Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

1 oldal

1970. március 29. vasárnap

Negyedszázada írták

Huszonöt évvel ezelőtt — húsvét vasárnapján — nyolc oldalon jelent meg az akkori helyi újság, a Kecskeméti Lapok. Vastagbetűs címek hirdették, hogy a Vörös Hadsereg felszabadította Magyarországot, s már csak néhány falu van hátra. Minden percben véget érhet a háború. Az akkori krónikás is azon kesergett, milyen nehéz újságot írni, lépést tartani az eseményekkel, hiszen úgymond „amit az egyik percben leírunk, már a következőben annyira túlhaladják, hogy például a tegnapi hírt ma már nyugodtan tavalyinak lehet minősíteni. Szinte órák alatt országnyi területek

jutnak a szövetségesek kezére. A pénteken délelőtt már Németországnak több mint harmad részét vesztette el az eszeveszetten dühöngő fenevad, korunk és minden idők legnagyobb átka és gyalázata: adolf hitler”. Csak így, kis betűvel.

Ahogy a harc távolodott, úgy erősödött a béke, az ország keleti részén már megindult az élet. A pékek venyigét vásároltak, a szabók inasoknak hirdettek állást, a parasztok vetőmag után kutattak, mindenki keresett valakit, vagy valamit, az apróhirdetések elfoglalták a lap felét. A legnagyobb közöttük, a legszebb húsvéti ajándék, a következő volt;

NINCSTELEN FÖLDMUNKÁSOK ^WIf!PF TÖRPE- ÉS KISBIRTOKOSOK

Á földosztás megkezdődött

Előzetes tájékoztatás a városi tanácsnál, I. emelet 1.

HÍREK

Az amerikai képviselőházban törvénytervezetet nyújtanak be, hogy többé ne engedjenek bevándorolni németeket.

•

Londoni jelentés szerint Argentína is hadat üzent Németországnak és Japánnak.

*

Saposnyikov marsall, a Szovjetunió Hőse elhunyt. •

Serédi Jusztinián herceg- prímást a nyilasok Esztergomból elhurcolták.

Az amerikai csapatok hatalmas léptekkel közelítik meg a Japán-szigeteket.

*

APRÓHIRDETÉS MOLNÁR ISTVÁNT, aki Balatonfüreden Duska százados alatt szolgált, keresik szülei. Aki tud róla, szíveskedjék felvilágosítást adni Simon Antal fűszerüzletébe.

HÚSVÉTKOR, kedves

polgártársam, gondolkozzál és háborgó lalkiismereted megnyugtatására, juttasd vissza az Egressy utca 7. szám alá távollétemben elveszett, hozzád került idegen holmikat. (Ruha,

edény, stb.) Ezzel megszabadulhatsz az előbb-utóbb utolérő büntetéstől.

•

GYERMEKKOCSIT, lehet mély, vagy sport, keresek, ugyanott egy jól tejelő kecskét vennék. Hajnal, Rákóczi u. 38.

*

LÓFARKAT minél nagyobb mennyiségben veszek. Festő u. 3.

•

ZONGORÁZNI tanítok magyarnótákat kotta nélkül, cigányos modorban.. Mezei u. 27.

*

EMBERTÁRSAIM

Felkérek mindenkit, aki tudna arról, hogy Kossuth téri fogműtermemből hova vitték megmentésre az összes fogászati műszereket, köpenyt, szőnyegeket,

bútorokat, ágybélit, fehérneműt, konyhafelszerelést, hencsert, takaróval és igen sok mindent. A nyomravezető jutalmat kap. Kölcsey u. 12.

*

ELCSERÉLNÉM 37-es női félcipőmet 38-as vagy 39-es női félcipőért. Iparos otthon. Házfelügyelő.

*

FIZETŐ útitársnak szegődnék, aki vonaton Solt vagy Dunavecse felé megy. Érdeklődni lehet, Rákóczi u. 7.

