Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-06 / 55. szám

Folytatta munkáját az országgyűlés Apró Antal beszéde hosszú időre a tőkés vi­Ognyenovics Milán, ■ Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségé­nek főtitkára után Nagy Miklós Pest megyei, Vida Miklós budapesti képviselő szólalt fel a kormánybe­számoló feletti vitában. Ez­után dr. Várkonyi Imre Bács-Kiskun megyei kép­viselő következett. ben az esztendőben lesz 20 éve, hogy útjára indult a katolikus papok békemoz­galma. Értékét és értelmét az elmúlt két évtized, a pozitív eredmények igazol­ják és a történelem is iga­zolni fogja — A katolikus hívek — folytatta — ugyanolyan ál- lampogárai e hazának, mint bárki más. Jogaik és kötelezettségeik is azono­sak. Ebből következik, | hogy mindaz, ami jó és eredményes a magyar nép szempontjából, ugyanilyen jó és eredményes a kato­likus hívők részére is. Kö­zösek a gondok, közös a felelősség a döntésekért és azok végrehajtásáért. A katolikus hívők is egyetér­tenek felelős vezetőik bél­és külpolitikai döntéseivel. Teszik ezt elsősorban azért, mert ők maguk is részt vesznek minden fontos kérdés előzetes megtárgya­lásában. Részesei a Haza­fias Népfront nagy nem­zeti egységet hirdető és megvalósító munkájának. A képviselő a püspök­kari újévi szózatot idézte, kiemelve azt a részt, amely ä vietnami nép hősies, meg nem törhető harcát méltat­ja. örülünk, hogy az euró­pai biztonsági értekezlet összehívására éppen Buda­pesten hangzott el az ün­nepélyes felhívás, s bízunk abban, hogy Európa népei egyre jobban megértik, hogy mindnyájunknak szüksége van a közös nagy találkozóra. Ugyanilyen bi­zalommal várjuk, hogy a Közel-Keleten se a fegyve­rek, hanem a megértés, a belátás és az igazság kere­sése adja meg az ott élő népeknek a békét:. A szünet után Vass Ist­vánná elnökletével foly­tatta munkáját az ország- gyűlés. Ben esik István Haj- dú-Bihar megyei, Oláh János Szolnok megyei kép­viselő után Ilku Pál mű­velődésügyi miniszter volt a következő felszólaló. Pénteken a kormánybe­számoló feletti vita első szónokaként Apró Antal emelkedett szólásra. Fock elvtárs utalt arra, — mondotta a Miniszter- tanács elnökhelyettese — hogy a következő 5 éves tervszakasz során számol­nunk kell a nemzetközi együttműködés továbbfej­lődésével. A nemzetközi le­hetőségeket figyelembe vé­ve kormányunk sokat tett és tesz annak érdekében, hogy bővítsük államközi gazdasági kapcsolatainkat minden olyan országgal, amely kész a kölcsönös ér­dekek és az egyenjogúság alapján velünk együttmű­ködni. Korunkban a tudo­mányok ég a termelőerők gyors fejlődésének és in- temacionaLizálódásának va­gyunk tanúi — ez világ- jelenség, ami felveti. a szükségességét annak, hogy a szocialista országok gaz­dasági együttműködését új módon fejlesszük tovább. A kommunista- és mun­káspártokat az elmúlt év­ben lefolytatott KGST-ta- nácskozáson az a szándék vezérelte, hogy szorosabbra fűzzék gazdasági és mű- szaki-tudmányos együtt­működésüket és olyan új termelési kapcsolatokat hozzanak létre, amelyek jobban megfelelnek a mai követelményeknek. Mj tette szükségessé a változtatásokat? Először: a rohamosan fejlődő termelőerők és az erősödő tudományos-mű­szaki forradalom követel­ményei a kutatás, a ter­melés és a forgalom egy részében túlnőttek a kis- és középnagyságú országok keretein és lehetőségein. Ha visszagondolunk a 20 évvel ezelőtti, tehát a KGST megalakulása körü­li időszakra, nyilvánvaló, hogy akkor ilyen jellegű problémák még nem me­rülhettek feL Húsz évvel ezelőtt Ma­gyarországon az ipari ter­melés már túlhaladta a háború előtti színvonalat, azonban gazdasági fejlődé­sünknek csak a kezdetén tartottunk. Akkor még a lakosság fele a mezőgaz­daságban dolgozott, most pedig csupán 30 százaléka. Azóta az ipar, az építő­ipar, egész gazdasági éle­tünk hatalmasat fejlődött. Az ipar részesedése a nemzeti jövedelem terme­lésében a korábbi 39 szá­zalékról mintegy 62 száza­lékra emelkedett. Ennek