Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-04 / 53. szám
I. olcla! ItrfO. március 4. «wi«* Három vezető Városíöldről Másfélmilliós munkahelyesére Ha egy tört nevezőjébe az egyes kerül, akkor a jelölt érték megegyezik a számlálóval. Ha a képletet úgy állítjuk fel, hogy a törtvonal alá egy nap kerül, fölé pedig az elvégzett munka — egy rész- eredményt kapunk. Az év 365 napjának részeredményei alkotják a végeredményt, könnyen belátható, hogy ezt mindennap munkája befolyásolja. ISIos milyen részeredményekről számolhat be — mondjuk a Városföldi Állami Gazdaságban Németh Zoltánné főkönyvelő, Mádat András főmérnök és Bállá Ferenc, a főállatte- nyésztő-helyettese egy tél- végi napon? A főkönyvelő — Természetesen vannak mindennapos munkák, a posta, a határidős levelezés — ez megvolt ma is. Emellett most folyik az úgynevezett elemző mérleg készítése, amelyhez mintegy nyolcszáz adatot kell kiszámítani, feldolgozni. Egy hozzávetőlegesen 8—10 oldalas beszámolót is mellékelni kell a gazdaság működéséről. Sürgős munka, mert március nyolcadikára már készen kell lenni a pénzügyi és a termelési tervekkel is. — A másik jelentősebb feladat, meg kell állapítani az egyes gazdasági kerületekben kiosztásra kerülő részesedési alap nagyságát. És még egy: A kollektív szerződésen szükséges módosítások egy részének az elvégzése. — Körülbelül ennyi minden van pillanatnyilag előttem és munkatársaim előtt ezen a napon ... A főmérnök A gépüzemben a tél is csúcsidőszak, a szerelőműhelyekben folyik a munka. Minden erővel arra törekszünk, hogy mielőbb szemlekész állapotban legyen az összes erő- és munkagép. A szerelést a lehetőségek szerint naponta ellenőrizzük. — Nekem személy szerint néhány munkafolyamat gépszükségletének a megállapítása a feladatom. Gazdaságunk a gabona mellett a kukorica és a lucerna termelésének és betakarításának komplex gépesítését is meg akarja oldani. Ez azonban nemcsak gépbeszerzés kérdése. Például a kombájnra szerelhető kukorica-betakarító adapterek általában igen magas tarlót hagynak, a laza talajokon pedig ezt semmiképpen nem lehet a földbe dolgozni. Szükség van tehát egy nagy teljesítményű szárzúzóra, amely olasz átvevő érkezett meg a 30—40 centiméter ma- Milánóból, ma vele kötünk gas szárakat levágja és fel- üzletet, aprítja. Ilyen egyelőre B. P nincs. — Almaültetvényeink fokozatos termőrefordulásá- val körülbelül évi 1200 va- gonnyi alma leszedéséről, szállításáról és részbeni tárolásáról kell gondoskodnunk. A gépesítés előtt áll a feladat, az anyagmozgatás gyors és pontos megszervezése. A Nyírmadai Állami Gazdaságba utazunk majd tapasztalatszerzésre, mivel náluk szintén nagy tömegű árut mozgatnak hasonló körülmények között. — Ami ezekből részarányosán megoldható egy napon, azt minden körülmények között elvégezzük. Minket is szorítanak a határidők. A főállattenyésztő helyettese — Ilyenkor télidőben kisebb munkáink vannak, az ősz folyamán megtervezett takarmányadagokon, azok összetételén kell néha változtatni, az állomány kondíciójának illetve a rendelkezésünkre álló alapanyagoknak megfelelően. — Az állattenyésztés szakosítási tervein dolgozunk, az idén felszámoljuk a juhászatot, helyette növeljük a sertésállományt. Folyamatban van a kocasüldők kiválogatása. Ezekben a