•

KI TUD Varga Ferenc tizedesről, aki Lengyelországban volt páncéltörőknél. Jelentkezzen a kiadóban.

•

MÁRCIUS 27-ÉN ELTŰNT Adorján Józsika 5 éves kisfiú Árok u. 41. alól. Hosszú nadrágot, fekete kabátot visel. Mezítláb, hajadon fővel indult el...

összeállította:

Baranyi Pál

Országos állatszámlálás

A Központi Statisztikai Hivatal az ország 1970. március 31-i állatállományát valamennyi gazdaságra vonatkozóan teljes körűen veszi számba.

Megyénkben — az 1969. évhez hasonlóan — a Központi Statisztikai Hivatal Bács-Kiskun megyei Igazgatósága állapítja meg a megye állatállományát.

Az állatszámlálás a március 31. és az április 1. közötti éjféli állapotnak megfelelően történik.

A számlálás minden gazdaságban a szarvasmarha-, sertés-, ló-, juh- és a baromfiállományra továbbá a méhcsaládok és a házinyú- lak számára terjed ki.

Az állami gazdaságok, állami vállalatok és intézmények állatállományát a KSH Bács-Kiskun megyei Igazgatósága, a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek, azok önálló közös vállalkozásai és az egyéb mező- gazdasági szövetkezetek közös állományát a KSH járási felügyelőségei veszik számba az errg a célra

rendszeresített beszámoló- jelentéseken.

A háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságok állatállományát és az 1970. év I. negyedévében leellett kocák, született malacok, vásárolt, eladott, elhullott, levágott sertések, született borjak számát, valamint egyes — erre kijelölt — községekben az 1969. évi kotlóskeltetést és a baromfiszaporulatot — házról- házra járva — számlálóbiztosok írják össze a közTöbb mint ezer résztvevővel kezdődött meg pénteken a hagyományos húsvéti békemenet, amelyet idén a nukleáris leszerelés jegyében szerveztek. A menet Crawleyból indult, s szombaton érkezett Londonba. A megmozdulás vasárnap és hétfőn különböt

ségi összeírási megbízottak irányítása mellett.

Tekintettel arra, hogy az állatállomány lehető legpontosabb számbavétele — a helyi érdekeken túlmenően — fontos népgazdasági érdek, ezért szükséges, hogy a megye lakossága az összeírás időtartama alatt az összeírásban résztvevőket munkájukban támogassa.

Az állatszámlálás előrelátható időtartama 1970. április 1—9-ig terjed.

ző rendezvényekkel folytatódik a brit fővárosba. A „nukleáris leszerelésért folytatott kampány” elnevezésű mozgalom azért választotta Crawleyt ebben az évben a menet kiindulási pontjának, mivel itt készülnek a legmodernebb I brit nukleáris fegyverek. I

Húsvéti

békemenet

Hartai hajósok

Harta alatt is szépül, ta- vaszodik a Duna, vize kifényesedik. Uszályok néma vonulása ver habos hullámokat, de pár perc múltán a parti kövek, gyökerek közt alábbhagy a víz locsogása. Jönnek-mennek a hajók, szüntelenül...

Hosszú évtizedeken át sok-sok hartai ember nemcsak kívülről, a partról szemlélve, de belülről is jól ismert« a dunai hajókat. A fekete füsttel vonuló, dohogó hajdani gőzösöket De a kéményből előtörő pokolbéli füstgo- moly a hajófenéken álló, a tűztér rőt fényében verejtékező, egyszál gatyára vetkőzött fűtő igyekezetét dicsérte. És a fűtő legtöbbször hartai ember volt

A tanácsházán beszélgetünk a régi hajósemlékekről, szokásokról. A 71 éves Leitert Márton már 1944- ben nyudíjaztatta magát; a visszavonuló németek vitték a hajókat Bécs felé, de ő inkább maradt Har- tán.