a fejlődésnek sok éven át az ipari munkáslétszám nö­vekedése volt az alapja Ezen a fejlődési fokon a legtöbb szocialista ország túljutott. Fokozatosan ha­zánkra és a többi KGST- államra is átterjedt és a termelés jóformán minden területén kifejezésre jutott a tudomány ég a technika korunkban végbemenő for­radalma. A legkülönbözőbb terme­lési ágak fejlesztésére ma szerteágazó tudományos ku­tatást követel a területi­leg legnagyobb és iparilag legfejlettebb országoktól is. A másik tényező, ahol előre kell lépnünk: a ter­melőerők fejlődésétől el­maradt áru- és pénzkap­csolatok továbbfejlesztése, a vállalatok önállóságának <% közvetlen kapcsolatai­nk kialakítása. Harmadszor; ugyanebbe az irányba hat a nemzet­közi gazdasági és politikai helvzet alakulása, a szo­cialista és kapitalista vi­lággazdaság közötti ver­seny is. Végezetül: egész nép­gazdaságunk fejlődése szempontjából egyre na­gyobb jelentőségűvé válik részvételünk a nemzetkö­zi munkamegosztásban. Ki­vitelünk ma már a ter­melt nemzeti jövedelem értékének közel 40 száza­lékát adja, és napjainkban az iparban nagyjából min­den ötödik magyar mun­kás exportra termel. A KGST XXIII. (rend­kívüli) tanácsülése körvo­nalakban meghatározta a KGST-országok gazdasági integrációjának kialakítá­sával kapcsolatos feladato­kat, Közel egy év telt el azóta. A KGST végrehajtó, bizottságában, a különböző nemzetközi munkacsopor­tokban és az állandó bi­zottságokban széles körű munka in­dult meg az integrációs lehetőségek felmérésére, egy olyan komplex távlati együttműködési program elkészítésére, amelyet ké­sőbbi időpontban a KGST- ben részt vevő kormányok vagy mint egyezményt, vagy mint államközi szer­ződést hagyhatnak jóvá. A végrehajtó bizottság néhány napja befejeződött ülésén is ezek a kérdések szerepeltek, ahol megvi­tattuk a KGST-államoik minisztériumai, gazdasági szervezeted, tudományos­kutatóintézetei, tervező­irodái közötti közvetlen kapcsolatok megteremtésé­nek elveit, és a szerződé­ses viszonyok kialakításá­nak feltételeit, megvitat­tunk — többek között — olyan kérdéseket, mint egy új nemzetközi beruhá­zási bank létrehozásával kapcsolatos egyezmény. Végül foglalkoztunk a szo­cialista világrendszer gaz­dasági problémáival fog­lalkozó közgazdasági inté­zet létrehozásával. Az előkészületben levő szocialista integrációban a szocializmus termelőerői­nek és termelőviszonyainak alapvető formájaként az országok önálló népgazda­ságát tehintjük. Ebből kö­vetkezik, hogy az integrá­cióban érdekelt országok­nak a kapcsolatok olyan formáját kell kialakítani­uk. amelyek keretében az együttműködés bizonyos, — arra érett — funkciót in­tegrálják, de természetesen fenntartják a népgazdasá­gok nemzeti irányítását. Megítélésünk szerint úgy kell kiépíteni kapcsolata­inkat az integráció kere­tében, hogy az együttmű­ködés egyszerre fejlődjék: kormányszinten, a külön­böző ágazatok vonalán és a vállalatok között. Tisztelt országgyűlés! Mi a KGST-országok gazdasági integrációjának továbbfejlesztését két úton kívánjuk elérni. Egyrészt az alapvető fon­tosságú kérdéseket magá­ban foglaló mind hatéko­nyabb tervkoordináció, másrészt az áru- és pénz­viszonyok széles körű ki­bontakoztatása útján. Mint szocialista tervgazdálko­dást folytató ország, a jö­vőben is alapvető kérdés­nek tekintjük országaink között a népgazdasági ter­vek nemzetközi koordiná­ciójának továbbfejleszté­sét. Szükséges, hogy az egy­más közötti külkereskedel­mi árak ne szakadjanak el lagpiaci áraktól, hogy ezek az árak kifejezzék a ke­reslet—kínálati viszonyo­kat. Ezek az egymással ösz- szefüggő gazdasági és pénzügyi intézkedések te­szik majd lehetővé egy szocialista közös valuta létrehozását. Végül szeretném kihang­súlyozni, hogy a KGST- tagállamok gazdasági in­tegrációja nem jelent el­zárkózást a világ többi térségétől, sőt nyitottnak tekintjük gazdasági szövet­ségünket más államok előtt is. Az elmúlt időszakban az egyes szocialista országok­kal számos