Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
1970. március 29. vasárnap S. oldal HÉTFŐ: Külügyminiszterünk, Péter János Berlinbe utazik. Brazzaville-Kongóban meghiúsul a jobboldali puccs. KEDD: A laoszi hazafias erők az amerikai bombázások beszüntetését követelik. SZERDA: Nasszer elnök beszéde az EAK nemzetgyűlésében. Dobrinyin—Rogers találkozó. CSÜTÖRTÖK: Négyhatalmi tárgyalások a nyugat-berlini helyzet rendezéséről. PÉNTEK: Feszültség Kambodzsában. SZOMBAT: Incidensek a Közel-Keleten. így látja a hetet kommentátorunk Réti Ervin Mi lesz a Phnom Penh-i utcatáblákkal? A kambodzsai főváros utcanévmutatója egyedülálló olvasmány a világon. Nem hinném, hogy akadna még egy metropolis, ahol a Tito utca csaknem keresztezi a Mao Ce-tung körutat, s a Szovjet sugárút párhuzamosan fut a francia neveket idéző utcákkal. Ez a városkép szinte névjegyéül szolgálhatott a kambodzsai politika egyensúlytörekvéseinek. A legutóbbi puccs nyomán, a kirakatokból már eltávolították a Szihanuk- képeket. Az utcatáblák egyelőre maradtak. Vajon mi lesz a további sorsuk? — tehetném fel a jelképes kérdést, hiszen az államcsíny nyomán jelentős jobbratolódás következett be, s komoly veszélybe került az ország bevált, semleges külpolitikai irányvonala is. Annál nehezebb megválaszolni a kérdésre, mert a jelek szerint a kambodzsai fordulatot még korántsem tekinthetjük befejezettnek. A Pekingben tartózkodó Szihanuk herceg, rövid hallgatás után, láthatólag felvette a kesztyűt és igen nagy aktivitásba kezdett. A Kambodzsában zajló események tehát elérkeztek addig a pontig, hogy indokínai, sőt délkelet-ázsiai problémává szélesedhetnek. Ezért voltam annyira kíváncsi, hogy mit fognak mondani az első mértékadó, amerikai kommentárok. Szinte tudatosan visszafogottak voltak, sőt a New York Times még azt az állítást is megkockáztatta, hogy a változás „nem kívánt bonyodalmakat hozhat Washington számára”. Ennek természetesen rögtön ellentmondott az a lökhajtásos sebesség, amellyel az Egyesült Államok elismerte az új rezsimet. Ha tehát nem a szavakat, hanem a tényleges tetteket és érdekeket nézzük, jogos a feltételezés, hogy egy újfajta amerikai eszkaláció tanúi vagyunk. A Johnson kormányzat Vietnamban eszkalált, főként katonai eszközökkel — a Nixon adminisztráció egész Délkelet-Ázsiát tekinti célpontjának, egyesítve a katonai és politikai manővereket. Ügy akar könnyíteni a vietnami terhelésén, hogy az egész környéket belerántja a konfliktusba. A szárazföldi harcok terhe így a szövetségesekre és zsoldosokra hárulna — ebben a képletben különleges feladat jutna a viszonylag jól szervezett thaiföldi hadseregnek — míg az amerikaiak a légi támogatást biztosítanák. (A válság szélesedésével az amerikai közvélemény egy részének is megpróbálnák azt sugallni, hogy nemcsak Vietnam, de általában az ázsiai USA-érdekek forognak kockán.) Egy ilyen vállalkozás több mint kockázatos, ha az amerikaiak „Vietnamként” akarnak bánni egész Indokínával, nem csodálkozhatnak, hogy a félsziget népei vietnami módra válaszolnak. Ez tovább súlyosbítaná az Egyesült Államok háborúba bonyoló- dását, terheit, s a hazai ellenzéket az eddigieket meghaladó mozgalomra biztatná. (A húsvéti pihénés óráiban is érdemes lesz odafigyelni a svéd fővárosból érkező hírekre, mert ekkor tartja újabb, fontos tanácskozását a stockholmi Vietnam-konferencia.) Európa szívében egy öt- venhét esztendővel