Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
Hitvií a húsvétra Milyen ünnep húsvét? — Keresztény ünnep — felelnék talán legtöbben magától értetődő egyszerűséggel. A kereszténység ügyeiben egy kicsit is járatosak rögtön hozzátennék: — Zsidó ünnep volt, hiszen már az ótestamentumban is gyakran szó esik róla. A materialistáknak ellenben azonnal eszébe jut, hogy az osztály társadalom megjelenése előtt vitathatatlanul természetünnepként indult: Az évszakok ritmikus váltakozása, ujjon- gás, a kegyetlen hideg elvonulása, a növényi, állati, emberi termékenység újra beköszöntő lehetősége felett. Az ateista valláskritika igazhívői dühösen közbevetnék, hogy hol van ez már? Mi közünk nekünk hús- véthoz? Mert a hamis papok mégiscsak Krisztusra aggatták a feltámadó természet palástját. — Ugyanmár! — csóválnák meg szelíden fejüket a tudósabb ateisták? Miért éppen Krisztus? Mondhatnánk Osi- rist Mithrast vagy még- inkább Attist? ök is meghaló majd harmadnapon feltámadó tavaszistenek, fényistenek voltak, minimum több: évszázaddal Krisztus állítólagos születése előtt, sőt vele párhuzamosan is. Miért írunk az idén 1970- et? Azért, mert Dionysius Exiguus római apát, a VI. (!) ' században „megállapította” Krisztus születésének dátumát. Azokat követte, akik Mithras és Attis híveinek akartak segíteni a kereszténység felvételében. Ugyanis időszámításunk „nulladik” évében húsvét éppen március 25-re sett. A húsvét időpontja jonyolult szabályok szerint állandóan változik, le a Kisázsiából szármató, egykor tömeges tiszteletnek örvendő Attis feltámadása mindig március 25-én volt. Hogy Krisztus nem húsvétkor született, hanem karácsonykor? Vajon miért ünnepük a keresztények éppen december 25-én a karácsonyt? Azért mert akkor tartották Iránban, később Egyiptomban és Mezopotániában is Mithras születésnapját... Tények ezek, kérem. — Milyen ünnep a húsvét, Gyenes Pista bácsi? Áll előttem a 91 éves öregember, áll a kietlen kunszentmiklósi szikbe vesző kertje közepén. Áll. mint egy ravasz Tiborc. — Hát most húsvét következik? Igaz lőhet, mert már a főddel küszködök? Maga mög régi- ségöket gyütt hozzám bogarászni. Hát akkor ne azt kérdözze milyen ünnep hanem hogy milyen vót. Tó vót. öttünk itlUQík. ló<saiku.siLunk, CüAii vízzel. Vót, aki vödörrel csinálta, azok már magukon túl vótak. Mög vót valami szokás a kapuval, a fene se emlékszik már rá. Montak rá egy rigmust is: „Egyik kapu kifelé, másik kapu befelé, kocsi rúdja Bugyi falva felé!’’ Mi vót az értelme? Törje a fejit rajta! Mondjak egy másik húsvéti rigmust is? „Áprilisban mönj a paphó’, kérj bocsánatot — dehát azért ne felejtsd el...” Sajnos a rímelő szó leírhatatlanul obszcén. Gyenes Pista bácsi kedve felbodorodik, mint pipafüst. Tiborc panasza helyett Tiborc mókázása. Ha nem köszönnék el tőle erőszakkal, reggelig mondaná rigmusait. Tavaly nyáron még egy egész napot végigkaszált. Tíz év múlva se legyen másképp. Kecskemétig nevetek tréfáin. — Milyen ünnep a húsvét, te tinédzserlány? — Oltári. Azt a bevásárlást, ami nálunk kitört! Belebolondulnál. Tojás, nyuszi, likőraroma, amit akarsz. Az öcsém három napja jde-oda