— Fűtőnek mentünk el, mert bár a legnehezebb munka volt, a legjobban is fizették. Becsültek is bennünket, az, hogy hartai már maga ajánlólevél volt biztosak lehettünk a felvételben. És inkább a hajóra mentünk, mint cselédek maradjunk a nagygazdáknál. A hartai szegényeknek akkor a hajó volt az egyik lehetőség. A másik Csepelen a Weiss Manfred ... A harmadik pedig Amerika.

Nánai András tanácselnök, aki eddig figyelmesen hallgatott, megszólal:

— Csepelen valóságos hartai kolónia van ma is. A 30-as évek elején Amerikába is sokan kimentek, főleg Kanadába. Mégis, elsősorban a hajó volt az, ahová a hartai nincstelenek kívánkoztak. Meg kell vallani, a gazdák ennek cseppet sem örültek. Kevesen maradtak itthon mezőgazdasági munkásnak, s kapósak voltak, nem is voltak annyira kiszolgáltatva, mint más vidéken. Persze, ahol lehetett, ártottak a gazdák. A hajóscsaládoknak például nem akartak házhelyet adni, mivel az elöljáróságon is ők diktáltak. Volt, aki a hajósoknak még búzát sem akart eladni. Ez aztán arra késztette a hajósokat, hogy összefogjanak érdekeik védelmében.

Manapság a hajósok he- tente-kéthetente hazalátogatnak, van úgy, hogy hétközben is. De régen erre ritkábban adódott alkalom. Ám az ötletes hartaiakígy is megtalálták a módját, hogy rendszeres kapcsolatot tartsanak a családdal, az otthon maradottakkal.

Bársohy Mihály, tiszaúj- falui népzenészt, a nye- nyere készítőjét, megszó- laltatóját gyakran keresik fel a hazai és külföldi népzenei kutatók. Rendszeresen vendégül látja a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános IsHa a község felé közeledett a hajó, a fűtő a kormányossal idejében leadatta a jelzést hajókürttel. Ha felfelé haladt a vízen a hajó, tehát szinte csak lépésben vánszorgott, a kikötés előtt már egy félórával megszólalt a kürt. Minden fűtőnek saját jelzése volt, a kikürtölhető morse-jelek- ből összerakva, amelyet a hajóscsaládok mindegyike ismert, s így ha az érdekelt feleség, vagy más családtag véletlenül nem hallotta meg, a többiek rögtön értesítették. És indult azonnal a stéghez, vitte a kosztot, meg a tiszta fehérneműt. Ha egy mód volt rá, a hajó kikötött, egy-másfél órát itt „rusz- tolt”, ami hajósnyelven a csövek tisztítását jelentette. Ha erre nem kerülhetett sor, az asszonyért csónak ment a hajóról, felvették, s Dunaföldvámál leszállhatott. Ilyenkor a hajókonyhán összegyűlt hulladékot is magával vitte, jó volt az a malacoknak, meg a baromfiaknak. Volt olyan is, hogy az asz- szonyok elébe utaztak a hajónak. Mohácsig, ott beszálltak, s Hartánái újból partra léptek.

A második világháború utolsó éveiben, de még a felszabadulás után is jó ideig, hajósnak lenni egyáltalán nem az életbiztonsággal volt egyenlő. Angol és amerikai gépek mágneses bombákkal szórták tele a folyamot. Sohasem lehetett tudni, mikor robbannak fel a hajó alatt. Jó néhány hartai hajós lelte halálát akkoriban a vízben. Köztük volt Nánai András apósa is.

Gröbl Péter fűtő drámai sorsa az antik tragédiák döbbenetével hat. A hajó, amelyen szolgált, a hartai kikötőhöz közeledett. A fedélzeten állt, a korlátnál integetett a parton álló feleségének, aki kisgyermekét a karján tartotta. Közvetlenül a kikötés előtt leszaladt a hajó gyomrába, hogy egy-két lapáttal még dobjon a tűzre. S ekkor, hatalmas dörej kíséretében, mintha a magasba szökő vízoszlop vágta volna ketté a hajó testét... Gröbl Péter már nem láthatta meg többé a családját.