napokban — ma is — pecsenyebárányokat adunk át a külföldi üzletfeleinknek, március közepéig folyamatosan 2000 darabot. Most éppen az Különös méreteket öltött, itt-ott már a jóízlés határait is túllépte az utóbbi hónapokban a munkaerővadászat. Valóságos népvándorlási hullámnak lehetünk tanúi; 1969-ben 1,6 millió volt a munkahelyválPáeban a húsvéti sonka Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kiskunfélegyházi vágóhídján hatalmas, rozsdamentes kádakban sok ezer gondosan formált sertéscomb vár, hogy sózás, pácolás és füstölés után a húsvéti asztal ízletes dísze legyen. Lánc-kooperáció A kiskunfélegyházi do-1 időszakban küzd munkaerő hánybeváltó üzem matkó- gondokkal. Pedig jól keres- pusztai szárító telepén je-1 hetnek a segédmunkások is, lenleg 36 vagon dughagyma hőkezelése folyik. Az ember először csak úgy meghallgatja ezt az egyszerű bővített mondatot, és tudomásul veszi. Jó, eny- nyi és ennyi dughagymát... Aztán figyel fel: dughagyma a dohányszárító telepen? Hogy kerül az oda? Megmondhatjuk: ötletes kooperáció eredményeként, amely a kecskeméti konzervgyár és a félegyházi üzem között létrejött. Mindkét részről célszerű meggondolás szülte az ötletet. A dohánybeváltó — mint idényjellegű üzem, ahol a főszezon júliustól november végéig tart, pont a szoros Cgyyitelgépesítési tanfolyam A Pénzügyminisztérium tanulmányi felügyelősége az 1970/71-es tanévben ügyvitelszervezési és ügyvitelgépesítési szaktanfolyamot indít Győrött. Az ügyvitelszervezési tanfolyam tematikája magában foglalja az ügyvitelszervezés alapvető elméleti és gyakorlati ismereteit, a különféle ügyviteltechnikai berendezések alkalmazását, az egyszerűbb könyvelő- és számológépek programozását és kezelését. Az ügyvitelszervezői tanfolyam időtartama egy év, az ügyvitelgépesítési tanfolyamé két év. A tanfolyamokra a jelentkezési lapot Budapesten a Pénzügyminisztérium tanulmányi felügyelőségénél illetve Győrött a helyi megbízottnál lehet beszerezni. Jelentkezési határidő 1970. április 30. hiszen — idénypótlékkal, kiegészítő bérrel — 2000 forinton felülre is feljutnak havonta. Ám mégiscsak könnyebben kötődnek a munkások az olyan üzemhez, ahol huzamosabb időn ét dolgozhatnak éves viszonylatban. Ehhez segít közelebb egy lépéssel ez a most első ízben megvalósuló együttműködés a dohánybeváltó és a konzervgyár között. Tudvalevő, hogy a konzervgyárnak — hála az évről évre bővülő mezőgazda- sági hozamoknak — minden jól jön, ami szárító-, férőhely-, s átvevőhely-kapacitását tágítja. Ezért vette most bérbe szívesen a maikéi telepet, az ottani szárítókat a dughagyma hőkezelésére. Nem csupán a szárítókat veszi igénybe, hanem a dohánybeváltóhoz tartozó telep dolgozóit — a szárítók kezelőszemélyzetét — is foglalkoztatja. Amikor a bérbeadónál az idény elkezdődik, a szárítókat, s az embereket „visszaadja” a konzervgyár, s amennyiben és amennyire módjában áll, idénymunkásokkal is segít partnere gondjain. Mint a félegyházi üzem vezetője, Nagy Imre, elmondotta, a matkói telep kihasználását úgy is javíthatná a konzervgyár, hogy korai érésű termények átvételét is végezné itt, hiszen konzervipari idényben ennek sincs olyan bővében a kecskeméti gyár. Mindezeken túl egy harmadik partner „beszállására” is nyílhat kilátás — ahogy Félegyházán