Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-22 / 69. szám
1970. március 22. vasárnap S. oldal Ne szóljatok bele Bemutató a kecskeméti színházban Végre egy őszinte cím. Dehogyis akarunk beleszólni. A könnyű műfaj tenyésszen csak szüntelen tavaszvirágzásának anarchikus törvényei szerint. Reménytelen és fölösleges dolog szembeszállni rajzásával, mert minél silányabb fajtáit éri támadás, annál zajosabb és tömegesebb a megvédélmezők háborgása (lásd Kovács Józsi fesztiváldalai). Aztán még azért sem lenne helyes beleszólni, mert minden vegyes profilú vidéki színház kényszerítve van közönségének megnyerése érdekében a dráma és operett monoton váltogatására, s amilyen tiszteletre méltó merészség a kecskemétiek műsorpolitikájában, hogy drámában — olykor kockázatot is vállalva — az újszerűt keresik, éppen olyan bölcsesség, hogy a könnyű, zenés darabok közül többnyire a már kipró- báltakat választják. (Na, nem mintha egy musical sikeréből meg lehetne sejteni bármiféle művészi rangot is). Majláth Júlia — Abay Pál — if j. Kalmár Tibor zenés játéka is próbált műnek számít. Debrecenből kiindulva úgy két évvel ezelőtt jó néhány színpadon futott már végig, a nézők meglehetős derítésére, melódia- és ritmusigényük ízléses kielégítésére. „Nem várok holnapig”, „Rövid az élet”, „Szeretném bejárni a földet”: ezek a dalok a tv táncdalfesztiváljainak legsikeresebb és legkedvesebb számai közé tartoznak, Za- latnay Sarolta, Toldi Mária és Harangozó Teri előadásában nagy és egyáltalán nem kárhoztatható ro- konszenvet vívtak ki, igen magas hanglemez-példány- számot értek el. Majláth Júlia — elég kevesedma- gával — azok közé a slágerkomponisták közé tartozik, akik minden korosztály érdeklődését ébren tudják tartani. Az említett dalok símulékonyan beépültek a színpadi műbe, helyesebben alkalmasak voltak arra, hogy eredeti ötleteket teljességgel nélkülöző, noha gördülékeny librettó szövődjön köréju (Maga az „alapkonfliktu egy professzor és hivata segédének kedélyes — vé gül természetesen idillb torkolló — családi belvil longása, vészesen ismerő: Tabi László Különleges vi lágnap című vígjátékábói tehát a kitaposott utal módszerét ez sem hazud tolja meg). Hegedűs László, a mis kolci színház vendégrendezője pergő ritmusú, üde előadást produkált a kecskeméti színpadon, s ami kevés csikorgás még előfordult a premieren, néhány este után bizonyára megolajozódik. A szereplők közül — akár a néhány hete bemutatott Csacsifogat esetében (ugyanaz a műfaj és a nívó), megintcsak Perényi László nevét kell elsőnek említenem. Elegáns, délceg jelensége uralta a színpadot a szelíden epi- kureista tudós szerepében. Fiát Sas József játszotta, ^us, s „Nem esik messze az al- sokszor szeretnénk ma a fájától” — alapon hallani, méltónak bizonyult az A bölcs hivatalsegéd és a liftkezelővé „avanzsált’’ egykori színpadi díva. (Szalma Sándor és Borbíró Andrea) atyai rutinhoz: csupa jó- csak most következnek: kedv, csupa rugalmasság. Unger Pálmáé közülük a Ki tudja hányadszor zárta pálma, aki végtelenül szeszívébe már a kecskeméti retetre méltóan, lendületeközönség a remek komi- sen ugrott át Miskolcról az kust? utolsó pillanatban megbeÁbrahám István rokon- tegedett Péva Ibolya he- szenves volt mint intri- lyére. Borbíró Andrea meleg énekhangját szellemesen ragadta meg az még inkább bájaiból, mintsem tehetségéből élő egykori Elnézést, hogy a hölgyek színésznő — immár liftkezelő — jellemének karika- turisztikus vonásait. (Öt dicséri a könnyed koreográfia is). Berta Erzsi ne- hezen oldódott nm I í szállította volna a produk PwllP^"l | - tjfMB sorban Szalma Sándor. Ne^ m szerep. az akadémikus : .tad’ /S* S' * * ifeÄsÄi hivatalsegédé. Fel is vo^Itatta humoré^ mhiA bemutató hangulatát A délceg professzor, kései fellobbanásának oka, és az meghitten ünnepélyessé intrikus. (Perényi László, Berta Erzsi és Ábrahám tette a szerzők személyes István) részvétele. (Tóth Sándor felvételei) Szabó János Huszonöt év a nép szolgálatában Szombaton délelőtt Kecskeméten, a Fegyveres Erők Klubjában a BM-szervek pártbizottsága, a megyei rendőr-főkapitányság parancsnoksága a fegyveres testületek részére előadást rendezett A belügyi szervek és a tömegek kapcsolata címmel. Az előadást, amelyhez sokan szóltak hozzá, Végh György rendőr ezredes tartotta. Az előadást követően Végh György nyitotta meg 25 év a nép szolgálatában című kiállítást. A húsz tablón elhelyezett fényké pék, írásos dokumentáció: rendőrségünk 25 éves fej lődését mutatja be. Végh György megnyitójában em - lékeztetett arra, hogy 191- telén a felszabadított területeken madzagos puskával kezdték munkájukat a akkori nemzetőrök, rend őrök, s ma már gépkocsi val, radartechnikával var nak ellátva. A kiállítás hétköznapokon déli 12 órától 2 óráig illetve délután 4 órától 7 óráig tekinthető meg. ncp-iofo és a K|SZ felszabadulási rejtvénypályázata Rendkívül fontos szociálpolitikai feladat az öregek napközi otthona hálózatának szervezése, bővítése. A fejlődés országszerte nagyarányú az utóbbi évtizedben, de az ország egyes területei — s azon belül egy- egy megye részei között nagy eltérések mutatkoznak. Egy 1968. évi statisztika szerint Bács-Kiskun megyeben van a legtöbb öregek napközi otthona — (akkor 22 volt), és az egészségügyi költségvetésből itt fordítanak legtöbbet ezek fenntartására. Ez igen tiszteletre méltó eredmény. De mint említettük, megyénkben sem egyenletes ez intézmények „szóródása”. A zöm a déli tájakra, Baja vidékére esik. Képünk az egyik napközi otthon csendes világába enged bepillantást. Kérdésünk; Hol létesítették az első öregek napközi otthonát Bács-Kiskun megyében? Bácsbokod — Baja — Kiskunfélegyháza? A totószelvény a 12. oldalon található. — A lapokban sokszor olvasható ez a meghatározás: „Nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel”. — kezdte a beszélgetést X alezredes. — Az újságok természetesen részleteiben nem közölhetik a Büntető Törvénykönyv e kitétele alatt meghúzódó, bestiális kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosságok részleteit, hiszen nem a borzalmak leírása, hanem az elrettentés a céljuk. A hatvanas évek végén, a megyében is történt egy ilyen bűncselekmény, s ezt csak azért mondom el, mert a tettes felderítése során — a modern technika, a kriminalisztikai módszerek finomsága ellenére is —, több, olyan érdekes dolog történt, amely nehezítette, s egyben segítette a nyomozást ... A dunavecsei járási kapitányságra, 1969. január 13-án délelőtt, telefonon bejelentés érkezett. A szűkszavú közlemény a következőket tartalmazta: „F. A.