulásának 25., és Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére. Somoskői Gábor, az ünnepi szónok bevezetőül idézte az ország felszabadulásának napjait, amelyek egyben a szakszervezeteknek is meghozták a szabadságot. Először a felszabadult Battonyán, Békéscsabán, majd az egész országban megalakultak a szakszervezetek, hogy segítsék a termelés megindítását. 1945. február 7-én pedig megalakult és azonnal lendületes munkához látott a Szakszervezeti Tanács. — Az utókor — mondotta _ csak elismeréssel eml ékezhet meg a felszabadulás utáni szakszervezeti mozgalom hőskoráról, a változó, bonyolult helyzettel lépést tartó küzdelmekről. A szakszervezeti mozgalom hazánkban a munkásegység megteremtésének első harci terepe volt, hozzájárult a két munkáspárt egyesüléséhez, s az egység magát a szakszervezeti mozgalmat is megerősítette. A szakszervezetek funkciói a szocializmusban új tartalmat nyernek, s az osztályérdekek szolgálatának alárendelve érvényesülnek. a szakszervezeteknek a dolgozók érdekeit képviselniük és védeniük kell a munkáshatalom bürokratikus kinövéseivel, a túlzásokkal, a törvények megsértőivel szemben. Somoskői Gábor befejezésül hangsúlyozta: — A szakszervezetek a lenini gondolatok jegyében kívánnak a jövőben is hozzájárulni a szocializmus megvalósításának nagy céljához. Az emlékünnepség az In- ternacionálé hangjaival ért véget. Az ünnepi tanácsülés után a SZOT elnöksége fogadást adott hazánk fel- szabadulásának 25. évfordulója alkalmából. A fogadáson részt vettek a SZOT tagjai, a szakszervezeti mozgalom régi harcosai. Páratlan élményt ígér Sávolt Béla elvtársat, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei titkárát — egy fővárosi út után — jegyzetei rendezgetése közben találtuk. Egyik noteszlap feljegyzései ezekkel a „skiccekkel” kezdődnek: „8-as Fáklya ápr. 19-én — 64 oldalon lenini szám.” Perceken belül ez volt a fő témánk. — Szerencsés időpontban látogattam be az MSZBT lapja szerkesztőségébe, — utalt feljegyzéseire Sávolt Béla —, Jurij Akimov főszerkesztő és Sárközi Gyula szerkesztő éppen az említett jubileumi szám laptervével, a tükrökkel s a jórészt már olvasásra kész kefelevonatokkal — „lehúzott oldalakkal” foglalkozott. — Hallhatnánk egy kis előzetest a 64 oldalas ünnepi Fáklya tartalmából? — Örömmel „beszélem ki” előre a lap 8-as — április 19-i — számának rendkívül gazdag tartalmát — egyezett bele derűsen a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei titkára, s miután az ünnepi kiadás fő anyagait megismertük, egy volt a véleményünk. Helyes, célszerű, ha a Fáklya egyre gyarapodó olvasótábora előre értesül a rendkívül gazdag tartalmú példányról. Mert nemcsak hogy a centenáriumhoz méltó, a lap történetében is egyedülálló szám lesz a'8-as, színvonalával, cikkeinek súlyával, reprezentáns szerzők sokaságával, — de a bővült terjedelem mellett is változatlanul 3 forintért kapja meg az olvasó. Lássunk valamit a tartalomból. „Zászló a világ fölött” összefoglaló cím alatt a kommunista pártok vezetői — Kádár János, Walther Ulbricht, Joszip Broz Tito, Todor Zsivkov, Nicolai Ceausescu, Wladys- law Gomulka, Guss Hall s mások — nyilatkoznak Leninről. Korabeli fotók a Fáklya lenini emléksxáma mutatják be a nagy forradalmárt — élete, munkássága, harcai különböző időszakaiban. Akkori pártvezetők megemlékezéseiből válik még teljesebbé a kép Leninről, akinek munkásságáról kronologikus sorrendben ad áttekintést a Fáklya. Színész, munkás, államférfi, diák mondja el: mit adott a Lenin útján járó szovjethatalom. Bemutatja a jubileumi szám a szovjet köztársaságokat, s természetesen lesz cikk a lenini nemzetiségi politikáról. Érdekes írás szól a kolhozokról, mint a demokrácia iskoláiról, s betekintést nyerünk másik szerző tollán keresztül a szovjet energetika jelenén át — annak jövőjébe. Fedoszjev akadémikus, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke — Lenin és Magyarország címmel ír nemes hangvételű cikket. Két magyar szerző — Lenin és a Magyar Tanácsköztársaság, illetve A