felvetették. Volt már rá precedens évekkel ezelőtt, hogy az erdőgazdaság is kibérelt szárítókat Matkópusztán — fenyőtobozok „hőkezelésére”. Ki gondolná, hogy a tömegével földrehulló tobozt, amelyet olcsó pénzért tüzelőnek is eladnak —, exportálni is lehet. Az erdőgazdaság leleményességét dicséri, hogy üzletet kötött egyik nyugati céggel, amely a szép, formás tobozokat, megfelelően szárítva, kezelve, jó pénzért megvásárolja — dísztárgynak. Amikor tehát a konzervgyári dug- hagymakontingens szárítása fokozatosan alábbhagy, a felszabadult szárítókat át lehet engedni az erdőgazdaságnak. Az is megtakarítást, a költségek csökkenését eredményezné. Ha „kicsiben” is, de ennek a hármas kooperációnak a felvillantása szemléltetően fejezi ki, mennyi mozgásra, ötletre, kezdeményezésre ad módot a vállalatok megnövekedett önállósága. Tóth István toztatások száma; ennyi esetben szűnt meg, illetve keletkezett új munkaviszony. Bács-Kiskunban a KSH megyei igazgatóságának adatai szerint tavaly a minisztériumi ipar munkásainak kétharmada, a tanácsi iparénak csaknem fele kicserélődött. Hiba lenne a munkaerővándorlást egyértelműen károsnak bélyegezni. A gazdaságirányítási változások kidolgozásakor eleve számoltak a munkaerő-vándorlás fokozódásával, hiszen természetes következménye lett volna ez a népgazdaság kívánatos szerkezeti változásának, vállalatok differenciálódásának, a hatékonyan, illetve a rossz hatásfokkal működő vállalatok különböző intenzitású munkaerő-vonzásának. Könnyű belátni, hogy ha a gazdaságszerkezet korszerűsítéséről beszélünk, arról tehát, hogy a jót, korszerűt gyártó vállalatnak, iparágnak az átlagot meghaladó ütemben kell fejlődnie, abból értelemszerűen következik a munkaerő-vándorlás is. Tegyük hozzá, hogy ez a vándorlás rendkívül előnyös lenne a népgazdaság szempontjából, hiszen a hatékonyan, világszínvonalon dolgozó vállalatoknál egy dolgozó átlag nagyobb értéket — végső fokon több nemzeti jövedelmet — állít elő, mint a kevésbé jól, esetleg ráfizetéssel dolgozó ágazatokban. Az a népvándorlás azonban, amelypek tavaly és tavalyelőtt tanúi lehettünk, nem minősíthető ilyen kedvezőnek. Arra a kérdésre: mi az oka ennek a tömegméretű vándorlásnak? — nem könnyű válaszolni. Elterjedt az az egyszerűsíthető feltételezés, hogy kizárólag az úgynevezett átlagbér-ellenőrzés tavalyig érvényes rendszere. Kétségtelen, hogy ez sem hagyható ki a tényezők sorából. Ismeretes, hogy a vállalatok azért is vadásztak az alacsonybérű dolgozókra, hogy ily módon az átlagbér emelkedése nélkül növelhessék régebbi dolgozóik bérét, fizetését. Aligha szorul azonban bizonyításra, hogy aki ma alacsony bérrel érkezik, az holnap béremelést kér, vagy továbbáll, és folytatódik a bűvös kör: a vállalat vagy bért emel, vagy kezdődik az egész folyamat elölről újabb alacsony bérűek felvételével. Világos, hogy ez a körforgás távol áll mindenfajta megalapozott, átgondolt vállalati munkaerőpolitikától. Az okok azonban, mint utaltunk rá, nem szűkíthetők erre az egyetlen tényezőre. Kétségtelen, hogy pillanatnyilag a vállalatok számára kifizetődőbb többletfoglalkoztatással növelni a termelést — gépesítés, műszaki fejlesztés helyett. Hiba lenne azonban eltúlozni az említett gazdasági szabályozók hatásait; e be folyásoló tényezők