ezelőtt, észak-német stílusban épült palota keltette fel a hét érdeklődését. Nyugat-Ber- linben, az egykori porosz főtörvényszék házában, amely 1945 és 48 között a Négyhatalmi Szövetséges Ellenőrző Tanács központjául szolgált, megkezdődtek a nyugat-berlini helyzet rendezésére vonatkozó szovjet—amerikai—brit— francia nagyköveti tárgyalások. E megbeszéléseket egyelőre titkosság övezi, a különböző felek azonban már az eszmecsere megkezdése előtt leszögezték álláspontjukat. A Szovjetunió — egyetértésben a szocialista országokkal, s a különösképpen érdekelt Német Demokratikus Köztársasággal — Nyugat-Ber- lint különleges politikai egységnek tekinti. A négyhatalmi tanácskozások puszta ténye is alátámasztja ezt a követelést, hiszen hiába sorolta Nyugat-Ber- lint az NSZK saját szövetségi államai közé, mégis a nyugati hatalmak tárgyalnak róla. Ugyanakkor Washington, London, s valamivel enyhébben, de Párizs is a korábbi teljes Berlin négyhatalmi státusza mellett kardoskodik. „Nagy Berlin” azonban — megszűnt létezni: adva van egyfelől Nyugat-Berlin, másrészt Berlin, az NDK fővárosa. Berlinben, az NDK fővárosában járt Péter János, és a hét első napjai lehetőségeket nyújtottak a beható tárgyalásokra. Az európai biztonsággal, s országaink kétoldalú kapcsolataival foglalkozó véleménycsere mellett, külügyminiszterünknek lehetősége volt közvetlen tájékozódásra az erfurti találkozóról is. Már berlini tartózkodásának első napján hosszabb beszélgetést folytatott Willi Stoph NDK miniszterelnökkel, aki Brandt kancellár házigazdája volt. Nyilván a kasseli folytatás is szóba került, mert a nyugatnémet városban máris megindultak a következő találkozó előkészületei... A hét eseményei közé kínálkozik, hogy negyvenkilenc napos válság után Ru- mornak sikerült megalakítania „új” kabinetjét. Kérdéses, hogy a „középbal” ismételten alkalmatlannak minősült koncepciója ezúttal tartós kormányt biztosít-e Olaszországnak. A Közel-Keletről távirati stílusban csupán annyit: a politikai, katonai és diplomáciai fejlemények némiképpen tapogatózóak voltak a héten. Nem csodálkoznék, ha már a jövő héten a délkelet-ázsiai—közel-keleti—európai „háromszögnek” ez a szára kerülne előtérbe. Amikor ezeket a sorokat írom, még nincs hír arról, hogy a turistaként a Phnom Penh-i utcatáblák között rekedt Arthur Miller kikeveredett-e Kambodzsából. A drámaíró nem elégedetlenkedhet: az élet sűrűjébe került. — Továbbra is kommunistának vallja magát? — kérdezte a parancsnok. — Igen — válaszolta. — Magától megszabadulok — szólt az alezredes —, áthelyeztetem a fertőzött lelkek közé. A Csillagbörtön elkülönített osztályára szállították. Negyvenkettőben a börtönből újra katonának vitték. Harminchárom évesen került Kalocsára. Noha a rendőrkapitányság és a csendőrség parancsnokai hírhedt lázítóként gyűlölettel emlegették, mindenütt akadtak olyanok is, akik ismerték múltját, s ha nem is értették, tisztelték. tő csendőrökkel, letartóztatásokkal fenyegetőzött. Otthagyta Kecskemétet, Budapestre ment. Illegálisan élt a fővárosban. Egyszer esetlen éjszakára Kalocsára látogatott, hogy lássa az édesanyját, aki a Zöldfa utcában lakott. A rendőrség még az éjszaka folyamán letartóztatta. Kistarcsára internálták. Negyvennégy tavaszán onnan hívták be katonának. A frontra kellett volna mennie. Megszökött. Budapesten maradt illegalitásban. Kommunista építőmunkásokkal szervezte az ellenállást. Az első párttitkár