bukás után a II. világháború végéig c. témaköröket dolgozta fel. „Kisértet járja be Európát” — „A kommunizmus diadalútja” — „Vihar előtt” — „Három halhatatlan nap” — öt neves szovjet képzőművész alkotásai Leninről — az előbbieken kívül e címszavakkal jelzett témák is érzékeltetik, hogy a Fáklya április 19-i — 8-as lenini emlékszáma páratlan intellektuális és érzelmi élményekkel lepi meg kedves olvasóit. —th —n Bajai mozaikok „Baja 25 éves fejlődése és mozaikok a József Attila Művelődési Központ életéből” címmel kiállítás nyílik ma 8 órakor Baján, a művelődési házban. A kiállítás április 4-ig tekinthető meg, 8 és 20 óra között. Röpülj páva Megjegyzések a döntő után A vetélkedő egészére visszapillantva — a kamerák nélkül lezajlott megyei válogatókat is beszámítva — megállapíthatjuk, hogy a „Röpülj páva” több volt, mint a Magyar Televízió eddigi történetének egyik legnagyobb sikerű művészeti vetélkedője, mely hétről hétre kellemes perceket szerzett a nézők ezreinek. Több mint néhány rokonszenves, tehetséges ember bemutatkozása, akikre érdemes volt odafigyelni, akik érdekében szalük rendszerint csiszoltabb, előadásmódjuk kulturáltabb az előbbiekénél, műsorukon pedig olyan ritkaságok hallhatók, melyek valamilyen rejtélyes és alig megmagyarázható módon ősi mivoltukban is rendkívül modernnek, mainak hatnak. Akik a „Röpülj pávádról ezideig írtak, főleg az utóbbiakat köszöntötték nagyobb lelkesedéssel, én a magam részéről mindkettőt egyformán, hiszen a közbül-, és kívüleső sok átmeneti esettel együtt vaközönségszavazatok hatásá ra. Ezen talán el lehetne gondolkozni: vajon szerencsés és helyes dolog volt-e a szereplők sorsát ennyire kiszolgáltatni a közönség- szavazatok mennyiségének? De ne legyünk elfogultak; van pozitív tanulsága is ennek a versenyzőinket sajnálatosan sújtó ténynek. A számszerű növekedés ugyanis azt bizonyította, hogy a „Röpülj páva” népszerűsége is nőtt az elődöntők alatt, hogy egyre többen váltak nemcsak néJubilánsok £ ezekben a napokban szerte az országban, így megyénk pártalapszervezeteiben is ünnepi taggyűléseket tartanak. Azok a kollektívák, amelyek az életadta kisebb-nagyobb feladatokra készülve, vagy azokról számot adva annyi órát töltöttek, tárgyaltak, vitatkoztak együtt, most rendkívüli napirendre gyülekeztek. Az asztalokon virág, s a szerény dekorációkon ott egy szám: 25. A felszabadulás negyedszázados évfordulóját köszöntik taggyűlésükön a kommunisták, arra az útra emlékeznek, amit az új társadalmi rend születésétől tett meg az ország, a megye, a város, a falu, az üzem. zőivé, de aktív „szurkolóivá” is a műsoroknak és a szereplőknek. Íme nemcsak a táncdalfesztivál vagy a „Ki mit tud’’ képes ilyenfajta aktivitás kiváltására! Azt hiszem, a döntő zsűrijének döntésével mindenki egyetérthet. Csak helyeselhető módon a legjobbaknak rangsorolás nélkül tíz különböző, egyaránt komoly elismerést jelentő díjat ítéltek oda. a zsűriéinek tisztét betöltő Kodály Zoltánnéval együtt joggal hihetjük, hogy ez a döntő és az április 4-én sorra kerülő ünnepélyes díjkiosztás nem lezárása valaminek, hanem kezdet és folytatás a versenyzők életében éppúgy, mint a népművészet megújulásának országos folyamatában. Körber Tivadar A decsi női kórus, amely a „Kiváló Együttes” címet nyerte eL vazni lehetett, s aztán mérlegelni, ahogy lenni szokott ilyenkor; vajon helyesen, igazságosan ítélkezett-e a zsűri az egyes fordulókban, i Vagyis több volt, mint egy, a nézők aktivitását is feltételező műsor. Mint műsor is elismerést érdemel változatosságáért, jó rendezéséért, egyszerre hasznos és szórakoztató jellegéért. De túl mindezen; az újjáéledő népdalmozgalom látványos és a kétkedőket is meggyőző demonstrációjának lehettünk tanúi a sorozatot végignézve. A mozgalom — vagy nevezzük akárhogyan — tény, ezt éppen megyénkben és annak székhelyén nem kell bizonyítani, de a vetélkedő erre a tényre az eddigieknél jobban ráirányította a társadalom szélesebb rétegeinek figyelmét. Jelentősége is elsősorban ebben volt, s az, hogy