nem mentik a másik szférában: a vállalati döntésekben, foglalkoztatás-politikában . tapasztalható hibákat. Sem- ' milyen szabályozó nem készteti a vállalatokat bel- I ső szervezetlenségre, a munkafegyelem lazaságainak el; tűrésére, a munkaerő-csábítás tisztességtelen módszereire. Márpedig mindez fel-felbukkan, ha a munkaerő-vándorlás okait vizsgáljuk. Ami pedig a következményeket illeti, arról a negatív hatásról talán beszélni sem kell, ami a termelékenység mérséklődő ütemében olyan szembetűnően tükröződik. Ám kézzelfogható, becsült számokban kifejezhető ráfizetés is jelentkezik a munkaerő-vándorlás országos számláján. Ha a kiesett munkaidőt, az átállás költségeit vizsgáljuk, hozzávetőleg mintegy hatezer forintra tehető az a kár, ami egy-egy munkás munkahelycseréjéből átlagosan következik. Ha ezt a nagyvállalatok fluktuációs adataival szorozzuk, milliós végösszegeket kapunk. Nem árt gondolkodni azon: honnan kerülnek elő ezek a milliók. Röviden szólva: valamennyiünk zsebéből! T. A. Kissé lassan megy A soltszentimrei Ezerjó Szakszövetkezetben beszélgettünk a problémáról, de úgy gondoljuk, máshol sem tisztázott még, amit Beöná- r k István szb-clnök — pince- cemester felvetett. Szakszervezeti hovatartozásukról van szó. A szakszövetkezet dolgozóinak 98 százaléka — kereken száz ember — szak- szervezeti tag. Ez jó. Arról azonban mintegy másfél esztendeje mind több észrevételt tesznek, hogy a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szak- szervezete — ahová jelenleg tartoznak — mind kevésbé tudja, nem tudhatja, megnyugtatóan képviselni érdekeiket, lévén a szakszövetkezeti tagok — mezőgazdasági dolgozók. Mindenképp indokolt lenne, ha átkerülhetnének a IMEDOSZ „védőszárnyai” alá. Nem csupán a szakszervezet elnevezésének ^ „profilhűségéről” van szó, hanem az érdekképviselet kézenfek- vőségéről mindenekelőtt. Magától értetődő, hogy vitás kérdések esetén kevésbé tud hatékonyan képviselni, beavatkozni, állást foglalni az a szakszervezet, amely más munkajellegfl foglalkozásokban — kereskedelem, pénzügy, vendéglátás — tevékenykedő dolgozók érdekeinek védelmére van inkább „szakosítva”, mint mezőgazdaságiakéra. Más a munka- viszonnyal összefüggésben adódó ügyek, gondok, helyzetek tartalma a szakszövetkezetben, mint egy vendéglátóért egységben vagy az ABC-áruh-*zb?m illetve pénzügyi csoportnál. Másként kezelhető például a havi kötelező munkaórák — napok — száma a szak- szövetkezetben, mint az említett munkahelyeken. A mezőgazdaságiaknál — csúcsmunkák idején még a túlórákkal is nehéz a k tűzött célt elérni — máskor meg az okoz gondot a szövetkezeti vezetőknek, milyen munkát is adjanak az embereknek ... Más itt a balesetvédelmi oktatás rendje — s ezzel összefüggésben egész sor sajátosság — egész iúás amot,. Nincs is szükség a különbségek részletezésére, hiszen mindez közismert. Illetékesek foglalkoznak is a kérdéssel, időket is jelöltek meg az elintézésre, de a szakszövetkezeti dolgozók, vezetők kissé türelmetlenül várják már, mert jó ideje csak a dátumok változtak, jimos'-r András, aki a területi szövetség részéről volt jelen a beszélgetésen, említette, hogy 19 tagezövetke- zetüknél tízezer körüli szak- szervezeti dolgozót érint ennek a hovatartozásnak megnyugtató rendezése. —th —a