A felszabadulás 1944. őszén, Kalocsán érte. Nyomban hozzákezdett a pártszervezéshez. Ö lett az első párttitkár, majd 1945 —46-ban a város polgár- mestere. Azóta sokhelyütt, sokféle beosztásban dolgozott, míg 1965-ben nyűgdíjba ment. Szülővárosa félszabadulásának 25. évfordulójára meghívták a tanács ünnepi közgyűlésére. Hármukat, akik negyed évszázaddal ezelőtt rész vettek az élet újrakezdésének szervezésében, díszpolgárrá avatták. Baksa József, az egykori lázító kőműves, a régi Kalocsa mostohafia, az új Kalocsa köztiszteletnek örvendő díszpolgára lett. VADÁSZ FERENC Ünnepi események megyénkben Hányódás, illegalitás Zalaegerszegre helyezték- Ott tisztiszolga-igazolványt szerzett egy főtörzsőrmester segítségével. Ha igazoltatták, azt mondta, a hadosztályparancsnok csicská- sa. Ki vállalkozott volna rá, hogy állítását ellenőrizze? Amikor leszerelték, a kecskeméti repülőtéren dolgozott a kőművesek között. A hadimunkán bér- követelésekkel léptek fel a munkások. Nem kis része volt benne. Az építésveze(Folytatás az 1. oldalról.) kult numizmatikai szakkör rendez nagyszabású bemutatót a szocialista országok pénznemeiből. Ugyancsak pénteken érkezik Kecskemétre a wroc- lawi rádió negyventagú gyermekkórusa. Délután a Kecskeméti Konzervgyárban, majd a színházban a város ifjúsági kórusaival együtt adnak műsort. Bácsalmáson a község fel- szabadulási ünnepségét még ■mlékezetesebbé teszi, hogy ez alkalommal adják át a település vezetőinek a nagyközségi rangot tanúsító megyei tanácsi díszoklevelet. Szombaton, április 4-én megyeszerte koszorúzási ünnepséget tartanak a szovjet hősi emlékműveknél és a hősök sírjainál. A kegyeletes ünnepségek délelőtt 10 órakor kezdődnek. Kecskeméten a Szabadság téri emlékműnél rendezendő központi ünnepséget egybekötik az új KISZ-ta- gok fogadalomtételével. Csávoly lakóinak felszabadulási ünnepségét méltóképp egészíti ki a három és félmillió forint költséggel létesített új művelődési ház felavatása. A laki teleki művelődési otthonban az ünnepnap délutánján magyar és szovjet költők 1945 áprilisával foglalkozó verseiből rendeznek irodalmi estet. Kisszálláson érdekes dokumentum-kiállítás nyílik, a wroclawi rádió gyermek- kórusa pedig ezen a napon Kerekegyháza felszabadulási ünnepségének fényét emelj fellépésével. A MAGYAR KULTÚRA NAPJAI MOSZKVÁBAN A Kongresszusi Palotában díszünnepséggel megnyitották a magyar kultúra napjait, a képen; Jekatyerina Furceva szovjet, és Ilku Pál magyar művelődésügyi miniszter kezet fog a megnyitó ünnepségen. MAGYAR BÉKEKÜLDÖTTSÉG STOCKHOLMBAN A stockholmi Vietnam-konferenciára dr. Réczei László professzor, az Országos Béketanács alelnöke vezetésével a magyar békemozgalom 8 tagú delegációja utazott. Képünkön: Le Huu Van. a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője búcsúzik dr. Réczei Lászlótól, a Ferihegyi repülőtéren. VIETNAMBA UTAZOTT Vietnamba utazott a Hazafias Népfront és az Országos Béketanács delegációja. Képünkön: a küldöttség az indulás előtt a Ferihegyi repülőtéren. ISMÉT RUMOR Másfélhónapos tárgyalás- sorozat, több sikertelen próbálkozás után, Mariano Rumor ügyvezető miniszterelnököt kérte fel az olasz államelnök kormány- alakításra. Képünkön: Rumor az elnöki palotába érkezik, hogy átvegye a kormányalakítási megbízatást. Az új középbal kormányban — Pietro Nenni önkéntes visszalépése után — a legfontosabb tárcát, a küliigyminiszierit Aldo Mo ro kapta.
