Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-20 / 67. szám
1970. március 20. péntek 5. oldal Rétegezett társadalmunk problémái Kétszer találkozott Leninnel Milyen a társadalom, amelyben élünk? — mindenféle szociológiai érdeklődésnek ez áll a középpontjában. De manapság még nálunk igen ritka az olyan munka, amely közvetlenül, áttételek nélkül kérdezne rá a hazai valóságra, s amely ezentúl még a válaszadást is megkockáztatná. E kivételek közé tartozik Ferge Zsuzsa Társadalmunk rétegződése címmel nemrég megjelent alapos, érvényes és izgalmas kérdéseket felvető szociológiai tanulmánya. önmagában a cím is beismerés : szocialista társadalmunkban rétegek alakultak ki. Méghozzá — és alapvetően! — a munka- megosztás erővonalai mentén. Ez letagadhatatlan tény: a statisztika számai és a központi tapasztalatok egyaránt bizonyítják. De a szociológus feladata éppen az, hogy e pontról tovább lépjen, s kikutassa: milyen az egyes rétegek közötti viszony. Ennek nyomán tárulnak fel előttünk azok a társadalmi mechanizmusok, amelyek lényeges szociális feszültségek tényleges vagy lehetséges forrásai. S ezek még mindig a rétegződésnek elvi kérdései. A szerző logikus vonalvezetéssel mutatja ki: a szocializmusban a tulajdonviszonyok — a rétegek kialakulása szempontjából — elveszítették meghatározó szerepüket A munka- megosztás sajátos dimenzióit kell tehát megkeresnünk. Melyek e2ek? Igen fontos a hatalomból, a vezetésből, az irányításból való részvétel aránya. Hasonló mértékben lényeges a szakképzettség, a tudás- sziint. Ezzel kapcsolatban egy sarkalatos megállapítás: „A tudás hatásának lényege, hogy érvényesülése érdekében a hatást gyakorló személy nem támaszkodik kényszerítő (hatalmi) eszközökre.’’ Ma még szerepet játszik a munka mezőgazdasági, illetve nem mezőgazdasági jellege is. Ezenkívül kellő mértékben figyelembe kell vennünk a képességek jellegét, az alkotó vagy rutinos munkatípust, továbbá azt, hogy mire irányul a munka: tárgyra, emberre, avagy pedig szellemi termékekre. S mindezeken túl némi meghatározó szerepet a származásnak és a lakóhelynek is tulajdoníthatunk. A könyT második felében kerül sor a társadalmi rétegek jellemzésére, a társadalmi meghatározottság kimunkálására. A szocializmusban a vagyon elveszítette kizsákmányoló jellegét, de megtartotta életmód-kondicionáló és presztizsszerző, státuszbiztosító szerepét. Ez utóbbival kapcsolatban a szerző — szerintem helyesen — óvakodik a .kispolgári” jelző használatától. Mivel a „kispolgár” nem feltétlenül az, aki jól, kiegyensúlyozott anyagiak közepette, hanem aki „nyugodtan”, azaz a társadalmi zajlástól távol kíván élni. Ilyen, és csakis ilyen meggondolásból értékelhetjük a jövedelmi különbségeket is. Az adatok elemzése egyértelműen bizonyítja. hogy a jövedelmek szóródása munkajelleg-csoportonként jóval nagyobb, mint társadalmi rétegenként. A feszültségek tehát főképp az előbbi tényezőben gyökereznek, annál is inkább, mert Magyarországon a legalacsonyabb é* a legmagasabb jövedelmű rétegek között nem egészen kétszeres csak a különbség! Mindebből érdekes, bár vitatható következtetést von le a szerző: ahhoz, hogy a munkajellegbeli megoszlásból adódó ellentmondások csökkenjenek, a rétegek közötti jövedelemkülönbségek növelése szükséges. A rétegek életmódbeli különbségeinek taglalásánál a szerző láthatóan nagy súlyt helyez a kultúraközvetítők szerepére. Itt elsősorban az iskola, az oktatás és a rétegtényezők összefüggéseit elemzi mélyrehatóan. A továbbiakban több izgalmas kérdésfelvetésig eljut, pl. a szegénység mai fogalmának definiálásához. A szegénység tartalma a múlthoz képest megváltozott, manapság alapvetően az jellemzi, hogy az elemi szükségletek fedezése mérhetetlen fizikai és idegi erőkifejtésbe kerül és az elemi szükségleteken túl jóformán semmire sem nyílik lehetőség. Ám nemcsak az egyén, a társadalom számára is alapvetően fontos a felemelkedéshez való út nyitvahagyása. Nem kevésbé érdektelen annak taglalása sem, hogy az egyes rétegek milyen preferált életmód elérésére törekednek leginkább. Egyrészt vonzó a kulturáltabbnak ítélt életforma, másrészt a változatosabb — a más rétegbeliektől megkülönböztető. — életmód. harmadrészt