dug- dossa előlem azt az iszonyatos pacsuüt, amiből hétfőn hajnalban egy féllitert a friss frizurámra zúdít. Pálmonostori nagyanyám szövegelte, hogy itt Félegyháza körül régen vízbehányónak nevezték húsvét hetét, a lányokat egyik helyen patakba állították, másik helyen vályúba fektették. Nagy hülyeség lehetett az is, de szinte nem bánnám, ha megint úgy lenne. ötven vendégsrác, legalább. Majdnem mindegyik piás lesz, majdnem mind meg akarja fogni a kezem az asztal alatt. Írd meg hogy a osokoládényuszik nagyon rondák! Az lenne a legjobb, ha hazajönne az én srácom. Nem tudod, hazaengedik a katonákat? — Milyen ünnep a húsvét, Sólymos Ede doktor? — Nem nagyon foglalkoztam ezzel. Engem mint bajai néprajzost, elsősorban a halászat érdekel. Egyszer megírtam, éppen a Petőfi Népében, 65 húsvétján, hogy ez az egész nyúltojás ügy valószínű egyszerű tévedésnek köszönheti a létezését Nem furcsa? Hogy lehet a nyúlnak tojása? Ügy, hogy a kultusz Németországból ered valahonnan. Eredetileg gyöngytyúkot, gyöngytyúktojást ajándékoztak. Gyöngytyúk németül: Haselhuhn, röviden Haséi. A nyúl Hase, összekeverték a kettőt valahogy. Gondolom nyúlhoz könnyebben lehetett hozzájutni mint gyöngytyúkhoz. A tojás viszont megmaradt. Termékenységszimbólum. Viszont a nyúl meg a szaporodásé. Itt van ez az 1903-as Etnographia, megírta benne egy bajai tanárember, Kováts Antal, hogy a bajai bunyevácok nem ismerték a tojásajándékozást régebben. Kormozott viasszal cifrázott almát, narancsot adtak a legényeknek. Ez volt a sarena jabuku, sarene pómérancsa. A fiú egész nyáron köteles volt érte kólóba kisémi a lányt. Az alma meg a narancs Aphrodité szerelemistennőnek is szent gyümölcse. A szerelemről Szeremle jut eszembe, ez magyar falu. Itt húsvétkor hin- táztatták a lányokat a Szeremlén hintáztatták a lányokat, NAGY LÁSZLÓ: Pirosodik húsvét Tél veszíti ingét, pirosodik húsvét hamarosan hazamegyek, boldog leszek ismét. Kötél meg nem köthet, szél vissza nem lökhet, aki velem összeveszik; porba höntöröghet. Nagy csütörtök: átok, szeget kalapáltok, Isten ellen készülődtök ácsok és kovácsok. Nagypéntek: habos vér, működik a hóbér, Jézus meghal bűnösökért, jószagú ringyókért. Feketédnek felhők, böjtölnek a bendők, harangnyelvek megbénulnak, szólnak fakereplők. Nagyszombat sugároz a feltámadáshoz, selyemzászlók akadoznak bimbózó faághoz. Alkonyaikor festek piros tojást, kéket, borozgatva megköszönünk égi üdvösséget. Tél veszíti ingét, pirosodik Ilnsvét, hamarosan hazamegyek, boldog leszek ismét. Matkói öreg locsolni indul (Pólyák Ferenc fafaragása) rügyező fákra kötött hintákon. Nem szép? (Hát még, ha foglalkozna a húsvéttal Sólymos Ede!) — Milyen ünnep a húsvét Kátai Mihály festőművész? — Láttad azt a zománcképemet, amit Kecskeméten égettem jóné- hány éve. Feltámadás Scillában. Scilla egy parányi délolasz város. Hosszú lenne elmesélni, de itt döbbentem rá a művészet értelmére. A képen saját síromból szállók föl. Ez az én hús- vétom. A húsvét nekem: hit a munkámban. Milyen ünnep a hús- vét? A miénk. Ö Az oldal munkatársai: Bárány! Pál, Pásztor Zoltán, Kocsis Anna, Fodor Balázs. Szabó János