tervkoordiná­ciós tárgyalást folytattunk és ez év közepére be kell fejeznünk az ezzel kapcso­latos munkákat, hogy meg­köthessük az új, 1971—75. évj árucsereforgalmi egyez­ményeket. Ezzel összefüg­gésben szeretném a követ­kezőket hangsúlyozni: Először: tervkoordinációs tárgyalásainkon nagy figyelmet fordítunk a Szovjetunióval kiala­kított gazdasági kapcsola­taink továbbfejlesztésére. Gazdasági együttműködé­sünkben a Szovjetunió a legfontosabb, hisz teljes külkereskedelmi forgal­munkból csaknem 38 szá­zalékkal részesedik. Másodszor; arra kell tö­rekednünk, hogy minél több területen hozzunk lét­re ágazati hosszúlejáratú államközi szerződéseket a következő tervidőszakra. Harmadszor: anyagszük­ségleteink kielégítő bizto­sítása mellett kiemelt fi­gyelmet kell fordítani a minisztériumoknak és az üzemeknek a különféle gé­pek és berendezések köl­csönös szállításának továb­bi bővítésére, az ipari kooperációs és szakosított lehetőségek feltárására Ezzel kapcsolatban fel­hívom különösen a válla­lati vezetők figyelmét, hogy jobban ismerjék meg a szocialista országok gép­kínálatát. Ha a tőkés és a szocialis­ta beszerzési piacok kö­zött választhatnak, akkor azonos technikai színvona­lú gépek esetében minden­képpen a szocialista piacot részesítsék előnyben — sőt, ha megközelítően azonos a gépek technikai szintje, már akkor is ajánlatos a szocialista piac preferálá­sa. Tisztelt országgyűlés! Az elmúlt időszakban je­lentősen szélesítettük gaz­dasági kapcsolatainkat a nem szocialista országok­kal is. Vámrendszerünket úgy kell továbbfejleszte­nünk, hogy az jobban be­folyásolja áruforgalmunk országonkénti alakulását és járuljon hozzá gyorsabb műszaki fejlődésünkhöz. Külső gazdasági kap­csolatainkat céltudatosan kell fejlesztenünk, törvé­nyeinket, valamint az ezt szolgáló eszközeinek következetesen érvényt kel] szerezni. Tovább növeljük tevé­kenységünket a KGST-n kívüli nemzetközi gazda­sági szervezetekben is. Ezt a célt szolgálják az általá­nos kereskedelmi és vám­tarifa egyezményhez — a GATT-hoz — való csatla­kozásunkra irányuló tár­gyalásaink. Ilyen értelemben tartjuk fontosnak az európai gaz­dasági bizottságban és más nemzetközi szervezetekben, így például az ENSZ Me­zőgazdasági és Élelmezés­ügyi Szervezete — a FAO — munkájában való rész­vételünket. 1971-től tagja leszünk az ENSZ Gazdasá­gi és Szociális Bizottsága Tanácsának, ami újabb fel­adatokat jelent majd szá­munkra. Jelentős erőfeszítéseket teszünk a fejlődő orszá­gokkal folytatott árucse­rénk és gazdasági kapcso­lataink állandó bővítésére is. Ez politikánk lényegé­ből fakad. Az elmúlt idő­szakban e téren is számos kezdeményezés történt a különböző magyar szervek, intézmények és üzemek ré­széről. Mint Szeged város kép­viselője és mint a kor­mány tagja, egyetértek a miniszterelnök elvtárs be­számolójával és javaslom, hogy fogadjuk el további munkánk alapjául —, mondotta befejezésül Apró Antal. A Minisztertanács elnök- helyettesének beszéde után Ognyenovics Milán Bara­nya megyei képviselő, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségé­nek főtitkára következett. — Élve a nemzetiségi kép­viselőknek biztosított jog­gal — anyanyelvén, szerb- horvátul kezdte hozzászó­lását­A képviselő rámutatott: a hazai nemzetiségi kérdés a szocialista társadalom építésének, a szocialista nemzeti egységnek szerves része, s nem csupán az itt élő, más ajkú nemzetisé­giek társadalmi, gazdasági és kulturális problémáját Ezt felismerve, az MSZMP Politikai Bizottsága határo­zatában különös figyelmet szentelt a nemzetiségek anyanyelvi oktatásának, kultúrájuk továbbfejleszté­sének, a nemzetiségi szö­vetségek feladatai és de­mokratikus jogai kiszélesí­tésének. Az elmúlt eszten­dőben a négy magyaror­szági nemzetiségi szövetség új alapszabályokat foga­dott el, amelyekben kifeje­zésre jut nemzetiségi poli­tikánk több fontos alapel­ve. Fontos vonása az új alapszabályoknak, hogy a szövetségeket önálló tái’sa- dalmi