az önkímélő életlehetőségek kutatása. Ami a társadalom átrétegződésének ütemét illeti, ez a felszabadulás utáni negyedszázadban hallatlanul felgyorsult. Világviszonylatban a legmo- bilabb társadalom mi vagyunk! Ám ez azt is magával hozta, hogy az ér-1 tékek struktúrája kataliz-1 ma-szerű változásokon i megy át. Ez a sorsa ai végzett munka társadalmi | értékelésének is, amely alapvető rétegképző té-, nyező. Mobilitásunk tehát' beláthatatlan időre biztosított. Ennek nem mond ellent az a tény, hagy nálunk az igények, a szükségletek erősen hierarchi- zált rendszere uralkodik. A fejlődés negatív jelenségeket is felvet, az anyagi javak egykönnyen státusz-szimbólummá válnak. Végkövetkeztetésként joggal állapíthatja meg Ferge Zsuzsa: az individualizálódás nem feltétlenül jelenti a kollektívától való elfordulást, sőt — a demokratizmus szélesebb és szélesedő talaján — mód van a közelítésre is. Hatvani Dániel Érdekes levelek, bejelentések érkeznek az MSZBT megyei szervezetéhez, arra a felhívásra, amelyet „Írjunk meg együtt!” jelszóval tettek közzé, a magyar—szovjet barátság megyebeli dokumentumainak, a társaság működésével kapcsolatos emlékek felkutatására, rövid leírására. Jelentkeztek idős emberek, akik részesei voltak a két nép barátságát fémjelző régi nagy eseményeknek. Koltai Ferenc, a kecskeméti szervezet egyik alapítója például megőrizte első tagsági igazolványát, Zilahy Lajos elnök aláírásával, és az 1946-ban megtartott első MSZBT-kongresszusra (akkor Magyar—Szovjet Művelődési Társaság) kapott meghívóját. Azt is közölte, hogy Kecskeméten 1945. november elején hívták életre a baráti társaságot, s hatan, vagy heten vettek részt küldöttként az említett országos kongresszuson. Az MSZBT munkájának Kalocsa vidéki vonatkozásairól ír a 74 éves Katus Ignác, a Szakmáron élő veterán kommunista. Izgalmas hangvételű levelében azt is vázolja, hogy 1917-ben huszonötödmagá- val miként lett hadifogolyból forradalmár, önként Moszkvába mentek, ott részt vettek a nagyállomás elfoglalásában, s e történelmi jelentőségű akció előkészítése során kétszer is találkoztak Leninnel. Katus A tavaszi hónapok évek óta már hagyományosan a különböző művészeti csoportok szemléjének, találkozójának, versenyének az időszaka. Az idei tavaszon az eddigiektől eltérően elsősorban a járási és városi találkozókra helyezik a fő súlyt, s minimálisra csökkentik a megyei rendezvények számát. Néhány nagyszabású megyei rendezvényre azonIgnác visszaemlékezéseit magnetofonszalagon örökítik meg. Az MSZBT megyei szervezeténél továbbra is várják az ilyen és ehhez hasonló dokumentumokat, közléseket, amelyek nagyban hozzájárulnak a baráti társaság 25 éves fennállására való méltó megemlékezésekhez. ban így is sor kerül. Ilyen lesz a Kecskeméten megrendezésre kerülő országos szavaló verseny április 10— 12-én, és a megyei művészeti együttesek találkozója április 26-án, ugyancsak a megyeszékhelyen. Az énekkarok megyei minősítőhangversenyét ebben az évben Baján rendezik meg„ június 7-én. Több tartalmasnak ígérkező rendezvényre kerül sor a járásokban is. Baján március 21-én a művészeti csoportok találkozóját, Bátmonostoron április 12-én a legjobb járási művészeti együttesek találkozóját, Foktőn március 21-én járási szavalóversenyt, 22-én Fajszon a járási irodalmi színpadok találkozóját rern dezik meg. Kép • M ~ A Petőfi Népe-FOTO és a KISZ felszabadulási rejtvénypályázata Egy tavalyi néptáncfesztiválon a legifjabb táncosok szinpompás menetét örökítette meg felvételünk. Milyen hímzés díszíti a gyerekek népviseletét? Túrái — Matyó — Kalocsai? A totószelvény a 10. oldalon található. A művészeti csoportok tavaszi programja Falbontó betörők (I.) Ezen az estén a feketekávé főzése rám hárult, s mint ilyenben gyakorlatlan, a pohár mellé löttyintet- tem az illatos nedűt. X. alezredes nevetett ügyetlenségemen, s megjegyezte; — Azonos kéz ... Igen. kár csodálkoznod, van ilyen a bűnüldözés gyakorlatában is, amikor valaki azonos módszert használ, vagy mindig ugyanazt a hibát követi el. Ez régebben a „mackósok”-hoz, a kasszafúrókhoz vezette el a nyomozókat, de a betörő, sikkasztó, akármilyen leleményes is. az azonos ember