-né, apostagi lakos vérbefagyva, eszméletlen állapotban talált rá, a 77 éves özvegy Podruzsik Györgynére Apostagon, a Zrínyi utca 5. szám alatti ház szobájában”. A dunavecsei nyomozók, azonnal a helyszínre indultak, biztosítani az esetleges nyomokat, eszközöket, s ugyanakkor értesítették a megyei rendőrfőkapitányságot. A szobában különösebb felfordulás, kutatás nyomai nem látszottak. Az idős asszonyt a mentők kiérkezésünk előtt elszállították, de egyébként a szobában levő valamennyi tárgyat úgy hagyták, mint amikor az emberölés kísérletét F. A.-né felfedezte. Az összegyűrődött ágynemű átitatódott vérrel, s az ágyon hevert az eszköz, a balta is, amellyel a tettes fejbe- ütötte áldozatát. Mint minden gyilkosságnál, gyilkossági kísérletnél, elsősorban itt te az okot keresték a nyomozók, s magának az áldozatnak életéből, tevékenységéből indultak ki. A közeli hozzátartozók kihallgatását — miután a technikusok elvégezték munkájukat —, kezdték meg először. A következőket tudták meg tőlük: Podruzsikné hosszú idő óta él egyedül, kétszobás lakásában, s a faluban jól ismerték. Mindenki tudta róla, hogy sok pénze van és kölcsönöz, de hogy mennyi ez az összeg, azt senki sem tudta bizonyosan. Mint minden ilyen tiltott pénzkölcsönző, bizalmatlan volt az emberekkel, sőt legközelebbi hozzátartozóival is. Adósairól névsort vezetett, ám a papírszeletekre felírt neveket állandóan a zsebében hordta. Nemrégiben — hangzott az egyik tanúvallomás —, egyik rokona húszezer forintot adott át neki azzal, hogy tegye a takarékba”. A lakásban, az adósok névsorán kívül, csak minimális összegű rsénzt találtak. A nyomozók tisztában voltak azzal, hogy a gyilkossági kísérlet a pénz megszerzésére irányult. A tettes tehát olyan ember lehetett — állították fel a teóriát —, akinek pénzre volt szüksége, emellett haragudott Podruzsiknéra, s jól ismerte az idős nőt, annak életkörülményeit. A bűncselekmény ugyanis éjféltájban történt. A tanúk kihallgatása egyre több adatot szolgáltatott. Az első órákban kiderült az is, Podruzsikné egyik rokona, T. J. régebb óta haragos viszonyban van az öregasszonnyal, éppen adósságai miatt. Ä férfi meglehetősen anyagias természetű, s pénzért mindenre képes. A gyanú az első pillanatban rá terelődött, vele és környezetével kezdtek foglalkozni, T. J. lakásában még délelőtt házkutatást tartottak, s az első , szekrény átvizsgálásakor két olyan férfiruhát táláltak, amelyeken vérnyomok voltak. A ruhákat azonnal a bűnügyi laboratóriumba szállították, s őrizetbe vették T. J.-t és fiát. A két férfi tagadott, megfelelő alibit is igazoltak. Délután megérkezett a bűnügyi laboratórium telefon jelentése: „A két férfiruhán levő szeny- nyeződések emberi vértől származnak. A vércsoport megállapítása folyamatban van ...” — Őszintén szólva, dilemmában voltunk. T. J. és fia ruházatán emberi vérnyomok voltak, ugyanakkor tagadták, hogy bármilyen közük is lenne az emberölés kísérletéhez, sőt a tett elkövetésének hozzávetőleges időpontjában otthon tartózkodtak, aludtak. A nyomozást vezető rendőrtiszt újabb tervet dolgozott ki, amely kiterjedt az áldozat teljes rokonságára, a korábbi bűnözők, a községben lakó, de máshol dolgozók ellenőrzésére, s természetesen a községben levő hangulat, szóbeszéd értékelésére. Sok száz ember kihallgatása, az általuk elmondottak analizálása igénybe vette a nap 24 óráját. Néhányan feleslegesnek tartották ezt a munkát, ugyanis két olyan ember volt őrizet ben, akik ugyan tagadtak, de a közvetett bizonyító kok ellenük szóltak. Em béri vér tapadt ruhájukhoz, rokonai voltak az áldozatnak, s haragudtak rímért követelte tőlük a köl csont. (Folytatása következik)