szervezetekként ha­tározzák meg, amelyek az MSZMP politikája alapján — a Hazafias Népfronttal együttműködve — fejtenek ki politikai, társadalmi és kulturális tevékenységet­Ognyenovics Milán a to­vábbiakban elmondotta, hogy a nemzetiségi szövet­ségekre jelentős feladatok várnak a környező orszá­gokhoz fűződő kapcsolatok fejlesztésében- Nemzetiségi politikánknak egyik jel­lemző vonása az a céltu­datos törekvés, hogy a szomszédos nemzetekkel a múltban oly sok viszályt okozott nemzetiségi kérdést a népek közötti barátság elmélyítésének eszközévé változtassa. A Művelődésügyi Minisz­térium az elmúlt két esz­tendőben több, igen jelen­tős határozatot hozott a nemzetiségi anyanyelvi ok­tatás továbbfejlesztésére, a nemzetiségi pedagógusellá­tás javítására. Hazánkban ma 52 nemzetiségi óvoda működik, a 22 kétnyelvű nemzetiségi iskolában 1923 diák tanul, a 266 nyelvok­tató iskolában 18 448 diá­kot tanítanak anyanyelvén, s hét gimnáziumban 713-an ismerkednek a középisko­lások tudnivalóival- A Mű­velődésügyi Minisztérium a nemzetiségi fiatalok ta­nulásának segítésére több kollégiumot is szervezett, — amelyekben csaknem 1400-an kaphatnak helyet. Említést érdemel az is, hogy hazánkban olyan ked­vező lehetőségeket biztosí­tanak a nemzetiségek saját kultúrájának ápolására, amilyenekkel azok még so­hasem rendelkeztek­is akad, nem is egy terü­leten. Jogosan aggódnak például neves íróink — és velük a közvélemény is — az utóbbi időben amiatt, hogy kevés irodalmi, mű­vészeti alkotás foglalkozik a nemzet alapvető osztá­lyainak, a munkásságnak (Folytatás a 3. oldalon.) Várkonyi Imre hozzászólása Dr. Várkonyi Imre, (Bács-Kiskun megyei 10. számú választókerület) az Actio Catolica országos igazgatója szólalt fel, s a kormányfői beszámolónak az ifjúságot és a nőket érintő részeit elemezte. — A fiatalságot szeretni és a maga helyén megbe­csülni természetes — mon­dotta. Helyes, hogy társa­dalmunk minden arra ér­demes fiatalnak megadja azt, amit körülményeink között megadhat. Elvárjuk viszont a fiataloktól, hogy szeressék ezt a népet, amelynek fiai, ezt a hazát, a Magyar Népköztársasá­got, dolgozzanak becsülete­sen az élet azon területein, ahová képességeik és szor­galmuk állítja őket. Hatá­rolják el magukat minden negatív és pesszimista élet­érzéstől, ne tetszelegjenek a sokszor oly divatos elide­genedés pózában, nyíltsá­gukkal, törvényeink tiszte­letével és megtartásával szerezzenek megbecsülést maguknak mindenki előtt. — Nagyra értékeljük mindazt — folytatta — amit kormányunk a nők helyzetének megjavításáért tett. A kormányfői beszá­moló is rámutatott azon­ban arra, hogy elsősorban törvényeinkben és elmélet­ben tettünk sokat, sajnos a gyakorlatban még van­nak tennivalóink. Meggyő­ződésem, hogy a mi társa­dalmunknak van ereje ah­hoz, hogy törvényeinket, jó elhatározásainkat a gya­korlatban is megvalósítsa. A képviselő az egyház és az állam kapcsolatairól is beszélt. — Megnyugtató — mon­dotta a képviselő —, hogy ha nem is mindjárt, de nem túl későn a magyar katolikusok is megtalálták azt az utat, amelyen együtt járhatnak egész magyar népünkkel a jó célkitűzé­sekben, a messzemenő ter­vezésekben, amelyek világ­nézetüket nem érintik. Eb­llku Pál beszéde msm Beszédének első részében a kulturális élet kérdései­vel, eredményeivel, gond­jaival foglalkozott. — Az elmúlt évek leg­nagyobb eredménye a kul­turális területen — mond­ta —, hogy megnőtt a szo­cialista kultúra értékeit be­fogadók tábora, kiszélese­dett és megerősödött az a kulturális bázis, amely zá­loga marxista kulturális politikánk érvényesülésé­nek. A magyar irodalom és művészet új alkotásainak túlnyomó hányada megfe­lel a kultúra iránti társa­dalmi igényeknek; az iro­dalom, a művészetek leg­rangosabb vonulatában fel­vetődnek a társadalomépí­tés fontos kérdései. Ter­mészetesen a jó művek, az eredmények nem egyenle­tes elosztásban jelentkez­nek a művészetek minden ágában és hiányolni való

Next

/
Oldalképek
Tartalom