által elkövetett bűncselekményeknek, mindig van valami közös vonásuk. Az utóbbi évek egyik legkörmönfontabb betörőbandájának is többek közt ez lett a veszte... A megyei rendőr-főkapitányságot 1965 augusztusában arról értesítették, hogy Sárpilisen az egyik éjszaka betörtek a postára, ahonnan 9500 forintot loptak el. A betörés a következő módon zajlott le: A betörők átugrottak a posta kerítésén, a hivatalhelység melletti kamrát álkulccsal kinyitották. A kamra padlásán keresztül a hivatali helyiség fölé érve kibontották a mennyezetet, s egy kötélen leereszkedtek. Fejszével kibontották a pénzesikazet- tát, majd ugyanúgy, ahogy jöttek, távoztak. — Ez a betörés, akkor különösebb gondot nem okozott számunkra, de mi is megkezdtük az ellenőrzést, utánanézve, nem kiruccanásról van-e szó, azaz nem Bács megyei illetőségű személyek követ- ték-e él a bűncselekményt. Gyanús nyomot nem fedeztünk fel. Szeptember 19-én azonban már bennünket is riasztottak, ugyanis ezen az éjszakán Csávolyon kettős betörés történt. A helyszínek megtekintése, átvizsgálása a következő eredménnyel járt: a plébániához tartozó kamrahelyiségből — amelynek ablakáról a drót- hálót levágták •—, nagy- mennyiségű élelmiszer hiányzott. A másik betörés kísértetiesen hasonlított a sárpilisi esetre, ugyanis a betörők itt is a postát szemelték ki maguknak. A hivatali helyiség csatatérhez hasonlított. A tettesek baltávai felfeszegették a fiókokat, a földhöz erősített vasládát, de ezzel nem bírtak, ugyanis megzavarták őket. Az éjszakai eseményekről maga a postahivatal vezetője számolt be, aki tanúja volt a vandál pusztításnak. — Szüreti mulatság volt a faluban, sokan járkáltak az utcán. Nagy zörgésre, cörömbölésre ébredtem. Megnéztem az órát, 11-et mutatott. Bemenni a hivatalba nem mertem, hallva a fejszecsapkodást ... Kiugrottam a lakás ablakán, s a szomszédok értesítették a körzeti megbízottat... A rendőr jelentése így szólt: —... azonnal a postára siettem, bekapcsoltam a riasztócsengőt. Az épületben tartózkodó betörők ekkor futásnak eredtek ... Több' fiatalemberrel együtt "údözőbe vetf,m őket, néhány lövést leadtam, de elmenekültek. E betörés krónikájához hozzátartozik még az is, hogy a tettesek a postahivatal hátsó ablakát törték be, s a résen benyúlva nyitották ki az ablakot. A nyomozás kiterjedt az egész országra, hiszen a két esetnek közös vonásai voltak — postára törtek be, fejszével feszítették fel a fiókokat, tíz, húsz, és ötven forintos bankjegyeket vittek magukkal —, feltehetően mindkét bűncselekményt azonos személyek követték el. A vasútállomások, autóbusz-pályaudvarok, zugmérők, vendéglők ellenőrzése nem járt eredménnyel, a betörők úgy eltűntek, mint akiket a föld nyelt el... Két napig csend volt, ám szeptember 20-án éjszaka a jászfényszarui posta vályogból épített külső falát ásóval, fejszével bontották ki, s az asztalnyi résen hatoltak be a betörők. A fiókokat itt is fejszével feszítették fel, de sehol sem találtak pénzt. Ezért egy kézi vaskazettát vittek el, benne 3800 forinttal és postai értékcikkekkel A felfeszített kazettát a benne tartott bélyegekkel együtt a község kötelében megtalálták, mellette a fejszét és egy kerékpárt, amelyet mint később kiderült a posta melletti ház tornácáról vittek el. A posta vezetője kihallgatásakor elmondta, hogy különösebbet nem észlelt, hacsak... — Délután 4 óra után a hivatalsegéd, egy idegen férfit kisért be, aki arra kért, hogy adjak nekj tízforintos illetékbélyeget. Kifizette és távozott... Barna bőrű, középmagas férfi volt, kopottas ruhában. A kezére emlékszem, olyan volt, mint aki nehéz fizikai munkát végez... Ezek az adatok semmi újat nem mondtak, hiszen a korábbi betörések jegyzőkönyvei, helyszíni szemléi kisebb eltérésekkel hasonló adatokat tartalmaztak, sőt ez a harmadik bűncselekmény, a földrajzi távolságot tekintve, távol esett az előbbi kettőtől. Szeptember 26-án, az egyre _ szaporodó bűnlajstrom újabb adalékkal egészült ki. A jelentések arról számoltak be, hogy ezen az éjszakán Mecseknádasd postahivatalába akartak behatolni betörők, de tettük végrehajtásától — az ajíót ugyan kifeszítették —, valamilyen ok miatt elálltak ... (Folytatása következik.)