László Henrik bácsi 30 éven át volt hajófűtő. Bécstől Russzéig közlekedtek az osztrák érdekeltségű Duna Gőzhajózási Társaság Jupiter, Uranus és Neptunus nevű személyhajói, amelyeken szolgált. Egy-egy ilyen út, oda-visz- sza, a pihenőt is beleszámítva, hét hétig tartott. Egy ízben köd volt, Bessz- arábiában nekiütköztek egy szerb hajónak, léket kapkolába érkező külföldi zenepedagógusokat is. Az érdeklődéssel együtt megnőtt az ősi hangszer iránti kereslet. Eddig csak múzeumok részére készítette a népzenész, most viszont magánosok is rendeltek.

tak, a hajókamrák megteltek vízzel, csak nagyne- hezen sikerült partra vergődniük.

— Nem mondom, jól fizettek, de csak a házra valót tudtam összekuporgatni — emlékszik az idős hajós. — Földet csak az tudott venni, akinek elegendő mersze és szerencséje volt a csempészéshez. Nekem egyik sem volt... Van egy kis szőlőcském, és kapok 893 forint nyugdíjat. Tavaly nagy öröm ért, osztrák—magyar ' megegyezés alapján végkielégítésként kaptam húszezer forintot.

Amíg ő hajózott, felesége idehaza a cukrászipart űzte. Így éldegéltek. Két gyermekük felnőtt; mindegyik cukrász lett. A hajósok között kevés olyan akad, aki az apa mesterségét folytatja.

A szolgálat, az örökös egymásrautaltság összefogásra késztette a hajósokat. Ha a hajósember házat épített, a legtöbb hajós ott volt segíteni, még akkor is, ha maga az építtető nem lehetett jelen. Évente hajósbálat rendeztek, amelyen, családjaikkal együtt, csak a hajósok vehettek részt. Ez a szokás öt évvel ezelőtt szűnt meg. A bálák idejére az ügyeskezű hajósok magukkal hozták az általuk készített hajómodelleket, amelyeket felfüggesztettek a terem mennyezetére, s éjfélkor tombolajegyre kisorsolták.

Fövényesi János nyugdíjas hajós és felesége tavaly ősszel tartották aranylakodalmukat. A kis ünnepségen ott volt a többi veterán hajós is. Ilyenek még 30—35-en élhetnek a községben.

Annak idején temetkezési segélyegyletet is alapítottak. Elkészítették az egylet fekete zászlaját, belehímezve a horgonyt, a hajózás jelképét. A nyelére pedig rávésték az egylet tagjainak a nevét. Ha a hajósok közül valaki mindörökre eltávozik, temetésén a többiek viszik a zászlót, s a koporsó leeresztése után a sír fölött háromszor meghajtják. A zászlót mindig a három legfiatalabb hajós viszi.

Egyre többször hajlik meg a zászló, s egyre kevesebb a zászlóvivőére alkalmas fiatal hajós. Jelenleg is szolgálatban levő hajósok nyolcan-tízen lehetnek összesen a községben. A hartai tsz-ek évek óta olyan megélhetést nyújtanak, hogy hajóra csak azok mennek, akik kalandot, romantikát várnak a hajósélettől.

A nyugdíjas hajósok nyári vasárnapokon még kikisétálnak a Duna partjára, s elnézegetik a vonuló uszályokat, vagy a víz tetején végigsuhanó szárnyashajót.

... Pár napja, amikor már írógépbe kerekedtek e sorok, kapom a hírt Har- táról: meghalt özvegy Kiss Sándorné, 93 éves korában, akinek a férje élete végéig hajós volt. Nyolc felnőtt fia, illetve lánya jelent meg a temetésen, harmincöt unokája és ötvenhárom dédunokája.

Mellesleg a falu legidősebb asszonya volt.

Hatvani Dániel

A tekerőlant

mestere