néhány valódi tehetségnek, a hagyomány őrzőjének vagy újraalkotó- jának lehetőséget adott a nagyobb nyilvánosság előtt való szereplésre — emellett szinte csak másodlagos. A szereplőket nagyjából két csoportra lehetett osztani. Az elsőbe azok tartoztak, akik még a hagyomány eleven folyamatosságában élnek, idősebbek vagy fiatalabbak, de elsősorban falusiak. Ezek nyersebb hangvétellel, ösztönösen énekelnek, előadásmódjuk is a sponfán közvetlenségen alapul. Velük egyívásúakat szoktunk a kecskeméti népzenei találkozókon hallani, ők azok, akiktől tanulni lehet, akiket a hagyomány hiteles fenntartóinak tartunk. A másik csoportban főleg fiatalokkal találkozunk, városiakkal elsősorban, akik a népdalt megtanulják és nem otthonról hozzák, de rendkívüli érzékenységgel éreznek rá a civilizáció rétegei alatt lappangó ősi kultúra legtisztább értékeire. Hangvételamennyi versenyző a maga egyéni módján a magyar népdalkultúra mai helyzetéről alkotott kép teljességéhez járult hozzá. A fő „Szereplő" végeredményben maga a népdal volt, tisztán, nem elegyítve nótákkal, ahogyan az egy korábbi tv-vetélke- dőben történt, a szétválasztás nem szükségtelen, a megyei válogatókon derült ki, hogy milyen sokan nem tudnak még ma sem különbséget tenni, a nóták között is vannak szépek, különösen a múlt századi termésből, s nem vitás, hogy azok is részei nemzeti kultúránknak. Művészi érték és kifejező erő tekintetében azonban óriási különbség van a kétféle dalkincs között, nem is szólva arról, mennyire más előadásmódot követel egyik, mint a másik. Ebben a műsorban zömmel értékes, néhány esetben egészen ritka, eddig alig ismert dalokat, illetve variánsokat hallottunk. A középdöntő közönségszavazásának sajátos módja sok új hangjegyes lejegyzést juttatott a szakemberek kezébe, az elhangzott legszebb dalok viszont a Zeneműkiadó jóvoltából minden érdeklődő kezébe eljutnak — ezek is a vetélkedő eredményei! A sok élmény mellett csak egy dolgot sajnáltunk: azt, hogy megyénk versenyzői közül egy sem jutott el még a középdöntőig sem. Nem ők tehetnek róla — hiszen a dunapata- ji elődöntőn mind a négyen szépen helytálltak — sem a műsor szerkesztői, még csak nem is a zsűri tagjai. Egyszerűen a verseny jellege hozta magával, hogy azok, akik az elődöntők során korábban szerepeltek, hátrányosabb helyzetbe kerültek a későbbiekkel szemben, a menet közben megszaporodott K öszöntő szavak hangzanak el azoknak a párttagoknak és pártonkívülieknek a tetteiről, helytállásáról, akik a szabadság első percétől, néha hihetetlenül nehéz körülmények között képviselték az újat, tettek hitet a szocializmus eszméje mellett, lelkesítő részesei voltak mindannak a munkának, ami mai eredményeink, mai élet- körülményeink forrása, s a következő nemzedék indulásának soha nem remélt magasságú alapja. Megyénkben több mint kétezerkilencszázan kapták meg az Elnöki Tanács által a jubilánsok számára alapított Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, Sokan még erejük teljében levő emberek, mások már idős harcosok. A kitüntetést azonban ők is így veszik át: „Amennyi tőlünk telik, ezután is megtesszük.” S bár tudjuk, hogy sokat dolgoztak, fáradoztak, nagyon is rászolgáltak a pihenésre, mégis jólesik hallani ezt az ajánlkozást, s élni is kell vele. Mert hát ki is gondolhatna arra, hogy nélkülözni lehet ezeknek a sokat tapasztalt elvtársaknak a munkáját, segítségét! A taggyűléseken, s *■ utánuk is sokhelyütt forró pillanatok zajlanak le. Meghatott köszöntők, gratulációk hangzanak el, egy-egy pillantás, simogatás erejéig kézről kézre járnak a csillogó kitüntetések. Tisztelet és megbecsülés a viselőiknek! Tűzbiztos vasszehrény Az. elmúlt évben kezdte gyártani a Mélykúti Vegyesipari Termelőszövetkezet a képen látható, biztonsági zárral ellátott tűzbiztos vasszekrényeket. Egy év alatt hatszáz darabot készítettek különböző megrendelők kívánságára. Az egy- és kétajtós kivitelben előállított szekrények 1969-ben körülbelül egymillió forint termelési értéket jelentettek a szövetkezetnek.
